Uram,
a népek egymástól elszakítva élnek.
A családokban viszályok dúlnak.
Háborúk szaggatják a földet.
Éhezők kiáltása riasztja a nappalt s az éjszakát.
Uram, ne hagyj el minket,
ragadj el szereteteddel!
Elengedjük a fülünk mellett,
ha a szomszédunk panaszkodik,
mások fájdalma s szenvedése
nem érdekel minket.
Saját gondjainkkal sem vagyunk rendben.
Miért van, hogy még jobban nyomasztanak?
S mi lesz, ha kiutat nem találunk?
Oly könnyen elmenekülünk,
ha itt a cselekvés órája, hogy tegyünk valamit:
a fejlődő országok messze vannak,
s a beteg családanya nyomorúságát
oly hamar elfeledjük,
bár itt van a közelünkben.
Cselekedjünk bátran? Éppen most?
Ha erre időt szánok, elvész a pihenésem.
Ki van zárva! Ki kell kapcsolódnom!
Uram, bocsásd meg,
hogy ilyeneket mondunk,
hogy így nyugtatjuk meg magunkat!
Uram, ragadjon magával
szereteted!