A ZARÁNDOK LELKÜLETE - 1999. MÁRCIUS
(forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási felügyelősége)

"Gondolkodásotokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes." (Róm 12,2)

	Kateketikai témák és segédötletek:
	Óvodások	Alsósok	Felsősök	Ifjúság	Felnőttek
	Családok	Erénygyakorlat	Liturgiára I.	Liturgiára II.	Katekizmus

BEVEZETŐ GONDOLAT (Katekétáknak):

Ki-ki hogyan választ ruhadarabokat magának? Nem könnyű a boltokban személyes holmikat vásárolni, amelyek pontosan megfelelnek ízlésünknek, méretünknek. Ha egy ruhadarab nem felel meg minden igénynek, gyakran mégis megvásároljuk és próbáljuk viselni. Gyakran kiegészítjük egy ékszerrel, vagy valamilyen más kellékkel, hogy mégis hasonlítson ahhoz, amilyennek elképzeltük. Valami módon átalakítjuk ízlésünk szerint. Persze a legjobb az lenne, ha testre-szabott ruhát kapnánk, amely minden tekintetben illik hozzánk.

Szellemi-lelki "ruhatárunkkal" is gyakran így vagyunk. Sok mindennel kísérletezünk: beszéd-stílussal, gondolkodásmóddal, benső magatartásformákkal, vélemények kialakításával, szokásokkal, stb. De előbb-utóbb felfedezzük, hogy amit éppen elsajátítottunk, nem stimmel, nem illik keresztény voltunkhoz. Vagy túl szűk, vagy nem elég ahhoz, hogy lelkileg és szellemileg tápláljon minket, miközben fejlődünk. De mégis alkalmazzuk, és megengedjük, hogy befolyásolja, életstílusunkat, döntéseinket. Ha nem képes serkenteni fejlődésünket minden tekintetben, akkor abba a veszélybe kerülünk, hogy érték-skálánk leszűkül, és megállunk, nem tudunk érettebb emberré válni. Sőt, megöregszünk, és elfásultan próbáljuk megélni napjainkat, tévesen ítélve az események fontosságát. Itt miről van szó? Csupán átalakításról, kiegészítésről, mint a fent említett ruhadarab esetében, vagy megújulásról, ami tágabb értelmezést kíván?!

A zarándok lelkülete nagyon fontos, hiszen ebből él, és innen meríti mindazt az erőt, amire szüksége van az úton. Hogyan derül ki az, hogy a zarándok lelkülete nem megfelelő "méretű"? Hol fog szorítani? Először meg kell vizsgálnia gondolkodásmódját. Mi a zarándok érték- skálája? Milyen mércét használ, aminek segítségével megítéli a különböző események értelmét és értékét? Hogyan értelmezi életét? Krisztusi vagy evangéliumi értékrenddel rendelkezik-e, vagy olyan mércével mér, melyet gondolkodás nélkül átvett környezetétől? Kritikus, pesszimista? Csak azt veszi észre, hogy sok nehézséggel találkozik, vagy fel tudja fogni ezeket, mint kihívásokat, amelyek segíthetnek megerősíteni és megtisztítani őt?

Ha nem kapja meg a szükséges támogatást barátoktól, kulcs-emberektől, akkor könnyen elveszíti-e a kedvét? A keresztény életben való növekedése kedvének áldozatává válik? Hangulata lesz-e szeretet-szolgálatának alapja? Vagy képes lesz kitartani akkor is, amikor nincs kedve semmihez, tudván azt, hogy nem a kedv motiválja a keresztény embert?

Hogyan kezeli a szenvedést? Visszariad tőle? Istent hibáztatja mindazért, ami miatt szenved? Csak akkor van meggyőződve Isten jóságáról és közelségéről, ha minden jól megy? Képes-e vállalni a keresztjét türelemmel, szeretettel, bizalommal, alázattal?

Tudja-e Isten országát szem előtt tartani egy életen át, tudva azt, hogy a mennyország fényében éljük napjainkat már most, mert Isten jelen van, és az Ő szeretete kísér, segít, óv és táplál minket? Képes-e megbocsátani, mivel Isten országában a szeretet és a béke uralkodik. Ott nincs helye a bosszúvágynak, a haragtartásnak, amelyek elpusztítják az életet. Tudja, hogy ezek a gondolatok, állapotok nem egyeztethetők össze Isten országával, mert a mennyei Atya nem ilyen.

A megfelelő lelkület személyre szabott, mert az Atya ennek a lelkületnek a forrása. Ő tudja legjobban, mire hívja meg az embert, hiszen az Ő gyermekei vagyunk. Isten országa testre - lélekre szabott állapot; teljes mértékben nekünk való! A megfelelő lelkület a belépő Isten országába, mert azáltal vagyunk befogadóképesek. Ez a lelkület jézusi lelkület. Éppen olyan mint Jézusé, aki mindenben, még a halál elszenvedésében is az Atya jóságában bízott. Türelmes volt mások gyarlóságával szemben, testvérként tekintett rájuk. Törődött a világgal, az emberekkel, mivel minden az Atya műve.

A zarándok Jézust veszi példájának, tanítójának, mesterének. Ha teljesen Jézusra építi életét, akkor kialakul az a személyre-szabott lelkület, amelyre szüksége van, és végigjárhatja azt az utat, amely az Atya házához vezet.

De ehhez szüksége van a megújulásra, ami azt jelenti, hogy gyakran megvizsgálja gondolkodását, értékrendjét Jézus és a saját életének fényében. Mivel az igazságot keresi, nem riad vissza a megújulás szükséges lépéseitől. Tudja, hogy életének lényege nem szűkülhet le a szokás szintjére, hogy valamit csak azért csinál, mert már megszokta. A puszta szokás a számára nem érték! Szt. Pál apostollal ő is mondhatja: "Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban. Mi, tökéletesek gondolkodjunk így! Ha valamiben még másképpen éreztek, Isten majd megvilágosít benneteket, de amit már elértünk, abban tartsunk ki." (Fil 3, 14-15)