A KEK - A ZARÁNDOKÚT PIHENŐI
(Felnőtt katekézishez)

• …a csend embere minden pihenőhelyén oltárt épít az Úrnak. (Vö.: 2570)
• A szemlélődés csend, amely "az eljövendő világ szimbóluma" vagy "csendes szeretet". A szemlélődésben mondott szavak összessége nem beszéd, hanem a szeretet tüzét tápláló rőzseköteg. Csak ebben a csendben - amely elviselhetetlen a "külső" embernek - mondja ki nekünk az Atya az ő megtestesült, szenvedett, meghalt és feltámadott Igéjét és a fiúság Lelke itt részesít bennünket Jézus imájából. (Vö.: 2717)
• Az imádság az újjászületett szív élete. Kell, hogy minden pillanatban éltessen minket. Márpedig képesek vagyunk elfelejteni azt, aki a mi életünk és mindenünk. A lelki atyák a Második Törvénykönyv és a próféták szellemében azért hangsúlyozzák, hogy az ima "Istenre való emlékezés", a "szív emlékezetének" gyakori ébresztgetése: "Gyakrabban kell emlékezni Istenre, mint ahogyan lélegzetet veszünk". De nem tudunk imádkozni "minden időben", ha ennek megvalósítása érdekében bizonyos időkben nem imádkozunk: ezek a keresztény imádság intenzitásban és időtartamban fontos ideje. (Vö.: 2697)
• Az imádság életszükséglet. (Vö.: 2744)
• Az imádság és keresztény élet elválaszthatatlanok, mert ugyanarról a szeretetről van szó és ugyanarról a lemondásról, amely a szeretetből származik. (Vö.: 2745)