1978. szeptember 16-án születtem Budapesten. Előbb Üllőn laktunk, majd 1982-ben Vecsésre költöztünk.
Szüleim 3. osztályosként 1987-ben írattak be hittanra, a vecsés felsőtelepi templomban, és én ettől kezdve szerettem volna pap lenni. A rendszeres ministrálás által nagyon megszerettem a liturgiát. Otthon is törekedtem naponta imádkozni, és az első áldozásom előtt már annak is hangot adtam, hogy pap szeretnék lenni.
A 8. osztály végén bérmálkoztam és ebben az időben kellett a pályaválasztásról is dönteni. Szüleim mondván, hogy kell valami rendes szakmát tanulni, és addig még hátha kinövöm, műszaki szakközépiskolába jelentkeztem, elektronikai műszerésznek, amit nagyon kedveltem. Az első év utáni nyáron, volt plébánosomtól, Tercsi Zoltán atyától meghívást kaptam egy hivatástisztázó lelkigyakorlatra, amelyen azóta is minden évben résztveszek. Itt találkoztam először kispapokkal és hozzám hasonló gondolkodású fiatalokkal. Minden évben nagyon vártam és várom ma is ezeket a lelkigyakorlatokat, sokat kaptam tőlük és minden évben nagy megerősítést jelentettek.
Mivel a középiskolában már egyenes utat láttam a szeminárium felé, még tudatosabban igyekeztem foglalkozni elsősorban a liturgiával, hogy felkészültebben vehessek részt a szertartásokon, és nagyobb segítségére lehessek a plébánosomnak, Szigetvári Imre atyámnak, a liturgia méltó végzésében. A liturgia szeretete mellett a középiskola folyamán megtapasztalhattam az evangelizáció szükségességét és nagyszerűségét. Mivel osztálytársaim előtt nem takargattam, hogy pap szeretnék lenni, ezért személyes beszélgetésekben, sok őszinte kérdéssel fordultak hozzám a hittel és az egyházzal kapcsolatban, amire én nap-nap után igyekeztem válaszolni. Ez segített hozzá a Szentírás rendszeres olvasásához és az elmélkedéshez. Egyben a hittanokat is pótolták számomra, hiszen nálunk a bérmálás után nem volt hittan. Beleláthattam a korosztályomat és főként a keresőket foglalkoztató kérdésekbe és ráérezhettem az evangelizáció szükségességére és lelki örömére, hiszen gyarló válaszaim Isten kegyelméből nem maradtak hatástalanok, és ez is nagyban megerősített hivatásomban.
Az érettségi előtt be akartam adni jelentkezésemet a szemináriumba, de szüleim azt mondták, hogy még ötöd évfolyamon a technikusi képesítést is szerezzem meg. Mint “utolsó” szülői kívánságba belegyeztem, és hogy ez az év se teljen el “haszontalanul” jelentkeztem a váci kántorképzőbe, így már ott lehettem az akkor meginduló váci szeminárium közelében. Közben kaptam egy zsolozsmáskönyvet is, így már a zsolozsmát is imádkozhattam és a végzését is megtanultam.
Az ötöd év végén, 1998-ban, jelentkeztem a váci kispapok közé, és ősszel végre beköltözhettem a váci szemináriumba. A váci első év után a további évekre az egri szemináriumba kerültem.
2003. június 21-én szentelt szerpappá, a váci székesegyházban Beer Miklós püspök atya.
A VI. évfolyam első félévének lelkipásztori gyakorlatát Balassagyarmat főplébánián Koza József plébános úr mellett töltöttem, hála a gondviselésnek!
………?