LITURGIAI SEGÉDANYAG
liturgia

"Akarsz-e meggyógyulni?" Jn 5,6c

Kellékek: papírlapok, ceruzák, gyertyák, hangulatos terem, szentírás
Ének (javaslat): Jézus, életem, erőm, békém...
Szentírásból: Jn 5,5 - 6
Elmélkedés: A 38 éve beteg ember már megszokta, hogy betegen fekszik, hogy sajnálják, talán enni adnak neki, s néha ruhafélét is; nem kell dolgoznia, felelősséget vállalnia stb. --ha rossz is ez a helyzet, legalább ismerős a számára.

Akció (Feladat):
Most írjuk föl egy papírlapra azokat a dolgokat, amikért sajnáljuk magunkat! (Pl. nem vagyok szép; lassan tanulok; magányos vagyok; nincsen pénzem; nem tudom jól kifejezni magam; nem vagyok jó társasági ember; észre se szoktak venni... stb. )

Egy másik lapra makacs szokásainkat, ragaszkodásainkat, amiket nem szeretünk magunkban. (Pl. túl sok kávét iszom; társaságban nem merek megszólalni, vagy éppen túl sokat fecsegek; betegesen féltékeny vagyok; vagy minden viccelődés fáj; szeretek nagyot mondani; lustálkodással megy el az időm, aztán kapkodok, rosszul osztom be az időm; túl rendetlen vagyok, vagy ellenkezőleg, attól is ideges leszek, ha másképp áll a terítő... stb.)

Liturgikus játék:
Vezető: Most kérem, hogy mindannyian vegyük egyik kezünkbe a két papírlapot, a másik kezünket tegyük hátra, ne használjuk semmiképpen a játék végéig. Majd körbejárva, az asztalról ugyanazzal a kezünkkel, amelyikben a lapokat tartjuk, vegyünk el egy-egy égő gyertyát, és azzal menjünk a helyünkre.

(A gyertyák lehetőleg olyan vastagok legyenek, hogy elvitelükhöz mindenképp le kelljen tenni a papírokat. Néhányan biztosan leteszik majd.)

Amíg a csoport vonul, egy nagy Krisztus képet helyezünk ki.

Ének: Ó, halld meg, Uram...

Elmélkedés:
Önsajnálatunk és megszokásaink, ragaszkodásaink gyakran szinte beteggé tesznek minket. Nem vagyunk szabadok miattuk, tele van velük a szívünk és a kezünk. Nem tudjuk ezért teljesíteni a hivatásunkat: Krisztus világosságát, a hit fényét vinni az embereknek. Most velem szemben áll Jézus, és azt kérdezi: "Akarsz-e meggyógyulni?" Hajlandó vagy-e elengedni, letenni terheidet. Adok helyettük fényt, életet, lelki egészséget, önsajnálat helyett örömöt, rossz szokások és bűnök helyett szabadságot. Nem félsz az újtól? A felelősségtől, a feladatoktól?

Ha meg akarsz gyógyulni, ne vedd vissza a lapodat. Hagyd elveszni, megsemmisülni. Elég neked az én kegyelmem.

Most rövid csöndben (esetleg halk zene mellett) kérjük a gyógyulást, majd ének: Ó, halld meg, Uram...

Vezető: Uram! Mi Urunk! Neked van egyedül hatalmad a gyógyításra, de csak a beleegyezésünkkel teszed meg. Kérünk most Téged, hogy gyógyítsd meg érzelmeinket, vedd el kőszívünket és adj helyette hússzívet. Gyógyítsd meg közösségünket is, és erősítsd meg akaratunkat, hogy ne vegyük vissza azt, amit már odaadtunk. Köszönjük a szabadulást!

Ének: Bizakodjatok, jó az Úr! (vagy: Te vagy a fény a szívemben, Jézus...)