A ZARÁNDOKLÁS ÚTJELZŐI - 1999. JÚNIUS
(forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási felügyelősége)

"Én vagyok az út, az igazság és az élet!" (Jn 14,6)

	Kateketikai témák és segédötletek:
	Óvodások	Alsósok	Felsősök	Ifjúság	Felnőttek
	Családok	Erénygyakorlat	Liturgiára I.	Liturgiára II.	Katekizmus

Hányszor bántunk meg azt, hogy valamit elhanyagoltunk. Miután valamilyen bajba kerültünk, csak akkor jövünk rá, hogy valamire jobban oda kellet volna figyelni. Általában elég gyakran térünk vissza gondolatban ahhoz a ponthoz, ahol kikerülhettük volna a hibát. A számítógépeken ezt könnyen el lehet játszani, de az életünkben nem. Sőt, a számítógépek olyan eszközökkel vannak fölszerelve, amelyek menet közben jelzik a különböző tévedéseket, hogy a végeredmény hibamentes lehessen. Az élet, pedig nem ilyen zökkenőmentes. Ugyanakkor, nem mondhatjuk, hogy életünkben a jelek hiányoznak. A Jó Isten segített abban, hogy életünk ne váljon hibáink áldozatává. Adott jeleket az úton - amelyek ugyan nem teszik zökkenőmentessé az utat - de ha figyelembe vesszük azokat, akkor biztosan az Atyához érkezünk.

Útjelzők ellenére is követünk el hibát. Hányszor is gondoljuk azt, hogy az útjelzők mások számára érvényesek, de - mivel mi ügyesek vagyunk, - azok nekünk nem szólnak. Sajnos kivonhatjuk magunkat az érintettek csoportjából, és súlyosan megsérülhetünk. Még akkor is, ha sikerült a próbálkozás. Az útjelzők semlegesen állnak az út mellett. Nincs hatalmuk végrehajtani azt, amit jeleznek, és az emberek szolgálatán kívül nincs semmi értékük. Minden útjelző az embert és céljainak sikeres elérését szolgálja. De az igazi értékük akkor mutatkozik meg, amikor az emberek figyelembe veszik a jelzésüket, és engedelmeskednek azoknak. Nyilvánvalóan az engedelemségükkel elismerik, hogy minden ember a törvény alá tartozik. A törvénynek van tekintélye ami felülmúlja az ember saját tekintélyét. Ez a magatartás áll legközelebb az ember teremtett mivoltához, és méltó hozzá, mert így teljesítheti hivatását. Éppen azért mondjuk, hogy akkor is ha sikerült kikerülni a balesetet, amelyet az engedetlenségünkkel okozhattunk volna, a teremtményi állapotot próbáltuk letagadni. Ez komoly lelki sérülést okoz bennünk, mert hamis útra állit, amelynek célja az, hogy többnek számítsuk magunkat, mint valóban vagyunk.

A mennyei Atya gondoskodott útjelzőről, mégpedig a legtökéletesebbről. Nem semleges táblákkal látott el minket, hanem egy élő útjelzőt küldött el - saját Fiát, mi Urunk, Jézus Krisztust. Jézus egész élete, tanítása, imái, gesztusai, csodái, (még a csöndjei is) számunkra útjelzők, melyek segítsége által a mennyei Atyához jutunk. Sőt, ez az "útjelző" oly tökéletes, hogy nem csak jelzi az irányt, hanem mondja, hogy Ő maga az Út.

Más jelzőkkel is gazdagítja életünket, hogy minden percben, esetben, körülményben és kapcsolatban el tudjunk igazodni a zarándok utunkon. Megajándékozott Igéjével, Egyházával, a szentségekkel, a liturgikus évvel, a vértanuk példájával és a keresztény testvérekkel, akik erősítenek utunkon.

Ezek a jelzők nem semlegesen vannak jelen életünkben, de a hatékonyságuk egyedül rajtunk múlik. Ha megkeményítjük szívünket, akkor egyáltalán nem érintenek minket, és elfásultan "haladunk" az úton - ha egyáltalán haladunk. Húsvét és Pünkösd fényében tekinteni ezekre a jelekre, azt láthatjuk, hogy a mennyei Atya az élők Istene, és mindenben tovább kíván minket éltetni. De ha kivonjuk magunkat a jelzett irányból, nem figyelünk az útjelzőkre, mert mi "ügyesnek" tartjuk magunkat nélkülük is, akkor nagy tévedésbe esünk, és az út végén jövünk rá, hogy letértünk az útról.

Nem mondhatjuk, hogy mindegy hol kötünk ki. Nem mindegy. Csak egy cél felel meg, és a fent említett útjelzők ezt a célt szolgálják, hogy ne nekünk kellene kitalálni melyik irány a legbiztosabb. Figyeljünk az útjelzőkre alázattal, hálás szívvel, hogy a menyei Atya ennyire szeret minket, hogy véd minden veszélytől. Ő mindent megtesz, ami rajta múlik, a többi már a mi feladatunk. A zarándok az, aki az utat figyeli, és elhiszi, hogy a jelzők saját javát szorgalmazzák. Te mit engedsz meg magadnak? Miből vonod ki magadat? Megengedet, hogy Isten szabja meg életed útját? Vagy "jobbat" akarsz kitalálni!