I. HÉT

VASÁRNAP

I. ESTI DICSÉRET

V. Istenem, jöjj segítségemre! Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Isten, világot alkotó,
világot sarkán forgató,
ki napnak ékes fényruhát,
éjnek kegyelmes álmot adsz.

A fáradt test, ha elpihent,
munkára nyerjen új erőt,
a frissült lélek vessen el
búbánatot s aggályokat.

Hálát adunk a tűnt napért,
imádkozunk, ha jön az éj,
s hogy könyörüli a bűnösön,
zsoltárainkkal hódolunk.

Áldjon lelkünk legbelseje,
zengjen a szó, a dallamos,
szeressen minden tiszta szív,
imádjon minden józan ész.

Hogy amikor az éjsötét
elfátyolozza a napot,
hitünk ne érjen vakhomályt,
s ragyogja át az éjszakát.

Hallgass meg, kérünk, jó Atyánk
s Atyánknak egyszülött Fia,
és Szentlélek, Vigasztalónk,
most és örök időkön át! Ámen.

Mondható helyette A nyolcadik nap kezdetű himnusz, 588.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Imádságom, mint a tömjénfüst, szálljon eléd, Uram.

140. zsoltár, 1-9

Imádság veszély idején

Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádságával felszállt az Isten elé (Jel 8, 4).

Uram, hozzád kiáltok, siess hozzám, *

figyelj szavamra, amikor hozzád könyörgök!

Imádságom, mint a tömjénfüst szálljon eléd, * kitárt kezem legyen esti áldozat!

Uram, állíts szájam elé őrséget, *

és ajkam kapujához rendelj védelmet!

Ne engedd, hogy szívem a bűnre hajoljon, *

hogy a cselszövőkkel szőjek gonosz terveket. Hogy a gonosztevők társául ne szegődjem, *

dús lakomáikat meg sem ízlelem!

Az igaz, ha megfedd, szeretetből teszi, †

de a gonosz olajától fejem ne csillogjon, *

gonosztetteikkel szemben imádsággal vértezem magam.

Ha bíráikat a kőszikláról letaszítják, *

kinyilvánul szavaik álnoksága.

Mint a széttört malomkődarabok

a földön szerteszét, *

úgy hevernek csontjaik az alvilág szájánál.

De én hozzád emelem fel szemem, Uram, Istenem, * hozzád fordulok, ne hagyd elveszni lelkemet.

Őrizz meg a tőrtől, amit nekem vetettek, *

a gonosztevők csapdájától.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

A Dicsőség az Atyának dicsőítő verset szokás szerint minden zsoltár és kantikum végén el kell mondani, hacsak nincs másképp jelezve.

Ant. Imádságom, mint a tömjénfüst, szálljon eléd, Uram.

2. ant. Uram, te vagy az én menedékem, örökségem az élők hónában.

141. zsoltár

Te vagy a menedékem

Mindezek Jézusban teljesedtek be, az ő szenvedésekor

(Szt. Hiláriusz).

Nagy szóval az Úrhoz kiáltok, *

nagy szóval az Úrhoz könyörgök. Siralmamat eléje tárom, *

panaszomat kiöntöm előtte.

Bár aggódás tölti el a lelkem, *

de te ismered útjaimat.

Az úton, amelyen járni szoktam, *

tőrt vetnek titokban elém.

Ha jobbomra tekintek, azt látom: *

senki sincs, aki pártomat fogja. Zárva előttem a menekvés útja, *

életemmel senki sem törődik.

Hozzád kiáltok, Uram, és így szólok: †

„Te vagy az én menedékem, *

örökségem az élők hónában. Figyelj csengő szavamra, *

mert meggyötörtek engem szerfölött. Üldözőim elől oltalmazz, *

mert erősebbek, mint én vagyok.

Szabadíts ki börtönömből, *

hogy nevedet magasztaljam. Körém gyűlnek majd az igazak, *

hogyha jót teszel velem."

Ant. Uram, te vagy az én menedékem, örökségem az élők hónában.

3. ant. Az Űr Jézus megalázta önmagát, ezért Isten felmagasztalta őt mindörökre.

Kantikum Fil 2, 6-11

Ének Krisztusról, Isten Szolgájáról

Jézus Krisztus, isteni mivoltában, †

Istennel való egyenlőségét

nem tartotta olyan dolognak, *

amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodjék, hanem szolgai alakot öltve kiüresítette önmagát, †

az emberekhez lett hasonló, *

külsejében olyan volt, mint egy ember. Megalázta önmagát, †

engedelmes lett a halálig, *

mégpedig a kereszthalálig.

Ezért Isten felmagasztalta őt, †

és olyan nevet adott neki, *

amely felségesebb minden névnél, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd *

a mennyben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, *

hogy Jézus Krisztus az Úr.

Ant. Az Úr Jézus megalázta önmagát, ezért Isten felmagasztalta őt mindörökre.

RÖVID OLVASMÁNY Róm 11, 33-36

Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai! Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki? Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle? Minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké! Ámen.

RÖVID VÁLASZOS ÉNEK

V. Mily nagyszerűek * A te műveid, Uram. Mily.

F. Bölcsességgel alkottad. * A te műveid, Uram. Dicsőség az Atyának. Mily.

Magnificat-antifóna az Időszaki részből.

FOHÁSZOK

Mondjunk dicséretet az egy Istennek: az Atyának, a Fiúnak és a Szendéteknek, és kérjük alázatosan: Urunk, légy mindenkor segítségére népednek!

Szentséges Urunk, mindenható Atyánk, add, hogy igazságosság legyen földünkön,

- és a béke örömében éljen néped!

Add, hogy a népek sokasága utat találjon országodba,

- és így minden nemzet elnyerje az üdvösséget!
Add, hogy a házastársak megmaradjanak a te békédben és akaratodban,

- és állandóan kölcsönös szeretetben éljenek!
Jutalmazd meg, Urunk, minden jótevőnket,

- és add meg nekik az örök életet! Tekints irgalmasan a gyűlölet és a háborúk áldozataira,

- és fogadd be őket jóságosán a mennyei nyugalomba!

Mi Atyánk . . .

Könyörgés az Időszaki részből.

Az imaóra befejezése az Általános részben.

IMÁDSÁGRA HÍVÁS

V. Nyisd meg, Uram.

Ant. Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, és ujjongjunk üdvünk sziklája előtt, alleluja! t

Az Imádságra hívás zsoltára, 555.

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

V. Istenem, jöjj segítségemre! Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

Ez azonban elmarad, ha az Imádságra hívás közvetlenül az imaóra előtt van.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban
mondják:

Első nap minden nap között,
melyen ég s föld alkottatott,
s melyen feltámadt Alkotónk
legyőzte értünk a halált,

fürgébben serkenjünk ma fel,
a kábult álmot űzzük el,
Istent keressük éjszaka,
ez prófétáknak szózata,

hogy hallja meg kérő imánk,
jobbját terjessze védve ránk,
hogy szennyeinktől szabadon
hívjon magához egykoron,

kik a nyugvás óráiban,
a napnak legszentebb szakán,
zsolozsmaszóval áldjuk őt:
boldog kegyelmét nyerjük el.

Dicsérjük az örök Atyát,
dicsérjük egyszülött Fiát
s a Lelket, a Vigasztalót,
örökre egy uralkodót. Ámen.

II, Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában
végzik:

A nyolcadik nap s korszak ez,
minden napunknál fényesebb:
te szenteled meg, Jézusunk,
az elsőként Feltámadott.

Kapcsolj magadhoz minket itt,
s lelkünk keltsd új életre már,
így támaszd fel testünket is;
ne érje második halál.

Akkor majd felhők szárnyain,
Krisztus, mind hozzád érkezünk,
nálad lesz égi otthonunk,
feltámadásunk, életünk.

Ha majd meglátjuk arcodat,
tündöklő fényed járjon át:
annak láthassunk, aki vagy,
igaz fény, édes mindenünk.

S midőn Atyánkhoz elvezetsz,
a Szentháromság töltse be
országod, melyet boldogít
a hét ajándék öröme. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Urunk keresztje az élet fájának bizonyult.

1. zsoltár

Az ember kétféle útja

Boldogok, akik Krisztus keresztjében bíztak, és a keresztség vizében megfürödtek (Egy II. századbeli szerző).

Boldog ember, aki gonoszok tanácsát nem követi, †

bűnösök útján nem jár, *

csúfolkodók körében nem foglal helyet, de örömét leli az Úr törvényében, *

s éjjel-nappal róla elmélkedik.

Olyan ő, mint a fa dús vizű patak partján, * mely idejében meghozza gyümölcsét,

levele nem fonnyad; *

minden munkáját szerencse kíséri.

Nem így az istentelen, nem így, *

hanem mint a por, melyet szétszór a szél.

Nem állnak meg ítéletkor a gonoszok, *

sem a bűnösök az igazak közösségében. -

Mert ismeri az Úr az igazak útját; * de a gonoszok útja pusztulásba visz.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Urunk keresztje az élet fájának bizonyult.

2. ant. Királyommá magam tettem őt a Sionon.

2. zsoltár

A diadalmas Messiás király

Valóban összefogtak fölként szolgád, Jézus ellen

(ApCsel 4, 27).

Miért zúgnak a nemzetek, *

miért szőnek hiú terveket a népek? Fölkelnek a föld királyai, †

összeesküsznek nagyjai *

az Úr ellen és Fölkentje ellen: „Bilincsüket törjük le magunkról, *

igájukat rázzuk le nyakunkról!"

A Mennybenlakó csak mosolyog rajtuk, *

az Úr kineveti őket.

De haragjában egyszer majd rájuk rivall, *

dörgő szava rémületbe ejti őket: „Királyommá magam tettem őt *

szent hegyemen, a Sión hegyén!"

Az Úr végzését hirdetem: †

ő szólt hozzám: „Fiam vagy nekem, *

ma adtam neked életet. Csak kérd, és örökségül neked adom a népeket, *

tulajdonod lesz a föld minden határa. Vasvesszővel verheted őket, *

és mint a cserépedényt, összetörheted." —

Nos, királyok, bölcsek legyetek, *

ti, föld bírái, értsetek belőle: Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, *

remegő szívetek ujjongjon előtte'. Csókoljátok lábát rettegéssel, †

hogy haragjától el ne vesszetek, *

ha egyszer haragja lángra lobban.

Üdv és boldogság azoknak, *

akik oltalmában bízva élnek!

Ant. Királyommá magam tettem őt a Sionon.

3. ant. Te védelmező pajzsom vagy, Uram, áld fejemet fölemeled.

3. zsoltár

Az Úr az én védelmezőm

Elszenderült, álomba merült, de feltámadt, mert az Úr oltalmazta őt (Szt. Iréneusz).

Uram, mily sokan vannak, akik szorongatnak, *

mily sokan támadnak ellenem. Sokan mondogatják rólam: *

„Nincs menedéke Istennél!"

De te, Uram, védelmező pajzsom vagy, *

és dicsőségem, mert fejemet fölemeled.

Hangos szóval az Úrhoz kiáltok, *

és ő meghallgat engem szent hegyéről.

Nyugovóra térek, és elalszom, *

de fölkelek újra, mert az Úr a gyámolítóm. Körülvehet ezernyi nép, nem félek, *

kelj fel, Uram, ments meg engem, Istenem!

Te minden ellenségemet arcul vered, *

a gonoszok fogát kitöröd. Uram, tebenned van üdvösségünk, *

áldásod legyen népeden!

Ant. Te védelmező pajzsom vagy, Uram, aki fejemet fölemeled.

V. Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen,

F. S teljes bölcsességgel intsétek egymást!

Olvasmányok és könyörgés, mint az Időszaki részben.

REGGELI DICSÉRET

V. Istenem, jöjj segítségemre! Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

Ez azonban elmarad, ha az Imádságra hívás közvetlenül az imaóra előtt van.

HIMNUSZ

Világ teremtő Istene,
ki Úr vagy éjen és napon,
időt idővel váltogatsz,
s nincs műveidben unalom,

szól már a napnak hírnöke,
ki éber őr mély éjen át,
s az utazónak éji fény,
mert minden órát megkiált.

A hajnalcsillag kél szaván,
égről borút elűz tova;
elhagyja ártó útjait
az éji kóborlók hada.

Hangján hajós erőre kap,
a tengerárra csend borul;
s az Egyház sziklaszál feje
bűnét siratni elvonul.

Úr Jézus! A bukóra nézz:
térítsen meg tekinteted;
ha ránk tekintesz, hull a bűn,
s elmossa könny a vétkeket.

Szent Fényesség, ragyogj belénk,
a lélek álmát megszakaszd;
első szavunk tiéd legyen,
s amit fogadtunk, állj ük azt!

Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s Vigasztalónknak is veled
most és örökre szüntelen. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Istenem, virrasztva kereslek, hogy lássam hatalmad, alleluja.

62. zsoltár, 2-9

Az Istenre szomjas lélek

Az keresi virrasztva Istent, aki a sötétség cselekedeteit elveti magától.

Isten, te vagy az én Istenem, *

virrasztva kereslek. Terád szomjas a lelkem, testem utánad eped, *

mint a puszta kiaszott földje. Szentélyedben hadd jelenjek meg előtted, *

hogy lássam hatalmad és dicsőséged. Mert irgalmad többet ér, mint az élet, *

hadd magasztaljon ezért ajkam!

Neked mondok áldást, amíg csak élek, *

a te nevedben tárom imára kezemet. Mint dús lakomával, teljék be lelkem, *

ajkam ujjongjon, szám dicsőítsen téged. Még fekvőhelyemen is rád gondolok, *

hajnalig rólad elmélkedem, mivel védelmezőm lettél, *

és szárnyaid oltalmában örvendezem.

Lelkem szorosan átölel téged, *

és a jobbod szilárdan tart engem.

594. oldal

Ant. Istenem, virrasztva kereslek, hogy lássam hatalmad, alleluja.

2. ant. A tüzes kemencében a három ifjú egy szívvel-lélekkel kiáltotta és zengte: Áldott az Isten, alleluja!

Kantikum Dán 3, 57-88. 56

Minden teremtmény dicsérje az Urat!

Dicsér/étek Istenünket, ti, összes szolgái! (Jel 19, 5).

Áldja az Urat az Úr minden műve, *

dicsérje és magasztalja örökkön-örökké! Áldjátok az Urat, az Úr angyalai mindnyájan; *

áldjátok az Urat, ti, egek! Áldjátok az Urat, ti, vizek az égbolt fölött; *

áldjátok az Urat, az Úr minden erői! Áldjátok az Urat, nap és holdvilág; *

áldjátok az Urat, égi csillagok!

Áldjátok az Urat, záporeső és harmat; *

áldjátok az Urat, ti, viharok! Áldjátok az Urat, tűz és forróság; *

áldjátok az Urat, hideg és hőség! Áldjátok az Urat, dér és harmat; *

áldjátok az Urat, fagy és nagy hideg! Áldjátok az Urat, jég és hóesés; *

áldjátok az Urat, éjek és nappalok! Áldjátok az Urat, világosság és sötétség; *

áldjátok az Urat, villámok és fellegek!

Áldja az Urat a szárazföld; *

dicsérje és magasztalja örökké! Áldjátok az Urat, hegyek és halmok; *

áldjátok az Urat mind, amik a földből sarjadtok! Áldjátok az Urat, ti, források; *

áldjátok az Urat, folyamok és tengerek! Áldjátok az Urat, tengeri lények,

s minden, ami mozog a vízben; *

áldjátok az Urat, égi madarak!

Áldjátok az Urat, vadak és háziállatok; * áldjátok az Urat, ti, emberek fiai!

Áldja az Urat Izrael, *

dicsérje és magasztalja örökké! Áldjátok az Urat, ti, az Úr papjai; *

áldjátok az Urat, ti, az Úr szolgái! Áldjátok az Urat, igaz szellemek és lelkek; *

áldjátok az Urat, szentek és alázatos szívűek! Áldjátok az Urat, Hananja, Azarja és Misael, *

dicsérjétek és magasztaljátok örökké!

Áldjuk az Atyát és a Fiút a Szentlélekkel együtt; *

dicsérjük és magasztaljuk örökké! Áldott vagy, Urunk, az égbolt fölött, *

dicséretre méltó, dicsőséges és magasztos örökké!

Ennek a kantikumnak a végén nem mondjuk: Dicsőség az Atyának.

Ant. A tüzes kemencében a három ifjú egy szívvel­lélekkel kiáltotta és zengte: Áldott az Isten, alleluja!

3. ant. Sión fiai királyuk miatt ujjongjanak, alleluja!

149. zsoltár

A szentek ujjongása

Az Egyház fiai, Isten új népének fiai ujjongjanak királyukban: Krisztusban (Hesychius).

Új dalt énekeljetek az Úrnak, *

dicsérete zengjen hívei gyülekezetében. Teremtőjének örvendjen Izrael, *

és Sión fiai királyuk miatt ujjongjanak. Dicsérjék nevét körtánccal, *

kézidobbal s citerával zsoltárt zengjenek neki. Mert népében kedvét találja az Úr, *

és a megalázottakat diadallal koszorúzza.

Örvendjenek dicsőségüknek a szentek, * ujjongjanak nyugvóhelyükön.

596. oldal

Szájuk Istent dicsérje, *

és kétélű kard legyen a kezükben, hogy a pogányokon bosszút álljanak, *

és a népeket megfenyítsék. Királyaikat verjék béklyóba, *

és uraikat vasbilincsbe, hogy végrehajtsák rajtuk az ítéletet, amint írva van: *

Ez lesz dicsősége összes szentjeinek!

Ant. Sión fiai királyuk miatt ujjongjanak, alleluja!

RÖVID OLVASMÁNY Jel 7, 10. 12

Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak! Áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és eró' a mi Istenünknek örökkön-örökké! Ámen.

RÖVID VÁLASZOS ÉNEK

V. Krisztus, az élő Isten Fia, * Irgalmazz nekünk! Krisztus.

F. Aki az Atya jobbján ülsz. * Irgalmazz nekünk! Dicsőség az Atyának. Krisztus.

Benedictus-antifóna az Időszaki részből.

FOHÁSZOK

Krisztust, a mi Urunkat, nappalunkat és világító napunkat, aki megvilágosít minden embert, és aki napnyugtát nem ismer, magasztaljuk hangos szóval: Urunk, életünk és üdvösségünk!

Csillagok Teremtője, hálásan köszönjük, hogy irgal­ madból új napot kezdhetünk;

- feltámadásodra emlékezünk.

Szentlelked vezessen minket jóságosan a mai napon, hogy cselekedeteinkkel kedvedben járjunk,

- és mindig a te bölcsességed irányítson minket!
Add, hogy nagy örömmel jelenjünk meg néped ünnepi

közösségében

- igéd és tested asztala körül!

Szívünkből-lelkünkből hálát adunk neked

- számtalan jótéteményedért.

Mi Atyánk . . .

Könyörgés az Időszaki részből.

Az imaóra befejezése az Általános részben.

NAPKÖZI IMAÓRA

V. Istenem, jöjj segítségemre! Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ, mint az Általános részben, 565-567.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Jó az Úrnál keresni oltalmat, mert örökké szeret minket, alleluja.

117. zsoltár

Az ujjongás és szabadulás éneke

Krisztus a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett (ApCsel 4, 11).

I.

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mert örökké szeret minket.

Mondja Izrael háza: Jó az Úr, *

mert örökké szeret minket. Mondja Áron papi háza is, *

hogy örökké szeret minket. Hirdessék azok is, akik félik az Urat, *

hogy örökké szeret minket.

Az Úrhoz fohászkodtam a szenvedés idején, *

meghallgatott, és tágas útra vezetett. Velem van az én Uram, Istenem, *

mitől féljek, ember mit árthat nekem? -

Velem van az Úr, aki mindenben segítőm, * és megláthatom,

hogyan szégyenül meg ellenségem,

Jobb az Úrnál keresni oltalmat, *

mint emberekben bizakodni. Jobb az Úrnál keresni oltalmat, *

mint hatalmasokban reménykedni.

Ant. Jó az Úrnál keresni oltalmat, mert örökké szeret minket, allelúja.

2. ant. Az Úr az én erősségem és dicsőségem, alleluja.

II.

Körülvettek mind a nemzetek, *

de az Úr nevében porba sújtom őket.

Szorongatnak minden oldalról, *

de az Úr nevében porba sújtom őket.

Körülvettek, mint a méhrajok, |

tüzük felém csapott, mint a rőzseláng, * de az Úr nevében porba sújtom őket.

Nekem jöttek, ütlegeltek, már-már elestem, *

de az Úr felkarolt, és megsegített.

Az Úr erősségem és dicsőségem, *

ő lett az én szabadítom. Örömujjongástól és énektől hangosak *

az igazak sátrai.

Az Úr jobbja tett nagy dolgokat, †

az Úr jobbja emelt föl engem, *

az Úr jobbja művelt csodákat! Nem halok meg, hanem élek, *

hogy hirdessem az Úr nagy tetteit. Megfenyített az Úr és megpróbált, *

de nem adott halálra engem.

Ant. Az Úr az én erősségem és dicsőségem, alleluja.

3. ant. Hálát adok, Uram, mert meghallgattál engem, alleluja.

III.

Tárjátok ki az igazak kapuit, *

bemegyek, hogy áldjam az Urat.

Az Úr kapuja, íme, itt van, *

de csak az igazak mennek át rajta.

Hálát adok, mert meghallgattál engem, *

te lettél szabadítom.

A kő, amelyet az építők félredobtak, *

az lett a háznak szegletköve. Mindezt az Úr vitte végbe, *

a csodát saját szemünkkel látjuk.

Ez az a nap, amelyet az Úr adott, *

hogy ujjongjunk és örvendezzünk.

Adj nekünk, Uram, szabadulást, *

adj nekünk, Uram, jólétet! Áldott, aki az Úr nevében jön! *

Megáldunk az Úr házából titeket. Isten az Úr, ő ragyog felettünk; *

álljatok sort lombos ágakkal egészen az oltár szarváig!

Hálát adok neked, te vagy Istenem, *

magasztallak, Istenem, téged! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *

mert örökké szeret minket!

Ant. Hálát adok, Uram, mert meghallgattál engem, alleluja.

A többi Napközi imaórához a Kiegészítő zsoltárok, 1113.

Délelőtt

RÖVID OLVASMÁNY l Jn 4, 16

Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne. Az Isten szeretet, és alti kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.

V. Szívemet tanításod felé fordítsd, Istenem,

F. A te utadon éltess engem!

Délben

RÖVID OLVASMÁNY Gal 6, 8

Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet.

V. Igéd, Uram, örökké szilárd,

F. Leghűségesebb vagy nemzedékről nemzedékre.

Délután

RÖVID OLVASMÁNY Gal 6, 9-10

Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk. Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel.

V. Teljes szívemből kiáltok, hallgass meg, Uram,

F. Parancsaidat én megtartom.

Könyörgés az Időszaki részből.

Az imaóra befejezése az Általános részben.

II. ESTI DICSÉRET

V. Istenem, jöjj segítségemre! Dicsőség az Atyának, Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Fény alkotója, jó Urunk,
ki minden napra fényt hozol,
s az új fény első hajnalán
adtál a létnek kezdetet,

reggelt estével összefogsz
s belőlük alkotsz egy napot;
sötét káosz szakad le ránk,
halld meg hát felsíró imánk.

Kit vétek súlya földre ver,
az életet ne játssza el,
míg csak mulandón jár esze,
és számtalan bűn sújtja le.

Ég ajtaját zörgéssé meg,
élet jutalmát nyerje meg!
Kerüljük messze a gonoszt,
tisztítsunk mindent, ami rossz!

Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr kinyújtja Sionból hatalma vesszejét, és uralkodik mindörökké, alleluja.

109. zsoltár, 1-5. 7

Pap és király a Messiás

Addig kell uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti (l Kor 15, 25).

így szólt az Úr az én Uramhoz: †

Jobbom felöl foglalj helyet, *

míg én ellenségeidet zsámolyul vetem lábad alá."

Kinyújtja az Úr Sionból hatalmad vesszejét: *

„Ellenségeid közt uralkodjál! Születésed napjától tiéd a királyság†

szentséges fényességben; *

a hajnalcsillag előtt szültelek téged."

Megesküdött az Úr, és nem vonja vissza: * „Pap vagy te mindörökké

Melkizedek rendje szerint."

Az Úr áll a te jobbod felől, *

és eltiporja a királyokat haragja napján. Patakból oltja útközben szomját, *

és újra fölemeli a fejét.

Ant. Az Úr kinyújtja Sionból hatalma vesszejét, és uralkodik mindörökké, alleluja.

2. ant. Az Úr színe előtt megrendült a föld, alleluja.

113 A. zsoltár

Isten népe kiszabadul Egyiptomból

Értsétek meg, hogy ti is kivonultatok Egyiptomból, ami­kor a világról lemondtatok (Szt. Ágoston).

Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, *

Jákob háza a barbár nép közül, akkor lett Júda az ő szentélye, *

és Izrael az ő országa.

Ezt látva meghátrált a tenger árja, *

és a Jordán vize visszafordult;

a nagy hegyek, mint a kosok ugrándoztak, *

és a halmok, mint a kis bárányok.

Mi lelt téged, tenger, hogy meghátráltál, *

és téged, Jordán vize, hogy megfordultál?

Ti, hegyek, miért ugrándoztok, mint a kosok, *

és ti, halmok, mint a kis bárányok?

Reszkess, te, föld, az Úr színe előtt, *

Jákob Istenének színe előtt, aki a sziklát tóvá változtatja, *

és a szirtet vizek forrásává,

Ant. Az Úr színe előtt megrendült a föld, alleluja.

3. ant. Átvette uralmát Urunk, mindenható Istenünk, alleluja.

A következő kantikumot Allelujá-val kell mondani, ahányszor jelezve van, ha énekelnek; éneklés nélküli zsolozsmázás esetén elegendő az Allelujá-t az egyes versszakok elején és végén venni.

Kantikum Vő. Jel 19, 1-7

A Bárány menyegzője

Alleluja.

Üdv, dicsőség és hatalom Istenünknek, *

(F. Alleluja )

mert igazak és jóságosak ítéletei.

F. Alleluja ( alleluja ).

Alleluja.

Dicsérjétek Istenünket, ti, összes szolgái, *

(F. Alleluja )

és akik félve tisztelitek őt, kicsinyek és nagyok.

F. Alleluja ( alleluja ).

Alleluja.

Átvette uralmát Urunk, mindenható Istenünk, *

(F. Alleluja )

örvendezzünk, ujjongjunk és dicsőítsük őt!

F. Alleluja ( alleluja ).

Alleluja.

Elérkezett a Bárány menyegzőjének napja, *

(F. Alleluja )

már fel is készült menyasszonya.

F. Alleluja ( alleluja ).

Ant. Átvette uralmát Urunk, mindenható Istenünk, alleluja.

RÖVID OLVASMÁNY 2 Kor l, 3-4

Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és a minden vigasztalás Istene! Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak, azt a vigasztalást nyújtva nekik, amelyet ő nyújt nekünk.

RÖVID VÁLASZOS ÉNEK

V. Áldott vagy, Urunk, * Az égbolt fölött. Áldott.

F. Dicséretre méltó és magasztos örökké. * Az égbolt fölött. Dicsőség az Atyának. Áldott vagy.

Magnificat-antifóna az Időszaki részből.

FOHÁSZOK

Krisztus Urunk a Fő, mi pedig tagjai vagyunk. Imádjuk őt, és mondjuk hangos ujjongássah

Urunk jöjjön el a te országod!

Üdvözítőnk, tedd Egyházadat az emberi nem egységé­ nek éltető szentségévé

- és az üdvösség hatásos jelévé minden nép számára! Állj mindenkor a pápával egységben levő püspökök testülete mellett,

- és add meg nekik az egység, a szeretet és a béke
ajándékát! Add, hogy a keresztények veled, az isteni Fővel, minél szorosabban egyesüljenek,

- és életük tanúságtételével hirdessék országodat!
Adj békét a világnak,

- hogy virágozzék mindenfelé a biztonság és a nyuga lom! Juttasd a végső napon a feltámadás dicsőségét az elhunytaknak,

- és nőinket is tégy boldogságuk részeseivé!

Mi Atyánk . . .

Könyörgés az Időszaki részből.

Az imaóra befejezése az Általános részben.

605

I. HÉT: HÉTFŐ

IMÁDSÁGRA HÍVÁS

V. Nyisd meg, Uram.

Ant. Lépjünk az Úr színe elé háladallal!

Az Imádságra hívás zsoltára, 555.

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

V. Istenem, jöjj segítségemre! Dicsőség az Atyának! Miképpen. Alleluja.

Ez azonban elmarad, ha az Imádságra hívás közvetlenül az imaóra előtt van.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Alvásban frissült már a test
otthagyva ágyunk, felkelünk.
Atyánk, hozzád szól énekünk;
csengve kérjük: légy velünk.

Szóljon hozzád első szavunk,
hozzád a szív első heve,
hogy minden tettnek ezután,
Szent Úr, te légy a kezdete.

A fény az éjt szüntesse már,
sötét homályt a napsugár.
Az éjben búvó bűnöket
a napfény semmisítse meg.

Imánk tehozzád esdekel:
a rossz hatalmát űzzed el,
és zengjen ajkunk teneked
meg nem szűnő dicséretet.

Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Istenség, örök égi Fény,
egységbe forrt három személy!
Törékeny lényünk téged áld,
kérő szóval hozzád kiált.

Benned hiszünk, legfőbb Atya,
Atyának egyszülött Fia,
kiket a Lélek, mint örök
szeretet kapcsa összeköt.

Igazság, izzó szerelem,
boldogság, végső, végtelen!
Remélni, hinni lelkesíts,
szeretni vágyót célba vígy!

Te létünk célja, kezdete,
te dolgok első kútfeje,
lelkünk egyetlen ereje,
biztos remény ígérete!

Te minden alkotója vagy
s betöltesz mindent egymagád,
te mindenekre fényt hozol,
reményünkben jutalmazol.

A Krisztust kérjük s az Atyát,
s a Lelket, aki egy velük:
hallgass meg, hármas hatalom,
egyetlen örök Istenünk. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Szabadíts meg, Uram, mert irgalmas vagy!

6.zsoltár

A megtört szívű ember az Úr irgalmát kéri

Most megrendült a lelkem . . . Atyám, szabadíts meg ettől az órától (Jn 12, 27).

Uram, ne büntess haragodban, *

felindulásodban ne sújts engem! -

Könyörülj rajtam, Uram, mert elernyedtem, * minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!

A lelkem is mélyen megrendült, * és te, Uram, még meddig késel?

Fordulj felém, Uram, ments meg, *

szabadíts meg, mert te irgalmas vagy!

A holtak közt nincs, aki rólad emlékezzek, * a holtak országában ki dicsőít téged?

Elfáradtam a sóhajtozásban, †

éjjelente könnyekkel áztatom ágyamat, * könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.

Szemem a bánattól elhomályosult, * sok ellenségem miatt őszülök.

Ti, gonosztevőt, távozzatok tőlem, * hangos sírásomat az Úr meghallotta.

Meghallgatta az Úr könyörgésemet, *

és imádságomat elfogadta.

Megzavarodva piruljanak ellenségeim; *

és nagy szégyenükben futva meneküljenek.

Ant. Szabadíts meg, Uram, mert irgalmas vagy!

2. ant. Az elnyomottnak az Úr a menedéke.

9 A. zsoltár

Hálaének győzelemért

Újra eljön ítélni élőket és holtakat.

l.

Hálát adok, Uram, teljes szívemből, *

összes csodádat elbeszélem. Ujjongok és örvendezem benned, *

nevedről szól énekem, fölséges Isten!

Mert ellenségeim meghátrálnak, *

elbuknak, és semmivé lesznek színed előtt.

Magadévá tetted igazságos ügyemet, * trónodra ültél, mint igaz bíró. -

Megfenyítetted a népeket,

és a gonoszt megsemmisítetted, *

még a nevüket is eltörölted mindörökre. Az ellenség megsemmisült, †

városait lerontottad,

örökre pusztasággá lettek, *

még emlékük is elenyészett velük együtt.

Az Úr azonban örökké uralkodik, *

trónusa áll ítéletre készen.

A világot ő ítéli meg igazságban, *

a népeknek ő oszt méltányosan igazságot.

Az elnyomottnak az Úr a menedéke, *

a nyomorúság és szükség napjaiban

egyetlen mentsége.

Aki nevedet ismeri, benned bízik: *

Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket.

Ant. Az elnyomottnak az Úr a menedéke,,

3. ant. Sión városának kapujában dicsőítelek.

II.

Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, * hirdessétek nagy tetteit a népek között.

Ő kéri számon a vert, és jól emlékezik, * a szegények jajszavát nem felejti.

Könyörülj rajtam, Uram; †

lásd, mennyire szorongatnak ellenségeim, * de te a halai kapujából is fölemelsz!

Sion városának kapujában

hadd hirdessem dicséretedet, *

és hadd örvendjek, mert megszabadítottál.

A népek a maguk ásta verembe zuhantak; †

a hurokban, amit ők rejtettek el, *

lábuk fennakadt.

Megmutatta magát az Úr, ítéletet tartott, *

a gonoszt megfogta saját keze műve. -

A gonoszok az alvilágba hullanak, *

és minden nemzet, amely elfelejti Istent.