KATEKETIKAI TÉMÁK, SEGÉDÖTLETEK
(Családok számára)

1. KI A HIBÁS?

Milyen sokszor fordul elő, hogy egy-egy családtag úgy érzi, szinte minden az ő nyakába szakadt. A többiek alig segítenek, de még csak nem is hálásak érte. Ki tehet erről? Az, aki túl sokat vállal? Aki nem kér segítséget? Aki nem veszi észre, hogy a másik segítségre szorul?

Sok helyen kereshetjük a hibát, de hiába nem egy jó eszköz, ahhoz, hogy segítsünk egymáson....Valószínűleg be kell látnunk, hogy legalább egy kicsit mindnyájan tehetünk erről. Most nézzük meg a családdal együtt, kit mivel hibáztattunk (eddig), és milyen más "eszközökre" van szükségünk, hogy szeretetteljesebb legyen az otthoni légkör.

2. OSSZUK MEG!

Írjuk össze, milyen napi ill. heti feladatokat kell ellátni a családban. (Terítés, mosogatás, mosás, teregetés, takarítás, szemét levitel, szerelések stb.) Nézzük meg, ezek közül melyek azok, amelyeket egyvalaki tud csak elvégezni, és melyek azok, amelyeket többen, esetleg akár mindahányan megtehetünk. Ez utóbbiakat írjuk fel külön-külön egy-egy céduládra, majd osszuk szét a feladatokat. Ezt a családtagok korától függően többféleképpen, játékos formában tehetjük.

Pl. "Aki kapja, marja" - a cédulákat földobjuk, és mindenki igyekszik elkapni belőle egyet-kettőt. "Sorshúzás" - mindenki húz a cédulákból. "Meri vagy nem meri?" - egyvalaki húz, de nem nézi meg, hogy mi van rajta, hanem felteszi a "ki meri" kérdést. Aki először jelentkezik, az kapja meg a feladatot erre a hétre, és átveszi a húzást. Ha nincs jelentkező, akkor a húzó jelöl ki erre valakit, és továbbra is ő húz. "Cserebere hirdetés" (Egy hét elmúltával célszerű.) Mindenki felkínálja az előző heti feladatát egy másikért cserébe. Pl.: mosogatást szeméthordásra cserélnék stb.

Minden hét elmúltával tartsunk értékelést. Dicsérjük meg azt, aki szépen, lelkiismeretesen látta el a feladatát, és külön köszönjük meg, aki önként, szeretetből segített a másiknak.

3. MINDENT VAGY SEMMIT?

Még ha ügyesen meg is osztjuk a feladatokat egymás közt, akkor is támadhat az az érzésünk, hogy szinte semmire sincs időnk, pedig olyan jó lenne lelki programokban részt venni, de sétálni, kirándulni, egy-egy jó filmet megnézni, a családdal együtt játszani, beszélgetni stb. De egy adott időben csak egy helyen lehetünk. Ezért meg kell tanulnunk dönteni: kiválasztani azt, amit a lehetőségek közül a legjobbnak gondolunk. Hívjuk össze a családi tanácsot, ahol megbeszéljük, hogy mi lenne az, amit együtt szeretnénk csinálni, mi választható szabadon, és miről kell esetleg lemondani. Így nem érezzük majd, hogy mindenről lemaradunk.

4. MEGFELELŐ ÖLTÖZET

Nem mindegy, hogy a zarándok milyen öltözetben és milyen eszközökkel rendelkezik. Nem mindegy az sem, hogyan használja fel az eszközöket. Szent Pál apostol egyenesen a vértezetről, fegyverzetről beszél: a készenlét sarujáról, a hit pajzsáról, az igazság övéről...stb. (vö. Ef 6, 13-17). Ez mit jelent a család életében? (lásd a "CSALÁD SEGÉDANYAG" munkalapot).

CSALÁD SEGÉDANYAG

A FEJ
Mi vezeti a családot? (Gondok? Problémák? Hangulat? Munka?) Hogyan vezeti a családot? Mikor és hogyan osztja meg gondjait Krisztussal? Milyen értékek szerint vezet? Hogyan hoz döntéseket? Hol keresi a hibát? Hogyan adja tovább családi történetet, értékeket?

A SZÍV
Milyen az otthoni hangulat? (Milyen a légkör?) Ki a fő hangulat teremtő? Mitől van a "jó" hangulat, "rossz" hangulat? Mi segítene egy "kedvesebb" hangulatot kialakítani?

A KÉZ
(cselekvés eszköze)
Ki miben szolgál a családban? Észrevettük-e egymás munkáját? Meg is köszöntük? Hogyan lehetne mindenkit még jobban bevonni az otthoni feladatokba? Hogyan fejezzük ki szeretetünket, gyengédségünket?

AZ "IGAZSÁG" ÖVE
Mikor nehéz egymásnak igazat mondani? Miért fontos, hogy egymásnak igazat mondjunk? Mi nehezíti az igazmondást? Hogyan lehetne az igazságmondásban együtt fejlődni? Milyen "kulcs"- szavakra van szükségünk? Mit veszítünk, ha nem mondunk igazat egymásnak?

A LÁB
(a kis lépések eszköze).
Miben kell nekünk jobban megállni a helyünket (már a jó úton)? Mi segíthet megállni helyünket? Mi felé "haladunk", vagy miben "lassultunk" le? Össze-vissza futunk, vagy van valami iránya közös életünknek?