1 Ezután elmennek Kafarnaumba. Szombaton

Ez az egységes adat a korai (és legkésőbb a második századi) egyháznak azt a meggyőződését tanúsítja, hogy a Jn 21,24-ben meg nem nevezett tanítványt, »aki tanúságot tesz ezekről«, Jánosnak hívták. A második század egyháza »Jánoson« kétségtelenül az apostolt, a Zebedeus fiát és Jakab testvérét értette. Ő azonban a korabeli egyház mindenkori nagy teológusa, és nem olyasvalaki, aki gyorsíró füzetébe jegyezte fel az Úr szavait. A magyarázat közben látni fogjuk, a szerző pontosan ismeri a Jézus korabeli Palesztina helyi viszonyait, zsidó szokásait és ünnepi kalendáriumát. Ugyanakkor több akar lenni, mint egyszerű történész. Ezért mindig fátyol mögé rejtőzik, amelyet biztonsággal sehol sem tudunk fellebbenteni: úgy mutatkozik, mint egy »tanítvány, akit Jézus szeretett«.

János evangélista neve tehát a »János szerint« feliraton kívül az egész evangéliumban sehol sem szerepel. Ennek ellenére már a Jn 1,6-8 verseiben ezt olvassuk: »Föllépett egy ember: Isten küldötte, a neve János. Tanúságtételre jött, tanúskodni a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Ő maga nem volt a világosság, csak azért jött, hogy a világosságról tanúskodjék.« Az összefüggés (1,15.19) mutatja: ebben az esetben Keresztelő Jánosra kell gondolnunk. Tanúsága azonban váratlanul túlmutat a Jordánnál lévő emberek (1,28) szűk csoportján. Keresztelő János a világosságról tesz tanúságot, »hogy mindenki higgyen általa«. Ez a célja János evangélistának is, aki a befejezésben így ír: »Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia.« Így a Keresztelő tanúsága hirtelen átváltozik az evangélista tanúbizonyságává. Keresztelő János az őstanítvány, ő az a nagy prófétai személyiség, akinek »bizonyságtételét« (martüria) János evangélista folytatja. Az előbbihez hasonlóan ő is rámutat Isten Húsvéti Bárányára, aki a világ bűneit hordozza (az 1,29.36 verseket vö. a 19,35-től kezdődő résszel). – Vajon János evangélista Keresztelő János iskolájához tartozott (vö. 1,35)?

János próféta tanúsága azonban nemcsak János evangélista, hanem az általuk tanúsított »Ige« vagy »Világosság« tanúbizonyságává is átváltozik. Aki például elfogulatlanul olvassa a Jn 3,31-36 részletét, először azt fogja megállapítani, hogy itt voltaképpen még Keresztelő Jánosnak kellene beszélnie (vö. 3,27). Ugyanakkor tartalmilag a Keresztelő aligha tehetett a 3,32-höz hasonló kijelentést. János evangélista azonban mondhatott ilyesmit. A 3,35 szavai pedig már jobban illenének Jézus ajkára, aki ugyancsak bizonyságtételre vállalkozik (vö. 5,32.36). Kétségtelen, itt nem a húsvét előtti Jézus beszél, hanem inkább a feltámadt Jézus Lelke, aki »más Vigasztalóként« a teljes igazságot meghirdeti róla (vö. 16,13-15). Így tehát a következő magyarázatban elsősorban Jézus Krisztus Evangéliumáról (Evangelium Jesu Christi) lesz szó. Ezt az evangéliumot azonban teológiai, sőt költői szempontból is nagyszerű formájában, azaz JÁNOS SZERINT (kata Ióannén) ismerjük meg.

Az alábbi szövegek egyes részeinek írását nagy időközök választják el egymástól, mert 1975-től 1991-ig Jeruzsálemben tanítottam, és ott nem tudtam közvetlenül folytatni az exegetikai munkát. Annál inkább megtanítottak ezek az évek arra, hogy egyik evangélista művét sem érdemesebb eredeti környezetben olvasni – tartózkodjon az ember a Tibériás-tónál vagy Jeruzsálemben – mint éppen ezt a János szerinti evangéliumot.

Szívből köszönetet mondok mindazoknak, akik e különféle időszakokban segítségemre voltak: mindenekelőtt női és férfi hallgatóimnak, akik kritikus kérdéseik által bátorítottak, hogy ezt az »ódivatú«, a 20. század exegetikai berkeiben mégis nagyon újszerű írásmagyarázatot elkészítsem. Ezért e könyvet elsősorban nekik ajánlom.

ELŐSZó