A ZARÁNDOKÚT PIHENŐI - 1999. SZEPTEMBER
(forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási felügyelősége)

"Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!" (Mk 6, 31)

	Kateketikai témák és segédötletek:
	Óvodások	Alsósok	Felsősök	Ifjúság	Felnőttek
	Családok	Erénygyakorlat	Liturgiára I.	Liturgiára II.	Katekizmus

BEVEZETŐ GONDOLAT (katekétáknak):

Ha egy fotó-kiállítást kellene összeállítanunk, amelynek témája lenne: "a modern ember modellja", akkor biztos jó néhány dolog szerepelne a kiállításon: a "modern férfi" általános kora 35 és 40 között lenne: öltönyt viselne, kezében aktatáska, zenét hallgat egy füllel, a másikkal a rádiótelefonhoz van ragasztva, miközben újságot olvas. A háttérben egy szép kocsi, fiatal és csínos, mosolygós feleség, és jól nevelt gyerek. Ha nőt ábrázoljuk, akkor a nő kosztümbe öltözzön, kezében szintén aktatáska, rádiótelefon, csínos, haja ápolt, szépen öltözött gyermek áll mellette. A nő, aki nyilván mama is, könnyedén végezné a házimunkát, mind egy mosollyal, és közben képzésre járna. Békét és nyugalmat sugározza, hiszen a modell-ember számunkra mindent el tud viselni "emberi" módon. Pihennie nem kellene, hiszen mindent olyan jól kezel (önképzéseken tanulta meg hogyan), hogy a pihenés számára fölösleges.

Sajnos fotó-kiállításunk nem mutatna egy reális képet. Annyira nem reális, még álomképnek sem nevezhetjük. Inkább rémálomkép, ill. nem is emberi. És ha már nem emberi, akkor nem lehet modell. A zarándok nem eshet áldozatul egy ilyen üres, csábító, hamis benyomásnak. Sok veszély és méreg van elrejtve a fenti leírásban. Néhányra rápillantunk.

Ki a "modern" ember? Mivel versenyezik? Ki és mi a modellja? Tényleg elhiszi, hogy neki mindent ki kell bírni, elviselni? Ha igen, és próbálkozik is vele, akkor az már nem emberi, hanem isteni. Éppen ez volt az eredeti bűn csábítása - hogy lépjünk túl az emberi korlátokon, és tekintsünk el attól, hogy teremtmények vagyunk. A hiteles ember nem hágja át folyton korlátait, hanem elfogadja, hogy ő ember. Emberi mivoltunk sérült az eredeti bűn által. Nem vagyunk erősek, bölcsek, és nem tudjuk helyesen felmérni, mi a mi dolgunk, és mi nem. Csábításunk mindig az lesz, hogy akarjunk és tegyünk többet mint amennyit bírunk, de akkor még inkább megsérülhetünk, hiszen tökéletesen kimerülhetünk.

A zarándok szem előtt tartja ezt a hamis képet, és tart tőle. Nem csak mer pihenni, hanem ezt alázattal be is látja, hogy erre nagy szüksége van. Hiszen az Úr napja megszentelésének ez is a célja. Ha nem pihenünk, akkor nem csak azt gondoljuk, hogy mi mindent bírunk, mint Isten, hanem oly- annyira kimerülünk, hogy a hétköznapi életünkben nem tudunk helytállni. A feladat az, hogy szeressük egymást, és szolgáljuk egymást. De ha kimerültünk, szeretetünk nem lehet minőségileg az igazi, és a szolgálatra már nincs erő. Pihenés nélkül magunkat túl komolyan vesszük. A rohanó életstílusban kialakulhat az a hamis vélemény, hogy a mi boldogságunk és jólétünk rajtunk múlik. Többet teszünk. Többet tanulunk. Divatosabbá válunk. A menő tárgyakat faljuk fel a piacon. Többet, jobbat, erősebbet szerzünk meg, miközben eltompul bennünk mindaz, ami valójában gazdagságunk. Az Atya ránk parancsolta a pihenést, hogy ezt a veszélyt kikerülhessük, mivel a pihenéssel bevalljuk, hogy szükségünk van olyan erőre, ami nem tőlünk származik.

A pihenés nemcsak munkaszünet. Sokkal több. A pihenés az az alkalom, amikor lényegesebb és értékesebb dolgokra figyelhetünk; újra és újra felfedezhetjük Isten csodálatos világát. Ez a felfedezés a rácsodálkozás lelkületét, a dicséret és hála lelkületét növelheti bennünk. Az ember saját akaratából Isten elé jön még alázatosabb szívvel, és még inkább be tudja fogadni mindazt, amit Isten számára elkészített. Ez Isten célja, hogy az emberben saját képmását előhívja. Csak akkor lehet az Atyával való együttlétet otthonnak tekinteni, ha az emberben rejlő Istenkép tisztábban van kialakítva. Erre irányultak Jézus tanításai, példabeszédei, buzdításai. A pihenés a zarándoknak nélkülözhetetlen. A zarándok, amennyiben zarándok, éppen ezeket a "pihenő" alkalmakat keresi, hiszen ilyenkor tud eligazodni az élet útján, hogy a sokféle irány között helyt tudjon állni.

A pihenés segítséget ad a zarándoknak a személyes kapcsolat elmélyítésében - az imában is. Az ima olyankor lehetséges - amikor az ember összhangban van Istennel, és mindazzal, amit Isten, mint Atyja, kíván tőle vagy neki. Az ima a zarándoknak életkérdés, nem egy foglalkozás, amit be kell vezetni az életébe. Életének iránya az imában világosodik meg.

Az ima azt is serkenti bennünk, hogy Isten az Atyánk, életünknek és minden erőnknek a forrása. Nem tőlünk származik az a jó, amit teszünk. Ha Ő a forrás, akkor mi csak kaphatunk belőle - nem adhatunk semmit hozzá, kivéve a hálát és a szeretetet, ami élethivatásunk. Ezt növelheti bennünk a csend, ami a pihenés alatt alakulhat ki.