A ZARÁNDOKLÁS ESZKÖZEI - 1999. MÁJUS
(forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási felügyelősége)

"Öltsd magadra mindörökre Isten dicsőségének szépségét! Öltsd fel Isten igazságának köntösét, s tedd fejedre az örök dicsőség koronáját..." (Bár 5, 1-2)

	Kateketikai témák és segédötletek:
	Óvodások	Alsósok	Felsősök	Ifjúság	Felnőttek
	Családok	Erénygyakorlat	Liturgiára I.	Liturgiára II.	Katekizmus

BEVEZETŐ GONDOLAT (Katekétáknak):

Közismert tény, hogy az ember már régóta használ eszközöket. Ez a tény fontos, mert emberi mivoltunk ebből is kidomborodik. Azt látjuk, hogy az ember képes a körülötte lévő dolgokat felmérni, és eldönteni, mi az, ami számára hasznos, és mi nem. Válogatva emeli ki mindazokat a dolgokat, amelyeket valamilyen cél elélésére tudná fordítani. Ez nem csak arról tanúskodik, hogy ügyes, hanem arról is, hogy az ember koncepciókban gondolkozik. Szem előtt tartja a célt. Képességgel bír, hogy céljával harmóniában hozza megdöntéseit. Persze, ez nem minden esetben nyeremény, hiszen rossz vagy hamis célt is lehet "célszerűen" végre hajtani!

Ezt a képességet Istentől kapta, ami önmagában is "célszerű". Miért mondhatjuk, hogy célszerű? Mert az ember Isten képmása, és az abszolút jó megszerzésén fáradozik (szinte ösztönösen). Ez az irány egy belső erő, ami segíti az embert a cél felé. Nem egy általános embereszményt tartunk most szem előtt, hanem azt az embert, aki zarándok. Már beszéltünk arról, hogy nem lehet "véletlenül" zarándokolni - útra kelni. A zarándok tudja, hogy az, és az út, amelyen jár, zarándokút. A zarándok céljai is világosak önmaga előtt. Fent említett képessége ezen a ponton kapcsolódik a zarándokhoz.

A zarándok azokat a dolgokat veszi észre maga körül, amelyek a cél felé irányítják. A zarándokban még inkább megvalósul az összhang a cél és az eszközök között. Ő tud különbséget tenni a szükségletek és a kívánságok között. A kívánságok nem foglalnak fő helyet döntéseiben, mert a zarándok tudja, hogy a kívánságok sokféle irányba terelhetik őt, még olyanba is, ami neki nem célszerű. Megosztják figyelmét. Azt az utat követi, amely a cél felé halad. Ez a cél pedig az, hogy ő - még az úton - váljék mindazzá, amit a benne lévő Istenkép hordoz és ígér. A célja mindig az, hogy megélhesse az evangéliumi értelemben vett szabadságát, és maradjon hűséges emberi méltóságához, hiszen ő Isten gyermeke.

Céltudatossága abban is segíti, hogy ő csak addig alkalmazza az eszközöket, amíg szükségesek. A zarándok tudja, hogy mindig fennáll az a veszély, hogy egy-egy eszköz túlsúlyba kerülhet, és átveheti a cél fontos szerepét. Ha ez a fordulat megtörtént, akkor az eszköz már inkább csak akadály az úton. Ő nem csupán megragadja az eszközök alkalmazási lehetőségének perceit, hanem dönt abban is, hogy mi viszi előre az úton, és mi nem.

Jól megválasztani az eszközt egy cél szolgálatában és azzal következetesen a cél megvalósításán dolgozni - igazi bölcsesség. Kell a felüdülés, a szórakozás, a kikapcsolódás, de amint központi helyet foglal el életünkben, amint életcél lesz, már elveszítette azt a jelentőségét, hogy eszköze legyen vidámabb, energikusabb, összeszedettebb munkálkodásunknak.

Mivel az ember zarándok, azt is fel akarja mérni, hogy mennyire méltó az eszköz, mint eszköz? Manapság sokféle dolog lett divatos; ezek a "menő" ruhák, mondatok, kifejezések, magatartások, tárgyak stb. A zarándok nem versenypályán halad, melyen neki előzni kell minden társát, és felül emelkedni minden más társ élet színvonalán vagy szerepén. Ő nem versenyez senkivel, mert ő tudja, hogy Isten kegyelme az, ami segíti őt az úton. Ő mer kicsi lenni, mivel nem az ő fontossága és nagysága életének célja. Mi válhat számára eszközzé? Majdnem mindaz, ami a szabadságát (az evangéliumot szem előtt tartva), méltóságát, keresztény mivoltát segíti, de nem pótolja a célt. Nem ragaszkodik semmihez szenvedélyesen, hanem szinte közömbös szívvel tud elfogadni, de nélkülözni is. Az útja haza felé irányul, és az Atya vár rá. Ez a szeretet és az Atyával való kapcsolat a döntéseinek mércéje. Jézus Krisztus személye, aki mindig az Atyához vezeti, tanítása és példája az életének mérvadója.