Kardos Tibor: Régi Magyar Drámai Emlékek. I – II. I, 308, 310. Kardos Tibor fordításában:

Szűz Anyától megszületett a Kisded,
Szénán hever, kiscsacsi nézi és borju
Ismer Istenére s a csillag ujjong
Mind diadallal.
Im, e pásztornép otthagyja nyáját,
Betlehembe futva szét, hogy lássa
Uj Urát a földnek; a három mágust
Vonja a csillag.
Hozzák néki – kérdi Heródes – hirül,
Mely vidéken támad a Krisztus-gyermek,
Hadd zarándokoljon el oltárához
Ő is imádni.
Végre megtalálva a Kisfiúcskát
Térdre hullnak, szép koronájuk földön,
Kincsét mind lerakta s a gyönge talpra
Csókjuk özönlik.
Lám, a Kisded már mosolyogva nézi
Boldog Anyját, ámde elomlik könnye,
Szép ajándékát, hogy az apja, József
Elteszi tüstént.
Jobban tudják már az utat s az éjben
Vígan eltávoznak a hármak jámbor
Otthonukba s szerte híred, neved száll,
Ó, kicsi Jézus!
Fél Heródes, kisdedeket legyilkol,
Fut szomszéd egyiptomi tájra Krisztus
Szent Anyjával; árad az ártatlan vér
Széjjel a földön.
Most hozsannát angyali kórus fennen
Zeng Atyánknak és a Fiúnak s egyben
Szentléleknek, mert minékünk egy s mégis
Hárman az Isten.