Jeromos egyházatya, a későbbi magyar föld fia († 420). Betlehemi remeteségében ő fordította az akkori latin köznyelvre (vulgata versio) a Szentírást. Egyszer egy sebzett oroszlán jött hozzája. Jeromos kiszedte talpából a tövist, mire az állat hűségesen őrizte jótevőjét. Ezért a szentet oroszlánnal szokták ábrázolni.*
Jeromos az ókori Stridon szülöttje, amelyet a kutatás Csáktornya (Čakovec) muraközi városkával azonosít. Itt emelkedett a Zrínyiek vára is. A pálosok Jeromos tiszteletére emelt temploma (1446) hajdan jeles búcsújáró hely volt.* Az a körülmény, hogy a majdani magyar haza szülöttje volt, továbbá, hogy a betlehemi barlangban remetéskedett és megírta a rend szellemi ősének, Remete Szent Pálnak életrajzát, Jeromost pálosaink körében különösen tiszteltté tette. A pálos Báthori László Jeromos szellemi ösztönzésére fordította magyarra a Bibliát.* Életrajzát Orosz Ferenc rendtárs írta meg magyarul: Szent Jeronimus. Egyedül valóságnak ékessége. Az az Thebaisbéli dütsőséges Szent Pál pátriárkának, remeték fejedelmének és mesterének élete és halála.
A pálosok gyulai (1327), nagyfalusi (1325?), nagyváradi (1335, 1730) kolostorainak* Jeromos volt a patrónusa. Az esztergomi főszékesegyház egyik középkori tornyát Jeromos tiszteletére szentelték.*
Jeromos hazai kultuszához a róla elnevezett és az ő szellemében munkálkodó hieronimita rend megtelepedése is hozzátartozik. A manapság Selmecbányához tartozó Szélakna (Windschaft, Pjerg) telepen működött (1735 – 1786). Selmecbányának egyébként már a középkorban is volt Jeromos-kápolnája.*
Jeromos gótikus táblaképei olykor az egyházatyák társaságában tűnnek föl: Bakabánya (Pukanec, 1480), Esztergom (Keresztény Múzeum, 1494), Szepeshely (Spišské Pohradie, 1470, 1490), Szmrecsány (Smrečany, 1510) szárnyasoltárain.*
Jeromos-oltára volt (1483) a pozsonyi Szent Lőrinc-templomnak.*
Gótikus faszobrait őrzi: Besztercebánya (Borbála-oltár, 1509), Kassa (1480), Kisszeben (Sabinov, Egyházatyák oltára, 1510), Lándok (Lendek, 1500), Szepeshely (Mária koronázása-oltár, 1499), Szepesszombat (Spišska Sobota, Szent Miklós-oltár, 1503).*
A tridenti zsinat után a négy nyugati egyházatya: Ambrus, Ágoston, Gergely, Jeromos a megújhodott barokk ikonográfiában a protestánsoktól tagadásba vett szenthagyományt jelképezi.* Odakerülnek – esetleg csak ketten-ketten – lehetőség szerint a főoltárra, szószékre, vagy a templom más jelentős helyére.
A szombathelyi szeminárium könyvtártermének freskóján: Ágoston kezében égő szívvel, Gergely galambbal, a Szentlélek jelképével, Ambrus méhkassal, Jeromos oroszlánnal, amint gyermekeket tanít. Középen a Szentháromság, egy angyal mutat rá, bal kezében kígyóval körülcsavarodott tükröt tart (1791).*
Nyilvánvalóan a Tridentinum szellemisége ihlette Hidor (1768, Baranya) Jeromos-titulusát is.
A Kazinczy-kódexben (1526) olvastatik egy igön szép példa: mely igön jó az Szent Jeromimusnak ájtatossággal szolgálnia és ű képét az szüzeknek cellájokba tartania.* Eszerint volt egy szépséges apáca, aki buzgóságával, szentségre törekvésével tűnt ki. A pokolbeli ördög ezt megirigyelte és egy ifjat égő szerelemre gerjesztett a szűz apáca iránt. Már halálra akarta emészteni magát, előbb azonban egy ördöngős emberhez fordult segítségért. Ez egy ördögöt idézett meg, aki az ifjat éjszakának évadján az apáca cellájába próbálta vezetni. A gonoszt azonban Jeromosnak a cellában függő képe visszarettentette. Egy másik ördög is hasonlóképpen járt. Az ördöngős most egy harmadik ördögöt is fölidézett. Ez fortélyosabb volt és kiáltozni kezdett: ha őt Jeromos menni hagyja, ide soha nem tér vissza. A szép apáca, ki akkoron imádságba iresködik vala, meg a többiek is az ördögöt vallomásra kényszerítették. Jeromos tüzes láncokkal kötözte meg. Kérte az apácákat, könyörögjenek szabadulásért a szenthez, soha nem fogja megkísérteni őket. Ezek magasztalták Jeromost, az ördög pedig csakugyan elenyészett. Felsüléséért az ördöngősön akart bosszút állani, aki azonban szintén Jeromos oltalmáért könyörgött. Erre az ördög, mint a füst, eloszlott. Az ifjú a bujaság tüzét nem tudván magában eloltani, felakasztotta magát.
Ez példából azért elérthettitök, mely igön jó ez dicsőségös Szent Jeromimosnak szolgálnotok és képét cellátokban tartanotok.
A magyar, illetőleg hazai néphagyomány Jeromosnak, a nagy bibliaismerőnek és írásmagyarázónak egy ponyvairodalmi látomást, nyilván idegen nyelvből való átköltést (1851) tulajdonít: Egy szép ének, melyben Szent Jeromos doktor az utolsó ítéletkor leendő rettenetes csudákat bizonyítván, melyeket régen az Úr Isten neki, mint kedves tanítványának, megjelentett, ekképpen magyarázza azokat.*
A versezet először a világ végének, utolsó tizenöt napjának jeleit sorolja föl: 1. megáradnak a tengerek, 2. leapadnak, 3. förtelmes, ordítozó állatok jönnek elő, 4. a vizek lángot vetnek, 5. a füvek és fák vérrel folynak, 6. a világ épületei összeomlanak, 7. a nap megáll, 8. a föld megindul, 9. a hegyek elolvadnak, egyenes lesz a világ, 10. az emberek rettenetükben nem találnak nyugalmat, 11. a koporsók megnyílnak, 12. a világ az Antikrisztusnak hódol, 13. az élet elmúlik, 14. a mindenség lángba borul, 15. a nap kialszik. Most megjelenik Mihály arkangyal, trombitájának szavára minden ember feltámad, harminchárom évesnek látszó testbe öltözik. Előhozzák a nagy számtartó könyveket, majd következik az utolsó ítélet:
|