Holdkutatás

A Holdat elõször egy szovjet ûrszonda, a Luna-2 látogatta meg 1959-ben.

Az Apollo-program

Az Apollo-program a Egyesült Államok által tervezett és kivitelezett holdkutatási program volt, melynek fõ célja, hogy embert juttasson a Holdra. A programot J. F. Kennedy elnök hirdette meg 1961-ben. A program fõ célja az ember Holdra juttatása volt.

"Ez kis lépés egy embernek, de
  óriási ugrás az emberiségnek."

                                                Neil Armstrong

Az ûrhajók indítása Cape Canaveralrõl történt Saturn-I illetve
Saturn-V típusú hordozórakétával, melyeket Werner von Braun
irányításával fejlesztettek ki és építettek meg.
Az Apollo ûrhajó makettjét 1964-ben indították elõször a világûrbe
(Apollo Model-1), a Saturn-I hordozórakéta kipróbálása során. 1964-65 között még négy ilyen startra került sor. Ezt követõen már olyan Apollo indításra készültek, amelynél a kabinban három ûrhajós, Grissom, White és Chafee hajtott volna végre ûrrepülést Föld körüli pályán. Azonban 1967. január 27-én a földi ellenõrzõ kísérletek során tûz keletkezett a parancsnoki kabinban és a három ûrhajós életét vesztette.
A balesetet követõen a parancsnoki kabint részben átdolgozták, tûzbiztos anyagokat használtak, valamint nitrogént kevertek az oxigén dús légkörbe.
A módosított Apollo-4 -5-6 ûrhajót az új típusú, háromlépcsõs Saturn-V hordozórakétával jutatták fel, meg emberek nélkül.

1968. októbert 11-én, egy sor ember nélküli repülés után, az Apollo-7-et az elsõ háromtagú legénységgel Föld körüli pályára állították.
A három asztronauta 1968. októberében 163 fordulatot tett meg a Föld körül. Feladatuk különbözõ manõverezési technikák kipróbálása és végrehajtása volt.
A képet õk készítették Földrõl.

1968-ban az Apollo-8 útja alkalmával elõször kerültek emberek a Hold közvetlen közelébe. Tízszer kerülték meg a Holdat, és ezalatt folyamatosan figyelemmel kísérték a rendszer mûködését. Számos felvételt készítettek a Hold felszínérõl, melyek már a tényleges Holdra szállások elõkészítéséhez voltak szükségesek. Az ûrhajórendszer, és a hozzá kifejlesztett hordozórakéták, a mûszerek és a kipróbált manõverezési technikák alkalmasnak mutatkoztak a végsõ feladat, a Holdra szállás végrehajtására. A kísérletekbõl már csak a Holdra szállást megelõzõ teljes kipróbálás maradt hátra.
Az Apollo-9 (a képen) küldetésének célja a teljes ûrhajórendszer kipróbálása volt, Föld körüli pályán a Holdra szállást gyakorolták, közben ellenõrizték az életfenntartó rendszer mûködését. A 230 km magasságú parkolópályán a Holdra szállás minden mozzanatát sikeresen végrehajtották.

A Holdra szállás fõpróbáját 1969. májusában az Apollo-10 útjával valósították meg. A következõ képen az Apollo-10 parancsnoki kabinja látható (London, Science Museum)

A kísérlet alkalmával T. Stafford, E. Cernan és J. Young asztronauták elõször megkerülték a Holdat, majd holdközéppontú pályára álltak. Hatvankét órás repülésük alatt harmincegyszer kerülték meg a Holdat, eközben Stafford és Cernan átszálltak a Holdkompba és végrehajtották a Holdra szállás szimulációs programját, melynek során 15 km távolságra közelítették meg a Hold felszínét, majd visszatértek a parkolópályán keringõ parancsnoki egységhez és sikeresen összekapcsolódtak vele.


Az Apollo-11 útjával megvalósult az elsõ teljes Holdra szállás, melynek során elsõként léptek emberek a Hold felszínére.


Neil Armstrong
 A történelmi küldetés parancsnoka Neil Armstrong volt. A nagy felfedezõ tiszteletére Columbia névre keresztelt parancsnoki kabint Michael Collins, az Eagle (Sas) nevû Holdkompot pedig Edwin Aldrin vezette.
Az ûrrepülés teljes idõtartama 195 óra 18 perc volt, ebbõl a Holdon összesen 21 órát és 36 percet töltöttek.


Edwin Aldrin
Az 1969. július 16-án 14 óra 32 perckor Cape Kennedyrõl felbocsátott Apollo-11 ûrhajó az indulását követõ 2,5 órában az ûrhajó Föld körüli pályán keringett, aztán a Hold felé vezetõ pályára tért át.

Három napig tartó repülés után a felszíntõl 97 km-re Hold körüli pályára állt.
Armstrong és Aldrin átszállt a Holdkompba, és 1969. július 20-án
18 óra 47 perckor megkezdték a Holdra szállás kivitelezését.
A komppal a Mare Tranquillitatis (Nyugalom Tengere) délnyugati részén, a kisebb Moltke-kráter pereménél ereszkedtek le.
A kabin elhagyására másnap, 21-én 3 óra 56 perckor került sor
Amikor Neil Armstrong elsõként a világon kilépett más égitest felszínére, a következõket mondta közben: "Most a létra lábánál vagyok. Az LM (Lunar Modul) csak egy-két hüvelyk mélyen süllyedt a felszínbe annak ellenére, hogy a talaj finom szemcsével borítottnak tûnik, ahogy feléje közeledem. Csaknem olyan mint a por. Most elhagyom a holdkompot. Ez kis lépés egy embernek, de óriási ugrás az emberiségnek."  
Aldrin húsz perccel késõbb követte õt.
Kõzetmintákat gyûjtöttek, üzembe helyeztek egy passzív szeizmométert, mely a holdrengéseket és a meteor-becsapódásokat volt képes regisztrálni. Elhelyeztek egy lézertükröt is, amely a Föld-Hold távolság nagy pontosságú méréséhez volt szükséges. Felállítottak egy, a napszél analizálására alkalmas alumínium fóliát (ezt késõbb visszahozták a Földre), valamint üzembe helyeztek két televíziós kamerát is, melyek on-line közvetítést adtak az asztronauták munkájáról, illetve a holdi tájról. Fényképeket készítettek, kitûzték az Egyesült Államok zászlaját, és az elhunyt asztronauták: Chaffee, Grissom és White, valamint kozmonauták: Gagarin és Komarov emlékére öt érmet helyeztek el.
Speciális mûszerekkel talaj- illetve pormintát vettek 13 cm mélységig.
A 22 kg-nyi holdi anyagot a Holdkomp visszatérõ egységében egy külön erre a célra kialakított helyre tették, ide kerültek a filmek, valamint a napszél fólia is. Július 21-én 18 óra 54 perckor startoltak a visszatérõ egységgel. Manõverek sorozata után összekapcsolódtak az anyaûrhajóval, majd a Föld felé tartó pályára álltak.
A parancsnoki kabin július 24-én 17 óra 50 perckor sikeresen leszállt Hawaiitól délnyugatra, a Csendes-óceán térségében.

Apollo-11 után az Apollo-12 és 14 ûrhajók további talaj- és kõzetmintákat gyûjtöttek, napszélcsapdát és egy alumínium fóliát helyeztek ki, mely a nemesgázok és izotópjaik meghatározására szolgált. Számos fénykép- illetve filmfelvételt készítettek, melyeknek egy része a következõ holdexpedíciók leszállási helyeinek meghatározásához volt szükséges. Fúrásokat végeztek a Hold talaján. Shepard és Mitchell asztronauták kisebb kirándulást is tettek a Hold felszínén, a Cone-kráterhez. Az Apollo-14 útjával lezárult a program elsõ szakasza. Az Apollo-11-12-14 tapasztalata alapján megkezdõdhetett a Hold alaposabb kutatása. Megnövelték a pályára juttatható terhet, bõvítették az adatgyûjtõ és továbbító rendszerek teljesítményét, megnövelték a Holdkomp rakétáinak tolóerejét.

Az Apollo-15 és 17 küldetés során Hold körüli parkolópályára juttattak két mûszeres holdacskát, a gravitációs tér szerkezetének és a napszél vizsgálatának céljából. A Hold felszínén hagyott mérõállomások és a Hold körül keringõ két mesterséges hold több éven keresztül továbbította a mért adatokat a Földre. Az eredményeket tizenhárom nemzet csaknem kétszáz tudósa elemezte.

A három utolsó Apollo-ûrrepülés (15, 16,17) holdautót vitt magával.

A felvétel az Apollo-17-tel repült Eugene Cernant ábrázolja, amint kipróbálja a holdautót, a mely az ûrhajósoknak nagyobb lehetõséget biztosított a Hold felderítésében.
Ezt használva az ûrhajósok több mint 30 km-t tudtak megtenni (12 km/h sebességgel) egy-egy holdséta során. Ez a kiterjedt hatósugár lehetõvé tette, hogy sokféle holdkõzetet gyûjtsenek.
A jármû nagyobb, akár 60 km-es utak megtételére is alkalmas volt, biztonsági okokból 7 km-nél messzebbre sosem távolodtak el a leszálló egységtõl.

Az Apollo-17 ûrrepüléssel a Hold kutatásának nagy szakasza zárult le.

 Ûrkutatás

Holdkutatás

  Hold