KATEKETIKAI TÉMÁK, SEGÉDÖTLETEK
(Családok számára)
1. VÉLETLEN?!
Biztosan gondolkoztunk már azon, és a családtagokkal is érdemes elbeszélgetni róla, hogy vajon miért épp most élünk? Mi lenne, ha egy másik kor emberei lehetnénk? Milyen jó lett volna például ott lenni Jézus mellett! Gyerekeink hányszor mondják, hogy ezt is, azt is jobban vagy másként tették volna. Persze, de mi már tudunk olyanokat, amiket ők akkor még nem tudhattak. Ezért nekünk már más a helyzetünk, más a feladatunk, mások a társaink. Nem véletlen, hagy most élünk, nem véletlen, hogy itt élünk. Isten kezdettől fogva gondolt ránk, kezdettől fogva számít ránk! De akkor ez a többiekkel is így van! Ők sem véletlenül vannak mellettünk.
2. TÁRSAKKAL
Gondoltunk-e arra, hogy ha nem véletlenül vagyunk együtt, akkor ez azért van, mert együtt kell megvalósítanunk valamit. Akikkel jóban vagyunk, megértjük egymást, azokkal szívesen együttműködünk, de mit kezdjünk azokkal, akikre ez nem áll? Vegyünk elő egy-egy lapot, amire majd esténként felírhatjuk, hogy kikkel találkoztunk aznap, és miért volt fontos épp velük együtt lenni, miben voltunk vagy lehettünk volna társak?
3. "SZEGÉNY"
Ha igazán Jézust akarjuk követni, akkor nem elég bevárni, hanem keresni is kell a társakat, ill. a lehetőségeket arra, hogy a szeretet kötelékét jelenthessük egymásnak. Ez az a kötelék, amellyel segíthetek másokon, de adott esetben meg is kapaszkodhatom benne, hagy bajból kihúzhassanak. Olvassuk fel "A dúsgazdag és a szegény Lázár" történetét. (Lk 16,19-31) Milyen más lehetett volna mindkettőjük élete, ha az a "gazdag" észre veszi azt a "szegényt", ha a szeretet összefűzte volna az életüket. Vajon a mi életünknek nincsenek észrevétlen "szegényei"? Észrevesszük-e, hogyan kellene a másik családtagot, munkatársat ill. iskolatársat, szomszédot. Vagy ismerős családot szeretni? A lap másik oldalára írjuk fel "szegényeinket", ill. azon is elgondolkozhatunk, hogy miben vagyunk mi "szegények!"
4. BESZÉLGETÉS
a) - mi az, amit a családban könnyebb egyedül megtenni és mi az, amit lehetetlen? (tevékenységek...feladatok...más...)
b) - mi a különbség a két kifejezés tartalma között: "segítek neki" (pl. anyunak) és "elvégzem a feladatomat"?
Mindkettő egy felfogást fejez ki. Az első esetben: az ő dolga tulajdonképpen, én csak segítek neki és ezért nekem köszönet jár. - A másodikban a "csapatmunka" felfogása működik. Ahhoz, hogy jó legyen egy család élete, mindenkinek el kell végeznie a ráeső feladatot, kedvtől függetlenül.
5. A CSALÁDI KAPCSOLATOKAT NEM MI VÁLASZTJUK ÉS VÉGLEGESEK
- még fizikai eltávolodás esetén is. Létünk legmélyebb rétegeiben érintenek bennünket. Mit jelent: - felelősség a férjemért ill. feleségemért konkrétan (pl. az ő hűségéért...tisztességéért...hitéért...) - szabadság a családi kapcsolatokban? - jog és kötelesség a családi kapcsolatokban? (A sort természetesen folytatni lehet!)
Az egészséges élethez szükség van a ki- és belégzés egészséges ritmusára. Családunkban vannak-e közös, élményszerző programok? El tud-e vonulni egy-egy családtag, mikor egyedüllétre van szüksége? Van-e rá "joga" és lehetősége? (kisgyereknek is, nagynak is, de a szülőknek is) Ápoljuk-e a család belső szentélyét? Van-e időnk és igényünk arra, hogy csak együtt legyünk "egyedül", vendég nélkül? (un. "nyitott családoknál ez külön szervezést és figyelmet igényel!) Van-e családunkban helye a barátoknak...- családtagjaink barátainak,....- érdek nélküli kapcsolatoknak,....- a segítségünkre szoruló "idegennek"?
Tudok-e fölényesség nélkül, tapintatosan "erős lenni", ha a házastársam vagy a gyerekem éppen "gyenge"?
Merek-e olykor "gyenge" lenni és bizalommal elfogadni szolgálatukat?
Tudok-e, akarok-e a gyerekeimnek, szüleimnek és házastársamnak testvérévé válni Krisztusban? Mint zarándoktársak táplálkozunk-e az EGY TEST-VÉR-ből, KRISZTUS-ból?