MÁRIA A ZARÁNDOKOK ÉDESANYJA - 1999. OKTÓBER
(forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási felügyelősége)

""Tegyetek meg mindent, amit csak mond!" (Jn 2,4)

	Kateketikai témák és segédötletek:
	Óvodások	Alsósok	Felsősök	Ifjúság	Felnőttek
	Családok	Erénygyakorlat	Liturgiára I.	Liturgiára II.	Katekizmus

BEVEZETŐ GONDOLAT (katekétáknak):

Isten a "család" és az "otthon" fogalom szerzője, mert Ő önmagában éli meg az Atya/anya (szülő), Fiú és a szeretet kapcsolatát. Az otthon nem csak egy lakóhely, ahol szállást és ételt kapunk, nem is csupán pihenő állomás, hanem az a fészek, ahol mindannyiunk legigazibb énje alakulhat ki a szeretet bölcsőjében. Ebben a szeretet-légkörben tanuljuk meg, mit jelent embernek lenni, mik a jó döntések, mi árt, mi segít, mi az, ami nekünk embereknek való, és mi az, ami nem méltó hozzánk. Bár sok mindent ösztönösen is tudhatunk, az ösztönünk alapján, mégsem tudunk helyesen dönteni. Szülőket állított mellénk a Jóisten, hogy bölcsességükkel irányítsanak. Így tudunk fejlődni abban az irányban, ami majd "hazavezet" a mennyei Atyához. Ez az út a hit útja, az Egyház útja. Ezen az úton, a Jóisten kiválasztott egy olyan édesanyát, aki ismeri az utat, mivel az ő fia alakította ki és mutatta meg merre kell mennünk, hogy hazaérkezhessünk. Annak az édesanyának neve, akit Isten kiválasztott: Mária. Ő tudja, hogy ha Fiára, Jézusra figyelünk, akkor nem jutunk tévútra. Anyaságának legszebb, központi szerepe éppen az, hogy a Fiára tud mutatni, hogy őt kövessük.

Elsősorban az édesanyának van fontos szerepe az otthon-teremtésben. Általában ő az, aki figyel mindenkinek a lelki, érzelmi és testi szükségleteire. Szól, ha a gyerek valamit rosszul tesz, és örül, mikor a gyerek szépen fejlődik az erényes életben. Ha gyermeke mások előtt szerepel, büszke rá és örömmel hívja fel figyelmét a mellette ülőnek, miközben a gyerekére mutogat. Félti, nehogy bajba kerüljön és minden rossztól meg akarja védeni, még akkor is, ha tudja, hogy erre nem képes. Fáj, ha a gyermeke szenved. Fáj neki, ha a gyerek nem figyel és szándékosan a rosszat választja. Fáj, ha a gyerek megbetegszik. Fáj, ha nem a legjobbat tudja adni gyermekének. Gyakran előfordul, hogy az édesanya saját előnyeiről mond le, csak hogy családjának jobb és több legyen. Az anyai szeretet minden áldozatra kész: egyetlen ünneplőjét darabolja fel, hogy gyerekeinek ajándékot varrhasson; a legjobb, legfinomabb falatokat gyermekeinek adja, gyakran a szükséges táplálékról mond le, csak hogy a gyermekének legyen elég. Vannak példák bőségesen olyan eseményekről is, hogy az édesanya saját életét adja gyermekeiért. Ilyenek az édesanyák. Mária minden tekintetben ilyen anyánk: figyel, kísér, bátorít, lemond a javunkra.

Mária, Isten kiválasztottja, első perctől fogva mindent odaadó, Isten-központú anya volt. Amikor kimondta igenjét Isten kérésére, azzal mindenre "igen"-t mondott, ami Isten tervét illeti. Az ő "igen"-je és a mi megváltásunk egymásra találtak Isten atyai szívében. Mária megtanulta, ha azt teszi, amit Isten mond, abból csak jó lehet. Ezért is biztatja a kánai menyegzőn a szolgákat, hogy tegyék meg mindazt, amit csak mond Jézus. Máriát Jézus nekünk ajándékozta a kereszthalála előtti utolsó percekben, mert tudta, hogy Mária hitét még az ő halála sem tudta megingatni. Mária le tudott mondani nemcsak egyszerű dolgokról, hanem még saját fiáról is, hogy igen-t mondhasson Isten akaratára. Erre figyelmeztet minket is; erre serkent, hogy minden percben mi is "igen"-t mondjunk Isten szeretetére, még akkor is, ha ez a Szó valamiféle fájdalmas lemondásra kér minket. Mária életének titka az, hogy teljes mértékben Istené a szíve: hiszi, hogy az Atya akaratában van elrejtve a legfőbb jó; hogy ha Isten bármire kéri, vagy bármit elkér tőle, abból élet fakad, százszorosan kapja vissza azt, amit föláldozott. Ahogy Jézus azt mondta: "Az az én eledelem, hogy Mennyei Atyám akaratát cselekedjem", ugyanúgy Mária is azért kiválasztott, azért "boldogságos Szűz", mert tökéletesen belesimul az Atya akaratába.

Mária az Egyház legtökéletesebb képe, mert őbenne láthatjuk, milyen az az élet, amely teljesen Istenre hagyatkozik. Mária így élt. Ő már az örök boldogságban együtt ünnepel a Szentháromság szeretetében mindenkivel, aki hazatért. Minket pedig, akik még úton vagyunk, végigkísér és véd az eltévelyedéstől. Figyel ránk, és gondunkat a szívén hordja. Mint Jézus édesanyja, kívánja, hogy mindenki részesülhessen az örök élet boldogságában, amelyet Fia nyert meg nekünk. Mint a mi édesanyánk, bizalommal mondhatjuk, "Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozz érettünk most..." Azt meg is teszi, most, és bármikor, ha hozzá fordulunk. Személyesen képvisel minket az Atya előtt, a Szentlélek erejével, a Fiúval egyesülve. Közbenjár értünk, és bajunkban segít imáival, hogy a gonosz ne tudjon ránk hatni. Nem véletlenül nevezzük őt Úti Boldogasszonynak. Ő velünk jár a zarándokúton és az Atyához mindannyiunkat haza vár. Te, amikor az "Üdvözlégy Mária" imát elmondod, milyen segítségre hívod meg Máriát? Az imának melyik része érint téged személyesen? Gondolsz-e Máriára, mint édesanyára? Élete számodra hogyan és miben példa? Ő komolyan vesz téged, és te őt?