KATEKETIKAI TÉMÁK, SEGÉDÖTLETEK
(Felnőttek számára)

Érdekes megfigyelni, hogy az emberek többsége mennyire várja a napi munkaideje leteltét, a hétvégét, a szabadság idejét, a nyugdíjba vonulás lehetőségét. Azután, ha ezek a lehetőségek megnyílnak előtte, mintha elvesztené lába alól a talajt: nem tud mit kezdeni a szabad idejével. A mai kor elidegenedett emberének a munka az élet: a hajsza, a siker: teljesítmény, és elsősorban pénz. A szabadság-idő: alkalom presztízs-fogyasztásra. Mindeközben elfelejtjük, hogy Isten meghívott alkotó-társaként: dolgozni az öröm, a pihenés pedig lehetőség a reflexióra. Már a Teremtés könyvében erre ad példát, ahogyan naponként sorolja a Teremtő műveit, majd a hetedik napon megpihen. De mielőtt megpihent volna, áttekinti műveit és jónak ítéli.

Nekünk is erre van szükségünk: hogy nyugodtan áttekintjük a hetünk műveit, és adjuk át a mennyei Atyának, hogy Ő ítélhesse meg mi volt jó és mi nem. Ez a bizalom és szeretet jele.

1. MIÉRT PIHENNI? Szükségünk van rá. Az Úr példát mutatott, hogy a munka befejeztével, megpihent. Ha mi komolyan vennénk a pihenési alkalmakat, egyre inkább arra jönnénk rá, hogy az életünk nem a mi kezünkbe van, hanem a mennyei Atya kezében. Ez hit és bizalom kérdése.

Ilyenkor áttekinthetjük az Atya művét és a miénket is, és hálát adhatunk neki. Ez a fő hívatásunk, amit valaha is el tudunk végezni.

Most magunkhoz térünk, és pihentebb állapotban jobban virágoznak az erények. Több energiánk van szeretni, szolgálni másokat, másokra figyelni, türelmesen és gyengéden elviselni egymás hibáit.

2. HOGYAN PIHENNI? Első lenne a csend, ami nem csupán a zaj hiánya, hanem a benső harmónia. A csendben tud megszületni az ima, ami ápolja a mennyei Atyával való kapcsolatot. A csendben jövünk rá, hogy a Jó Isten minden lépésünkben velünk tartott - hiszen Ő az erőforrásunk. A csendben keletkezik a hála, és a hálából az őszinte dicséret és imádás. Bátorság kell, hogy megengedjük magunknak a csendet. Újra ki kell képezni szívünket, hogy tudjon csendben maradni, miközben magához tér, és feltöltődik. Napi pár percet javasolunk kezdetben, míg a lélek éhezni kezd hosszabb idő után. A hétvégeket, ünnepeket csendben lehetne kezdeni, akkor is ha a legnagyobb lármát csapnak körülöttünk. Ez a csend a saját érzékszerv, gondolatok, akarat és érzékek összehangolása.

3. NÉHÁNY PRAKTIKUS KÉRDÉS A következő kérdések lelkitükörként segíthetnek a csend kialakításának fejlődésében: