Önzetlen numizmata
Ritka gyűjtőszenvedély rabja Szabó József, aki 35 éve, még pincér korában szerette meg a pénzt. No nem a borravalóként adott „suterokat”, hanem az akkor ritka külföldi vendégektől inkább szuvenírként kapott érméket. Azóta már szinte egyedülálló, 3500-4000 darabos gyűjteménnyel rendelkezik, de nem csak a mennyiség, hanem a ritkaság a fontos. Kétezer évet ölel fel a kollekció, hiszen már az első századból is van fizetőeszköze. A magyar érmek a kedvencei, azoktól meg nem válna. A gyűjtőszenvedéllyel megáldott „fanatikustól” szokatlan hitvallást is hallhattunk tőle: „Bár minden gyűjtő szinte csak magának szeretné a ritkaságokat, különlegességeket, én mások sikereinek, szerzeményeinek is tudok örülni”.
Háziorvos, Erdélyből
Hét éve van saját háziorvosa a falunak, dr. Takács Erzsébet Ildikó azóta Bárnában is lakik. A Nagyváradról származó doktornő és családja gyerekeik boldogulása miatt költözött Magyarországra, s nem bánták meg döntésüket. Egy ilyen kis és elzárt település egyetlen orvosa gyakran kerül embert próbáló helyzetekbe, annak ellenére, hogy a rendelési időn kívül az ügyeleti szolgálatra tartozik a körzetek ellátása, az emberek általában ahhoz fordulnak először, akit ismernek, akiben bíznak, így nem egyszer fordul elő, hogy fáradtan is rendelkezésre kell állni. De a bizalomnál fontosabb megtiszteltetés és tőke nem létezik – vallja a falu orvosa.
A drámapedagógus
Bár Hódmezővásárhelyről származik, 31 éve tanít már Bárnán Hagymási Józsefné, aki majd'' két évtizede vezeti az iskolai színjátszó csoportot. Számos országos versenyen arattak elismerést tanítványai, közülük többen Szlovákiában is ismertek. A szomszédos országba gyakran hívják a dramaturgiával is foglalkozó, rendkívül energikus és fáradhatatlan tanítónőt az irodalmi és színjátszó fesztiválok zsűrijébe. Két lánygyermeke közül főleg Bereczki Brigittára büszke nem csak Bárna, Nógrád megye, de az egész ország: a kétszeres olimpikon biatlonos megszámlálhatatlanul nyerte az országos bajnoki címeket nem csak sílövésben, hanem sífutásban is.
Nagymester kisleány
A most hetedikes Szegedi Alexandra már három éve a Palóc Mesemondás Nagymestere. Persze ezt a kitüntető címet nem csak úgy egyszerűen adják, Szandi mögött már számos hazai díj és elismerés áll, sokaknak okozott felejthetetlen élményt egyedi és lebilincselő előadásmódjával, amelyre nagy hatással volt nagymamája ízes beszéde, magával ragadó humora. A könyveket szinte faló cserfes kis menyecske kitűnő tanuló, s bár még messze van az igazi pályaválasztástól, de már most határozottan állítja: színésznő, vagy polgármester lesz belőle.
Gyakran ajándékozza el képeit
Susánné Torják Erzsébet pontosan fél évszázada, 14 éves korában festette meg első képét. Próbálkozott grafikával, használt már temperát, vízfestéket, de végül az olajnál maradt, s nem válogat a témákban, a portrétól tájképig mindent fest, sokszor akár emlékezetből is. Kétezer körül van képei száma, rengeteget elajándékozott belőlük, de vettek már tőle gyűjtők, s már a tengeren túlra is került alkotása. Tárlaton is szerepeltek már képei, hamarosan Salgótarjánban lesznek megtekinthetők kiválasztott művei.
Volt egyszer egy színjátszó csoport
Gondolná valaki, hogy úgy 15-20 éve Csehov, Oscar Wilde, vagy Agatha Christie darabokat is láthattak az érdeklődők, nem csak a valahai bányásztelepülésen, hanem a környező falvakban is, méghozzá a helyi amatőr színjátszók előadásában? A már 35 éve itt tanító, tősgyökeres bárnai, Gajdár László dramaturgként, színészként és rendezőként is motorja volt a lelkes fiataloknak, ám a tartalmas szórakozás és a sikerek ellenére a rendszerváltás körül lassan megszűnt a színjátszósdi ezen műfaja, de szerencsére nem nyom nélkül. Az általános iskolások előbbitől kissé eltérő jellegű irodalmi színpada Hagymási tanárnő vezérletével tovább járja az elkezdett művészi utat, számos területi és országos fesztiválon elismerést aratva.
|
