Író: ashley az IM-netről

Táborban voltunk. Igazság szerint mindenkinek aludnia kellett volna, de szerintem mindenki tudja, hogy mennek ezek a dolgok a táborokban. Senki se alszik. Esett és villámlott, hát a lányok elkezdtek rémtörténeteket mesélni. Én szorosan magamhoz öleltem a macimat. Lehet, hogy most mindenki dedósnak tart, de már 7 éves korom óta nem tudok aludni nélküle. És bevallom, ezektől a rémtörténetektől mindig feláll a hátamon a szőr. A lányok zseblámpával villogattak. Féltem, hogy a tanárok bejönnek. Utáltam, ha leszidnak. Egyszer csak hangos csipogást hallottunk. Mindenki felsikoltott, de csak az egyik lánynak jött SMS-e.
-Juj, a barátom írt! - sikongatott.
Hát igen. Szinte az összes lánynak volt már barátja, csak nekem nem. Aztán az egyik csaj, név szerint Vera feltette a kérdést:
-Ti csókolóztatok már?
A lányok egy emberként vágták rá:
-Persze!
Én viszont csak némán lesütöttem a szemem.

Az az igazság, hogy szerelmes vagyok. Gábor a neve, és elolvadok, ha csak meglátom. Eddig nem mutatott irántam túlzott érdeklődést... sajnos.
-Hé, Virág, és te smároltál már? - szegezte nekem Móni a kérdést.
Igen, Virágnak hívnak. Bár nem hasonlítok semmiféle virágra. Egy teljesen átlagos lány vagyok, nagy barna szemekkel és barna hajjal.
-Öö... izéé...
Nem tudtam, hogy hazudjak e, vagy megmondjam az igazat. Végülis hazudtam.
-Hát persze!
Még mielőtt Móni megkérdezhette volna, hogy kivel, Vera közbevágott.
-Az én első csókom csodálatos volt...
Megkönnyebbülten sóhajtottam, és betakaróztam. Úgy tettem mintha aludnék, de a csukott szemhéjamon keresztül is kicsordult egy könncsepp. Tartsatok érzelgősnek, de tulajdonképpen magam sem tudom miért sírtam. Talán mert utálok hazudni. Vagy talán azért, mert már tényleg vágytam arra, hogy valaki szeressen.
Hé, Virág, alszol? - kérdezték a többiek suttogva.
Természetesen nem aludtam. Átgondoltam az egész multamat. Mindössze 3 éves voltam, amikor apukám elhagyott minket. És 13 éves voltam, amikor a nővérem öngyilkos lett. Még máig se hevertem ki teljesen. Csak anyu maradt nekem. Végig kellett néznem, ahogy az egész családom szétesik. Féltem, hogy anyut is elveszítem... most van valami új hapsija, és Tominak kell szólítanom. Őszintén megmondva utálom. Folyton nyal nekem, de aki ismer, az tudja, hogy nem bírom elviselni a nyalizást. Ezért utálom. Próbál "minta-apa" lenni, de ez nekem nagyon nem jön be.
-Nem... - válaszoltam egy idő után a többieknek.
-Nem jössz? Átmegyünk a fiúkhoz. - mondták a többiek. Nem volt kedvem a rémtörténetek után egyedül ittmaradni, hát velük mentem...

A fiúk elég kanosak voltak ( :D ) És persze ott volt Gábor is... megállt a szívverésem, amikor megláttam. Vera persze azonnal rávetette magát a barátjára. Egymás mellett feküdtek, és simogatták egymást, jól néztek ki együtt. És bevallom, nagyon irigyeltem őket. Leültem az ágy szélére, míg a többiek csak nevetgéltek, és egy idő után előkerült egy üveg vodka is. Mindenki meghúzta, mintha olyan menők lennének. Én is ittam belőle, de csak azért, hátha egy kicsit felszabadultabb leszek. És ekkor... Gábor leült mellém! Nem tudom, ti voltatok e már szerelmesek, de úgy éreztem magam, mintha láthatatlan szárnyakon repülnek, vagy mintha beszívtam volna. Teljesen kiütött. Gábor rámnézett, és mosolygott! Aztán a haverjai hívták, hogy menjen társasozni. Az egész csapat nekiállt valami hülye társasjátékot játszani, de én inkább kimentem a friss levegőre. Szerencsére a tanárok már nem jártak arra.Vissza akartam menni, de ekkor láttam, hogy az egyik lány, Gina, és az egyik fiú a teraszon csókolóznak, szóval nem akartam zavarni. Ettől csak mégjobban elszomorodtam. Lefeküdtem a fűbe nem törődve a rovarok veszélyével, és bámultam a csillagokat. Utoljára a legjobb barátnőmmel néztem őket, de akkor még csak 9 éves voltam. Ő azóta elköltözött, és soha nem lett többé legjobb barátnőm. Még barátaim is alig voltam. Nem voltam stréber, nem közösítettek ki, mégsem tartoztam a menő lányok közé. A suliban persze folyton ezekkel a lányokkal lógtam, akik folyton csak a fiúkról, a fiúkról, és változatosság kedvéért a fiúkról beszéltek. Szerény véleményem szerint ez tök egyhangú. Néha beszélgettek a sorozatokról és a sminkekről, meg persze a különböző márkákról, de én egyikben sem voltam valami járatos. Bár már fél éve festem magam, de nem olyan erősen, mint a többi lány. Nincsenek márkás cuccaim, és nem vagyok nagyon gazdag. Hát ebben különbözm az átlagos lányoktól.

Holnap disco lesz a táborban, és új gyerekek is jönnek más iskolákból. A csajok már most azon gondolkoznak, hogy mit vegyenek fel. Nem is tudom van e kedvem elmenni. Azt hiszem nincs. De ha Gábor ott lesz, akkor biztos elmegyek. De ha összejön ott egy másik lánnyal, akkor nekem végem. Nem bírok több kudarcot elviselni. A sors elvehette tőlem az apukámat és a nővéremet - de a szerelmemet nem veheti el senki! Ma van a disco napja, és már délelőtt megérkeztek az új táborozók. A lányok szerint rengeteg jó pasi van. Abban 100%-ig biztos voltam, hogy este sikeres vadászatukról fognak beszámolni. " Talán én is összeszedhetnék valakit... " - gondoltam. A csajok ebédnél semmi másról nem tudtak beszélni.
-Nekem az a szőke tetszik! Olyan aranyos! Vajon hogy hívják?
-A szőke? Jól vagy?! Az tök nyálas! Nekem az a kék inges jön be. Hát nem édes?
-Nem beszélhetnénk másról? - kérdeztem sóhajtva, miközben megsóztam a krumplimat. A táborban szörnyű kaja volt, de jobb híján megedtem. A szobánkban úgyis rengeteg édességet dugdostunk. Tudtam, hogy amint hazakerülök innen 1 hét szigorú fogyókúra következik. De nem érdekelt.
-Jaj, Virág... - néztek rám a lányok gyilkos tekintettel, tehát befogtam a számat.
A szobánk felé tartottam, amikor az a "kék inges" akiről a lányok beszéltek megkopogtatta a válamat.
-Bocsi... izé... hol találom a parancsnokit? - kérdezte.
Tényleg helyes volt.
-A következő fordulóban balra. - mondtam.
-Köszi szépen! - és elmosolyodott.
Én meg elolvadtam. Mire magamhoz tértem már elindult az út irányába. Nem tudom honnan vettem a bátorságot, de megkérdeztem tőle.
-Figyelj... hogy hívnak?
-Engem? - fordult vissza meglepetten - Laci. Téged?
-Virág.
-Hát örülök, hogy találkoztunk. - és újra rámvillantotta ellenálhatatlan mosolyát. Komolyan mondom, ha nem lenne Gábor rögtön beleszeretnék.
-Én is... - motyogtam, de már elment.
Talán jobb lett volna ha be se megyek a szobánkba. A lányok összes ruhája az ágyakon hevert. Szórakozottan felemeltem egy szexi miniszoknyát.
-Felveheted ma, ha akarod... - szólt oda nekem Kitti, az egyik lány.
-Tényleg? Nem fog hülyén állni? - kérdeztem.
Megvonta a vállát.
-Próbáld fel.
-Hú, köszi!
-Nincsmit. - mondta.
-Héé, Virág! - a hang irányába fordultam. Vera állt ott, egy feszülős ruhában. Remek alakja volt, ott domborodott ahol kellett, és a ruha megfeszült lapos hasán. Egyszerűen vadítóan nézett ki, még így női szemmel is - Szerinted jól áll?
Hazudhattam volna, hogy szörnyen áll, megtehettem volna, csak nem volt annyi merszem.
-I-i-igen... Remekül. - mondtam.
-Ez nem volt túl meggyőző... figyelj, felfogom tűzni a hajam, és ezt a magassarkút fogom felvenni, szerintem teljesen okés lesz. Meg akarom hódítani azt a kék inges srácot. Tudod, akiről az ebédnél beszélgettünk.
Elöntött az irigység. Hát persze, hogy Verát fogja választani. Egy szemernyi esélyem sincs ellene, még ebben a szoknyában sem. Nem volt akkora mellem, mint Verának, nem volt olyan formás fenekem, mint Verának, és egyáltalán: nem voltam szebb, mint Vera. De hát mit féltékenykedek? Hisz számomra csak Gábor a fontos. A csajok úgy készülődtek, mintha az Oscar-díjátadásra lennének hivatalosak. Nem tudtam hova kapjam a fejem.
-Virág, szerinted ez milyen?
-Virág, hogy áll ez a szoknya?
-Virág, nem túl nagy ez a felső?
Kitti a legaranyosabb lány. Azt is felajánlotta, hogy megcsinálja a hajam, kisminkel, és még egy felsőt is odaígért. De csak azután, hogy ő is elkészült, de már vagy fél órája a haját mosta, szóval kimentem egy kicsit levegőzni. A tanárok is a discora készültek. Ennivalókat készítettek, beállították a hangfalat, ilyesmi. Természetesen a bulin nem lesznek ott - szerencsére. Éppen elgondolkodtam azon, hogy mennyire készülődik mindenki, amikor egy ismerős hangot hallottam.
-Szia, hát megint találkozunk? - nevetett a kék inges srác, pontosabban Laci.
-Igen - mosolyodtam el én is, és gyorsabban kezdett verni a szívem.
-Nem tudom mi ez az egész felhajtás. A srácok a szobájukban készülődnek már vagy 2 órája, pedig a disco csak 7-kor kezdődik. Teljesen megvannak őrülve.
-Ismerős helyzet, a lányok is ezt csinálják. Nagy benyomást akarnak tenni rátok. - mosolyogtam.
-Uuhhh... hát én nem bírom az ilyen kis libákat. - mondta teljesen komolyan.
Nagyon meglepődtem ezen.
-Hát pedig a fiúk szeretik az ilyen csajszikat...
-Én nem. - mondta, és úgy látszik ezzel le is zárta a témát - Meddig leszel itt?
Nem azt kérdezte, hogy lesztek, hanem azt, hogy meddig LESZEK itt. Én! Én érdekeltem! Talán van egy kis remény!
-Még 3 és fél hétig. A szüleim nagyon meg akartak szabadulni tőlem. De végülis nem bánom. Csak nincs olyan, akivel különösebben lehetne dumálni. A 10 lány közül 1 van, aki még kedves velem, de a többi csaj olyan lekezelő. - mondtam teljesen őszintén. Nem tudtam mi volt ez, őszinteség-roham, vagy mi? De úgy éreztem Lacinak mindent elmondhatok. Lacival még sétáltunk 2 kört a tábor körül, és beszélgettünk. Nagyon aranyos srác, rengeteget lehet vele nevetni, és tetszik, hogy ilyen nyílt. De aztán azt mondta, hogy visszamegy a haverjaihoz. Az órámra néztem, és eszembe jutott, hogy nekem is ideje készülődnöm. Kittinek mondtam, hogy csak halványan sminkeljen ki, és a szememet hangsúlyozza ki inkább. A hajamat úgy volt, hogy feltűzi, de mivel szinte az összes csaj ezt csinálta, inkább lógva hagytam, meg már amúgy sem maradt elég csat, hogy nekem is rendesen fel lehessen tűzni.
-Áhh, undorító hajam van... - mondtam a tükörképemnek.
-Dehogyis, nagyon szép hajad van! - mondta Kitti, és az ujjaival kezdte fésülgetni. - Te, mi lenne, ha bekreppelnénk? Szerintem tök jól állna.
Hát bekreppeltük, és tényleg egész jól néztem ki a szexi miniszoknyában meg egy fekete toppban a bekreppelt hajammal és halvány sminkemmel, de amikor megláttam a többieket rögtön elment a kedvem. Vera egyszerűen gyönyörű volt. Szemét vastagon kihúzta, szempilláira is rengeteg festéket rakott, a ruhája meg még mindig csodálatosan állt rajta. A haja tökéletesen fel volt tűzve, és még a testét is bekente csillámmal. Kitti is aranyos volt a feszülős farmerjában és a szexi felsőjében. A haja csak egyszerűen fel volt kötve, de csillámokat húzott bele, szóval teljesen jól nézett ki. Fél órával a buli kezdete előtt mindenki kész volt.
-Jaj, olyan jól nézel ki Vera... - nyafogott az egyik lány, Réka.
Réka kicsit duci lány volt, és szeplős. Elég furcsán nézett ki a feszülős ruhájában, de végülis az ő dolga mit vesz fel.
Beszélgettünk még egy kicsit, aztán minden lány kivonult a szobából. Egyesek még a fürdőszobában igazgatták a sminküket, mások a hajukat, volt aki meg titokban rágyújtott egy cigire. Én szétterültem az ágyamon, és azon gondolkoztam, hogy tényleg el kell e mennem ebbe a buliba. Sose voltam egy bulizós fajta... Vera sikongatva jött be a szobába.
-Jaj, csajok, ott a kék inges, csak most fekete ingben van, és tök menőn fel van zselézve a haja. Egyszerűen vadítóan néz ki!
Tudom, tudom. Laci azt mondta nem bukik a libákra, de Vera mégiscsak Vera. Talán neki még ő sem tud ellenállni?

Elkezdődött a buli, és én rögtön leültem. A tekintetemmel Lacit kerestem. Nem értem miért gondolok rá... aztán egyszercsak odajött egy srác.
-Szia, táncolunk?
-Igen - mondtam.
Kedves srácnak tűnt, bár nem volt épp egy szuper pasi, de ez most nem számított.
-Zolinak hívnak, téged?
-Virág.
-Hmm, szép neved van. Nagyon jól nézel ki.
-Tényleg? Köszi.
-Nincsmit.
És itt el is akadtunk. Aztán jött egy lassú szám, és mindent gátlásomat leküzdve lassúztam vele. Ez volt az első alkalom, hogy egy sráccal lassúztam. Közben láttam Lacit, épp egy sráccal beszélgetett. De nem tudtam rajta elgondolkodni, mert ez a Zoli a kezével simogatni kezdte a fenekemet. Egy pillanatra megdermedtem, nem is tudtam mit kell ilyenkor csinálni. Az is lehetséges, hogy meg fog csókolni? Na nem!
-Hé... állj le... - súgtam a fülébe. -Miért?
-Mert nem akarom... - mondtam. Nem akartam ellökni magamtól, de kényszerített. Aztán hirtelen odajött valaki más is.
-Hé, mit csinálsz haver?
Gábor volt. Gábor kiállt mellettem. A szívem egyre szaporábban vert.
-Semmit... - mondta Zoli, és szerencsére lelépett.
-Kösz, hogy lekoptattad. - mondtam Gábornak. Nem is tudom, hogy tudtam megköszönni neki, mert úgy éreztem, hogy egy hang se fog kijönni a torkomon.
-Szívesen. Iszunk valamit?
Páran becsempésztek vodkát meg egyéb szeszes italt. Nem vagyok alkoholhoz szokva, de úgy gondoltam most is iszom. Gáborral ittunk, és közben beszélgettünk. Beszélgetett velem! De valami nem stimmelt velem. Nem Gáborral volt a baj, de... aztán kisimított egy tincset az arcomból. Megborzongtam ahogy a keze hozzám ért.
-Már régóta tetszel nekem... - mondta Gábor, és kissé elvörösödött. Nagyon aranyos volt.
-Most viccelsz, ugye?
-Nem, nem...
-Hééé, Gáááboooorrr... gyere már táncoooolniii... - jött oda egy csaj. Nem ismertem. Gondolom az új táborozók közül való volt, de egy kicsit már be volt állva a piától.
-Szandra, én... most nem érek rá...
-Naaaa mááár... ugye nem akarsz ezzel a csúnya kiscsajjal lenni egész végig?
Csúnya kiscsaj? Nem tudom miért, de nagyon felhúzott ezzel a mondatával. Tudtam, hogy részeg, tudtam, hogy egy liba, de megfogtam a poharamat, és Szandra ruhájára öntöttem.
-Juj, bocsi, véletlen volt... - mondtam neki.
Erre lekevert egyet. Erre meglöktem, és már készültem kikaparni a szemét, amikor Gábor megfogta a karomat.
-Ne, hagyd! - mondta élesen.
Furcsa, hogy nem törődtem senkivel, még Gáborral se, abban a pillanatban csak arra tudtam koncentrálni, hogy szétverjem a csajt. Hát igen, az ital hatása... de Gábor érintése eszembe jutatta mi a helyzet, ezért lenyugodtam. Szerencsére a lány is, igaz, megfenyegetett, és elmondott mindennek, de legalább nem emelt kezet rám.
-Gyere, menjünk ki... - mondta Gábor, és kimentünk. A hideg szél megcsapta az arcomat. Nagyon jól esett, különösen a benti hőség után.
-Hova megyünk? - kérdeztem.
-A mezőre.
-A mezőre?
Múltkor a mezőnél néztem a csillagokat. Csak nem Gábor is a csillagokat akarja nézni? Juj, de romantikus!
Lefeküdt a fűbe, és mutatott maga mellett egy helyre, hogy feküdjek le én is. Nem törődtem azzal, hogy Kitti ruhája koszos lehet, rögtön leheveredtem mellé. Egy darabig beszélgettünk, és úgy éreztem egy életem legboldogabb napja. Gáborral a csillagokat néztük. Hát nem fantasztikus?
-Szandra miatt ne izgulj... nincs köztünk semmi. Csak egy lotyó. - szólalt meg hirtelen.
Nem tetszett, hogy így beszél egy lányról, még akkor se, ha Szandra tényleg egy lotyó volt. Aztán egy darabig néma csönd volt.
-Mire gondolsz? - kérdezte.
Tulajdonképpen magam sem tudtam. Nem tudtam gondolkozni se. Így csak benyögtem egy választ.
-A csillagokra.
-Nagyon gyönyörűek. Olyan gyönyörűek, mint te.
Éreztem, hogy elpirulok, de a sötétben nem látszott - remélem!
-Nem is, te olyan gyönyörű vagy, mint ez! - azzal leszakított maga mellől egy szép virágot, és felém nyújtotta. Amikor átvettem tőle a keze hozzáért az enyémhez, és úgy éreztem menten felrobbanok.
-Aranyos vagy. - mondtam neki. - És te mire gondolsz?
-Rád.
Nevettem. Úgy éreztem, mintha repülnék. Ahogy a csajok mondanák, királyul éreztem magam.
-Örülök, hogy itt végre van alkalmunk beszélni. A suliban szinte nem is szóltunk egymáshoz!
" Te nem szóltál hozzám... " - gondoltam.
-Hát igen. - mondtam.
-Képzeld, beosztottak a szobánkba 1 új srácot.
Hirtelen megmerevedtem. Csak nem...?
-Józsi a neve, és tök lúzer a srác.
Megkönnyebbülten fellélegeztem.
-Miért, mit csinált? - kérdeztem.
-Eddig még semmit. Épp ez a baj. Egy értelmes választ nem tudtunk kihúzni belőle. Kicsi és szemüveges.
-Ez van. - mondtam.
-Ja... - mondta Gábor is. És itt elakadtunk. Imádkoztam, hogy jusson eszembe valamilyen téma. Bármi! De asszem nálam beállt az agyhalál... semmi nem jutott az eszembe.
-Csukd be a szemed! - mondta Gábor.
-Miért? - kérdeztem.
-Csak csukd be.
Becsuktam.
-Most már kinyithatod.
Kinyitottam. Nem hittem a szememnek. Gábor fölém hajolt, és nevetett. Én is. Aztán egyszer csak elkezdte csókolgatni a nyakamat...Aztán éreztem, hogy a szája egyre följebb és följebb vándorol. Kicsit megijedtem, de aztán megnyugodtam, hisz Gábor karjai között vagyok. Minden rendben ment, Gábor szája már a szájam szélénél volt, amikor egy zseblámpa megvilágított minket, és ijedten rebbentünk szét. Az egyik tanár volt az.
-Jézusom, ti meg mit csináltok? Azonnal nyomás vissza a buliba! Mit gondoltok kiknek a kedvéért lett megrendezve?! - és a tanár csak mondta, mondta. Gábor megfogta a kezemet, a fülembe súgta, hogy " gyere " és elfutottunk. Nevetve futottunk el. Annyira jól éreztem magam Gáborral!
-Visszamegyünk a buliba? - kérdeztem.
-Ha akarod... - mondta Gábor, és egy puszit nyomott az arcomra.
Így hát visszamentünk. Épp egy lassú szám ment, ezért elkezdtünk lassúzni.
-Hol is tartottunk mikor lebuktatott minket az a vén banya?
-Hááát... nem is tudom... - mondtam kacéran.
-Nem emlékszel? - kérdezte Gábor mosolyogva.
-Nem. - nevettem.
-Az bizony kár... - mondta, és átölelt.
-Azt hiszem már emlékszem! - mondtam.
-Tényleg? Na akkor hol tartottunk?
És a szája közeledett az enyémhez.Igen, jól gondoljátok. Megcsókolt. Ez volt életem első csókja. Hát nem furcsa? Tegnap még hazudnom kellett, hogy smároltam, ma meg már tényleg csókolózom egy fantasztikus pasival!
Először édesen csókolt, minden másodpercet kiélvezve. Nem nagyon tudtam mit kéne csinálnom, hát azt tettem, amit a szívem diktált. Furcsa érzés volt, ahogy a nyelvem hozzáért az övéhez, de tulajdonképpen élveztem a dolgot. Ha egy szóval kéne jellemeznem a csókot, azt mondanám: édes. Nagyon édes volt.
Amikor szétváltunk megborzongtam a gyönyörűségtől. Ő elmosolyodott, és megölelt. Így lassúztunk tovább. A szívem csak nem tudott megnyugodni. Reméltem, hogy nem érzi, hogy ver. A buli további részén is együtt voltunk, de többet nem csókolt meg. Csak egy szájrapuszit kaptam, amikor elváltunk. Szinte berepültem a szobába. A csajok már mind pizsamában voltunk.
-Na mi van? Hogyhogy ilyen későn jöttél? - kérdezte Réka.
Rékát utálom a legjobban. De most ő sem tudott felbosszantani.
-Jaj, csajok, nem tudjátok mi történt! - kezdtem el mesélni, mint egy buta liba.
-Mondd már! - kiáltották.
-Egy pillanat, lezuhanyozom és átöltözöm.
A hideg zuhany nagyon jól esett, és gyorsan belebújtam a pizsimbe, és beugrottam az ágyba. Nem emlékszem, hogy mikor volt utoljára ilyen jó kedvem. Talán 3 éve karácsonykor, amikor a nővéremmel bolondoztunk. Összeszorult a gyomrom, és sírás kerülgetett, ahogy eszembe jutott, de a többiek kizökkentettek.
-Mesélj már!
-Oké... kapaszkodjatok meg. Gábor megcsókolt.
Többen nem kapaszkodtak eléggé, ugyanis leestek az ágyról meglepetésükben.
-Gábor? Viccelsz?
Mindenki gratulált, már tök boldog voltam, amikor...
-Most én mesélek! Képzeljétek, a kék inges Laci engem is megcsókolt! - mondta Vera.
Hirtelen megdermedtem. Laci... nem szóltam semmit, inkább tovább hallgattam a lányokat, mit csináltak az este...
De a fejemben egész este csak ezt a mondatot hallottam:
"Képzeljétek, a kék inges Laci engem is megcsókolt!"
De miért???? Miért Vera?
Én Lacit már amennyire ismertem, nem olyannak néztem, mint aki egy ilyen libával kikezdene....
ő maga mondta....szóval nemtudtam most mi legyen....végül nem gondolkoztam ezen tovább, nemsokára a többiekkel együtt elaludtam....

Másnap reggel eszembe jutott mit kéne csinálni...beszélnem Lacival. és megkérdezni,h ami Vera szerint megtörtént, az szerinte is..
Reggeli után pont össze is futottam vele....
-Szia - köszöntem neki
-helló. hogy vagy?
-Köszi jól -válaszoltam. Hát te?
-Megvagyok, de a tegnapi disco kicsit lefárasztott....de jó volt nagyon, nem?
-De, ebben egyetértünk. Ezzel kapcsolatban lenne is egy kérdésem.
-Mondd
-Szóval, nálunk Vera azt beszéli, hogy tegnap este te vele voltál és meg is csókoltad. Igaz ez?
- Háááát....igazság szerint....ez kicsit magánügy. De neked elmondom, mert eddig is kedves voltál velem. Szóval, igaz. Tényleg megtörtént.
-Aha. Köszi szépen...majd még találkozunk. Szia
- Szia

Miután Laci elment nekidőltem a falnak és azt se tudtam, mit gondoljak. Hát, Vera végül mégse hazudott..kivételesen. De miért pont Vera? Ezt nem tudtam...hisz Laci tényleg mondta,h nem szereti az olyan csajokat....vagy mégis? A gondolatok egymás után kavarogtak a fejemben. De mit izgatom magam? Nekem ott van Gábor... de azért ez mégiscsak furcsa. Lehet, hogy Vera valami cselt vetett be. De hisz még alig ismerik egymást! Mondhatni semennyire! Fogadok, hogy egy büdös szót nem beszéltek, csak a smároláson járt az eszük. Jellemző! Teljesen csalódtam a fiúkban.
Ekkor odajött Gábor.
-Ki volt az a tag, akivel előbb beszélgettél?
-Csak Vera pasija. - fájt kimondani az igazságot.
-Akkor jó. Mert én nagyon jól éreztem tegnap magam veled... szerinted lesz ennek folytatása?
-Én örülnék neki - mosolyogtam Gáborra.
Végülis ilyen az élet. Egyiknek ez jut, másiknak az. Igazán nem dobhatom el magamtól Gábort, és reménytelenül beleszerelmesedek Laciba, amikor Gábort is olyan nehezen kaptam meg.
-Elmegyünk sétálni? - kérdezte.
-Persze - és megfogtam a kezét.
Körbesétáltuk az egész tábort, és amikor Laci mellett mentünk el, észrevettem a pillantásában valamit... valami kemény csillogást.Gondoltam miért néz így rám,de nem tudtam....nem valószínű, hogy féltékeny lett volna. Hiszen ott volt neki Vera. Nekem meg Gábor. Aki mellett tökéletesen jól éreztem magamat.
Bár, az furcsa volt, hogy milyen hirtelen fűzött be...vagyis...eddig gyakorlatilag hozzá se szólt, tegnap este óta meg kézenfogva mászkálunk...
Na,de aki szerelmes, az észre nem vesz néha dolgokat. Szóval maximálisan boldog voltam, a csajok ha meglátták, kicsit irigykedtek, úgy láttam.
De még nem tudtam, mit kell megtudnom este, a többiektől...Az egész délutánt Gáborral töltöttem, és nagyon jól éreztem magam. Az szerintem túlzás,h ő is szeret engem, de az biztos ,h én őt már tényleg...és nem reménytelenül.
Aztán vacsoránál Kitti odajött hozzám:
-Virág, gyere fel majd a szobába, beszélni szeretnénk páran veled!
-Jólvan, nemsokára megyek.

megvacsoráztam és felmentem a szobába. Ott bent várt már Kitti és még jónéhány csaj, csak Vera nem volt ott. Csodálkoztam is, hisz ő mindig velük lóg. Ekkor Kitti így szólt hozzám:
-Virág, valamit el kell,hogy mondjunk. Tegnap este megtaláltuk Vera naplóját és érdekes dolgokat írt mindannyiunkról benne, de főleg rólad. A lényege az, hogy rábeszélte Gábort, szórakozzon veled pár napig, aztán hagyjon békén továbbra is. A Lacis dolgok pedig szintén kavarások és nem igazak, csak azért csinálta, mert látta, de már beszélgettél a sráccal.Nem tudtam, hogy kit öljek meg, Gábort vagy Verát. Így hát először Gáborhoz vettem az irányt. Eszembe jutott Laci. Hát azért nézett úgy! Csupán szánalomból! Úgy látszik mindenki tudta, csak én nem! Hát ez csodás!
-Ide figyelj! - mondtam Gábornak, miközben löktem rajta egyet.
-Hé, mivan?
-Hogy te mekkora egy paraszt k#csög vagy!
-Miii?
-Tudok mindent, ne játszd itt nekem a szentet! Vera naplójában minden benne volt! Csak kihasználtál!
-Én...
-Fogd be a qrva p#fádat! - ordítottam magamból kikelve.
Hát mit ad Isten, Laci meg a hátam mögött volt.
-Virág... nyugodj meg. -mondta.
-Na itt a másik! Te is hazudtál nekem! Itt mindenki csak kihasznál? - és éreztem ahogy a forró könnyek lefolynak az arcomon.
-Mi történik itt? - jött oda Vera.
Nekem sem kellett több, meglöktem, és akkorát lekevertem neki, amekkorát csak tudtam. Remélem fájt neki, mert az volt a célom. Az arcán ott maradt a kezem nyoma... Mielőtt még visszaüthetett volna elrohantam. Legszívesebben leköptem volna. Gyűlöltem őt tiszta szívemből! Persze Gábort is, de őt valahol mélyen még mindig szerettem...
-Virág, Virág várj! - Laci futott utána.
Nem álltam meg. Semmi szükségem rá. De utolért, és megrángatott.
-Virág, állj már le!
-Igen? Álljak le? Te meg tudod mit csinálj? Kopj le!
-Most én mit csináltam neked?
-Azt hazudtad, hogy megcsókoltad Verát... és miért? Hmm?
-Nem tudom. Vera nem olyan rémes lány, ha megismered, csak... aztmondta ezzel jót teszek neked. Hát ezért mondtam.
-Nem hazudsz?
-Nem. Akármire megesküszöm. Sajnálom, én tényleg nem tudtam. -Most már mindegy... - mondtam, és leültem az aszfaltra, hátamat egy falnak vetve.
-Hát igen. - mondta Laci, és legnagyobb meglepetésemre leült mellém.
-Elvesztettem Gábort...
-Nem olyan biztos az... lehet, hogy megbánta... és közben belédszeretett vagy ilyesmi...
-Tök mindegy. Utálom.
-Hazudsz.
-Nem szoktam hazudni! - mondtam harciasan.
-Te sem tudod mit érzel... - sóhajtott Laci.
-Ahh... feladom. Igazad van. De Verát teljes szívemből gyűlölöm.
-Van okod rá.
-Tudom...
-De megéri is gyűlölni valakit? A gyűlölet már fájdalommal jár... idegességgel... és idegesnek lenni annyit tesz, mint magunkat büntetni mások hülyeségeiért. Te is tudod...
Meglepődtem. Lacit teljesen félreismertem. Ő annyira... más... -Igazad van. De mit csináljak Verával? A lányok tök aranyosak voltak, hogy mellémálltak, de Verával nem tudok mit kezdeni. Ez után a pofon után tuti megkeseríti majd az életem. Ki tudja miket csinálna, míg alszom.
-Aludj nálunk.
-Hehe, jó vicc volt.
-Én komolyan mondtam. - mondta, és amikor belenéztem a mélybarna szemeibe tudtam, hogy tényleg komolyan gondolja.... -Kikkel vagy egy szobába?
-Szerintem nem ismered őket.
-És nem zavarnék?
-Dehogy.
-Hát... majd meglátom... Laci...
-Igen?
-Köszönöm.
És Laci rámmosolygott.
Később visszamentem a szobába, a többiek rohantak elém.
-Na, mi volt?
-Megpofoztam Verát, kiosztottam Gábort.
-És az a Laci gyerek?
-Vele meg beszéltem.
-Virág, tudnod kell, hogy mi inkább melletted állunk. Vera egy beképzelt r#banc. - mondta Kitti.
-Köszi csajok... - és egy emberként öleltem meg őket. Később persze beállított Vera. Épp az ágyamon feküdtem, és egy könyvet olvastam. Nem szólt semmit, csak felhúzta az orrát. Elkezdte pakolgatni a cuccait, felpróbált pár ruhát, a tükör előtt kipróbált egy csomó frizurát. Nem tudom, hogy milyen hangosan mondtam ki, azt amit róla gondoltam, de meghallotta...
-Mit mondtál? - fordult hirtelen felém. Már nem féltem tőle.
-Azt, hogy egy majom vagy.
Erre elkezdett sértegetni, és cikizni. Még a nővéremet is szóba hozta.
-Nem csodálom, hogy öngyilkos lett melletted...
Ekkor telt be a pohár. Kivettem az ágyneműtartóból az összes cuccomat, és leszórtam az ágyra.
-Mit csinálsz? - kérdezte Réka, aki akkor jött be. Nyomában jöttek be a többiek.
-Elhúzok innen... nem fogom egy szobában tölteni az éjszakát egy k#rvával. - és jelentőségteljesen Verára néztem.
-Nehogy elmenj! Akkor Vera menjen el! - mondták, és mind Vera felé fordultak.
-Héé, nektek meg mi bajotok velem? - döbbent meg Vera. Azt hitte hogy a lányok az ő oldalán vannak.
-Undorító, amit Virággal tettél. - mondta Kitti, majd felém fordult - Jaj Viri, ne menj már el... - és megölelt.
-Sokat foglak titeket látogatni...
-Ne menj haza...
-De hisz én nem haza megyek!
-Hanem? - kérdezték döbbenten.
-Csak egy másik szobába. Pontosabban Lacihoz - kacsintottam Verára.
-Hazudsz... - suttogta.
-Azt csak hiszed. Gyere át este, majd megnézheted magad is... de ne maradj ott sokáig, nem akarom, hogy rontsd a levegőt...
-Mitől lett ekkora a p#fád, he? Olyan könnyen átver mindenki, hogy...
Ekkor meglöktem.
-Fogd be! - majd vállamra vettem a táskámat. - Na sziasztok! Nyugi, itt leszek melletetek. És ne hallgassatok Verára. A legjobb az lenne, ha hazamenne... hisz mindenki utálja... - és kiléptem a szobából. Hallottam még, ahogy Vera utánamkiáltja, hogy " téged utál mindenki" de nem érdekelt. Félúton voltam a két ház között, amikor Kitti utánamfutott.
-Segítek, jó? Képzeld, nem is tudtam mesélni, hogy összejöttem azzal a szőke sráccal. Gergő a neve, és nagyon aranyos. Oké, oké, még nem smároltunk, de tényleg jó úton haladok.
-Hú, gratulálok. - mondtam teljesen őszintén.
Odaértünk Laciék házához, és bekopogtam. Rövid idő után Kitti barátja nyitott ajtót.
-Hát ti? - kérdezte, de azért felcsillant a szeme, amikor meglátta Kittit.
Kitti csak mosolygott.
-Ööö... izééé... Lacihoz jöttem.
-Ja, értem. Laciiii... vendéged van! Kitti, elmegyünk sétálni?
-Naná! - mondta Kitti, és kézenfogva elvonultak Gergővel.
-Jé, szia.
-Hello. Zavarok?
-Nem, dehogy. - lenézett a csomagomra. - Á, látom elfogadod az ajánlatomat. Remek. Gyere, cuccolj be hozzánk.
A szobában még 4 fiú volt. Laci név szerint bemutatta őket.
-Ő itt Peti - mutatott egy kék szemű, fekete zselézett hajú srácra. Kifejezetten jól nézett ki, igazi álompasi volt. De persze nem ért Laci nyomába.
-Szió! - mondta Peti, és rámmosolygott. Úgy látszott tetszem neki - vagy csak bemeséltem magamnak?
-Ő itt Milán. Ő meg Zoli, és Máté.
Megdermedtem. AZ a Zoli volt! A srác, aki letámadott a bulin. Zavaromban csak biccentettem nekik. Milán rocker volt, Máté meg rapper. Eléggé más zenét hallgattak, de a látottak szerint jó haverok voltak. Zolit meg nem kell bemutatnom. Egy szexmániás tetű.
-Hol akarsz aludni? - kérdezte. Sajnos nem volt től nagy választási lehetőség... vagy Zoli mellett, vagy Zoli felett. Az utóbbinál döntöttem. Bepakoltam a cuccaimat egy szekrénybe. Zoli a táskámból kikapta az egyik tangámat, és elkezdtek vele dobálózni. A fejem csak úgy lángolt. Aztán amikor Lacinak dobták ő visszadobta nekem.
-Viselkedjetek rendesen a hölggyel! - mondta.
Bele se gondoltam, milyen lesz 6 vérbeli fiúval együtt lakni. Például hogy fogok zuhanyozni? És átöltözni? Szerencsére a fürdőszoba zárható volt, szóval megnyugodtam.Még nem is csomagoltam ki teljesen, amikor visszajöttek Kittiék.
-Virág, légyszíves kísérj át...
-Miért? Én épp...
De ekkor megláttam az izgatott csillogást a szemében, szóval belementem, hogy átkísérem.
Amint kiértünk nekiszegeztem a kérdést.
-Megcsókolt, mi?
-Hááát... Igeeeen! - sikantott boldogan.
-Ez fantasztikus! - mondtam, és a nyakába ugrottam. - Nem haragszol meg, ha nem kísérlek be? Tudod nem akarok Verával találkozni.
-Ó, Vera most teljesen magába van roskadva, mert Gábor kiadta az útját.
-Mi?
-Azt mondta mocskos kis trükk volt ez az egész, amit veled csináltak, és állítólag megbánta. Mármint Gábor.
-Na persze, ezt nem veszem be. De mindegy, már nem érdekel ez az egész.
-Hát rendben. De holnap ígérd meg, hogy átjössz. Még akkor is, ha Vera itt lesz.
-Oké, megígérem. Na most megyek vissza, el sem tudod milyen szuper pasikkal vagyok körülvéve!
-Aztán vigyázz az én kis Gergőmre!
-Jólvan. Szia!
Azzal futottam vissza, mert egy szál toppban mentem ki, és fáztam. Az este tök jól telt. Milánnal jól elbészelgettem a kedvenc együtteséről ( Alvin és a mókusok ) Sőt, belehallgathattam a kedvenc CD-ibe is, és nagyon tetszettek. Úgy láttam Milán örül neki, hogy végre valaki értékeli a zenei stílusát ebben a szobában. Zoli néha gyanús pillantásokat vetett felém, de nem nagyon érdekelt. Sőt, még Mátéval is eldumálgattam a fociról. Tudni kell róla, hogy nagy fociőrült. Fiúúúk... Szóval mindenkivel sikerült összeismerkednem, este meg az az őrült ötlete támadt Zolinak, hogy játszunk tett vagy őszinteséget. Nem tartottam túl jó ötletnek, mert éreztem, hogy a piszkos fantáziájuk messzire fogja őket ragadni, de még Laci is benne volt, szóval beleegyeztem. Laci mellett foglaltam helyet. Első feladata Milánnak volt, ki kellett ordítania az ablakon, hogy b#zi vagyok. Szerintem ez elég hülye feladat volt. Aztán Zolinak azt a feladatot adták, hogy egy szál boxerben fussa körül a házat. Megtette. Egész jó teste van - ezt sikerült megfigyelnem. Aztán Zoli jött. Nekem adott feladatot. Előre féltem tőle. Vajon mit fog mondani? Hogy vetkőzzek le meztelenre? Vagy egyéb mocskos dolog? Ha nagyon durva nem fogom megcsinálni - határoztam el magamban. De aztán eszembe jutott, hogy aki nem csinálja meg a feladatot 1 hétig egyedül takarítja a házat. Hát erre nem vágytam! Aztán Zoli mondta a feladatot... Igazából rosszabbra számítottam. Azt a feladatot kaptam, hogy adjak szájrapuszit valamelyiküknek. Kitti barátja ki volt zárva, Zoli is, így hát Máté, Milán és Laci maradt. Szívem szerint Lacinak adtam volna, de megmondom őszintén, nem volt annyi bátorságom. Ezért adtam Máténak a szájára egy apró puszit. Az este további része is jól telt. Hamar meguntuk ezt a játékot, Milán adott egy Bacardi Breezert, és az ágyunkban iszogatva beszélgettünk. Még életemben nem íttam ennyi alkoholt, mint a táborban. De hát erre valók a táborok. Zoli még egy cigire is rágyújtott. Aztán jóéjszakát kívántunk egymásnak, és pár perc múlva már horkolásokat hallottam. Hogy fogom ezt az éjszakát kibírni? Nem tudtam aludni, így hát minden eszembe jutott... sose beszéltem senkinek arról, hogy a nővérem miért is lett öngyilkos... egy darabig drogozott, aztán sikerült neki leállnia... de aztán a barátja, akibe halálosan szerelmes volt meghalt. Úgy látszott már kiheverte, bár láttam vágásokat a kezén, és a fiókjában is találtam pengéket, de úgy gondoltam azt csak levezetésképp használja. Istenem, ha akkor szólok anyunak, vagy beszélek vele... talán még most is élne... éreztem, ahogy egy forró könny lefolyik az arcomon, aztán egyre több és több, és azon kaptam magam, hogy visszafolytottam zokogok. Így teltek el a percek, amikor lépteket hallottam. Nem különösebben törődtem vele. Aztán éreztem, hogy valaki megérinti a hátamat....... Legszívesebben sikítottam volna, de az a valaki, aki felmászott mellém befogta a számat. Rá se tudtam nézni, hogy ki az. Aztán belesuttogott a fülembe:
-Ccccss... semmi baj... semmi baj... - suttogta. Felismertem a hangját.
Lefeküdt mellém, és átfogta a derekam. Laci volt az.
-Laci, mit keresel te itt? - suttogtam dühösen - A frászt hoztad rám!
-Aludj, majd holnap mindent megbeszélünk. - mondta, és hátrasimította a kósza hajtincseimet. Hát így aludtunk el, hogy Laci átöleli a derekam, én meg szorosan hozzábújva. Így megnyugodtam, sokkal jobban éreztem már magam. Annyira örültem, hogy volt valaki, akiben megbízhatok. Aztán tényleg elaludtam....
Arra ébredtem, hogy Zoli ordítozik nekünk:
-Hé ti! Ti ott fenn!! Mit csináltatok az este? B.asztatok,hogy annyit mozgolódtatok ott fenn?
Ezt tipikusan Zolira vallott...mi nem is csináltunk semmit...csak aludtunk...persze ezt csak mi ketten tudtuk.
Mikor Zoli elkezdett ülvöltözni, hirtelen majdnem mindeki röhögött....vagyis saját maga, aztán gergő is mosolygott kicsit, de aki legjobban szórakozott, az Máté volt. Na, ennyit róluk....tipikus pasik. Egyedül Milán volt, aki csendben ült és csak nézett. Meg Laci, aki továbbra is fogta a derekam.
Közben a többiek tovább szórakoztak, egyszer csak Laci megszólalt:
-Zoli, mi a fene közöd van neked ahhoz, mit csináltunk? Egyébként semmit, de rád még ez se tartozik. És hagyjatok békén minket...

minket...minket...nem,nem azt mondta,hogy engem és Virágot, hanem azt,hogy minket...ennek nagyon örültem. :)
Aztán mindenki felöltözött (nekem ez kicsit kalandosan,de sikerült) és ekkor Laci így szólt:
-Gyere el velem egy kicsit, el akarom mesélni miért ijesztettelek meg véletlenül tegnap este..... Kimentünk. Viharos idő volt, senki nem volt kinnt, még a tanárok sem. Tiszta fekete volt az ég, s néha beszakította egy villám. Eléggé féltem - utáltam a viharokat.
Laci érezte, hogy reszketek.
-Megfogjam a kezed? - nevetett. Szerintem viccnek szánta, de mikor én igennel feleltem tényleg megfogta.
-Szóval miért ijesztettél meg tegnap?
-Hallottam, hogy sírtál. Nem akarom megkérdezni, hogy miért, mert nem tartozik rám, de azért mégiscsak megkérdezem - nevetett huncutul. - Ugye nem Gábor miatt?
-Nem, dehogy... én... - nem akartam újra sírni.
Elmeséltem neki az egészet a nővérem öngyilkosságáról. Nem mondott semmit, csak megölelt, és azt mondta menjünk vissza. Nem is tudta mennyire jól esett ez az ölelés, és az, hogy nem zaklatott tovább kérdésekkel. Valószínűleg ha tovább faggatózik előtte is elsírom magam - és nem akartam, hogy gyengének tartson. Végül bementünk a házba,mert elkezdett esni az eső. Elég komor napnak indult az idő. Gyakorlatilag ki sem mozdultunk egész idő alatt a házból. Persze, volt pár kivétel:
Gergő, aki a vihar ellenére is sétált egyet Kittivel
na, és persze Zoli, aki ki nem hagyta volna azt meglesni, hogy öltöznek és zuhanyoznak a lányok reggel.
Mert tudnillik a fiúk általában korábban keltek,így most velük együtt én is. De a lányok volt,hogy 10ig is az ágyban voltak...ezt persze a fiúk tudták a legjobban.

Na, így telt el a délelőtt....ebéd után, ismét beültünk beszélgetni, zenét hallgatni, mivel az eső továbbra is kitartóan esett. Peti és Máté rögtön birtokba is vették a cd-lejátszót,belerakták a saját válogatásukat. a legelső szám Eminem egyik nagy slágere volt, mindketten elkezték rappelni. Ezt azért Milán se hagyta szó nélkül:
-Már megint erre a gyorsbeszédű,hidrogénezett hajú ürgére ugráltok? Nincs jobb dolgotok az agybutításnál?
A fiúk erre mit sem szóltak, nem is figyeltek Milánra, aki ekkor elővette a discmanjét és valami értelmesebb zene után nézett. :)

Mi csak ültünk az ágyon és néztük őke,t mikor Lacinak támadt egy ötlete..... Az, hogy rendezzünk egy szolíd kis bulit.
-Meg vagy veszve, haver? Ebben a kis szobában? - kérdezte Zoli.
-Ne legyél már bunkó! - mondtam neki - Szerintem jó ötlet! Bár az tény, hogy itt nem férünk el. Megkéne fűzni a tanárokat.
-Na, megszólalt a kis szerelmes... - gúnyolódott Zoli.
-Fogd be! - förmedtem rá.
-Zoli, p#fa be! Oké? Én is bulizni akarok! - mondta Peti.

Bekopogtunk a tanári ajtaján, a tábor vezetője Pisti bá' nyitott ajtót. Rögtön le is támadtuk:
- Pista bá', lenne egy nagy kérésünk.
-Mondjátok.
-Hát, tetszik látni, itt van egy a rossz idő, nem tudunk kint lenni, ezért szeretnénk egy bulit tartani. Egy olyasmi discot mint a múltkor.
-Hááát..gyerekek...ez így hirtelen ötlet. Meg kell beszélnem a többiekkel. Várjatok egy kicsit.
Pár perc múlva kilépett az ajtón és így szólt:
-Na, gyerekek. Megbeszéltük és úgy döntöttünk,hogy megengedjük a bulit. De van pár kikötésünk: ne legyen balhé, a zenét ti hozzátok, ti szervezitek..

A tanárok megengedték, szóval ma este buli lesz. Be is mondták a hangosbemondóba. Szomorúan emlékeztem vissza az ezelőtti bulira... akkor volt az első csókom, egy olyannal, aki nem érdemelte meg. Jaj, minden teljesen más lenne, ha Laci csókolt volna meg először. Benne biztos nem csalódtam volna annyit, mint Gáborban.

Aztán nemsokára beesteledett, és kezdődött az egyik legjobb estém a táborban.Este a srácok elkezdtek készülődni. Fura volt nézni mennyire be vannak zsongva, tisztára mint a csajok. Átmentem Kittihez, szerencsére Vera nem volt ott. Állítólag az új lányokkal barátkozik. Kitti megint kölcsönadott egy szuper szerelést, egy menő farmert és egy MAYO CHIX feliratú fekete felsőt. Remekül passzolt az alakomhoz. Most is kifestett halványan, de most nem csinálta meg a hajamat. Aztán visszamentem a fiúkhoz. Amikor beléptem elkezdtek füttyögetni. Elpirultam, de nagyon örültem neki. Peti még oda is jött.
-Hmm, vadítóan nézel ki! - és kacsintott.
Jaj, ennivaló az a srác. De Laci közben furcsán nézett. Talán nem tetszettem neki így?!Tök menőnek éreztem magam, ahogy a srácok mellett végigvonultunk az egész táboron. Kitti természetesen fogta Gergő kezét. Máté felajánlotta, hogy megfogja a kezem - milyen aranyos. De végülis nem fogtam meg a kezét... nem akartam, hogy az egész tábor erről pletykáljon. Amikor beértünk a terembe, ahol a bulit tartottuk, már dübörgött a zene. Milán el is húzta a száját.
-Pfujj... tücc tücc zene... asszem én itt nem maradok sokáig!
-Nyugi Milán! Majd kérek neked egy számot! - mondtam neki.
Milánnak persze felcsillant a szeme. Aztán leállt a zene, és jött egy tanár.
-Egy kis csöndet kérek! Oké, így jó. Na figyeljetek, a buli csak éjfélig tarthat, mert azt akarjuk, hogy holnap kipihentek legyetek, ugyanis megint jönnek új táborozók.
Új táborozók? Hmm... jól hangzik. Aztán a zene újra beindult, mi pedig elkezdtünk pörögni. Nagyon jó volt a hangulat, szerencsére a sok ember között nem fedeztem fel Verát...vagyis nem találkoztunk úgy igazán. A fiúkkal voltam a legtöbbet,mert Kittin kívül (aki épp Gergőzött) mással nem jöttem ki igazán. Egyszer csak valaki hátulról átkarolt, hátranéztem, láttam,hogy Laci az. Láttam a szemében, hogy szeretne valamit mondani (talán tenni is), de még nem jöttem rá pontosan mit is.... Szóval átkarolt és a fülembe súgott valamit:
-Ha van kedved gyere ki egy kicsit az udvarra....
-Megyek nemsokára...
Láttam, hogy ennek nagyon örült. Mikor kimentem szerencsére az eső már alig esett. Vagyis éppen kezdett elállni. Odamentem Lacihoz aki így szólt:
-Figyi, Virág, tudni akarok valamit.
-Na, és mit?
-Csak azt, hogy.....szóval te akarsz valamit Petitől?
Megdöbbenve néztem rá, majd így feleltem:
-Nem...vagyis...így nem... - és rámosolyogtam.
Ez a válasz tetszhetett neki, mert úgy éreztem egy picit féltékenykedett. :) De hogy miért??
Ekkor megint megszólalt:
-És...mit szólnél ahhoz, hogy ha mi ketten nem csak ilyen jó barátságban lennénk egymással?
-Hát...- hirtelen nem tudtam mit mondani..- jó lenne...én legalábbis nem bánnám, ha te se....
-Én nem.. - és mosolyogott
Ekkor adott egy puszit véletlenül (?) inkább a számra, mint az arcomra.

Ekkor hirtelen nagy kiabálást hallottunk bentről, így sajnos abba kellett hagyni a beszélgetést.....
Visszamentünk, és azt a látványt azt hiszem soha nem fogom elfelejteni. Vera csak áll ott, mint egy rossz qrva. A sminkje elkenődve, a ruhája szétszakadva.
-Gábor meg akart erőszakolni! Segítség! Hívjátok a tanárokat!
Pár minden lében kanál csaj el is ment a tanárokért. Mit mentek... egyenesen rohantak. Imádták a balhét.
-Vera! Ne hazudj! Ennél mocskosabb dolgot ki se találhattál volna! Undorító vagy, és az is undorító volt, amit Virággal tettél, már bánom, hogy benne voltam! Elvesztettem a becsületemet, és egy gyönyörű lányt! Dehogy akartam megerőszakolni! Higyjetek nekem... higyjetek nekem, a francba is! - mondta Gábor.
Egyenesen odamentem hozzá. Belenéztem a szemébe. Tudtam, hogy igazat mond. Egy pillanatig kételkedtem benne, mert oké, hogy Vera egy szemét, de azért ezt csak nem csinálná... hát újfent tévedtem. Vera mindenre kész volt.
A gáz csak az volt, hogy csak én hittem Gábornak. Még Laci se volt mellettünk. A többiek meg pláne nem. Ujjal mutogattak és sugdolóztak. Azt mondták biztos még szerelmes vagyok Gáborba, azért vagyok mellette. Éreztem, hogy mellettem Lacinak megmerevedik a karja.
-Mondjatok amit akartok! Én tudom mi az igazság!
Azzal kifutottam. Nem bírtam ott maradni. Majd megfulladtam. Újra elkezdett esni. Hát ennyit a mai buliról. Vera drága megint bekavart. Elkezdtem sírni, és a könnyeim összekeveredtek az esőcseppekkel. Futottam, a lábaim csak úgy csattogtak a köves úton. Hallottam hogy valaki utánam fut, és megragadja a kezem.
-Gábor? - kérdeztem.
-Nem... - hallottam Laci hangját.
-Jaj, bocs. Azt hittem ő vagy.
-Virág... ugye... ugye, nem?
-Mi ugye nem? - kérdeztem tőle vizes arccal.
-Ugye nem azért jöttünk össze, hogy te elfelejtsd Gábort?
-Dehogyis! Hogy mondhatsz ennyi hülyeséget?
-Ó, bocs, hogy hülyeségeket beszélek. de ez tök úgy jött le. Nyilvánvaló, hogy Gábor megerőszakolta azt a csajt.
-Nyilvánvaló???
-Igen... Vera soha nem menne el idáig.
-Nem ismered eléggé!
-Lehet, hogy te régebb óta ismered, de én meg JOBBAN ismerem mint te... mert akárhiszed, akár nem, van olyan is, hogy valaki valamit jobban tud, mint TE! - azzal faképnél hagyott. Nagyon rosszul esett,h nem hitt nekem senki se. De...én akkor is éreztem és tudtam, hogy Vera talált ki egy újabb hülyeséget,hogy újra a középpontban legyen...

Miközben ezen gondolkoztam csak futottam az esőben....aztán elérkeztem a házunk elé, és bementem. Csak Milán volt benn, mivel neki nem az erőssége a discozene. Szinte rá se néztem, csak felmásztam az ágyamra és gondolkoztam...hogy miért van ez így. hogy miért ilyen Vera. hogy miért kavar mindent?
Végül, arra jutottam, hogy nem foglalkozok vele. Csinál amit akar. Lehet,hogy még meg fog történni ugyanez, hogy nem hisz nekem senki, de én akkor is tudom, hogy milyen ő.
Aztán valaki benyitott a szobába. Vera volt az....hirtelen azt hittem, Milánhoz jött,de ekkor megszólalt:
-Virág. Látod mit csináltam, csak érted??? Megint hazudtam..csak azér,thogy haragudjank rád. Mert úgyis tudtam,csak te nem fogsz nekem hinni..Na, mit szólsz, milyen vagyok??

Mire ezt gúnyosan elmondta, már lemásztam az ágyról és hajszálakon múlott,hogy neki ne ugorjak....
Nem ugrottam neki. Ó, nem.
-Megszívtad, drágám!
-Mit?
-Ezt az egészet. Ugyanis itt van még egy tanú! - mutattam Milán felé. Csak reménykedni tudtam benne, hogy nem látta, amikor bejött.
-Ó, kit érdekel egy igénytelen rocker? - mondta Vera. Hiba volt. Ezt már Milán se hallgatta tétlenül.-Na te kis p#csa, tűnés innen, vagy szétütöm a fejedet! - még sose hallottam így beszélni Milánt egy csajjal.
-Jujj... megszólalt a "nagy" rocker bácsi...
Ami ez után következett, az volt csak a buli. Milán elkezdte őt lökdösni.
-Megütsz egy lányt? Mondhatom, hogy egy gyáva alak vagy! De nyugika Viri... holnap hazamegyek. Csak akartam valami emléket... remélem tetszett a meglepi. Na puszika! Te meg b#szd fel magad, beszűkült agyú rocker!
-Húzz innen a f#szomba! - ordította utána Milán.
-Bammmeg... hogy ez mekkora egy kis féreg.
-Azzz... - mondta Milán tök idegesen.
Lefeküdtem az egyik ágyra, Milán meg mellém. Na ami ezután következett... nem is tudom hogy történt, de... hát egyik pillanatban még magyaráztam, a másikban meg már összegabalyodtunk Milánnal... tudom, hogy most minek tartotok. Én is annak tartom magam.  De..tényleg, nem is tudom miért történt...csak...megtörtént..na, nem az...rosszra ne gondoljatok...
csak épp ecsetelgettem Milánnak, hogy Vera egyébként is miket csinált,erre a számra tette a kezét, hogy maradjak csöndben. Én csak néztem rá,hogy mit is akar...aztán megtudtam...közelebb hajolt hozzám és megcsókolt....ekkor magamon lepődtem meg a legjobban,mert nemhogy elkaptam volna a fejem, hanem még direkt jól is esett. na,ne gondoljatok egy kis rib.ancnak,de így volt.
Utána csak ültem és néztem Milánra, hogy most mi legyen...
Ő se úgy nézett ki, mint aki az egészet tudatosan csinálta volna és tudná mi miért történt... Nem tudom mi ütött hirtelen belém, de annnyira kívántam Milánt. Teljesen hülye vagyok. Úgy látszik ő is így gondolkozott, mert újra egymásnak estünk. Jaj, annyira édesen csókolt, hogy beleborzongtam. Undorító vagyok. Erre rá is jöttem a csók közbe, de nem álltam le. Egyszerűen vonzott... mint egy mágnes.
-Hát ti meg mit csináltok? - hallottam a hátam mögül egy hangot. Hirtelen mindketten megdermedtünk....úgy néz ki, elszaladhatott az idő,mert már majdnem éjfél volt és néhány fiú jött vissza a discoból. Aki kérdezett az pedig ki más lett volna, mint Laci...
-Hááát...Laci..ez..úgy volt.. - próbált kitalálni valamit,de nem nagyon sikerült. Ekkor Milán közbevágott:
-Azt te is látod mit csinálunk..nem tudom pontosan, de szerintem inkább sajnálod, hogy ezt látod. Lehet, hogy nehéz elhinni, de igazából mi se tehetünk róla, hogy ez történt.
- Na, etessél te is mást....- mondta Laci.
Elég bosszúsnak nézett ki...Ekkor Milán odasúgta nekem, hogy megyjünk kicsit ki, mert gyakorlatilag mi ketten se tudtuk mi miért történt...-Figyi... én... én... - kezdtem magyarázni neki.
-Nyugi, nem kell magyarázkodnod. Végülis én másztam rád.
-Én meg hagytam.
-De most qrva nagy gázban vagyunk...
-Igen...
-Figyelj... nem lehet köztünk semmi, ugye? - kérdezte Milán, és reménykedést láttam a szemében. Kicsit gondolkodtam, majd válaszoltam:
-Elvileg nem lehetne, de....
-De???
-De talán mégis legyen...vagy..magam se tudom. Mert nagyon bírlak és jól is csókolsz (:Đ) meg ilyesmi, csak...Laci biztos nem fog örülni.
-Mert? Mi van Lacival? Összejöttetek?
-Hát...az túlzás...még éppen nem..pont ma este beszéltem vele erről,h mi legyen kettőnkkel..
-Értem. És mit gondolsz, mi legyen?
-Nem tudom. Azt hiszem, muszáj lesz beszélnem Lacival.
-Persze, ezt megértem. De ha döntöttél mindképpen szólj.

Ezzel bementünk a szobába. Ahogy beléptünk Laci kérdő tekintettel nézett ránk.... -Figyelj Laci... gyere már ki... dumálnunk kéne... - mondtam neki. Nem volt elég bátorságom Milán előtt elmesélni a dolgokat. Éreztem, hogy ez zavarja is Milánt, de nem érdekelt.
-Na kíváncsi vagyok milyen baromsággal akarsz beetetni... - mondta gúnyosan. Sose hallottam így beszélni. De hát ő is csak fiú. És én megsértettem az úgymond 'férfiúi büszkeség'-ét.
-Oké. Na... a helyzet az, hogy én téged akarlak és szeretlek. Milánnal csak kicsit idegesek voltunk, és talán mondhatom azt, hogy így engedtük ki a gőzt. És különben is, Milán kezdeményezett.
-Te meg hagytad.
-Igen. Igen hagytam. Ember vagyok, én is hibázhatok! Ha tudom, hogy ebből ekkora kavarodás lesz, és ha tudom, hogy megtudod esküszöm meg se fordult volna a fejemben. Szeretlek Laci, hát nem érted?
-Tudod mi a legrosszabb? Az, hogy én is szeretlek. De egyszerűen ezt nem bírom elfelejteni. Hisz bármikor megtörténhet mégegyszer... esetleg több is.
-Jaj, ne hülyéskedj már! Nem fog! Esküszöm! - erősködtem, és már a sírás környékezett. -Hát...hiszek neked...de mégse. Nem tudok benned teljesen megbízni.- mondta Laci
Már nem tudtam mivel meggyőzni, így abban maradtunk, hogy pár napig várunk, majd utána újra beszélünk erről,h mi legyen kettőnkkel.

Én tudom mi legyen....vagyis mi lenne jó, ha lenne. az, ha együtt lennénk. mert én azthiszem belezúgtam Laciba...és állítólag ő is belém...De miért csináltam???? ezt járt csak a fejemben...ha nem kavart volna megitn Vera, semmi baj nem lenne...útálom az a lányt..nagyon útálom...most miatta majdnem elvesztettem Lacit.

Aníg én gondolkoztam,h mit is szeretnék ő visszament a szobába, én is mentem utána. Már elmúlt éjfél is, szóval szépen lassan felmásztam az ágyamra és elaludtam.
Még egy dologra emlékeztem,amit a táborveztő mondott:
"Holnap új táborozók érkeznek!"
Ezért vártam már a holnapot..... Igazából nem is tudom mit vártam. Reggel első dolgom volt, hogy lezuhanyozzak, és a zuhany alatt töprengtem ezen. Új táborozók... vajon "közelebb" kerülök majd valakihez? Nem akartam még több bonyodalmat, de például egy jó fej csajjal szívesen megismerkedtem volna. A reggelinél szokatlan volt a feszültség, mindenki az "újakat" várta. Nem is tudom miért voltak így bezsongva. Aztán a tanárok bejelentették, hogy megérkeztek. Mindenki egyszerre tolult ki a kapuhoz. A táborozók között rengeteg érdekes figura volt. Voltak cicababák, teljesen átlagos csajok/srácok, rockerek, gothicos csajszik, helyes srácok, stréberek. A szemem egy fekete hajú kék szemű lányon akadt meg. Nagyon szép volt, de nem volt cicababa. Fekete farmer volt rajta, ami remekül passzolt az alakjához, és egy fekete ujjatlan felső. A szemhéja is feketével volt kifestve. Nem mondanám, hogy rocker volt. Láttam még egy érdekes embert: egy srácot. Nem volt különösebben helyes, a haja tincsenként hullott a homlokára. Valami mégis tetszett nekem benne. És annyira... egyedül volt. Mintha egy saját kis világban élne... Nem értem rá ezen gondolkozni, mert Laci átölelt, aminek nagyon örültem.
-Hát már nem haragszol?
-Nem tudok rád haragudni.
-Annyira szeretlek... - súgtam. A fekete hajú lány furcsán méregetett minket. SZerintem csak irigykedett.
-Gyere, menjünk már el valahova kettesben... - mondta Laci.
Erre vágytam mindennél jobban. Úgy tűnik jó lesz ez a nap. Lacival elmentem mindenfelé sétálni egyet, csomót beszéltünk és nagyon örültem neki, hogy már nem haragszik rám. Na, meg azt is hozzá kell tennem, hogy nem csak beszélgettünk... :) ezt inkább nem fejetegetem tovább,h miket csináltunk...

Aztán délután felmentünk a házhoz. Nem is tudom miért, de átmentem Kittékhez egy kicsit...mivel Vera már akkor nem volt ott..helyette abba a szobába osztották be a fekete csajszit...kiderült, hogy Kittiék szerint kissé fura, olyan magának való. És most nem is tudják merre van. Kittiékkel beszélgettem még egy kicsit és mentem át a fiúkhoz.
Mikor beléptem, egy elég meglepő dolgot láttam.... A szobában bent ült szinte mindegyik fiú és Betti....a fekete csaj...és nagyben beszélgettek valalmiről..amikor közelebb értem, kiderült,h nem beszélgetnek, hanem Felelsz v. Merszet játszottak...hát, ők tudják mit csinálnak..
Ekkor láttak meg engem is, Peti rögtön oda is szólt:
-Szia Virág, nem jössze te is játszani? Akkor több jó csajnak tudnánk feladatot adni...
Inkább aztmondtam,nem játszok...felmásztam az ágyamra, és néztem mit csinálnak a többiek...
Persze legtöbbször Bettit macerálták,de ez érthető volt...egyébként nekem elég szimpatikus votl ez a csaj, bár még nem ismertem.
Aztán nemsokára elment a házból Betti,de pár perc múlva vissza is tért....a csomagjaival a kezében..kiderült, hogy ő is beköltözik...
ahogy ő fogalmazott:
"nem akarok azokkal a cicababákkal együtt aludni...ti sokkal jobb társaság vagytok"
Ezután befeküdt Zoli mellé, mert már csak ott volt hely....
Így már nem egyedül voltam a szobában lány....

Egy kicsit féltékeny is voltam a csajra, mert most őt ugrálták teljesen körül. Bevallom azóta se váltottam vele egy mondatot sem. Nem is tudom miért, egyszerűen nem volt alkalmunk beszélgetni. És úgy látszott nagyon összemelegedtek Petivel. De mindegy, nekem ott van Laci. Egy gyönyörű délutánt töltöttünk el együtt, csak ketten. A mezőn voltunk, és nagyon jól éreztük magunkat. Szedett nekem virágot is. Olyan édes volt. Aztán visszamentünk, és amikor beléptünk a szobába Betti és Peti épp smároltak.
-Hoppá... - motyogta Laci, mire Betti elnevette magát.
-Gyertek nyugodtan be... nekem úgyis el kell mennem a parancsnokihoz. Virág, nem jössz velem?
Tudta a nevem... :)  Az igazság az volt, hogy Bettinek esze ágában se volt a parancsnokiba menni.
-Csak beszélni akartam veled - mondta.
-Velem? Miről? - kérdeztem meglepetten.
-Izé... neked nagyon bejön Peti ugye?
-Nekem? Dehogy! Vagyis... bejön, de nekem ott van Laci... és Peti igaz, hogy jó srác, de tök közömbös.
-Biztos?
-Mint a halál.
-Huh... akkor jó. - látszott az arcán a megkönnyebbülés. - Amúgy Betti vagyok.
-Igen, tudom. Egy házban lakunk. - nevettem.
-Jó, oké. - nevetett ő is - Ja, és bocs, hogy csak úgy befurakodtam oda, de utálom a kis cicababákat. Ahogy egyfolytában a tükör előtt illegetik magukat, hát a hányás kerülget.
-Nyugi, én nem ilyen vagyok. Igazából én is emiatt jöttem el a szobámból...
És elmeséltem neki az összes eseményt, ami idáig történt velem.
-Hogy ez a Gábor mekkora egy tetű!
-Igen, de végülis megbánta... - védtem meg. Nem is tudom miért.
-Jó, oké, de azért... vele smároltál először, és csak kihasznált. Elég durva.
-Hát igen, az, de ez van...
-Igen. Képzeld, a barátom meg szakított velem, mert eljöttem ide. Tiszta dilis! De szerencsére Petivel jól összejöttünk. Ne gondolj egy kis qrvának, de azonnal rávetettem magam Petire. Tök édes az a srác.
-Összeilletek - mosolyogtam.
Nagyon összebarátkoztam Bettivel, a vacsoránál már egymás mellett ültünk. Megtudott nevettetni, hasonlóan gondolkozott mint én, és lehetett vele komolyan beszélni. Szóval egy igazi barát volt.
-Figyi, ma Petivel elmegyünk este a mezőre. Igazi romantikus estét szervezek. Nincs kedvetek Lacival velünk jönni? Aztán különválunk, vagy nem tudom. A tanárok 100, hogy nem vesznek észre. Nos? Remek ötletnek tűnt, így belementem. A fiúk is benne voltak ebben az egész esti kiruccanásban, így amikor este 10 után végre leléptek a tanárok összecuccoltunk, és mi is mentünk ki. A mezőn vagy térdig ért a gaz, de nem törődtünk vele. Betti elkezdett kergetni, a fiúk meg nevetve követtek minket. Aztán leheveredtünk a fűbe, néztük a csillagokat, beszélgettünk, néha közbe-közbe szúrtunk egy smárolást. ( :> ) Laci végig átölelt, olyan jó érzés volt hozzábújni, tudtam, hogy bármi történik, mellette biztonságban vagyunk. Aztán Petiék egyre jobban belemelegedtek a smárolásba, így kettesben hagytuk őket, had éljék ki magukat. Mi kézenfogva sétáltunk Lacival. A szellő fújta a hajamat. Akkor azt hittem ez életem egyik legszebb éjszakája. Tényleg minden tökéletes volt. Találtam egy barátot, Laci mellettem van, és tudom, érzem, hogy szeret, és én is szeretem őt, a csillagok világítanak ránk, a hold mosolyog, a lágy esti szellő csiklandozza az arcomat. Ennél szebbet el se tudtam volna képzelni. Újra leheveredtünk a fűbe, Laci a fülembe suttogta legalább százszor, hogy " szeretlek, szeretlek, szeretlek " Isteni volt. Aztán a nyakamat csókolgatta, simogatta a fenekemet. Aztán a karjaiban feküdve néztük a csillagokat.
-Kívánj valamit! - mondta Laci.
Kívántam.
-Látod azt a csillagot, milyen szépen ragyog? Más, mint a többi. Különleges. Mint te. - azzal kisimította a kósza hajtincseket az arcomból.
-Te is kívánj valamit... - mondtam neki.
-Már kívántam.
-És mit? - kíváncsiskodtam.
-Nem mondom el, mert nem teljesül. - mondta.
-Hát jó... - mondtam, mire egy puszit nyomott a számra.
-Ideje visszaindulnunk, nem akarok lebukni. - mondta.
-Igazad van. Menjünk.
Azzal feltápászkodtunk, és igyekeztem mindent jól az agyamba vésni, mert ezt az órát soha, soha nem akarom elfelejteni. Hát biztos, hogy nem is fogom, mert utána olyan történt, amire aztán végleg nem számítottam. Minden rendben ment, már majdnem ott voltunk, amikor hallottuk, hogy valaki fut utánunk.
-Peti! - kiáltottam fel. - A frászt hoztad ránk! Hol van Betti?
-Gyertek gyorsan! Betti eltűnt!
Megfagyott ereimben a vér.
-Hogy micsoda? - döbbent le Laci. - Mesélj el mindent!
-Oké... épp smároltunk, amikor zajt hallottunk. Az erdőből jött. Elmentem megnézni mi az, de mire visszaértem, Betti sehol se volt!
-Lehet, hogy visszament a házba! - mondta Laci.
-Nézzük meg! - javasoltam.
Betti nem volt bennt.
-Most mi lesz? - Peti már a pánik szélén volt.
-Keressük meg, gyertek! - mondtam.
Így hát a mezőn keresztül bementünk az erdőbe, mert nyilvánvaló volt, hogy a mezőn nincs.
Bementünk az erdőbe, tök félelmetes volt az egész, és nagyon aggódtam Bettiért. Vajon mi történhetett? Ilyen esetet utoljára egy horrorfilmben láttam - de annak nem lett jó vége. Egyszer csak Laci odafordult hozzám.
-Kicsim, Petivel beljebb megyünk, az lesz a legjobb, ha itt maradsz!
-Egyedül? - kérdeztem, és remegni kezdtem.
-Muszáj... - nyögte Laci.
-Gyere már! - kiáltotta Peti.
-Ígérem, nem lesz semmi baj. Max. 5 perc és újra itt leszünk. Ülj le ide - mutatott egy farönkre - És ne félj! - azzal nyomott a számra egy halvány puszit, és Peti után futott. A hátam mögött megreccsent egy ág. Azt hiszem ennyire még nem féltem. Elvégre elég abszurd a helyzet! Az egyik barátnőm csak úgy eltűnik az erdőben, én meg egyedül maradok a tett helyszínén! Szerintem ez elég cink helyzet. Hátranéztem. Semmi.
Ha Laci nem jön vissza, ebbe beleőrülök. - gondoltam.
Teltek, múltak a percek. Azon gondolkoztam, hogy visszafutok a házba. De nem akartam, hogy Laci és Peti gyávának tartson. Megreccsent egy újabb ág, ezúttal közvetlen közelről. Felálltam.
-Ki van itt? - kérdeztem.
Semmi válasz. Megreccsent az ág.
-Hé, akárki vagy, a barátom mindjárt itt lesz, és...
Nem tudtam befejezni, mert egy alak tűnt fel, amikor hátranéztem. Azt hittem most meghalok.
-Ne félj, én vagyok az! - mondta Betti. Kérdően néztem Bettire....
-Hát te meg hova a fenébe tűntél???
-Tudod...elmentem egy sétálni...vagyis..Peti bement az erdbe, megijedtem,h, mi van ott és elmentem kicsit messzire...
-A frászt hoztad ránk..
-ne haragudjatok...nem akartam..
Hirtelen a fiúk is feltűntek és Peti nagyon megörült, amikor meglátta a barátnőjét. Betti nekik is elmesélte,hogy miért ment el, Laci nem tűnt túl lelkesnek, de Petin látszott, hogy örült....

Ekkor már elindunk 2en-2en kézenfogva visszafelé...mikor már majdnem a házhoz értünk, valaki a szemünkbe világított zseblámpával... -Hát ti meg hol voltatok? - ordított ránk az ügyeletes tanár. Róla teljesen megfeledkeztünk. Most aztán benne voltunk a pácban.
-Izé... mi csak... sétáltunk egy kicsit... - dadogta Betti.
-Nem tudjátok, hogy éjjel veszélyes a mezőn meg az erdőben bóklászni? Bárki, vagy bármi megtámadhatott volna titeket, nem értitek?
-Tessék? - döbbent meg Peti.
-Az erdőben rengeteg veszélyes állat, és hajléktalan él. Szerencsétek volt! De a büntetéseteket persze nem felejtettem el! Holnap reggel 8-kor legyetek a parancsnokinál... - mondta, és elindult. - Ezek a fiatalok... - dörmögte.
-Huu, ez durva... - mondtam. - A hátamon futkos a hideg. Menjünk már be!
Amikor bementünk észrevettem Bettiikor bementünk észrevettem Bettim gondolkozni, hogy mi történhetett vele az erdőben, mert rögtön mély álomba zuhantam Laci karjai közt. Reggel arra ébredtem, hogy Laci arcon puszilt.
-Ébredj fel! Mennünk kell a tanárhoz! Tudod, a tegnapi kis kiruccanásunk miatt! - mondta nevetve.
-Jaj nee... - nyögtem. - Még aludni akarok...
-Figyelj! - mondta Laci - Képzeld, ma buli lesz a táborban. Mindenki ott lesz. Arra gondoltam, mi lenne ha mi ketten a szobánkban maradnánk? - azzal huncut mosolyra húzódott a szája.
-Hmm, jó ötlet! - mondtam. - Nnnna, most megyek, és lezuhanyozom!
-Nem mehetek veled? - kérdezte Laci. Úgy látszik ma jó kedvében volt.
-Neem, várj meg szépen itt, és keltsd fel a többieket!
Lezuhanyoztam. Jól esett a langyos víz. Aztán hirtelen eszembe jutott valami: Betti üveges tekintete, és az, hogy tegnap ő akarta annyira, hogy elmenjünk a mezőre. " Tiszta dilis vagyok! " - gondoltam " Vagy csak üldözési mániám van? "
Amikor felöltöztem a többiek már útra kész voltak, így hát elindultunk a köves úton a parancsnokihoz. A tanár már várt minket. Egész könnyen megúsztuk a dolgot - csak a szertárt kellett kitakarítanunk. az egész délelőttünk erre ment rá, és még reggelit sem kaptunk, de talán mondhatom azt, hogy megérte. De ez az egész Betti ügy nem hagyott nyugodni, valami nagyon rosszat sejtettem, de nem tudtam rájönni, hogy mi az. Ezért úgy döntöttem beszélek vele. Így amikor kettesben maradtunk rögtön nekikezdtem.
-Betti, azt hiszem beszélnünk kéne...

-Miről? - hökkent meg Betti.
-Betti, nézzd... valami történt veled az erdőben... tudom.
Legnagyobb meglepetésemre Betti felnevetett.
-Most min nevetsz?
-Nem hittem volna, hogy ennyire kifigyeltél engem.
-Nem volt nehéz... olyan furcsa fejeket vágtál, hogy...
-Jaj, ne gondolj nagy dologra. A történet annyi, hogy ugye hajléktlanok élnek az erdőben, és tegnap én összefutottam egy családdal. Annyira szomorú volt ez az egész, hogy nagy hatással volt rám. Segíteni akarok nekik. De nyugodjatok meg, többet nem vonlak be titeket is.
-Huhh... - lélegeztem fel. - Betti, te olyan bolond vagy! - mondtam nevetve, mire játékosan meglökött.Ezután tulajdonképpen nem figyeltem erre a dologra,vagyis nem gondolkoztam rajta...
Aztán szép lassan beesteledett, kezdődött a disco...az elején mi is úgy néztünk ki,mint aki menni akar,el is mentünk a bejáratig, meg ott maradtunk pár percig, aztán visszamentünk Lacival a házhoz. Bementünk, és tényleg egyedül voltunk...teljesen egyedül... 
Lefeküdtünk az ágyra, és nagyon romantikus volt az egész. Laci gyertyákat gyújtott, aztán rámvetette magát. Simogatott, beszélgettünk, aztán egyszer csak beindult. De nagyon. Alig tudtam leállítani azzal, hogy én még szűz vagyok.
-Figyu, ha fájni fog abbahagyjuk, jó?
-Én... én még nem akarom... - mondtam.
Laci sóhajtott.
-De, Virim....miért nem?
-Háát..tudod, még nekem ez gyors..szeretlek, de ez nem elég. vagyis AHHOZ nem elég...máshoz talán igen- mosolyogtam rá...
-Te mondtad..
Szóval végül le nem feküdtem Lacival, de valamennyire sikerült neki megszabadítania a ruháimtól, végigpuszilgatott, (ahol csak tudott) persze én is viszonoztam...aztán az túlzás, hogy elaludtunk, de egymás karjában feküdtünk amikor (mint később kiderült pár óra múlva) kinyílt az ajtó....és belépett rajta Betti és Peti...gondolom ők azt hitték,üres a ház..
eléggé meglepődhettek rajtunk...

és belépett rajta Betti és Peti...gondolom ők azt hitték,üres a ház..
eléggé meglepődhettek rajtunk...
-Öhm...sziasztok...bocs..zavarunk? -kérdezte Peti.
Én hirtelen magamra húztam egy takarót és válaszoltam:
-Háát...egy kicsit...
-Akkor ne haragudjatok..
-Semmi baj
És kimentek...Laci csak nézett rám...én is rá..
-Hát ez meg mi volt?
-Gondolom peti fejében is hasonló gondoaltok jártak, mint pár órával előbb a tiédbe...
-Ja, az lehet...de milyen gondolatok is?- mosolygott rám..
-Hát..ilyenek- mondtam és megcsókoltam.. Reggel vidáman ébredtünk. Mindenki vigyorogva nézett minket, az volt a gyanúm, hogy ők láttak valamit, amit nem kellett volna. A reggelinél tök fáradt voltam, nem tudtam rendesen kialudni magam, de megérte a dolog. Viszont tök rossz kedvem is volt, nem is tudom miért. Csak magányosan bolyongtam a mezőn. Nem akartam Lacival sétálni, csak egyedül akartam lenni. Leültem a gazba, amikor lépteket hallottam a hátam mögül. Hátranéztem.
Az új gyerek volt. Tudjátok, akiről más meséltem. A nevét talán még nem említettem...na,hát, azért, mert még én magam sem tudtam..eddig..
Odajött hozzám és megszólított:
-Szia. Hogyhogy egyedül vagy?
-Szia.. Hát, kicsit magam akartam lenni, de ez téged miért érdekel?
-Ne haragudj, akkor elmegyek, ha ilyen visszautasító vagy.
-Nem, nem azért mondtam. Bocs. Egyébként hogy hívnak?
-Hát, maradjunk annyiban, hogy Cred-nek...
-Hogyan????
-Ez felvett név, saját kitaláció..nem szeretem az igazi nevem, nem is használom.
-Értem. Én egyébként Virág vagyok. És ez nem felvett név.
-Jólvan, ok. Egyébként ne haragudj, de van egyébként barátod?
-Ez nem tartozik rád, de egyébként van...emiatt jöttél ide, hogy ezt megkérdezd?
-Nem, dehogy...igazából teljesen mást akartam megtudni......

-Mit? - kérdeztem meglepetten.
-Tudod mit? Nem is fontos - és elfutott, én meg csak néztem utána. Aztán kezdtem fázni, úgy tűnt megint vihar lesz. Ezen a környéken gyakori. Bementem a házba, a fiúk és Betti valami őrült szókirakós játékba kezdtek, én meg köszönés nélkül levetettem magam az ágyra. Laci odajött hozzám, és nevetgélve rámfeküdt.
-Ahhh, Laciiii... nehééz vaaagy... - nyögtem.
-Nem baj... - nevetett, és elkezdte csókolgatni a nyakamat.
Hirtelen elfelejtettem azt a srácot, és a rosszkedvemet is. Csak egy érzés maradt bennem: a szerelem.A vacsora különösen jól telt. Jó volt a kaja, és nagyon jól elbeszélgettem Milánnal. Ez fel is tűnt Lacinak, és féltékeny volt! Olyan édes! Vacsora után sétáltunk egyet, a fiúk elkezdtek kergetni. Aztán Lacival visszamentünk a házba. Azonnal rámvetette magát, de én leállítottam.
-Féltékeny voltál?
-Én? Kire?
-Milánra.
-Dehogy! - mondta, ami a szájából úgy hangzott, hogy igen :)
-Hát jó... - mondtam, és lefeküdtem az ágyra.
Ő meg mellémfeküdt. Lehunytam a szemem, és amikor kinyitottam tudtam, hogy egész végig engem nézett. Aztán hirtelen megcsókolt.
-Virág...
-Tessék?
-Mi lesz velünk, ha vége lesz a tábornak?
-Mi örökké együtt maradunk, érted?
-De Virág... már csak 2 hét...
-Úgy beszélsz mintha én itt laknék, te meg Japánban. Nagyon nagyon sokszor fogunk találkozni, ígérem. Hisz egy városban lakunk, sőt csak pár km választ el tőled...
-Virág... szeretsz?
-Hogy kérdezhetsz ilyet? Persze, hogy szeretlek.
-És Milán...
-Jaj, hagyjál már vele... Mikán csak haver... oké, smároltam vele, de az csak hirtelen felindulás volt a részemről...
-A részéről nem...
-Mi?
-Ma délelőtt beszéltem vele, és...
-Éééés?
-Szerelmes beléd.  Erre elnevettem magam.
-Mi olyan vicces? - kérdezte félig sértődötten Laci.
Az az igazság magam sem tudom min nevettem. Inkább sajnálnom kéne Milánt...
-Semmi... - motyogtam.
-Aha... - mondta Laci, és felkelt mellőlem, de megfogtam a karját.
-Laci...
-Mi van? - morogta.
-Sajnálom. Én... nem is tudom ma mi van velem... elmegyek sétálni.
-Nehogy elmenj! Késő van! A többiek is mindjárt bejönnek! 7 után nem hagyhatod el a házat.
-Majd kilógok.
-Virág, ez nem túl jó ötlet... - kezdte Laci, mire közbevágtam.
-Már nem vagyok kislány. Tudok vigyázni magamra.
Ezzel felpattantam, és kimentem a mezőre.
Kint sétálgattam, amikor hirtelen valami zajt hallottam magam mögül. Hátranéztem. Betti volt az. Nem tudom hova készült, de az biztos,hogy ő nem vett észre. Odamentem hozzá, ő pedig szinta kiabálni kezdett velem:
-Virág, hova tűntél? Laci teljesen kiborult és minden miatt Milánt okolja
-Arra célzol, most menjek vissza??
-Igen, pont erre...
Úgy gondoltam, visszamegyek, mert szerettem Lacit, és nem akartam neki rosszat.
Ahogy beléptem a házba, Laci nem fogadott túlzottan örömmel, látszott rajta, örül,h visszajöttem. Az este még a többiekkel beszélgettem, szépen lassan, minden a régi lett Lacival (este egy ágyban aludtunk, bár elég nehezen fértünk el). De valami nem hagyott nyugodni: Milán. Elhatároztam,hogy holnap beszélek vele. Reggel miután felkelt mindenki, halkan odaszóltam lacinak,hogy most kicsit elmegyek,de nem miatta, cska Milánnal akarok beszélni. Szóltam Milánnak,hogy jöjjön el velem egy kicsit...Ki is mentünk a házból, ő kicsit értetlenül nézett rám:
-Virág, mit szeretnél?
-Hát, beszélni veled mindenképp...arról hogy mi van
-Hogyhogy mivan??
-Szóval..nekem tegnap Laci elmondta, hogy de állítólag nem csak haverkodni akarnál velem..
-Ehh...hát, be kell valljam, ez igaz. Túlzottan is bírlak...talán nagyon is. De neked ott van Laci
-Igen..és és is nagyon jól elvagyok veled..mint haverral..de..ennyi..nem akarlak megbántani, de most akkor mi legyen?
-Hát, jó kérdés...részedről tudom,hogy nem lehet semmi...én pedig próbállak elfelejteni...holnapután úgyis hazautazok...
És ezzel visszament a házba.

Elutazik? ne! Annyira bírom őt..sajnálni fogom..és az egyik legnagyobb egyéniség elutazik a házból...hiányozni fog...úgy, mint az egyik legjobb haverom.. Én meg csak álltam ott megkövülten. Tudtam, hogy az én hibám az egész. És egyszercsak elhomályosult minden - nem, nem ájultam el, csak egy könnycsepp született a szememben. Szinte égették a további könnyek a szememet, de nem akartam sírni. Csak álltam ott, nem csináltam semmit. Egyszer csak valaki megérintette a vállamat. Megfordultam. Gábor volt.
-Na már csak te hiányoztál... - motyogtam.
-Mi a baj? - kérdezte. Szerintem nem hallotta az előbbi megjegyzésemet.
-Semmi... - mondtam.
-Persze... na, mondd el...
-Nem! - kiáltottam.
-Jó, azért nem kell leharapni a fejem... - mondta.
Mire a nyakába ugrottam, és csak sírtam, sírtam... De aztán elrohantam. Gábor nem jött utánam... csak úgy folytak a könnyeim, de a futás közben a szél felszárította a lefolyó "anyagot" A mezőre akartam menni, távol mindentől és mindenkitől, de a mező közepén már ült valaki - az a srác...
Halkan mögé lopóztam, annyira elmerült egy könyvben, hogy nem is figyelt a külvilágra. Hideg volt, ő mégis egy szál pólóban hevert a gazok között. A válla fölött elolvastam a könyv címét - Ady Endre versei. Különös... a fiúk nem szeretik a verseket. Egyre jobban becsültem ezt a fiút... a könnyeim már teljesen felszáradtak.
-Szia, mit olvasol? - kérdeztem, mintha nem tudnál.
Ő hirtelen megdermedt.
-Megijesztettél... - suttogta.
-Bocs. Na szóval mit olvasol?
Erre elvörösödött.
-Verseket... - mondta végül.
-Úgy tudom a fiúk nem szeretik a verseket... - jegyeztem meg.
-Csak azért, mert a többi elvont kissrác inkább a képregényeket bújja nem kell nekem is olyannak lennem... - mordult rám.
-Jólvan, megértettem.
-Te sírtál? - kérdezte hirtelen.
-Nem! - hazudtam.
-Ne hazudj, látszik rajtad!
Na most lebuktam. -Igen, sírtam....de sztem sírni mindenki szokott..néha muszáj, nem?
-De..ez igaz...
-Ne haragudj a kérdésért,de te milyen stílusú vagy?
-Hát...jó kérdéseid vannak...behatárolni nem szeretem magam, ezért maradjunk annyiban,h alter.
-Értem. Én meg valamennyire mindenevő vagyok
-Egészségedre. Megharaxol, ha azt mondom, hagyj olvasni?
-Nem. Na, szia.
-Szia

Ezzel elsétáltam. Remélem, már nem látszik rajtam, hogy sírtam. Lassan visszindultam a többiekhez. Közben pedig gondolkoztam...ezen a fiún..olyan furcsa..sőt, talán túl furcsa is. Vajon miért? Nem tudtam rájönni... Nem nagyon akaródzott visszamenni, ezért kilopóztam a táborból, és bementem a városba. Csak egy kevés pénz volt nálam, az egyik büfénél ettem egy kis sültkrumplit, és leültem a folyó elé, a padra. Amióta a táborban vagyunk nem fürödtünk itt, mert soha nem volt igazán jó idő. Csak majszoltam a krumplit, akkor is csak a kalóriák jártak a fejemben, ugyanis nem vagyok egy nádszálvékony lány, és ez nagyon zavar. De jelen pillanatban még ez se számított. Csak néztem a vizet, és a rajta úszkáló kacsákat. Bedobtam nekik egy sültkrumplit, nem tudom szabad e ilyennel etetni őket, de egyből utánakaptak. Azt hiszem a kacsák mindent képesek megenni. Közben azon gondolkoztam, hogy még mindig nem tudom ennek a srácnak a nevét... és... szerintem meleg... Csak eszegettem a sültkrumplit, miközben egyre vadabb gondolatok jártak a fejemben. Egyszer csak egy kutyus zökkentett ki a gondolataimból. Kóbor kutya volt, a fajtáját nem tudom, de gyönyörű arany szőre volt. Megsimogattam, és odaadtam neki a maradékot. Aztán elindultam vissza, de a kutya követett.
-Nincs több kajám! - mondtam neki.
Ő viszont kitartóan csóválta a farkát.
-Na jó, gyere velem! - mondtam, mire elindultam, és ő kitartóan loholt utánam. Tudtam, hogy a tanárok megölnek, ha rájönnek, hogy kilógtam, de egyenesen megkínoznak, ha még egy kutyát és bejuttatok. Nehezen ugyan, de megváltam a kutyától. Legnagyobb meglepetésemre már vacsoraidő volt.
-Hol voltál? - kérdezte szemrehányóan Laci, miközben beleharapott egy szelet kenyérbe.
-Nem fontos. Sétáltam. Kiszellőztettem a fejem.
-Értem...
-Nem hiszel nekem.
-Kéne?
-Elvégre együtt járunk. A bizalomnak kölcsönösnek kéne lennie.
-Már nem tudom mikor higyjek neked, és mikor nem.
-Nem szoktam hazudni.
-Ohh...
-Szállj le rólam! - mondtam neki idegesen.
-Ezer örömmel. - mondta Laci, és elült.
Milyen gyerekes! Hihetetlen! Amikor kimentem az ebédlőből láttam, hogy a kapunál ott van a kutya... visszamentem az ebédlőbe, felmarkoltam egy csomó kenyérszeletet, és kirohantam hozzá.
Sajnos a kapu már be volt zárva, és nem kockáztattam meg, hogy kimászom, így a rácsokon át adogattam ki neki a szeleteket, miközben ő hálásan vakkantott.
Leültem a kapu mögé, és egyik résen pont kifért a kezem, és elkezdtem simogatni selymes szőrét. És mindent elmondtam neki magamról. Úgy éreztem mintha a barátnőm lenne. Aztán egyszerre hangokra lettem figyelmes.
-Most menj... - suttogtam a kutyának, és felrohantam a kavicsos úton. Aztán csak futottam futottam, nem is néztem merre, és beleütköztem Kittibe.
-Kitti!
-Virág! Hát te? 1000 éve nem beszéltünk! Azt hittem már haraxol!
-Ugyan... én csak... bocs Kitti, de most sietek...
-Valami baj van?
-Nem... csak... na szia!
-Szia... - motyogta utána Kitti.
Egy fának dőlve ültem, és végiggondoltam az egész életemet. Tulajdonképpen mi is az élet? Megszületünk, szenvedünk, boldogok vagyunk, felnövünk, szenvedünk, boldogok vagyunk, meghalunk. Akkor mégis miért ilyen fontos az élet? A nővéremnek nem volt az... neki volt elég bátorsága meghalni... és talán most egy jobb helyen van... talán...
Aztán elkezdett zuhogni az eső, és nem akartam megfázni, tehát bementem a szobába. Laci nagyon komor képet vágott, mintha képen ütöttem volna. És különben is! Ő provokált! De azért mégiscsak odamentem hozzá bocsánatot kérni, mire megcsókolt.
-Szeretlek - mondta, és segített csomagolni Milánnak. Róla teljesen el is feledkeztem! Pedig készítettem neki egy meglepetést... A meglepetés pedig egy búcsú buli volt. Amikor elújságoltam Milánnak a hírt szó szerint a nyakamba ugrott, miután pedig megmondtam neki, hogy ő választhatja ki milyen zenék legyenek szája huncut vigyorra húzódott. A bulira egy fekete szatén inget, és egy feszülős farmert vettem fel. Az inget Bettitől, a nacit Kittitől kaptam. A buli nagyon jól telt, Milánnak csak úgy csillogott a szeme, amikor a közönség együtt ordította a kedvenc számait. Mikor elindult a terem felé, még egy plüssmacit és egy levelet is csúsztattam a táskájába a telefonszámommal.

~

Egy kicsit kimentem levegőzni, mert a teremben már alig volt oxigén. Hallottam, hogy kijön valaki utánam, de nem törődtem vele. Aztán valaki átölelte a derekam - végig azt hittem Laci az.
-Nem tetszik a buli? - kérdeztem.
-Deee... nagyon is... - suttogta valaki. Akkor hirtelen rájöttem, hogy az nem Laci, megfordultam, és Gáborral néztem farkaszszemet. Undorító volt a forró, sörszagú lehelete. Nem tudom hogyan jutott a sörhöz, de látszott, hogy már nem volt teljesen magánál... elkezdte kigombolni az ingemet, megfogta a mellemet, én meg hiába rúgtam, haraptam, karmoltam egyik szabad kezével befogta a számat, és a házuk ( ami rögtön a terem mellett állt ) húzott.... Nem is gondoltam rá, hogy lehet, hogy TÉNYLEG megerőszakol. Hisz' nem józan! Már csak egy melltartó volt rajtam, a farmerom félig-meddig volt rajtam, viszont Gáboron csak egy boxer volt. Fel se fogtam mi fog itt perceken belül történni... akkorát löktem, amekkorát csak tudtam. De nem volt elég arra, hogy kifussak... sőt, ettől gábor még idegesebb lett, és erőszakosan átfúrta a számat a nyelvével... én viszont elfordítottam a fejem, de lefogta mindkét csuklóm, és elkezdte csókolgatni a hasam, a szám, az arcom, a mellem... azt hiszem még soha nem féltem ennyire... hiába rúgtam, mindig kitért a lábam elől... hiába próbáltam karmolni az ujjait, nem tudtam erősen végigszántani rajta a körmömet. Hiába próbáltam harapni... aztán felállított és hátul elkezdte kikapcsolni a melltartómat - ekkor döbbentem rá, hogy elengedte a kezemet......... Részeg volt ugyan, de nem hülye. Amint ellöktem magamtól és elkezdtem futni kifelé rögtön átlátta a helyzetet, és utánam rohant. Valahogy kinyitottam az ajtót, és rohantam kifelé. Sajnos nem tudtam a bulizók felé futni, ezért inkább úgy döntöttem beszaladok az erdőbe, és ha úgy látom eltűnt akkor mindent elmondok mindenkinek. Átvágtam a mezőn, háromszor majdnem hasra estem, és csak 4 m-rel volt lemaradva mögöttem. Még a farmeren keresztül is éreztem ahogy a kalászok csapkodják a lábamat, és csípték a meztelen kezemet. Aztán végre valahára beértem az erdőbe, és rohantam egyre beljebb. Hallottam ahogy Gábor is átugorja az erdőbe vezető bokrot. Nagyon figyelnem kellett a kiálló gyökerekre. Eszembe jutott amit nem rég mondott az a tanár:
" Az erdőben veszélyes állatok és hajléktalanok élnek. Nem szabad odamenni! "
De mostmár mindegy volt. És mi van, ha ki is tudom cselezni Gábort? És ha nem hisznek nekem? Egy ág reccsent nagyon közel mellettem, én meg még gyorsabban futottam. Hiba volt, mert mégis elestem egy gyökérben. Az arcom, a ruhám tiszta sár lett, és koszos könnyek folytak az arcomról, de rögtön felugrottam, és futottam tovább. Túl sokáig futottam, azt se tudtam már hogyan kerülök vissza a mezőre... De nem értem rá ezen gondolkozni. Csak futottam és futottam. A szél borzolta a fák leveleit, és hallottam még az utánam rohanó lépteit. Gábor nem adta még mindig fel, pedig már jó negyed órája futhattunk. Viszont miközben futottam hátra-hátranéztem, és egyszer amikor néztem volna előre egy jókora ág teljes erőből az arcombacsapott.  Na, a szépségemnek örökre búcsút mondhatok! " gondoltam, de a ténnyel és a fájdalommal mit sem törődve szédülve futottam tovább. Gábor egyre közelebb és közelebb volt. Aztán egyszer csak megálltam. Nem érdekelt már. Tőlem aztán meg is erőszakolhat. Most már olyan mindegy... Nem hittem el, hogy ennyit szenvedtem, és most feladom. De nem volt erőm tovább futni, szúrt az oldalam, a fejem majd szétrepedt, a lábaimba görcs állt be... amit a legjobban akartam egy puha ágy... Nekivetettem a hátamat egy fának, és úgy ziláltam... aztán pár másodperc múlva levelek zörgését hallottam. Gábor közeledett. Eszembe jutott Laci, és az együtt töltött időszak. Szinte lepergett előttem az életem, pedig nem meghalni készültem, hanem csak meg akartak erőszakolni. Óriási különbség, de jelen pillanatban nekem ez egyenlő volt a halállal. Aztán láttam kibontakozni Gábor alakját.
-Te buta kislány, miért futottál el? Ugye, hogy te is akarod?
Hiába reménykedtem abban, hogy a futás és a hideg levegő kijózanítja, cseppet sem volt jobban. Odajött, és elkezdett tapogatni. Behunytam a szemem.

-Hagyjál... kérlek, hagyj békén... nem akarom - suttogtam, de tudtam, hogy felesleges. Úgy éreztem magam, mint egy horrorfilmben. És megjegyzem, úgy is néztem ki.
-Ne csináld, tudom, hogy akarod. Ne izgulj, nem fog fájni... nagyon nagyon gyengéd leszek...
Undorító volt. Egyszerűen gyűlöltem őt. Taszított a lehelete, taszított a teste, taszított az arca, és taszított a tudat, hogy Gáborral vesztem el a szüzességem. Most is próbáltam ellenkezni, de a lelkem mélyén tudtam: minek? De az ösztöneimre hallgattam. Nem adhatom fel olyan könnyen. Felemeltem a kezem, és végigszántottam a körmeimet az arcán. Annyira meglepődött, hogy szerencsére elengedett, én meg elkezdtem vissza futni. Újrakezdődött az egész. De most ha szerencsém lesz, megúszom ezt az egészet. Kétszer is majdnem elestem, de végül sikerült visszanyernem az egyensúlyomat. Hallottam, hogy Gábor csak alig van lemaradva mögöttem. Valószínűleg részegen is sejthette mekkora balhé lesz, ha én kijutok innen. Átugrottam az utolsó bokrot, miközben elszakadt Kitti farmere. Átrohantam a mezőn, és akkor hátranéztem. Gábor még csak a bokornál volt. Megmenekültem! Észre se vettem, hogy már ennyire késő van, mert a disco terme már bezárt, és egy lelket sem láttam... Nem volt más választásom, Gábor elkapott volna, ha elkezdek a házunkhoz futni, így elbújtam a terem mögött. Szívdobogva vártam, tudtam, hogy Gábor nem fogja hamar feladni. Az árnyékban a következő házhoz lopóztam... hallottam, hogy Gábor lassan lépked a kavicsos úton. Ó, hát senkinek sem hiányoztam? Senkit nem érdekelt, hol vagyok? Úgy éreztem kiugrik a szívem. Ez rosszabb mint egy rémálom! Valaki segítsen már! A következő házhoz lopóztam... már csak 4 háznyira voltam a mi házunktól... Gábor éreztem, hogy megkerül minden házat, gyorsan kellett hát osonnom. Már csak 3 ház... már csak 2... Gábor kihagyott egy házat, és most azt járta körül. ahol én voltam... már csak 1 ház... Nem érdekelt, hogy meglát e, már csak rohantam a házunkhoz. Észrevett. Ő is rohant utánam. Felrohantam a lépcsőn, már majdnem befutottam a házba, amikor megragadta a csuklómat... elkezdtem sikoltozni. Itt már meg kell menekülnöm!
-Fogd be te qrva, nem hallod! - mondta Gábor, és még szorosabban szorította a csuklómat, és felmászott mellém. Megint befogta a számat, de most megharaptam, próbáltam elérni az ajtót, de elestem, ott feküdtem a hideg kövön, 2 cm-re az ajtótól. Gábor rám ült, adott egy pofont, mire bevertem a fejemet a kőbe. Elkezdtem a kezemmel ütni, csapni az ajtót, de elég gyengére sikeredett, és Gábor megfogta újra a kezemet, és leszorította. " Nem igaz nem jön ki senki! " gondoltam. Hiába sikoltoztam, csak nem akart senki kijönni. De aztán végre kinyílt az ajtó, és Laci fáradt alakját láttam meg. Felnéztem rá, és úgy tűnt átlátta a helyzetet. Meglökte Gábort, aki átesett a korláton. Utána lefutott hozzá, elkezdte rugdosni és ütni, azt hittem megöli. De azt hiszem megérdemelte volna. Felálltam, és letöröltem a koszos könnyeimet. Vége... vége van... Aztán megfogta és a ház oldalának lökte, és megfogta a gallérjánál fogva.
-Teee... -sziszegte.
-Laci... - suttogtam - Elég lesz...
-Menj egy tanárért! - kiáltotta Laci.
Én meg maradék erőmet összeszedve rohantam egy tanárért. Amennyit ma futottam, azzal megnyerhettem volna a maratoni futást is... Az ágyamban fekszem éppen, és Laci simogat. Végre vége van. Röviden annyi volt, hogy felébresztettem a tanárokat, odahívtam őket ahol Laci és Gábor volt, és elmeséltünk nekik mindent. Gábornak még az éjszaka közepén össze kellett csomagolnia, és rögtön el kellett hagynia a tábort éjjeli buszt keresve. Nem igazán tudtam sajnálni. Ráadásul a tanárok felhívták a rendőrséget, és holnap reggel amint Gábor hazaér elfognak beszélgetni vele. Lehet, hogy meg is büntetik, elvégre elmúlt már 14. Most már ugyan minden rendben, de még mindig remegek, és rettenetesen nézek ki. Több seb van rajtam, mint egy háborúból érkező emberen. Miután a tanárok is elmentek befeküdtem az ágyamba, mire Laci nekiállt fertőtleníteni a sebeimet. Annyira aranyosan viselkedett, és még csak nem is faggatózott semmiről. A többiek viszont felébredtek, ők annyi mindent kérdeztek, hogy nem tudtam merre figyeljek, de Laci azt mondta nekik majd holnap megbeszéljük ezt az egészet. Így lett vége életem egyik legszörnyűbb napjának. Későn ébredtem,kb. 10-kor. Itt, a táborban 8-kor kell felkelni,de a tanárok most elnézőek voltak.Amikor felébredtem Laci kivételével senki sem volt a szobában.A fotelban ült.Egy szót se szólt, én beleültem a puha ölébe, és egy puszit nyomtt a homlokomra.
-Jobban vagy?-kérdezte.
-Igen.A többiek?
-Reggeliznek.
-A tanárok megengedték,hogy ma azt csináld, amit akarsz.Lenne kedved velem lenni.Nem úgy gondolom.Nem akarom siettetni. Elmehetnénk sétálni. Vagy úszni. Szexi bikibiben még úgysem láttalak.
-Jó, mennjünk. De előtte még letusolok.
-Mehetek veled?
-Mondtam már, hogy ne!:)
Felöltöztünk, és elindultunk a tóra. Nagy meglepetésünkre Betti ült ott, és zokogott.

-Veled meg mi történt? -kérdeztem.
-Peti...
-Mi van vele?
-Láttam egy szőke,gyönyörű csajjal smárolni!
-Biztos,hogy őt láttad?
-Igen,csak megismerem...Tehát ugrott a fürdés,legalábbis én azt hittem...Visszakisértük Bettit a táborba.Nehéz helyzetben volt,hiszen a fiúszobában lakott,de a mi unszolásunkra megbocsájtott.Elmeséltük neki a Milánnal való csókomat.Monduk,hogy egy kapcsolatban sok afélrelépés,és adott még egy esélyt Petinek.Mi pedig elégedetten visszamentünk a tóhoz. Egy gyönyörű napot töltöttünk ott.
Reggel nagyon későn keltem, szerencsére a tanárok is kíméltek, és mindenki sokkal kedvesebb volt mint amúgy. Hát már mindenki tudja? Nem nagyon sikerült kihevernem a dolgokat, összerázkódom a gondolatra, hogy majdnem... magamon érzem Gábor érintését, érzem az illatát, és tegnap éjszaka 2 rémálmom is volt. Ha nem lenne Laci nem is tudom hogyan heverném ki ezt az egészet. És már csak 12 nap... 12 nap múlva hazamegyünk innen. Csak remélni tudtam, hogy a tanárok nem hívták fel anyuékat. Akkor aztán vége lenne számomra az életnek. Arany kalitkában tartanának... de nem lennék szabad. Szóval inkább bele sem gondoltam, mi lesz másfél hét múlva..addig is próbálom kiélvezni,ami jó dolog eddig történt velem. (na, persze ezzel nem a tegnap estére gondolok..azt legszívesebben elfelejteném). Na és ami majd talán fog történni..

Szóval délelőtt vége volt, már majdnem ebédidő, amikor Laci bejött a szobába.
-Szia Virim! Jobban vagy?
-Hát, fogjuk rá. Hogyhogy itt vagy?
-Kíváncsi voltam, mi van veled..meg..hiányoztál.
-Kösz, ez jól esett.
Ekkor odaült mellém az ágyamra, fogta a kezem (gondolom, "bátorítani" próbált), párszor megcsókolt,de mást nem csinált.
Emiatt utólag nagyon is örültem,mert a tegnap éjszaka után, valahogy nem tudtam volna senki, - akár még Laci- érintését úgy igazából elviselni magamon.

A további 2 napot csak magányosan töltöttem. El sem bírtam viselni a nagy társaságot, talán Lacival bírtam egyedül szóba állni. Alig bírtam kiheverni a dolgokat, pedig már vége... Persze, tudom, élveznem kéne a tábort, ameddig tart, de egyszeűen képtelen vagyok rá... Pedig ma délután mindenki iszonyatosan aranyos volt... de történt valamire, amire magam sem gondoltam...Szóval az ügy tényleg semmiség, de nekem mégis sokat jelentett. Hogy miért? Magam sem tudom. Szóval a lényeg az, hogy éppen jöttünk ki vacsoráról, amikor Gergő és Laci elkezdtek hülyülni egymással, Kitti meg nevetve futott utánuk, én meg lemaradtam. Rugdostam a köveket, és gondolkoztam. Nem nagyon bántam, hogy egyedül hagytak. Gondoltam egyet, és elmentem a "tiltott" helyre. Igazából az a hely nem tiltott, de mindenki úgy hívja, mert még évekkel ezelőtt eltűnt ott egy lány. Pont egy ilyen helyre volt szükségem, így hát felmásztam a domboldalra, és bementem a faházba. Nem volt valami ijesztő, csak poros pingpong asztalok álltak ott, ugyanis régen pingpongterem volt. Világítás már rég nem volt, pókok és por annál több. Szóval letelepedtem az egyik sarokba, a fejemet a falnak támasztottam, és arra számítottam, hogy most kipihenem egy kicsit magam. Egyszerre csak mocorgást hallottam és felpattantam, mert írtózom az egerektől. Csakhogy ez nem egér volt. Hanem az a fura srác...

-Hát te meg mit keresel itt? - kérdeztem.
-Erről te is tudnál mesélni... - sóhajtotta a srác.
-Igen, de én... nem szeretem a társaságot, és gondoltam...
-Tudom, mi történt. Mármint azzal a sráccal. Hogy is hívják? Géza?
-Gábor. - beleremegtem, amikor kimondtam a nevét. - Hát már mindenki tudja... nem kell sajnálni... - tettem hozzá a fiú sajnálkozó pillantását látva. - Na de tulajdonképpen TE miért vagy itt?
-Izé, én... szeretek egyedül lenni. Amúgy sincs barátom, akivel lehetnék.
-Akkor minek jöttél táborba? - kérdeztem.
-Mi közöd hozzá?! - förmedt rám.
-Jólvan, jólvan... - mondtam, és lehunytam a szemem.
-Azt hittem itt találok barátokat. De senki se akar egy dilinyóssal barátkozni.
-Mit beszélsz?
-Mindenki hülyének tart. Egy lúzernek. Egy senkinek. Egy...
-Oké, ne folytasd. Velem is így volt régen. Illetve voltak barátaim, csak... nem olyan igazi barátok...
-Nekem soha nem volt még egy barátom se.
-Akkor miért nem változol meg? - lepődtem meg.
-Nem tudok. Ez én vagyok! Senki kedvéért nem leszek más.
-Izé... te tudod. De a saját kedvedért kéne megváltoznod. Senki se szereti a magányt.
-Én igen! - mondta és felállt. Azt hittem elmegy, de csak az ablakon nézett ki.
-Besötétedett.
-Igen, észrevettem - mondtam bunkón.
-Nem hiányzol a drágalátos barátaidnak? - vágott vissza.
Nem válaszoltam. Sóhajtott.
-Haza akarok menni - mondta.
-Hát menj! Ki tart vissza?
-Anyám. Utál engem, ahogy mindenki más is. Legszívesebben egy zacskóba tenne, és kidobna, mint valami szemetet.
-Viccelsz?
-Nem én. Nem akarták, hogy megszülessek. A testvéreim vérbeli fiúk. Csak én sikerültem félre. Béna vagyok. Egy vesztes.
Hirtelen megesett a szívem ezen a srácon.
-Ne nézz így rám! -mondta hirtelen.
-Mi?
-Láttam, hogy néztél. Nem kell sajnálni.
-Én... nem... - mentegetőztem.
-Azt hiszem ideje visszamenned. Késő van.
-Igazad lehet...
Egy pillanatig áltam ott, aztán kibuktam belőlem a kérdések.
-Még a nevedet sem tudom. Szóval, hogy hívnak?
-Nem mondom meg. Nem szeretem a nevemet.
-Mondd meg!
-Jó, rendben... Dávid.
-Miért, teljesen okés név!
-Lehet.
-És mondd csak... izé... tudom, hogy indiszkrét meg hülye kérdés de te...
-Én mi?
-Te meleg vagy?

-Miiii?
-Bocs, én csak..
-Takarodj innen!
-Tessék?!
-Jól hallottad! -ordította.
-Hé nyugi, jól vagy? Megvesztél?
-Tűnés innen!
-Ezer örömmel! -mondtam, és kivágtam az ajtót. A dombon majdnem leestem, annyira ideges voltam, mindenesetre a bokámat megrándítottam.
-Hol a fenében voltál? - esett nekem Laci, amikor bementem a házba.
-Örülnék, ha nem mindenki csak ordítozna velem. Hát senkinek nincs hozzám egy rohadt yo szava sem? Elegem van!
-Hé, állj le. Csak aggódtam.
-Hát persze... -mondtam, és lefeküdtem az ágyra.
-Ne haragudj... -jött oda Laci, de én lehunytam a szemem, és a fal felé fordultam.
-Ne csináld, nem akartam... - próbálkozott. Alvást színleltem, így hamar feladta. Az éjszaka nem tudtam aludni. Mocorgást éreztem magam mellett. Megfordultam, és Laci aludt édesen mellettem. Sóhajtottam, és hozzábújtam. szerintem ő ebből nem vett észre semmit...vagy, legalábbis nem ébredt fel rá. úgyhogy mindketten elaludtunk. reggel pedig szokásosan a nagy zsivalyra ébredtünk.

-CSOMAGOT KAPTUNK, CSOMAGOT KAPTUNK! - ordibálta Zoli vagy 10percen keresztül.
Alig bírtuk lecsendesíteni. Mikor sikerült, kiszedtük belőle, kitől.
-Milántól
Mindenki nagyon örült és izgatottan bontottuk ki. Egy levél volt benne és egy cd. A levélben a szoba minden tagjának írt pár sort. Nekem ezeket:
Szia Viri! Remélem jól vagy. Én hazaértem, hiáníoztok mindannyian. de te tényleg. nagyon jó barátnőm lettél. a cd-t főleg neked küldöm, szerintem egy-két számban magadra ismersz majd. na, meg emlékül azért mindenkinek. puszi: Milán

Ahogy elolvastam a levelemet, úgy gondoltam, meghallgatom a cd-t. a többiek úgyis beszélgettek tovább, így nyugodtan félrevonultam az ágyamra. Elővettem a discmanem és beindítottam...első szám Alvin és a Mókusoktól a Máshol jársz volt..
"Nem vagy önmagad, nem találod helyed, azon töprengsz naphosszat, h miért éppen veled, történik ez....." a szám folytatódott tovább is,de engem ez a pár sor nagyon megfogott...igaza volt Milánnak, magamra ismertem benne. pedig ő nem hiszem,h tudott a Gáboros dologról.
De a lényeg, h igaza volt. Még hallgattam a cd-t,de nem is igazán figyeltem rá. Elhatároztam magamban,hogy ha nehéz is lesz, de újra a régi Virág leszek. A tábor nagyon sokat változtatott az életemen. Megtanultam szívbőlsírni, szívből szeretni, és szívből csalódni. Az ember percről percre változik, én 4 hét alatt annyit változtam, mint 14 és fél év alatt soha. Azt hiszem ezekért a napokért érdemes élni. Mert valahol mindenkire vár valaki - akár egy igaz barát, akár egy őszinte szerelem. Nekem sikerült megtalálnom azt, aki egyelőre a boldogságot jelenti nekem. Az utolsó napokat töltöttem a táborban, buliztam, nevettem, beszélgettem, és rengeteg zenét hallgattam. A zene határozta meg itt az életem, minden számról eszembe jutott valami... valami emlék. Dáviddal többet nem találkoztam. Fura srác volt, de meg volt a maga élete. A barátja akartam lenni, az egyetlen barátja. De rá is vár valaki, aki megváltoztatja az életét.

Az utolsó este talán életem legszebb napja volt. Mindenki óriásit bulizott. Én is nagyban táncoltam, amikor Laci átölelte a derekam.
-Gyere... - súgta - Kettesben akarok lenni veled.
Visszamentünk a házunkba, senki se volt ott. Elkezdtünk vadul csókolózni.
-Emlékezetessé akarom tenni ezt az estét... -mondta Laci - Mert soha, soha nem akarom elfelejteni.
Ezzel én is így voltam, de nem mondtam rá semmit. Hogy ezek után mi történt, azt nem részletezném különösebben. "Az" nem történt meg, de ha Laci akarta volna, akkor engedtem volna. Oda akartam adni magam annak, akit mindennél jobban szeretek. Tudom, hogy korai lett volna, de nem érdekelt... A lényeg az, hogy így is nagyon közel éreztük magunkat egymáshoz. Laci gyengéd volt, figyelt rám, kérdezgetett, hogy ez meg az jó e, szóval tökéletes volt. A karjaiban aludtam el, és azt hiszem azóta se voltam olyan boldog, mint akkor, amikor az éjszaka közepén felébredtem, az ablakon keresztül be sütött a hold fénye, és csak úgy vakítottak a csillagok. De ha ez nem lett volna, még az se lett volna baj, mert Laci ott volt velem. Reggel mindenki nagyon lehangolt volt, senki sem akart elmenni. Elkezdtem csomagolni, és a könnyeimmel küzködtem, amikor Laci odajött hozzám, és megpuszilt.
-Ne légy szomorú... ez valaminek a vége, de valaminek a kezdete is. - és betett a csomagomba valamit. Nem nagyon figyeltem mi volt az, mert a nyakába borultam, de később kiderült, hogy egy párna volt, az Ő párnája, amin érezni lehetett az illatát. Tökéletes ajándék. Peti és Betti megállás nélkül smároltak, egy pillanatra se szakadtak volna el egymástól, ami érthető is, mert ők messze laknak egymástól. Milán ágya érintetlenül hevert, és összeszorult a szívem, és a csókjára gondoltam. Aztán bemondták a hangszóróba, hogy ideje indulnunk. A vállamra akasztottam a válltáskámat, megfogtam Laci kezét, és elindultunk kifelé. Az ajtót én csuktam be utoljára. Annyi minden történt itt. Emlékszem az első napra. Ó, akkor még Gáborba voltam beleesve. Mennyire de mennyire felületes voltam, nem láttam mást, csak Gábor ellenállhatatlan külsejét, ami belül egy mocskos embert rejtett. De ez mind nem számított, mert azt hiszem szükségem volt ezekre az élményekre, hogy megedződjek. Hisz miből is áll az élet? Szenvednünk kell, hogy boldogok legyünk, szenvednünk, harcolnunk kell azért, hogy meg kapjuk amit akarunk. Nem kell tisztességesnek és igazságosnak lenni... lazán kell venni az életet, mert örüljünk addig, ameddig tart. Kiléptünk a kapun, ahol a busz várt már minket, hogy hazavigyen. És akkor megláttam egy ismerős valakit... a kutyát. Nem tudtam mi legyen vele, lehajoltam és megsimogattam dús szőrét. Nyilvánvaló volt, hogy nem vihetem haza. Kivettem a táskámból egy adag kaját ami megmaradt, és a szájába nyomtam. Talán egyszer majd ő is megtalálja a helyét. Elfutott a zacskóval, de utoljára még hátranézett rám fekete gombszemével. A szemem újra könnybelábadt, de nem akartam sírni. Nem volt szabad. Talán folytatom még a történetemet, talán történik még valami velem, amit muszáj megosztanom másokkal, hogy erőt adjak másoknak, mert mindenkinek szüksége van bíztatásra, aki pedig azt mondja, hogy nincs, az hazudik. Felszálltunk a buszra, és utoljára hátranéztem. Nagyon erősnek kellett lennem, hogy ne sírjam el magam. Aztán leültem az egyik ablak melletti székre, Laci pedig lehuppant mellém, és éppen mondott valamit Milánról, de nem figyeltem rá. Másra figyeltem... egy hihetetlen dologra. Az egyik fa mögül a nővérem nézett ki, és felemelt hüvelykujját mutatta felém. A könnyeken át elmosolyodtam. Aztán rájöttem, hogy csak képzelődtem.

-~*VÉGE*~-