A Naprendszer alatt azt a tartományt is értjük, amelyben a Nap gravitációs tere dominál.Általánosságban fogalmazva a Naprendszeren értjük a Napot a körülötte keringõ kisebb-nagyobb testek összességével együtt. Ez körülbelül 2 fényév sugarú gömb, amelynek határán a Nap vonzása már csak akkora nagyságrendû mint a szomszédos csillagoké.

A Naprendszerbe a következõ égitesteket soroljuk:

• Nap,
• 9 nagybolygó,és azok eddig ismert 61 holdja,
• körülbelül 100 000 kisbolygó,
• üstökösök és meteorok,
• bolygóközi (interplanetáris) anyag

A nagybolygók, kisbolygók, üstökösök és meteorok Kepler törvényeinek megfelelõen ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül. Mozgásuk annál lassúbb minél távolabb vannak a Naptól. A bolygók közül a legelnyúltabb elliptikus pályán a Merkúr és a Plútó keringenek 0,206 illetve 0,250 excentricitással.

A Naprendszer vizsgálatakor távolságegységként a csillagászati egységet (CSE) használjuk, amely a Föld-Nap közepes távolsággal, kb 150 millió km-rel egyenlõ.

---

Miniatürizált Naprendszer

A Naprendszer viszonylagos méreteinek áttekintéséhez a legjobb módszer az, ha egy erõsen kicsinyített modellt képzelünk el. Kicsinyítsük képzeletben ötmilliárdod részére a Naprendszert. Ez azt jelenti, hogy a modell 20 centimétere 1000000 kilométerrel lesz egyenlõ a világban.

Ebben a modellben a Nap akkora lesz mint egy futball labda, nagyjából 30 cm átmérõjû gömb. A Föld akkorának tûnik mint egy borsszem, s mintegy 30 méterre kering a mini-Nap körül. A Föld pályáján belül kering a Vénusz és a Merkúr, amelyek közül az elsõ ugyancsak borsszem méretû, míg az utóbbi csak akkora mint egy mustármag. E két kis golyóbis 12 illetve 21 méterre kering a futball labdától. A Mars amely nem sokkal nagyobb a Merkúrnál, majdnem 50 méterre kering a modellbeli Naptól. A legnagyobb bolygó, a Jupiter akkorának tûnik mint egy golflabda (kb. 3 cm átmérõjû), és jó 150 méterre helyezkedik el a futball labdától. A Szaturnusz akkora mint egy jókora cseresznye, híres gyûrûjével 300 méterre van a Naptól. A megtermett borsószemhez hasonló Uránusz és Neptunusz 600 illetve 900 méterre keringenek a középponttól. Végül a Plútó amely ugyancsak mustármag méretû 1,2 kilométerre esik a Naptól. Ne feledkezzünk meg a kisbolygókról sok ezernyi kering a Mars és a Jupiter pályája között, mint megannyi porszem. A Hold amely egyocska, csupán fél arlyán kering a Föld körül. Amikor erre a modellre, a központi labda körül aránytalanul nagy távolságokban keringõ piciban keringõ piciban keringõ piciban keringõ piciny golyócskákra tekintünk, önkéntelenül is felmerül bennünk a gondolat, milyen üres is a bolygórendszer. Ezek a távolságok tényleg óriásiak, de a Nap és más csillagok közöttiek még sokkal hatalmasabbak. Ha a modellünkön fel akarjuk tüntetni a legközelebbi fényes csillagot (amely egyébként az Alfa Centauri kettõscsillag, és a Proxima Centauri vörös törpe csillag) az körülbelül 8000 km távolságban lenne.

---

A Naprendszer bolygói

A Nap körül kilenc nagybolygó kering, Naptól mért távolságuk sorrendjében: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó.
A legtávolabbi bolygó a Plútó 100-szor messzebb van a Naptól, mint a legközelebbi, a Merkúr.
A kilenc nagybolygó pályája -a Merkúr és a Plútó kivételével- szinte pontosan egy síkban az úgynevezett ekliptikában helyezkedik el. (A Merkúr inklinációja 7 fokos, a Plútóé 17,1 fokos.)
Mivel a bolygók a csillagokhoz képest "közel" vannak, távcsõben a képük nem pontszerû, hanem a távolság függvényében kisebb vagy nagyobb korongnak látszanak.

Valamennyi bolygó azonos irányban kering a Nap körül ún. direkt irányban. A Vénusz, az Uránusz és a Plútó kivételével a tengelyforgásuk is direkt irányú.

Ugyanebben az irányban forog a Nap is (a Nap északi pólusából tekintve az óramutató járásával ellentétes irányban). A Naprendszernek tehát jelentõs összimpulzus-momentuma van, amelynek csak 200-ad része esik a Napra, a többi a bolygók Nap körüli keringésébõl ered.

A bolygókat a Nap tömegvonzása tartja ellipszispályájukon.
Nemcsak a Nap és a körülötte keringõ égitestek vonzák egymást kölcsönösen, hanem ilyen kölcsönhatás áll fenn maguk között a keringõ égitestek között is. A Naprendszer tagjainak mozgásában módosító szerepet a Nap után elsõsorban a nagybolygók és azok holdjai kapnak.

A bolygók és holdjaik, valamint a kisbolygók csaknem stabil rendszert alkotnak, amelyekben azonban hosszú idõtartamú szakaszos és igen lassú változások lehetnek. Például a Föld pályaelemeinek változása miatt változik a Földnek a Naphoz viszonyított helyzete, ami éghajlatváltozásokat von maga után (gondoljunk a jégkorszakokra Milankovics-Bacsák elmélet).

---

A bolygók osztályozása

A bolygók osztályozása anyagi összetételük szerint:

Föld típusú vagy kõzetbolygók:
A négy legbelsõ bolygó: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars.

A Földdel közös sajátosságokat mutatnak. Mindegyikük kis méretû, de aránylag nagy sûrûségû, kõzetek és fémek alkotják, szilárd a felszínûk, lassú a forgásuk, kevés holdjuk van és nincsenek gyûrûik.

A belsõ bolygók adatai

Jupiter típusú vagy gázbolygók:
A négy gázbolygó: Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz.

(Óriásbolygóknak is nevezik ezt a négy bolygót.) Több tekintetben a Jupiterhez hasonlítanak. A Föld típusú bolygókénál sokkal kisebb sûrûségûek, fõként hidrogén és hélium alkotja õket. A forgásuk gyors, vastag atmoszférájuk van, gyûrûik és nagyon sok holdjuk van.

A kilencedik bolygó a Plútó

---

A bolygók holdjai

A holdak különféle kölcsönhatásokban állnak bolygóikkal, aminek következményei vannak, például az árapály keletkezése a Földön.

A bolygóra egy hold csak akkor képes érdemi hatást kifejteni, ha tömege a bolygóénak jelentõs hányadát teszi ki. Bolygójuk tömegéhez képest a legnagyobb holdak a Hold (a Föld tömegének 1/81-ed része) és a Charon (tömege a Plútó tömegének 1/9-e). Ezzel ellentétben a Jupiter legnagyobb holdjának a tömege a bolygó tömegének 1/10000 része alatt marad.

A Föld típusú bolygók közül a Földnek nagy holdja van, a Marsnak pedig két aprócska, amelyek közel kör alakú pályán keringenek a bolygó egyenlítõje fölött.
A Jupiter 16 holdja közül legnagyobb a Ganymede, átmérõje a Jupiterének nagyjából 1/27-e. Nyolc legbelsõ holdja közel kör alakú pályán kering a bolygó egyenlítõjének síkjában, a következõ négynek az egyenlítõ síkjával kis szöget bezáró, elliptikus pályája van, a legkülsõ négy pedig retrográd pályán kering.
A Szaturnusz 18 holdja közül a Titán óriáshold átmérõje a Szaturnuszénak 1/23-a. A holdak többsége közel kör alakú pályán, a bolygó egyenlítõjének síkja közelében kering, de a Iapetus pályasíkja e síkkal szöget zár be, a Phoebéé pedig retrográd irányú.
Az Uránusznak 15 holdja közül 10 kicsinyt 1986-ban fedezett fel a Voyager-2. Ezek a Miranda pályáján belül keringenek. Az Uránusz legnagyobb holdja a Titania, átmérõje a bolygóénak 1/32 része.
A Neptunusz 8 holdja közül legnagyobb a Triton, átmérõje a Neptunuszénak 1/18-a. A hold retrográd pályán kering. A Nereida pályája feltûnõen elnyúlt. További hat apró holdat a Voyager-2 1989-ben fedezett fel.
A Plútó egyetlen holdja a Charon, amelynek átmérõje kicsit több mint a Plútó átmérõjének a fele. Különlegességük a kötött keringés: mind a Plútó, mind a Charon tengelyforgási ideje megegyezik az egymás körüli keringési idejükkel.

A holdak közül négyrõl sikerült kimutatni, hogy állandó légkörrel rendelkeznek. Ezek a következõk: Titán, Europa, Triton, Io.

---

Történet

Naprendszer

Nap

---