A szó már nem él. A Sermones Dominicales egyik szentbeszéde az áldozócsütörtök nyolcadába eső vasárnapot (Exaudi) vaaro vasarnap (dominica octavae ascensionis, dominica expectationis) névvel illeti, mert az apostolok Jeruzsálemben visszavonulva imádság és böjtölés között várták a Szentlélek megígért eljövetelét.*
Amikor eljött a mennybemenetelre következő vasárnap, az apostolok közül „mondnak vala – írja* az Érsekújvári-kódex – némelyek ily beszédet: ma illik, hogy jőjen az Szentlélek, mert ez a nagy nap, kin Úristen teremté ez világot. Azért még ezen napon újojtja meg az Szentléleknek miatta. Elmúlván azért az nap, csodálkozak vala, mire nem jütt volna el. Azonképpen tének az másod napon hétfőn. Nékik mondják vala: imáran ma kell eljőnie, mert hétfő napon teremté Úristen az égnek magasságát és elválasztá az égen való vizeket az felden való vizektől. Kivé jelentvén Úristen, hogy azonképpen elválasztandók volnának az jó emberek és az mennyeiek az gonoszoktúl és ez földi emberektűl. Harmad napon mondának: ma jő el, mert ma tett Úristen ez felden plántáló fákat. Negyed napon mondának: ma teremté Úristen az égen való nagy két világosságokat, napot és holdot. Azért ma jő el. Eted napon mondának: ez mai napon ment mennyországba, azért esmég ez mai napon bocsátja el. És igen szomorkodnak vala mert nagy édes szívvel-lélekkel várják vala. Hatod napon mondának: ez mai napon jő el, mert ez mai napon szenvede embereknek váltságokért. Imáron szombat napra kelvén mondának: ez mai napon jő el, mert ez mai napon vagyon a zsidóknak pünkestnek ünnepe napja. Mind ez számos napok elmúlván nagy bánatban és nagy keserűségben esének. Tartának tanácsot és egymás akaratjával gyülekezének és menének az édes Szűz Máriához, az édes szűzeknek virágához és liliomához. Sírván, óhajtván kérik vala az édes Úrnak szent anyját, hogy imádna ő érettek.” A Szentlélek most már rájuk is szállott.
A föltételezett váróhét magyarul nem fordul ugyan elő, de ezt is említi a Sermones Dominicales (hebdomada expectationis). Okleveleinkben is előfordul (septimana Exaudi, septimana Exaudi Domine). Ez voltaképpen kilencnapos időköz, amelyen a katolikus egyház az összes keresztényeknek a hitben és szeretetben való egységéért szokott könyörögni. Ennek egyetlen népi nyoma ismeretes: Somorja jámbor asszonyai a csupasz oltárok előtt olvasós ájtatosságot tartanak az apostolok Szentlélek-várásának emlékezetére.*
Egy múlt századból való, Czuczor-Fogarassy szótárában előforduló adat szerint a pünkösd előtti hétnek vöröshét vagy piroshét a neve. Századunk elején élő kalocsai öregek szerint ez azonban a pünkösd és Szentháromság vasárnapja közötti hét volt. A szegedi nép ajkán pünkösd hete a váróhét neve.
A pünkösd ünnepét megelőző hosszabb-rövidebb böjtöt a Sermones Dominicales, magyarul Szentlélek adventje (ieiunium Spiritus Sancti), a szegedi régiség pedig pünkösd kántora* néven emlegeti. A szegedi nép idősebbje ezt még nemrégen is megtartotta.
Csertalakos népének pünkösdpéntek fogadalmi ünnepe.
Pünkösd szombatja a szegedi tájon régebben fürdési kötelezettséggel járt, amelynek középkori, esetleg bizánci kultikus eredete aligha kétséges. Még a múlt század végén is apraja-nagyja lement a Tiszára fürdeni, megmosakodni. Ha hajnalban történt, akkor ez a tisztálkodás hitük szerint távoltartott minden betegséget. Ebből a hagyományból sarjadt, hogy a tiszai fürdőket Szegeden az újabb időkig mindig pünkösd szombatján nyitották meg.
Görögkatolikusaink a napot a halottak emlékének szentelik.