URUNKSZENVEDÉSÉNEK

ÉS FELTÁMADÁSÁNAK HÚSVÉTI SZENT HÁROMNAPJA

NAGYCSÜTÖRTÖK

ESTI DICSÉRET

Az Esti dicséretet csak azok kötelesek elvégezni, akik az Utolsó vacsora esti miséjén nem vettek részt.

HIMNUSZ

Uram halálának szent emlékjele, élő kenyér, nekünk élet kenyere, hogy belőled éljen, késztesd lelkemet: soha ne feledje édességedet!

Kegyes pelikánunk, Jézus, Istenem, véredben, tisztátlant, moss meg engemet, egy cseppje elég, ha bűnösökre hull: az egész világnak szennye megfakul.

Boldogan, lepletlen lássam színedet,

hogy dicsőségedben dicsérhesselek;

Atyádnak, teneked és a Léleknek

zengjek szent karában áldott népednek! Ámen.

1. ant. Atyjának, az Istennek országává tett ben-
nünket a halottak elsőszülöttje és a földi királyok feje-
delme.

Zsoltárok és kantikum a II. hét csütörtökjéről, 1060.

2. ant. Megszabadítja az Úr a hozzá kiáltó szegényt,
a nyomorultat, akin nem segít senki.

3. ant. A szentek győztek a Bárány vérével és tanú
sága igéjével.

RÖVID OLVASMÁNY Zsid 13, 12-15

Jézus a kapun kívül szenvedett, hogy vérével megszentelje a népet. Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, és vállaljuk gyalázatát, hiszen nincsen itt ma-

380 Nagycsütörtök

radandó hazánk, hanem jövendő hazánkat keressük. Általa mutassuk be az Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát: az ó't megvalló ajkak gyümölcsét.

A Válaszos ének helyett a következő antifónát mondjuk:

Krisztus engedelmes lett értünk a halálig.

Magnificat-ant. Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta tanítványainak.

FOHÁSZOK

Imádjuk Üdvözítőnket, aki az Utolsó vacsorán, szenvedésének előestéjén, halálának és feltámadásának emlékét bízta Egyházára, hogy azt az idők végezetéig ünnepelje. Könyörögjünk hozzá, és mondjuk: Szenteld meg népedet, amelyet véreddel megváltottál!

Isteni Megváltónk, engedd, hogy bűnbánattal szorosabban kapcsolódjunk szenvedésedhez,

- és így eljussunk a feltámadás dicsőségére!
Engedd, hogy elnyerjük Édesanyádnak, a szomorúak

vigasztalójának pártfogását,

- és erősítsük a szomorkodókat azzal a vigasztalással,
amellyel te erősítesz minket!

Add meg híveidnek, hogy megpróbáltatásaik által szenvedésed részeseivé legyenek,

- és így valósuljon meg bennük megváltásod!

Te megaláztad magad, és engedelmes lettél a halálig, mégpedig a kereszthalálig,

- növeld szolgáidban az engedelmességet és a türel-
met!

Elhunyt testvéreinket részesítsd tested dicsőséges feltámadásában,

- és egykor tégy minket is társaikká!

Mi Atyánk . . .

Könyörgés

Istenünk, dicsőségedre és az emberek üdvösségére Krisztus, a mi örök Főpapunk vére ontásával, akaratod

Nagypéntek 381

szerint megváltotta népedet. Add, hogy kínszenvedésének emlékezetét ünnepelve részesedjünk keresztjének és feltámadásának erejéből. Aki veled él.

Befejező imaóra: vasárnap, a II. Esti dicséret után, 1279.

A Válaszos ének helyett a következő antifónát mondjuk:

Krisztus engedelmes lett értünk a halálig. NAGYPÉNTEK

IMÁDSÁGRA HÍVÁS

Ant. Krisztus, az Isten Fia, vérével megváltott minket, jöjjetek, imádjuk!

Az Imádságra hívás zsoltára, mint az Általános részben, 864.

OLVASMÁNYOS IMAÓRA HIMNUSZ Zengd, ó, nyelv, 337.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Fölkelnek a föld királyai, egyezségre lépnek nagyjai az Úr ellen és Fölkentje ellen.

2. zsoltár

Miért zúgnak a nemzetek, *

miért szőnek hiú terveket a népek? Fölkelnek a föld királyai, †

összeesküsznek nagyjai *

az Úr ellen és Fölkentje ellen: „Bilincsüket törjük le magunkról, *

igájukat rázzuk le nyakunkról!" —

382 Nagypéntek

A Mennybenlakó csak mosolyog rajtuk, *

az Úr kineveti őket. De haragjában egyszer majd rájuk rivall, *

dörgő szava rémületbe ejti őket: „Királyommá magam tettem őt *

szent hegyemen, a Sión hegyén!"

Az Úr végzését hirdetem: †

ő szólt hozzám: „Fiam vagy nekem, *

ma adtam neked életet.

Csak kérd, és örökségül neked adom a népeket, *

tulajdonod lesz a föld minden határa. Vasvesszővel verheted őket, *

és mint a cserépedényt, összetörheted."

Nos, királyok, bölcsek legyetek, *

ti, föld bírái, értsetek belőle: Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, *

remegő szívetek ujjongjon előtte! Csókoljátok lábát rettegéssel, †

hogy haragjától el ne vesszetek, *

ha egyszer haragja lángra lobban.

Üdv és boldogság azoknak, * akik oltalmában bízva élnek!

Ant. Fölkelnek a föld királyai, egyezségre lépnek nagyjai az Úr ellen és Fölkentje ellen.

2. ant. Elosztják maguk közt ruhámat, és köntösömre sorsot vetnek.

Zsoltár 21, 2-23

Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? * Miért maradsz távol megmentésemtől,

panaszos szavamtól? Istenem, kiáltok naphosszat,

és te nem hallgatsz reám, * kiáltok éjjel, és nincs nyugodalmam.

Pedig te szent vagy, *

szentélyed a te néped dicsősége.

Olvasmányos imaóra 383

Benned bizakodtak atyáink, *

bizakodtak, és te őket megmentetted.

Hozzád kiáltottak, és megszabadultak, *

nem vallottak szégyent, mert benned bíztak.

Én azonban féreg vagyok, nem ember, * emberek szégyene, akit a nép megvet.

Aki csak rám néz, mind nevet, *

elhúzza száját, fejét ingatva mondja:

„Az Úrban remélt, hat mentse meg, * szabadítsa meg, ha úgy szereti!"

Te hoztál ki engem az anyaméhből, *

már anyám keblén te voltál reménységem.

Terád hagyatkoztam, amióta élek, * te vagy Istenem anyám ölétől.

Ne légy tőlem távol, mert itt a szenvedés, *

és nincs, aki segítsen.

Körülvesz engem számtalan tulok, *

básáni bikák rohannak rám. Rám tátják szájukat, *

prédáló, üvöltő oroszlán módjára. Mint a kiöntött víz, olyan lettem, *

minden csontom szertehullott. Szívem, mint a viasz, *

megolvadt bennem.

Torkom kiszáradt, mint a cserép, †

nyelvem ínyemhez tapadt: *

a halál porába fektettél.

Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, *

gonosztevők serege zár körül. Átlyuggatták kezemet-lábamat, *

megszámlálhatom minden csontomat. Ők meg csak bámulnak, rajtam mulatnak, †

elosztják maguk közt ruhámat, *

és köntösömre sorsot vetnek.

Te azonban, Uram, ne maradj távol! * Erősségem, siess segítségemre!

384 Nagypéntek

Ments meg a kard élétől, *

ragadd ki lelkem az ebek karmai közül. Szabadíts ki az oroszlán torkából, *

a bikák szarva elől engem, nyomorultat. Hadd hirdessem nevedet testvéreim előtt, *

a gyülekezetben hadd áldjalak.

Ant. Elosztják maguk közt ruhámat, és köntösömre sorsot vetnek.

3. ant. Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek.

37. zsoltár

Uram, ne feddj meg felindulásodban, *

és ne büntess haragodban, mert nyilaid belém hatoltak, *

és rám nehezedett kezed.

Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, *

nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.

Gonoszságaim fejemre gyűltek, *

súlyos teherként nehezednek rám.

Üszkösödnek gennyedt sebeim *

oktalanságom miatt. Nyomorúságomban meggörnyedtem, *

naphosszat szomorúan járok-kelek.

Ágyékomat gyulladás gyötri, *

nincs testemben semmi épség. Elgyöngültem, és levert vagyok, *

keserűen jajgatok szívem fájdalmában.

Uram, előtted van minden kívánságom, *

nincs elrejtve előtted sóhajom. Reszket a szívem, elhagy az erőm, *

elhomályosul szemem világa.

Barátaim és szeretteim dermedten állnak

bajom előtt, *

rokonaim messze maradnak.

Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, †

rosszakaróim álnokul szólnak, *

és egész nap cselt szőnek ellenem. -

Olvasmányos imaóra 385

Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, * mint egy néma, nem nyitom föl számat.

Olyan vagyok, mint aki nem hall, * mint aki nem tud válaszolni.

Mert, Uram, én benned remélek, *

meg is hallgatsz, Uram, Istenem, így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, *

és ha lábam tantorul, senki se dicsekedjék!"

Mert már a bukás küszöbén állok, *

a szenvedés nem marad el tőlem.

Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, *

és bánkódom bűneim miatt.

Ellenségeim azonban erősebbek nálam, *

és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem. Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, *

mivel mindig a jót akarom.

Ne hagyj magamra, én Uram, *

Istenem, ne távozz el tőlem! Siess, oltalmazz engem, *

Uram, én menedékem!

Ant. Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek.

V. Hamis tanúk lépnek fel ellenem, F. És olyanok, akik bosszút lihegnek.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Zsidókhoz írt levélből 9,11-28

Krisztus a mi főpapunk, saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a mennyei szentélybe

Testvéreim! Krisztus a ránk váró javak főpapjaként jelent meg, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való. Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett.

Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző ham-

386 Nagypéntek

va a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk.

Ezért ő új szövetség közvetítője. Előbb azonban a régi szövetség korában elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak el­nyerjék az örökké tartó örökséget. Ahol ugyanis van végrendelet, előbb bizonyítani kell a végrendelkező halálát, hiszen a végrendelet csak halál esetén jogerős; ad­dig, amíg a végrendelkező él, nem érvényes. Ezért az első szövetséget sem kötötték vér nélkül.

Miután ugyanis Mózes — a törvény előírása szerint — minden rendelkezést felolvasott az egész nép előtt, a bakok és borjak vérét vízzel keverte, majd vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát a könyvet és az egész népet, e szavakkal: „Ez a szövetségnek a vére, amelyet az Isten veletek kötött." Azután meghintette vérrel a sátort és az összes istentiszteleti eszközt is. Sőt a törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. A meny-nyékben levők előképeinek így kellett megtisztulniuk, maguk a mennyeiek azonban ennél kiválóbb áldozatot követeltek.

Krisztus ugyanis nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk. Nem azért lépett be, hogy többször áldozza fel magát, mint ahogy a főpap minden évben idegen vérrel belép a legszentebb szentélybe, hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie, így azonban az idők végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része, úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokaknak bűnét elve-

Olvasmányos imaóra 387

gye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak.

VÁLASZOS ÉNEK Vő. Iz 53, 7. 12

V. Mint valami juhot, úgy vitték leölni, és amikor gonoszul bántak vele, nem nyitotta ki a száját. Halálra adták, * Hogy életet adjon népének.

F. Életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták. * Hogy életet adjon népének.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Aranyszájú Szent János püspök katekéziseiből

(Cat. 3, 13-19; SC 50, 174-177) Krisztus vérének ereje

Akartok Krisztus vérének erejéről hallani? Idézzük fel tehát a tényeket, emlékezzünk az előképre, és mondjuk el, mi van az ősi írásokban.

Mózes kiadta az utasítást: Öljetek le egy egyeszten- dős bárányt, és vérével kenjétek meg az ajtófélfákat (vő. Kiv 12, 1-14). Mit mondasz, Mózes? A bárány vére értelmes embert meg szokott szabadítani? Bizony, úgy van, feleli ő, nem azért, mert vér, hanem azért, mert általa az Úr vérére történik világos utalás. Tehát most az ellenség még sokkal inkább visszavonul, ha meglátja, ugyan nem az előképnek ajtófélfákra felkent vérét, hanem az igazságnak csillogó vérét a hívők ajkán, a vért, amely megszenteli Krisztus templomának az ajtófélfáit.

Akarjátok-e ennek a vérnek másfajta erejét is felmérni? Szeretném tehát, ha megfontolnátok, hogy honnan serkent ki, milyen forrásból jött elő. Magáról a keresztről áradt ki; Urunknak oldalából tört elő. Ugyanis úgy mondja az Evangélium, hogy amikor Jézus meghalt, de még a kereszten függött, odalépett egy katona, és lándzsájával átdöfte oldalát, és abból víz és vér folyt ki. Az egyik a keresztség jelképe, a másik az Eukarisztiáé. A katona megnyitotta Jézus oldalát, és

388 Nagypéntek

szentséges templomának falába rést ütött, én pedig drá-galátos kincset fedeztem fel ott, és ujjongok, mert káprázatos gazdagságra találtam. Éppen így történt azzal a báránnyal is. A zsidók csak egy bárányt öltek meg, és én az áldozat gyümölcsét is felismertem.

Oldalából vér és víz . . . (vő. Jn 19, 34) Kedves hallgatóm, nem engedhetem, hogy elhaladj az oly nagy misztérium titkai mellett. Beszédemnek titkokat hordozó misztikus része még hátravan. Említettem, hogy a keresztséget és az Eukarisztiát jelképezi az a víz és vér. Mert ezekből hozta létre Krisztus az ó' szent Egyházát, az újjászületés fürdője által és a Szentlélekből való megújulás által, vagyis a keresztség és az Eukarisz-tia által, amelyek szemmel látható módon Krisztus ol­dalából jöttek elő. Krisztus tehát tulajdon oldalából építette az Egyházat, úgy, amint Isten Ádám oldalából hozta elő annak feleséget, Évát.

Ugyanebből az okból állítja Pál is, hogy húsából és csontjaiból vagyunk (vő. Ef 5, 30), Urunk oldalára gondolva. Mert amiképpen abból az említett oldalcsontból alkotta Isten az asszonyt, ugyanúgy Krisztus a maga oldalából adta nekünk azt a vizet és azt a vért, amelyből új teremtéssel létrejött az Egyház. És amiképpen Isten egy álomba merültnek, Ádámnak nyitotta meg oldalát, ugyanígy ő is csak a halál beállta után ajándékozta nekünk ezt a vizet és ezt a vért.

Nézzétek, Krisztus milyen szorosan kötötte magához jegyesét; lássátok, milyen étellel táplál bennünket! Ugyanabból az ételből születünk újjá, és táplálkozunk is. Mert miként az édesanya a természet ösztönzésére siet magzatát tejével és vérével táplálni, úgy Krisztus is, akiket újjászül, azokat mindig táplálja is a vérével.

VÁLAS2OS ÉNEK. l Pét l, 18-19; Ef 2, 18; l Jn l, 7

V. Nem veszendő' ezüstön vagy aranyon szabadulta­tok meg, hanem Krisztusnak, az egészen tiszta Báránynak a drága vére árán. * Az ő réven van szabad utunk az egy Lélekben az Atyához.

Reggeli dicséret 389

F. Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a vére minden bűnt lemos rólunk. * Az ő révén.

Könyörgés

Istenünk, tekints házad népére, amelyért a mi Urunk, Jézus Krisztus vonakodás nélkül a bűnösök kezére adta magát, és vállalta a keresztre feszítés kínjait. Aki veled.

REGGELI DICSÉRET HIMNUSZ 338.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Saját Fiát sem kímélte Isten, hanem mindnyájunkért áldozatul adta.

50. zsoltár

Könyörülj rajtam, Istenem, *

szerető jóságod szerint, és minthogy mérhetetlen a te irgalmad, *

gonoszságomat töröld le rólam! Mosd le bűnömet teljesen, *

és vétkemtől tisztíts meg engem!

Gonoszságomat belátom, *

bűnöm előttem lebeg szüntelen. Egyedül csak ellened vetkeztem, *

ami színed előtt gonosz, olyat tettem.

Te feddhetetlen vagy döntéseidben, *

és igazságos, amikor ítélsz.

íme, én bűnben születtem, *

anyám már vétekben fogant engem.

Te pedig a szívben élő hűséget kedveled, *

és kinyilatkoztattad nekem bölcsességed titkait.

Hints meg izsóppal, és tiszta leszek, *

moss meg, és fehérebb leszek, mint a hó!

390 Nagypéntek

Add, hogy vidámságot és örömet halljak, * hadd örvendezzenek megtört csontjaim!

Fordítsd el bűneimtől arcodat, *

és töröld el minden vétkem.

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, *

új és erős lelket onts belém!

Ne taszíts el színed elől, *

és szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add meg újra az üdvösség örömét, *

a készséges lelkületet erősítsd bennem!

A vétkeseknek megmutatom utadat, *

és a bűnösök hozzád térnek.

Ments meg a vérontástól, Isten, szabadító Istenem, *

igazságosságodat ujjongva hirdeti nyelvem.

Nyisd meg, Uram, ajkamat, *

hogy dicséretedet hirdesse szavam! Hiszen te a véres áldozatot nem kedveled, *

s ha égőáldozatot hoznék, nem vennéd szívesen. Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek, *

te nem veted meg a töredelmes és alázatos szívet.

Jóságodban, Uram, tégy jót Sionnal, *

építsd fel újra Jeruzsálem falait! Akkor majd neked tetsző áldozatot hoznak eléd, *

és oltárodon fiatal tulkokat áldoznak.

Ant. Saját Fiát sem kímélte Isten, hanem mindnyájunkért áldozatul adta.

2. ant. Jézus Krisztus szeret minket, és vérével megváltott bűneinktől.

Kantikum Hab 3, 2-4. 13a. 15-19

Hallottam, Uram, amit hirdettél, *

és félelem fogott el. Uram, a te művedet *

keltsd életre köztünk napjainkban!

Reggeli dicséret 391

Napjainkban is hadd lássuk azokat, *

haragodban is emlékezzél irgalmadra!

Jön az Isten Tárnán felől, délről, *

Farán hegyéről jön népünk Szentje.

Dicsősége elborítja az eget, *

és fölsége betölti a földet.

Úgy tündöklik, mint a napfény, †

kezéből sugárnyaláb ragyog, *

nagy ereje abban rejlik.

Harcba szálltak, hogy megszabadítsd népedet, *

és megvedd azt, akit fölkentél. Lovaiddal utat tapostál a tengeren, *

a nagy vizek hullámain.

Hallottam ezt, és beleremegett a szívem, *

hangjától reszketett az ajkam. Csontjaimba kínos kór nyilait, *

lépteim bizonytalanná váltak, de én békén várom a szorongatás napját, *

amely a minket szorongató népre virrad.

Mert nem hajt ki többé a fügefa, *

a szőlőtőkén nem lesz gyümölcs.

Az olajfa nem hoz termést, *

és a szántóföld nem terem eledelt.

A juhok az aklokból kifogynak, *

és a jászlak előtt nem áll jószág.

Én azonban örvendezem az Úrban, *

és ujjongok szabadító Istenemben. Az Isten, az Úr az én erőm, *

aki lábamat hasonlóvá teszi a szarvaséhoz.

A Győztes a magasságokra vezet engem, *

ahol énekelhetem zsoltáraimat.

Ant. Jézus Krisztus szeret minket, és vérével megváltott bűneinktől.

392 Nagypéntek

3. ant. Kereszted előtt hódolunk, Urunk; dicsérjük és áldjuk szent feltámadásodat: íme, a keresztfa miatt örvendezik az egész világ.

147. zsoltár

Dicsérd, Jeruzsálem, az Urat, * Istenedet magasztald, Sión!

Mert erőssé tette kapuid zárát, *

és fiaidat megáldja benned. Határaidon ő ad békét, *

és jóllakat kövér búzával. Elküldi szavát a földre, *

gyorsan fut az ő igéje.

Gyapjúként teríti szét a havat, *

és mint a hamut, úgy szórja a zúzmarát.

Jegét hullatja, mint a morzsát; *

ki bírná elviselni annak hidegét?

De kibocsátja igéjét, és szétolvasztja mindezt, * lehelete ráfúj, és a vizek árja zúg.

Igéjét Jákobnak hirdeti, *

törvényét és végzéseit Izrael népének. Egyetlen néppel sem bánt így, *

végzéseit nem fedte fel senki másnak!

Ant. Kereszted előtt hódolunk, Urunk; dicsérjük és áldjuk szent feltámadásodat: íme, a keresztfa miatt örvendezik az egész világ.

RÖVID O1VASMÁNY I z 52, 13-15

Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz, és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. Amint sokan megborzadtak láttán — hiszen olyan dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata —, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta, és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik, és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak.

Reggeli dicséret 393

A Válaszos ének helyett a következő antifónát mondjuk:

Krisztus engedelmes lett értünk a halálig, mégpedig a kereszthalálig.

Benedictus-ant. Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélésének okát írták: A názáreti Jézus, a zsidók királya!

FOHÁSZOK

Imádjuk őszinte áhítattal Megváltónkat, aki értünk

kínhalált szenvedett, és eltemették, de feltámadt!

Könyörögve kérjük:

Urunk, könyörülj rajtunk! Urunk és Mesterünk, aki engedelmes lettél értünk

mindhalálig,

- taníts, hogy mindig engedelmeskedjünk a mennyei
Atya akaratának!

Jézus, örök Életünk, te kereszthalálod által legyőzted a halált és a kárhozatot,

- add, hogy meghaljunk veled együtt, és így veled
együtt támadjunk fel a dicsőségben is!

Jézus, megváltó Királyunk, akit az emberek megvetet­tek, s mint valami férget eltapostak,

- taníts meg minket, hogy magunkra oltsuk üdvössé
get szerző alázatodat!

Jézus, édes Üdvözítőnk, aki feláldoztad életedet testvéreidért, mert szeretted őket,

- add, hogy mi is ugyanígy szeressük egymást!
Megváltó Jézusunk, aki a kereszten kitárt karoddal ma-
gadhoz vonzód minden idők emberét,

- gyújtsd össze boldog országodba Isten minden gyer-
mekét!

Mi Atyánk . . .

Könyörgés

Istenünk, tekints házad népére, amelyért a mi Urunk, Jézus Krisztus vonakodás nélkül a bűnösök ke­zére adta magát, és vállalta a keresztre feszítés kínjait. Aki veled él.

394 Nagypéntek

NAPKÖZI IMAÓRA

HIMNUSZ

Délelőtt

Akit a halálból haláloddal éltetsz,

mentsd meg, Uram, mentsd meg nemes teremtményed!

Akit megjelöltél orcád szent fényével,

ne engedd, hogy vesszen sátánkelepcével!

Akiket fogságból te tettél raboddá, oldozd fel a bűntől, szabadítsd szabaddá! Kik saját vérednél többet értek neked, veled lehessenek, téged dicsérjenek! Ámen.

Ant. A harmadik óra volt, amikor keresztre feszítették Jézust.

Délben

Keresztfa, áldás kútfeje, üdvünk, reményünk sarkköve, előbb csak átokverte fa, most égnek fényes ajtaja.

Terajtad függ a Bűntelen, mindent magához így ölel, kivel csatát az ősgonosz, hiába kezdett, elbukott.

Atyával, Lélekkel neked,

Jézus, dicsőség, tisztelet,

mit szent kereszted meghozott:

a győzelmet velünk megoszd. Ámen.

Ant A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre.

Délután

Kereszted által kérlelünk, adj, Jézus, boldog életet, hisz felszegezve ott e fán bűntől váltottad népedet.

Napközi imaóra 395

Új törvényt hoztál, új időt, eltűnt a régi vádlevél; megnyílt az ősbűn börtöne, szabadságunk így visszatért.

Atyával, Lélekkel neked,

Jézus, dicsőség, tisztelet,

mit szent kereszted meghozott:

a győzelmet velünk megoszd. Ámen.

Ant A nap kilencedik órájában Jézus hangosan felkiáltott: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?

ZSOLTÁROZÁS

A megfelelő imaórához a következő zsoltárokat imád- kozzuk:

39. zsoltár, 2-14. 17-18

Vágyva vágytam az Úrra, *

és ő lehajolt hozzám. Meghallgatta jaj szavamat, *

és kivont a sírgödörből, az undok iszapból. Sziklára állított engem, *

azután lábamba erőt öntött.

Új dalt adott a számba, *

Istenünknek zengő éneket.

Megrettenve látják ezt sokan, *

és eltelnek az Úr iránt bizalommal. Boldog, aki bizalmát az Úrba veti, *

és mit sem vár a kevély és álnok embertől.

Uram, én Istenem, sok nagy csodát tettél miérettünk: *

nincs hozzád hasonló.

Ha hirdetni s elbeszélni akarnám, *

nem találnám se szerét, se számát.

Sem véres, sem ételáldozat nem kellett neked, *

fülemet azonban megnyitottad.

Égő- s engesztelő áldozatot sem követeltél. *

így szóltam akkor: „íme, eljövök.

396 Nagypéntek

A könyvtekercsben rólam írva áll, *

hogy megtegyem a te akaratodat. Erre vágyom, Istenem, *

törvényed örömmel tölti el szívemet."

Igazságodat hirdetem a nagy gyülekezetben, * ajkamat be nem zárom, Uram, jól tudod.

Igazságodat nem rejtem el szívembe, * hűségedet és segítségedet elbeszélem.

Nem titkolom irgalmasságodat és hűségedet *

a nagy gyülekezet előtt.

Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, *

szereteted és hűséged őrizzen szüntelen. Mert annyi baj vett körül, *

hogy megszámlálni sem lehet. Utolértek engem bűneim, *

már látni sem tudok.

Több a vétkem, mint hajszál a fejemen, *

szívem is ellankad egészen.

Szabadíts meg, Uram, irgalmasan, *

Uram, siess segítségemre!

Ujjongjanak és örvendjenek benned az istenkeresők*

„Hatalmas az Úr!" — kiáltsák szüntelen,

akik segítségedet várják. Szegény vagyok és nyomorult, *

de az Űr gondomat viseli. Segítőm és megmentőm te vagy; *

én Istenem, ne késlekedj!

53. zsoltár, 1-6. 8-9

Istenem, a te nevedben szabadíts meg engem, * szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal!

Istenem, hallgasd meg imádságomat, * figyelj ajkam szavára!

Gőgös idegenek keltek föl ellenem, † hatalmasok törtek életemre, *

akik Istent nem tartották szemük előtt.

Napközi imaóra 397

De íme, az Isten megsegít engem, *

és az Úr oltalmazója életemnek.

Készséges lélekkel áldozom neked, *

magasztalom nevedet, Uram, mert jó vagy.

Minden gyötrelmemből kimentettél, *

és szemem megvetéssel néz ellenségeimre.

87. zsoltár

Uram, szabadító Istenem, *

éjjel-nappal tehozzád kiáltok. Imádságom jusson színed elé, *

hajlítsd füledet kérésemre!

Mert a lelkem tele gyötrelemmel, *

életem közel van a holtak országához. A sírba szállók közé számítanak, *

olyan ember vagyok, aki a végét járja. A halottak között van a fekhelyem, *

mint aki megsebesítve a sírban alszik, akinek már emlékét sem őrzik többé, *

és aki már kiszakadt a kezedből.

A verem mélyére vetettél, *

a sötétségbe és a halál árnyékába. Rám nehezedett súlyos haragod, *

örvényeid fölöttem összecsapnak.

Ismerőseimet távol tartod tőlem, *

utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, szabadulásom nincsen, *

szemem elsorvad a kíntól. Uram, egész nap hozzád kiáltok, *

és kezemet feléd tárom.

Csodákat talán a holtaknak teszel, *

vagy az árnyak fölkelnek, hogy áldjanak?

Vajon irgalmadat hirdeti valaki a sírban, * vagy hűségedet a pusztulás helyén?

Vajon csodáidat meglátja valaki a sötétben, * vagy igazságodat a feledés földjén? -

398 Nagypéntek

De én hozzád kiáltok, Uram, *

már kora reggel eléd siet imádságom. Miért taszítasz el magadtól, Uram, *

arcodat miért rejted el tőlem?

Nyomorult vagyok, és halálra vált ifjúkorom óta, *

megzavart és földre nyomott csapásaid súlya. Rám zúdult haragod, *

és feldúlt a tőled való rettegés.

Hullámzik körülöttem egész nap, mint az árvíz, *

már-már összecsap fölöttem. Elszakítottad tőlem jó barátaimat, *

már csak a sötétség ismer engem.

A többi Napközi imaórához a Kiegészítő zsoltárok, 1297.

Délelőtt

Ant. A harmadik óra volt, amikor keresztre feszítették Jézust.

RÖVID OLVASMÁNY I z 53, 2-3

Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes (hiszen láttuk), s külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.

V. Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged,

F Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Délben

Ant A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre.

Esti dicséret 399

RÖVID OLVASMÁNY íz 53, 4-5

Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis Istentói megyerinek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a bün­tetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.

V. Emlékezzél meg rólam, Uram,

F. Amikor eljön uralmad.

Délután

Ant. A nap kilencedik órájában Jézus hangosan felkiáltott: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?

RÖVID OLVASMÁNY I z 53, 6-7

Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a szájat. Mint a juh, amelyet leölésre visznek, vagy mint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját.

V. Sötétségre taszíttattam,

F. Mint aki örökre meghalt.

Könyörgés

Istenünk, tekints házad népére, amelyért a mi Urunk, Jézus Krisztus vonakodás nélkül a bűnösök kezére adta magát, és vállalta a keresztre feszítés kínjait. Aki veled él.

ESTI DICSÉRET

Az Esti dicséretet csak azok kötelesek elvégezni, akik a délutáni szertartáson nem vettek részt.

HIMNUSZ, 336. ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Hallgassatok ide mind, ti, nemzetek, és lássátok fájdalmamat!

400 Nagypéntek

115. zsoltár

Hiszek, bár gyakran mondtam: *

„Én nagyon nyomorult vagyok!"

És keservemben így is szóltam: *

„Hazug minden ember!"

Mit adhatnék én az Úrnak *

a sok jóért, amit ő nekem juttatott? Fölemelem az üdvösség kelyhét, *

és segítségül hívom az Úr nevét.

Amit fogadtam az Úrnak, *

megadom egész népének színe előtt. Becses dolog az Úr szemében *

szentjeinek halála!

Uram, én a te szolgád vagyok, *

a te szolgád, és szolgálód gyermeke. Bilincseimet széjjeltörted, †

most hálaáldozatot mutatok be neked, *

és segítségül hívom az Úr nevét.

Amit fogadtam az Úrnak, *

megadom egész népének színe előtt, az Úr házának udvarán, *

Jeruzsálem, falaid között!

Ant. Hallgassatok ide mind, ti, nemzetek, és lássátok fájdalmamat!

2. ant. Egészen elcsügged a lelkem, és a szívem is megdermed bennem.

142. zsoltár, 1-11

Hallgasd meg, Uram, imádságomat, †

te hűséges vagy, figyelj könyörgő szavamra, * igazságos vagy, hallgass meg engem!

Ne szállj perbe szolgáddal, *

színed előtt egy élő sem mondható igaznak. ~

Esti dicséret 401

Az ellenség üldözőbe vett, †

életemet a földre tiporja, *

sötétségbe taszít, mint a régen megholtakat. Egészen elcsügged a lelkem, *

és a szívem is megdermed bennem. A régmúlt napokra emlékezem, †

végiggondolom minden tettedet, *

elmélkedem azon, amit kezed művelt. Kezemet feléd tárom, *

mint a kiszikkadt föld, lelkem utánad eped.

Siess, hallgass meg, Uram, *

már a lelkem is eleped.

Ne rejtsd el előlem arcodat, *

nehogy olyan legyek, mint akik a sírba szállnak. Hadd halljam minden reggel, hogy jóságos vagy, *

mert csak benned bízom. Mutasd meg, melyik úton járjak, *

mert hozzád vágyódik a lelkem.

Ellenségeimtől ments meg, Uram, *

nálad keresek oltalmat. Taníts meg akaratod teljesítésére, †

mert te vagy az én Istenem. *

Jó lelked vezessen az egyenes úton.

Neved miatt, Uram, életemet tartsd meg, * gyötrelmeimből a te igazságod szerint vezess ki engem!

Ant. Egészen elcsügged a lelkem, és a szívem is megdermed bennem.

3. ant. Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: Beteljesedett! Aztán lehajtotta fejét, és kilehelte lelkét.

Kantikum Fil 2, 6-11

Jézus Krisztus, isteni mivoltában, † Istennel való egyenlőségét

nem tartotta olyan dolognak, * amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodjék,

402 Nagypéntek

hanem szolgai alakot öltve kiüresítette önmagát, †

az emberekhez lett hasonló, *

külsejében olyan volt, mint egy ember. Megalázta önmagát, †

engedelmes lett a halálig, *

mégpedig a kereszthalálig.

Ezért Isten felmagasztalta őt, †

és olyan nevet adott neki, *

amely fölségesebb minden névnél, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd *

a mennyben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, *

hogy Jézus Krisztus az Úr.

Ant. Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: Beteljesedett! Aztán lehajtotta fejét, és kilehelte a lelkét.

RÖVID OLVASMÁNY l Pét 2, 21-24

Krisztus értünk szenvedett, nektek példát hagyva, hogy az ő nyomdokait kövessétek, ő sohasem vetkezett, és szájában hamisságot nem találtak. Amikor szi­dalmazták, nem szitkozódott, amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem az igazságos bíróra bízta magát. A mi bűneinket maga fölvitte saját testében a kereszt­fára, hogy meghaljunk a bűnnek, és igaz életet éljünk. Az ő sebei által nyertetek gyógyulást.

A Válaszos ének helyett a következő antifónát mondjuk:

Krisztus engedelmes lett értünk a halálig, mégpedig a kereszthalálig.

Magnificat-ant. Amikor még ellenségek voltunk, Fia halála kiengesztelte Istent.

FOHÁSZOK

Fohászok gyanánt dicséretes a Misekönyv mai napra jelzett Egyetemes könyörgéseit venni. Tetszés szerint ve-

Esti dicséret 403

hetők azonban az itt közölt fohászok, vagy csendes imádság végezhető az alábbi szándékoknak megfelelően.

Emlékezzünk szeretettel a mi Urunk, Jézus Krisztus halálára, amely életet hozott a világnak. Kérjük mennyei Atyánkat: Fiad haláláért hallgass meg, Urunk!

Adj egységet Egyházadnak!

Oltalmazd N. pápánkat!

Szenteld meg Szentlelkeddel a papi rendben levőket és egész hívő népedet!

Növeld a hittanulókban a hitet és igazságaid megértését!

Gyújts egybe minden keresztényt!

Vezesd a zsidókat a megváltás teljességére!

Világosítsd meg fényeddel azokat, akik még nem hisz­nek Krisztusban!

A teremtett dolgokban mutasd meg jóságod jeleit azoknak is, akik nem ismernek téged!

Irányítsd a te gondolataid szerint a népek vezetőit!

Vigasztalj minden üldözöttet!

Siess elhunyt testvéreink segítségére!

Mi Atyánk . . .

Könyörgés

Istenünk, tekints házad népére, amelyért a mi Urunk, Jézus Krisztus vonakodás nélkül a bűnösök kezére adta magát, és vállalta a keresztre feszítés kínjait. Aki veled él.

Befejező imaóra: vasárnap, a II. Esti dicséret után, 1279.

A Válaszos ének helyett a következő antifónát mondjuk:

Krisztus engedelmes lett értünk a halálig, mégpedig a kereszthalálig.

404 Nagyszombat

NAGYSZOMBAT

IMÁDSÁGRA HÍVÁS

Ant. Krisztus Urunk szenvedett értünk, és eltemették, jöjjetek, imádjuk!

Az Imádságra hívás zsoltára, mint az Általános rész­ben, 864.

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

HIMNUSZ

Világmegváltó Krisztusunk fölséges Úr ég, föld felett! Te szent kereszted trónusán megtörted értünk a halált.

Most esdőn hozzád szól szavunk: őrizd meg bennünk kincseid, miket földünknek meghozott keresztfád titka gazdagon.

Szelíd Bárányunk, bűntelen lettél a bűnért áldozat, minden szentednek köntösét lemosta véred harmata.

Kikért szent tested kínjai adtak megváltó drága bért, sírodból kelve mennybe vidd, hogy ott örökké áldjanak.

Fogadj közéjük minket is, ím, kérve kérünk, jó Urunk, ki minden népből meghívod Atyád országa tagjait. Ámen.

XSOl.TAROZÁS

1. ant. Alig térek nyugovóra, békében elalszom.

Olvasmányos imaóra 405

4. zsoltár

Halld meg kiáltásomat, igazságos Istenem, * szorult helyzetemben segíts meg engem.

Könyörülj rajtam, *

és hallgasd meg imámat!

Meddig lesz még kemény a szívetek, emberek? *

Miért szeretitek a haszontalanságot,

meddig törekedtek még hazugságra? Tudjátok meg: az Úr csodásán megmenti hívét; *

meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.

Bár haragusztok, többé ne vetkezzetek! † Szálljatok magatokba szívből, * nyugovóra térve teremtsetek csendet.

Igaz áldozatot hozzatok, * és bízzatok az Úrban!

Azt mondják sokan: „Ki részesít jóban minket?" * Ragyogtasd ránk, Uram, arcod fényességét!

Szívembe nagyobb örömet öntöttéi, *

mint azoknak, akik dúskálnak búzában meg borban!

Alig térek nyugovóra, békében elalszom, *

mert biztonságot egyedül te adsz nekem, Uram.

Ant. Alig térek nyugovóra, békében elalszom.

2. ant. Testem elnyugszik reménységben.

15. zsoltár

Oltalmazz engem, Istenem, * mert én benned bízom.

így szólok az Úrhoz: „Istenem vagy nekem, *

nincs más javam rajtad kívül."

A dicső és szent férfiakhoz, akik földünkön élnek, *

vonzódom egész szívemmel. Bajt bajra tetéznek maguknak, *

akik idegen istenek után futnak.

406 Nagyszombat

Véres áldozataikban nincsen részem, *

még csak nevüket sem veszem ajkamra.

Az Úr az én örökrészem és kelyhem, *

te irányítod, Uram, sorsomat.

A mérőzsinór értékes részt juttatott nekem, *

valóban pompás az én örökrészem.

Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, *

még éjszaka is a jóra int engem bensőm. Szüntelenül magam előtt látom az Urat, *

o áll jobbomon, hogy el ne essem. Ezért örül az én szívem, †

és ujjong a lelkem, *

sőt reménységben nyugszik testem is.

Mert nem hagyod lelkemet a holtak hónában, *

és nem engeded,

hogy pusztulást lásson szented.

Az élet útját mutatod nekem, †

örömmel töltesz el színed előtt, *

és mindörökké tart az öröm jobbodon!

Ant. Testem elnyugszik reménységben.

3. ant. Táruljatok föl, örök kapuk, a dicsőség Királya bevonul.

Amikor a következő zsoltárt, mint az Imádságra hívás zsoltárát már imádkoztuk, helyébe a 94. zsoltárt kell venni, 864.

23. zsoltár

Az Úré a föld és mind, ami betölti, *

a földkerekség és mind, aki lakja, mert tengerek föle ő rakta alapját, *

o állította folyóvizek fölé.

Ki mehet föl az Úr hegyére, *

ki állhat meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, †

aki nem veszi hiába Isten nevét, *

és hamis esküt nem esküszik.

Olvasmányos imaóra 407

Az nyer áldást az Úrtól, *

és üdvösséget szabadító Istenétől.

Ez az istenkeresők népe, *

amely kutatja arcát Jákob Istenének.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †

táruljatok föl, örök kapuk: *

a dicsőség királya bevonul. Kicsoda ez a dicsőség királya? *

Az Úr, az erős és hatalmas,

az Úr, aki hatalmas a csatákban.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †

táruljatok föl, örök kapuk: *

a dicsőség királya bevonul. Kicsoda ez a dicsőség királya? *

A Seregek Ura a dicsőség királya.

Ant. Táruljatok föl, örök kapuk, a dicsőség Királya bevonul.

V. ítéld meg ügyemet, és válts meg engem,

F. ígéreted szerint adj nekem életet!

ELSŐ OLVASMÁNY

A Zsidókhoz írt levélből 4, 1-16

Törekedjünk bejutni Isten nyugalmának országából

Testvéreim! Óvakodjunk attól, hogy valaki közületek későn jöttnek számítson, amíg érvényben van az ígéret, hogy nyugalma (országába) bemehetünk. Hozzánk éppúgy eljutott az üdvösség örömhíre, mint őhozzájuk; ám nekik nem vált hasznukra a tanítás, mert nem csatlakoztak azokhoz, akik hittel hallgatták.

Nyugalma országába ugyanis csak akkor jutunk el, ha hívők vagyunk. Mert ezt mondta: „Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmam (országába) nem jutnak el." A világ teremtése óta művei ugyan befeje- ződtek, mint ahogy egy helyen a hetedik nappal kap­csolatban megállapítja: „A hetedik napon az Isten ab­bahagyta minden munkáját." Itt mégis így nyilatkozik:

408 Nagyszombat

„Nyugalmam (országába) nem jutnak el." Azaz még hátravan, hogy némelyek eljussanak, ugyanakkor má­sok, akik már korábban hallották az evangéliumot, hi-tetlenségük következtében nem jutottak el oda. Azért ismét kijelölt egy napot, egy „má"-t. Dávid által mondatja annyi idő után, amit már előbb idéztünk: „Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket."

Ha Józsue megszerezte volna nekik nyugalma (orszá­gát), nem szólt volna egy másik, későbbi napról. A szombati nyugalom tehát meg ezután vár az Isten népére. Aki ugyanis belép nyugalma országába, az abbahagy minden munkát, mint ahogy az Isten is abbahagyta a magáét. Törekedjünk tehát rá, hogy bejussunk nyugalmának ebbe az (országába), nehogy valaki éppúgy elessék, mint előbb a hitetlenség példáján láttuk.

Az Isten szava ugyanis eleven, átható, és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit. Semmilyen teremtett dolog nem marad előtte rejt­ve; minden föl van fedve, és nyitva van az előtt, akinek számadással tartozunk.

VÁLASZOS ÉNEK Vő. Mt 27, 66. 60. 62

V. Miután eltemették az Urat, lepecsételték a sírt, és a sír bejáratához nagy követ hengerítettek. * Őrséget állítottak a sírhoz, hogy őrizzék azt.

F. A főpapok egybegyűltek Pilátusnál, és figyelmeztették őt. * Őrséget.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Egy ókori szentbeszéd Nagyszombat szent napjára

(PG 43, 439. 451. 462-463) Az Úr leszáll a holtak országába

Mi történt? Nagy csend van ma a földön. Nagy csend és teljes elhagyatottság. Nagy a csend, hiszen meghalt a Király. Megremegett a föld, aztán elcsendesült, hiszen Isten szenderült el a testben, és feltámasz-

Olvasmányos imaóra 409

totta a régóta sírban nyugvókat. Isten halt meg a test­ben, és megfutamította az alvilágot.

Először is az ősszülőket, mint elveszett, de megtalált bárányokat keresi fel. Azokat akarja felkeresni, akik a halai teljes sötétjében és árnyékában vannak fogva tartva, egyenesen a rabságban levő Ádámhoz és Évához megy, és megszabadítja a szenvedésektől Ádámot Isten, aki szintén az ő Fia (.

Elmegy hozzájuk az Úr, és magával viszi a kereszt győzelmi jelvényét. Mihelyt Ádám ősatyánk megpillantja őt, bűnbánón mellét veri ámulatában, és ezt kiáltja oda a többieknek: „Az én Uram legyen mindnyájatokkal!" Erre maga Krisztus felel így Ádámnak: „És a te lelkeddel!" Majd kézenfogva életre kelti őt e szavak­kal: „Kelj életre almodból, támadj fel a halálból, Krisztus rád ragyogott!

Én a te Istened vagyok, én miattad lettem Fiaddá, teér- ted és ezekért a te ivadékaidért. Most szólok, és hatalmam folytán ezt a parancsot adom a halál ezen foglyainak: szabadok vagytok! A halál sötétjében levőkhöz meg így szólok: legyetek az élet világosságában! A halál tehetetlenségében levőknek pedig ezt mondom: támadjatok fel!

Neked, a halottnak, ezt parancsolom: kelj fel az életre, hiszen nem azért alkottalak meg, hogy a halál bilincsei között légy mindörökre. Támadj fel halálodból: hiszen én vagyok a holtak élete. Kelj fel, akit kezeim alkottak, kelj fel, akit saját képem hasonlatosságára alkottalak. Kelj fel, menjünk ki innen, hiszen te énben-nem és én tebenned egy és osztatlan személy vagyunk.

Én, a te Istened, teérted lettem a te gyermekeddé. Én, az Úr, teérted vettem fel a szolgai alakot. Én, aki az egek felett vagyok, teérted jöttem a földre és az alvilágba. Teérted, az emberért lettem a holtak között is a saját erőmből élő emberré. Teérted, aki az édenkertből kijöttél, engem is kertből hurcoltak el a zsidók, és egy kertben feszítettek keresztre.

Nézd, hogyan leköpdösték arcomat; ezt is érted vállaltam, hogy téged visszaállítsalak a régi életedbe. Nézd, hányszor vertek arcul; ezeket is érted tűrtem,

410 Nagyszombat

hogy téged ismét a saját képemre formáljalak, hiszen ez torzult el nálad.

Nézd megostorozott hátamat, ezt is érted szenvedtem, hogy levegyem rólad a hátadat görnyesztő bűneid terhét. Nézd a teérted keresztfához szorosan odaszegezett kezeimet, hiszen te egykor vétkesen nyúltál kezeddel a fához.

Teérted haltam meg a kereszten, teérted járta át oldalamat a lándzsa, teérted, aki elaludtál az édenkert- ben, és oldaladból származott Éva. Az én átdöfött oldalam gyógyította meg Éva fájdalmát. Az én halálom ve­zet ki téged a halálból. Az én lándzsám semmisíti meg azt a lándzsát, amely téged rabságban tart.

Kelj fel, távozzunk innen! A paradicsomkert földjéről ellenséged taszított ki téged, én azonban már nem is a paradicsomkertbe, hanem mennyei trónra viszlek ki innen téged. El voltál tiltva az élet fájától, most pedig, nézd, én, maga az Élet, együtt vagyok veled. Oda­állítottam melléd a kerubokat, hogy mint szolgák őriz-zenek téged, és most elrendelem, hogy ezután mint Istent, úgy tiszteljenek ezek a kerubok téged.

Áll már a készséges és szolgáló keruboktól övezett trónod, vár már lakásod elkészített eledellel, vár már örök hajlékod, díszes lakóhelyed örök javakkal telve, vár már az öröktől fogva számodra elkészített meny- nyék országa."

VÁLASZOS ÉNEK

V. Elment a jó Pásztor, az élő vizek Forrása, akinek távozásakor a nap elsötétedett, mert fogoly lett az, aki az első embert foglyul ejtette. * Ma az Üdvözítő megtörte a halál erejét és hatalmát.

F. Megnyitotta a holtak országát, lerombolta a go­nosz lélek birodalmát. * Ma az Üdvözítő.

Könyörgés

Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiad leszállt a föld mélyébe, de sírjából dicsőségesen feltámadt. Híveidet, akik a keresztségben vele együtt eltemetkeztek, vezesd el az örök életre az ő feltámadása által. Aki veled.

Reggeli dicséret 411

REGGELI DICSÉRET

HIMNUSZ

Megváltó, áldott Istenünk, fogadd csengő énekünk, mi, bűnbánók hozzád futunk, ó, szánj meg minket, jó Urunk!

Az ősellenség erejét kereszthalálod zúzta szét, küzdjék le cselvetéseit e jellel felkent híveid!

Ne vonjad meg védelmedet, a sátánt tolunk űzzed el, ne ártson átkos szelleme, hisz rajtunk véred érdeme.

Bejártad lelkek bús körét, az alvilágnak börtönét, adósokért, hogy megfizess, s nekünk szerezz új életet.

Világunk végét megszabod, s eljön bírói nagy napod, emeld ki akkor érdemünk, s örök jutalmat adj nekünk!

Úr Krisztus, téged kérlelünk, gyógyítsd meg vérző sok sebünk; Atyának s Léleknek veled örökre áldás, tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Megsiratják, mint az elsőszülöttet, mert az Urat ártatlanul ölték meg.

63. zsoltár

Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat, * őrizz meg engem, hogy ellenségeimtől ne kelljen félnem!

412 Nagyszombat

A gonoszok cselszövése elől rejts el, *

szabadíts meg a gonosztevők dühöngésétől.

Nyelvüket, mint a kardot, jó élesre fenték, †

mérgezett nyíl minden szavuk, *

hogy rejtekükből leterítsék az ártatlan embert. Gyorsan röpítik nyilaikat, nem félnek semmitől, *

egyre vakmerőbbek gonosz terveik. Egymást biztatják a gonoszságra, titokban tőrt vetnek, *

és azt kérdik: „Ki láthat minket?" Kiforralták gonosz tervüket, †

szándékukat végre is hajtották; *

mély titok az ember, örvénylő titok a szíve.

De nyilát kiröpíti Isten, †

váratlan csapással rajtuk üt, *

és saját nyelvük tőrébe ejti őket. Akik látják, fejüket csóválják, *

és félelem fog el minden embert. Hirdetik az Úr nagy tetteit, *

és műveit megértik.

Az igaz örvend az Úrban, és őbenne bízik, * őbenne dicsekszik minden igaz szívű.

Ant. Megsiratják, mint az elsőszülöttet, mert az Urat ártatlanul ölték meg.

2. ant. A pokol hatalmától mentsd meg, Uram, lel- kemet!

Kamikum I z 38, 10-14. 17-20

Így szóltam: „Már életem napjainak közepén * indulnom kell az alvilág kapui felé."

Kutattam, életemből mennyi van még hátra; *

azt mondtam:

„Nem látom meg az Urat az élők földjén,

és nem látok többé embert *

a föld lakói közül." —

Reggeli dicséret 413

Sátramat lebontják, elveszik tőlem, *

mint ahogy lebontják sátrukat a pásztorok.

Életem fonalát mintha takács vágta volna el, † alig kezdődött szövése, máris megszakadt; * reggeltől estig végzel velem.

Virradatig reménykedtem; †

mintha oroszlán marcangolná minden csontomat; *

reggeltől estig végzel velem. Mint a fecskefióka, úgy csipogok, *

sírva nyögök, mint a gerle. Szemem elbágyad egészen, *

s közben a magasba tekintek.

Te azonban kimentettél, hogy el ne vesszek, *

és hátad mögé dobtad minden bűnömet.

Mert nem az alvilág dicsőít téged, † és a halál sem magasztal; *

akik a sírba hulltak,

hűségedben nem remélnek többé.

Csak az élő, csak az élő dicsér, mint ma én is; * hűségedet az apák hirdessék fiaiknak.

Uram, szabadíts meg, †

hogy énekelhessük dalaidat *

életünk minden napján az Úr házában.

Ám. A pokol hatalmától mentsd meg, Uram, lelke- met!

^ ám Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké. Nálam van a halálnak és az alvilágnak a kulcsa.

Dicsérjétek az Urat szentélyében, *

dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!

Dicsérjétek hatalmas tetteiért, *

dicsérjétek, mert nagysága végtelen.

Dicsérjétek őt harsonaszóval, * dicsérjétek lanttal, citerával.

414 Nagyszombat

Dicsérjétek dobbal és körtánccal, * dicsérjétek citerával és fuvolával.

Dicsérjétek őt zengő cimbalommal, †

dicsérjétek búgó cimbalom hangjával! * Minden lélek az Urat dicsérje!

Ant. Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké. Nálam van a halálnak és az alvilágnak a kulcsa.

RÖVID OLVASMÁNY O z 6, l-3a

Ezt mondja az Úr: Nyomorúságukban hamar hozzám sietnek: „Jöjjetek, tériünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott szét, de ő is gyógyít meg minket, ő sebesített meg, de ő is kötöz be bennünket. Életre támaszt minket két nap múlva, és feltámaszt a harmadik napon, hogy élhessünk az ő színe előtt."

A Válaszos ének helyett a következő antifónát mondjuk:

Krisztus engedelmes lett értünk a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely fölségesebb minden névnél.

Benedictus-am. Világ Üdvözítője, üdvözíts minket! Istenünk, aki véreddel és kereszthaláloddal megváltot­tál, segíts meg minket!

FOHÁSZOK

Imádjuk őszinte áhítattal Megváltónkat, aki értünk kínhalált szenvedett, és eltemették, de feltámadt! Könyörögve kérjük: Urunk, könyörülj rajtunk!

Üdvözítő Krisztusunk, te úgy akartad, hogy fájdalmas Anyád melletted álljon keresztednél és temetésednél:

- add, hogy megpróbáltatásainkat szenvedésedben osztozva viseljük!

Krisztus Urunk, te földbe hulló mag voltál, és termésként isteni életet hoztál nekünk:

Napközi imaóra 415

- add, hogy meghaljunk a bűnnek, és Istennek él-
jünk!

Lelkünk Pásztora, a sírban fekve elrejtőztél mindenki elől:

- taníts minket arra, hogy szívesen éljünk elrejtett
életet veled együtt mennyei Atyánkban!

Te vagy az új Ádám, aki alászálltál a holtak országába, hogy a halál börtönéből kiszabadítsd az igazakat, akik a világ kezdete óta ott sínylődtek:

- add, hogy mindazok, akik a bűnök sírjában feksze-
nek, meghallják szavadat, és életre keljenek!

Krisztus, az élő Isten Fia, te azt akartad, hogy a ke- resztségben veled együtt eltemetkezzünk:

- add, hogy hozzád hasonlóan feltámadjunk, és új
életet éljünk!

Mi Atyánk . . .

Könyörgés

Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiad leszállt a föld mélyébe, de sírjából dicsőségesen feltámadt. Híveidet, akik a keresztségben vele együtt eltemetkeztek, vezesd el az örök életre az ő feltámadása által. Aki veled.

NAPKÖZI IMAÓRA

HIMNUSZ Délelőtt

Akit a halálból haláloddal éltetsz,

mentsd meg, Uram, mentsd meg nemes teremtményed!

Akit megjelöltél orcád szent fényével,

ne engedd, hogy vesszen sátánkelepcével!

Akiket fogságból te tettél raboddá, oldozd fel a bűntől, szabadítsd szabaddá! Kik saját vérednél többet értek neked, veled lehessenek, téged dicsérjenek! Ámen.

Ant. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők országában.

416 Nagyszombat

Délben

Keresztfa, áldás kútfeje, üdvünk, reményünk sarkköve előbb csak átokverte fa, most égnek fényes ajtaja.

Terajtad függ a Bűntelen, mindent magához így ölel, kivel csatát az ősgonosz, hiába kezdett, elbukott.

Atyával, Lélekkel neked,

Jézus, dicsőség, tisztelet,

mit szent kereszted meghozott:

a győzelmet velünk megoszd. Ámen.

Ant. Uram, kiragadtad életemet az alvilág hatalmából.

Délután

Kereszted által kérlelünk, adj, Jézus, boldog életet, hisz felszegezve ott e fán bűntől váltottad népedet.

Új törvényt hoztál, új időt, eltűnt a régi vádlevél; megnyílt az ősbűn börtöne, szabadságunk így visszatért.

Atyával, Lélekkel neked,

Jézus, dicsőség, tisztelet,

mit szent kereszted meghozott:

a győzelmet velünk megoszd. Ámen.

Ant. Békességben van az ő helye, és Sionban lakóhelye.

ZSOLTÁROZÁS

A megfelelő imaórához a következő zsoltárokat imád- kozzuk:

Napközi imaóra 417

26. zsoltár

Világosságom és üdvösségem az Isten, *

kitol félnék? Életemnek az Úr az oltalma, *

kitől rettegnék?

Ha a gonoszok rám törnek, *

hogy felfalják testemet,

akkor ellenségeim és gyötrőim *

meginognak, és semmivé lesznek. Egész tábort állíthatnak ellenem, *

nem fél a szívem. Ádáz harcra kelhetnek ellenem, *

én akkor is remélek!

Csak egyet kérek az Úrtól, egy a vágyam: *

hogy az Úr házában lakjam életem

minden napján, hogy élvezhessem az Úr édességét, *

és szemlélhessem szent templomát.

Mert sátrában rejt el engem a balsors idején, †

búvóhelyet ad hajlékának rejtekén, *

kősziklára állít engem.

Most már fölemelkedik a fejem *

ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Hajlékában dicsőítő áldozatot mutatok be, *

énekelek, és zsoltárt zengek az Úrnak.

Halld meg, Uram, hívó hangomat, *

könyörülj rajtam, és hallgass meg engem!

Szívem rólad mondta:

„Keressétek az őarcát!" *

A te arcodat keresem, Uram.

Ne rejtsd el előlem arcodat, *

ne fordulj el haragodban szolgádtól! Segítségem te vagy, el ne taszíts, *

ne hagyj magamra, megmentő Istenem! Még ha apám és anyám el is hagyna, *

az Úr akkor is magához ölel engem. —

418 Nagyszombat

Ösvényedre taníts meg, Uram, *

ellenségeim miatt vezess igaz úton.

Ne szolgáltass ki engem azoknak, akik gyötörnek,†

el hamis tanúk lépnek föl ellenem, *

és olyanok, akik bosszút lihegnek.

De én hiszem, hogy meglátom az Úr javait *

az élők országában.

Hagyatkozz az Úrra, bátran cselekedj, *

szíved legyen erős, és bízzál az Úrban!

29. zsoltár

Magasztallak, Uram, mert megmentettél, *

nem hagytad,

hogy ujjongjanak rajtam ellenségeim. Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, *

és meggyógyítottál.

Kihoztál, Uram, a holtak országából, *

életben tartottál, nehogy sírba szálljak.

Zsoltárt zengjetek az Úrnak, ti, az ő szentjei, *

áldjátok szent emlékezetét, mert csak egy pillanatig tart haragja, *

de jósága végigkísér életünkön. Ha este betér hozzám a sírás, *

reggelre visszatér az ujjongás.

így szóltam magamban bízva: *

„Sohasem fogok meginogni!" Te, Uram, jó voltál hozzám, *

erős, magas hegyre állítottál. De ha elrejtetted arcodat, *

én megrettentem. Hozzád kiáltok, Uram, *

Istenemhez így könyörgök:

„Véremből mi hasznod lenne, *

hogyha sírba szállnék? Dicsőíthet-e a por téged, *

magasztalhat-e hűségedért?

Napközi imaóra 419

Hallgass meg, Uram, és könyörülj rajtam, *

te légy, Uram, segítségem!"

Gyászomat örömre fordítottad, *

széttépted szőrzsákomat, és örömbe öltöztettél, hogy lelkem énekeljen, és ne hallgasson. *

Uram, én Istenem, téged áldalak örökké!

75. zsoltár

Jól ismerik Istent Júda földjén, *

Izraelben nagy az ő neve. Sálemben áll sátora, *

lakóhelye pedig Sionban.

Ott törte össze a tüzes nyilakat, *

pajzsot, kardot és harci eszközöket.

Csodálatos vagy, fényben állsz a zsákmányok hegyén, * ahol kifosztották a szívükben gőgösöket,

mert álom nyomta el őket, *

a harcosok karja lehanyatlott.

Feddő szavadtól, Jákob Istene, *

megtorpantak a lovak és a harci szekerek.

Félelmetes vagy, ki állhat meg előtted, *

ha felgerjed haragod.

Döntésedet a mennyből hallatod; *

beleremeg és elnémul a föld, amikor ítéletre fölkel az Isten, *

hogy megszabadítsa a föld szelídéit.

A haragodtól sújtott ember is magasztal majd téged, *

és aki haragodtól megmenekült, téged ünnepel.

Amit fogadtok, adjátok meg Isteneteknek, az Úrnak; * akik körülötte vagytok,

áldozzatok a Félelmetesnek,

mert ő megtöri a fejedelmek büszkeségét, *

és rettenetes a föld királyaihoz.

A többi Napközi imaórához a Kiegészítő zsoltárok, 1297.

420 Nagyszombat

Délelőtt

Ám. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők országában.

RÖVID OLVASMÁNY l Jn l, 8-9

Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, akkor, mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden gonoszságtól megtisztít minket.

V. Nem hagyod lelkemet a holtak hónában,

F. És nem engeded, hogy pusztulást lásson szented.

Délben

Ant. Uram, kiragadtad életemet az alvilág hatalmából.

RÖVID OLVASMÁNY l Jn 2, lb-2

Van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz. Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.

V. Az Úr adja a halált, és ő adja az életet, F. Alvilágra ő küld, és ő hoz fel onnan.

Délután

Ant. Békességben van az ő helye, és Sionban lakóhelye.

RÖVID OLVASMÁNY l Jn 2, 8b-10

Már oszladozik a sötétség, és világít az igazi világosság. Aki azt állítja, hogy a világosságban él, de gyűlöli testvérét, az még mindig a sötétségben jár. Aki szereti testvérét, már eljutott a világosságra, s nem szolgál botrányul másoknak.

V. Miután eltemették az Urat, lepecsételték sírját.

F. És katonákat állítottak, hogy őrizzék.

Esti dicséret 421

Könyörgés

Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiad leszállt a föld mélyébe, de sírjából dicsőségesen feltámadt. Híveidet, akik a keresztségben vele együtt eltemetkeztek, ve­zesd el az örök életre az ő feltámadása által. Aki veled.

ESTI DICSÉRET

HIMNUSZ

Világ megváltó Istene, ki minket égi üdvre hívsz, Királyunk, Krisztus, oszd nekünk dicső kereszted kincseit.

Legyőzte holtod a halált, és életet hoz életed, romlás szolgáján győz erőd, s rettegnek ártó szellemek.

Jóságod késztet arra is, hogy sírnak álmát vállalod, a Mélység zárát megnyitod, az ősök lelkét felhozod.

Ó, megszentelt nagy Áldozat, ki értünk adtad véredet, Atyád jobbján ki tündökölsz, hallgasd megváltott népedet:

Vezesse mindig lépteink

— bármily erő tör ellenünk —

a tiszta élet útjain

kereszted: győztes nagy jelünk!

Atyának, Szentléleknek is dicsőség, Jézusunk, veled, hogy győzelmed gyümölcseit kiosztod: bő kegyelmedet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Halálod leszek, ó, halál; marásod leszek, ó, alvilág!

422 Nagyszombat

115. zsoltár

Hiszek, bár gyakran mondtam: *

„Én nagyon nyomorult vagyok!"

És keservemben így is szóltam: *

„Hazug minden ember!"

Mit adhatnék én az Úrnak *

a sok jóért, amit ő nekem juttatott? Fölemelem az üdvösség kelyhét, *

és segítségül hívom az Úr nevét.

Amit fogadtam az Úrnak, *

megadom egész népének színe előtt. Becses dolog az Úr szemében *

szentjeinek halála!

Uram, én a te szolgád vagyok, *

a te szolgád, és szolgálód gyermeke. Bilincseimet széjjeltörted, †

most hálaáldozatot mutatok be neked, *

és segítségül hívom az Úr nevét.

Amit fogadtam az Úrnak, *

megadom egész népének színe előtt, az Úr hazának udvarán, *

Jeruzsálem, falaid között!

Ant. Halálod leszek, ó, halál; marásod leszek, ó, alvilág.

2. ant. Amint Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia a föld szívében.

142. zsoltár, 1-11

Hallgasd meg, Uram, imádságomat, †

te hűséges vagy, figyelj könyörgő szavamra, !> igazságos vagy, hallgass meg engem!

Ne szállj perbe szolgáddal, *

színed előtt egy élő sem mondható igaznak.

Az ellenség üldözőbe vett, †

életemet a földre tiporja, *

sötétségbe taszít, mint a régen megholtakat.

Esti dicséret 423

Egészen elcsügged a lelkem, *

és a szívem is megdermed bennem. A régmúlt napokra emlékezem, †

végiggondolom minden tettedet, *

elmélkedem azon, amit kezed művelt. Kezemet feléd tárom, *

mint a kiszikkadt föld, lelkem utánad eped.

Siess, Hallgass meg, Uram, *

már a lelkem is eleped.

Ne rejtsd el előlem arcodat, *

nehogy olyan legyek, mint akik a sírba szállnak. Hadd halljam minden reggel, hogy jóságos vagy, *

mert csak benned bízom. Mutasd meg, melyik úton járjak, *

mert hozzád vágyódik a lelkem.

Ellenségeimtől ments meg, Uram, *

nálad keresek oltalmat.

Taníts meg akaratod teljesítésére,†

m ert te vagy az én Istenem. *

Jó lelked vezessen az egyenes úton.

Neved miatt, Uram, életemet tartsd meg, * gyötrelmeimből a te igazságod szerint vezess ki engem!

Ant. Amint Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia a föld szívében.

3. ant. Bontsátok le ezt a templomot, mondja az Úr, és harmadnapra fölépítem. De ő saját teste templomáról beszélt.

Kantikum Fil 2, 6-11

Jézus Krisztus, isteni mivoltában, †

Istennel való egyenlőségét

nem tartotta olyan dolognak, *

amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodjék, hanem szolgai alakot öltve kiüresítette önmagát, †

az emberekhez lett hasonló, *

külsejében olyan volt, mint ég)' ember.

424 Nagyszombat

Megalázta önmagát, †

engedelmes lett a halálig, * mégpedig a kereszthalálig.

Ezért Isten felmagasztalta őt, †

és olyan nevet adott neki, *

amely fölségesebb minden névnél, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd *

a mennyben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, *

hogy Jézus Krisztus az Úr.

Ant. Bontsátok le ezt a templomot, mondja az Úr, és harmadnapra fölépítem. De ő saját teste templomáról beszélt.

RÖVID OLVASMÁNY l Pét l, 18-21

Tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyomá­nyozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta Báránynak a drága vére árán. Öt Isten előre, már a világ teremtése előtt kiválasztotta, de csak az utolsó időkben jelent meg, miattatok. Általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és megdicsőítette, hogy higgyetek, és reméljetek az Istenben.

A Válaszos ének helyett a következő antifónát mondjuk:

Krisztus engedelmes lett értünk a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely fölségesebb minden névnél.

Magnificat-ant. Most dicsőül meg az Emberfia, Isten is megdicsőül benne, és hamarosan megdicsőíti őt.

Fohászok

Imádjuk őszinte áhítattal Megváltónkat, aki értünk kínhalált szenvedett, és eltemették, de feltámadt! Könyörögve kérjük:

Esti dicséret 425

Urunk, könyörülj rajtunk!

Urunk, Jézus, lándzsával átszúrt oldaladból vér és víz fakadt, egész Egyházad csodálatos szentsége:

- halálod, temetésed és feltámadásod által adj új életet
Jegyesednek!

Úr Jézus, te gondoltál azokra, akik elfelejtették, hogy megígérted feltámadásodat:

- emlékezzél meg azokról is, akik nem tudnak feltá-
madásodról, és így remény nélkül élnek!

Isten Báránya, te vagy a mindnyájunkért feláldozott húsvéti áldozat:

- vonj magadhoz minden embert!
Világmindenség Istene, te mindenek felett állsz, és

mégis engedted, hogy a sírba zárjanak:

- szabadítsd meg az emberiséget a gonosz hatalmától,
és ajándékozd meg a dicső halhatatlansággal!

Krisztus, az élő Isten Fia, te a kereszten nyitottad meg a mennyország kapuját a gonosztevő előtt:

- legyenek a feltámadásban dicsőséged részesei meg
halt testvéreink, hiszen a halálban és az eltemette-
tésben is hasonlókká lettek hozzád!

Mi Atyánk . . .

Könyörgés

Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiad leszállt a föld mélyébe, de sírjából dicsőségesen feltámadt. Hívei­det, akik a keresztségben vele együtt eltemetkeztek, vezesd el az örök életre az ő feltámadása által. Aki veled.

Befejező imaóra: vasárnap, a II. Esti dicséret után, 1279, amelyet csak azok kötelesek elvegezni, akik a Húsvéti vigília szertartásán nem vesznek részt.

A Válaszos ének helyett a következő antifónát mondjuk:

Krisztus engedelmes lett értünk a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely fölségesebb minden névnél.

426

HÚSVÉTVASÁRNAP, KRISZTUS FELTÁMADÁSA

Kezdődik a húsvéti idő

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

A Húsvéti vigília helyettesíti az Olvasmányos imaórát. Akik tehát a Húsvéti vigília szertartásán nem vettek részt, annak olvasmányaiból legalább négyet vegyenek azok kantikumával és könyörgésével. Megfelelő, hogy az alábbiakat válasszák.

Ez az imaóra közvetlenül az olvasmányokkal kezdődik.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Kivonulás könyvéből 14, 15 — 15, l

Izrael fiai átvonulnak a. kiszáradt tengeren

Azokban a napokban az Úr így szólt Mózeshez: „Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak. Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezed a tenger fölé, és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta. Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, ezért utánuk siet, s akkor majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, egész seregén, harciszekerein és lovasain. Az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, a szekerein és a lovasain."

Akkor az Isten angyala, aki az izraeliták előtt járt, megváltoztatta helyét, és mögéjük vonult. A felhőoszlop, amely előttük volt, mögöttük ereszkedett le, s az egyiptomiak serege és az izraeliták tábora között helyezkedett el. A felhő sötét maradt, s az éjsza­ka elmúlt anélkül, hogy a két sereg közeledett volna egymáshoz.

Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a ten-

Olvasmányos imaóra 427

gert, és kiszárította. A víz kettévált, és Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak, miközben a víz jobb és bal felöl úgy állt, mint a fal. Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, a fáraó minden lova, szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe. A reggeli őrség idején az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére, és megzavarta őket. Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak előre. Az egyipto­miak kiabálni kezdtek: „Meneküljünk Izrael fiai elől, mivel az Úr harcol értük az egyiptomiak ellen."

Az Úr pedig így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki keze­det a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyipto­miakra, szekereikre és lovasaikra." Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé. Erre a víz napkeltekor visszaáramlott a régi helyére, amikor az egyiptomiak éppen arra menekültek. Az Úr besodorta őket a habok közepébe. A víz visszaömlött, és ellepte a szekereket, a lovasokat, és a fáraó egész népét, amely utánuk nyomult a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük. Izrael fiai azonban száraz lábbal mentek át a tengeren, miközben a víz tőlük jobbra és balra úgy állt, mint a fal.

így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján. Izrael fiai ta­núi voltak a nagy tettnek, amelyet az Úr az egyiptomiakon véghezvitt. A népet félelem töltötte el az Úr színe előtt, és hittek az Úrnak és Mózesnek, az ő szolgájának.

Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak:

Ant. Daloljunk az Úrnak, mert fölséges és dicsősé­ges, t

Kantikum Kiv 15, 1-6. 17-18

Daloljunk az Úrnak, †

mert fölséges és dicsőséges, *

t lovat és lovast a tengerbe taszított.

428 Húsvétvasárnap

Az Úr az én erősségem és dicsőségem, *

ő lett az én szabadítom,

ő az én Istenem, dicsőítem őt, *

magasztalom, mert atyáim Istene.

Hős harcos az Úr, „Mindenható" az ő neve, †

tengerbe vetette a fáraó harci szekerét és seregét. * főembereit a Vörös-tenger nyelte el.

Elborította őket az örvény, *

és mint a kő, a mélybe hulltak. Jobbod, Uram, dicsőséges és erős, *

jobbod, Uram, megverte az ellenséget.

Bevezeted, és örökséged hegyére költözteted népedet, * erős lakhelyedre, amelyet te építettél,

szentélyedbe, amelyet a te kezed alkotott, Uram. * Uralkodjék az Úr mindenkor és mindörökké!

Ant. Daloljunk az Úrnak, mert fölséges és dicsőséges.

Könyörgés

Istenünk, te az Újszövetség fényénél kinyilvánítottad az ősi időkben művelt csodák igazi jelentését, hogy a Vörös-tenger vize a keresztség szent forrását, a szolgaságból szabadult nép pedig a keresztény nép meg-szentelődésének szent titkát jelképezte. Add, hogy min­den nemzet elnyerje a kiválasztottság kiváltságát, és Szentlelkedből részesedve újjászülessék. A mi Urunk.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Ezekiel próféta könyvéből 36, 16-28

Tiszta vizet hintek rátok, és új szívet adok nektek

Az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia, Izrael háza a saját földjén lakott, de beszennyezte életmódjá­val és tetteivel. Életmódja olyan volt előttem, mint az asszony tisztátalansága. Ekkor rájuk zúdítottam haragomat a vér miatt, amelyet ontottak az országban, és a bálványok miatt, amelyekkel tisztátalanná tették (az országot). Szétszórtam őket a népek közé, és szétszé-

Olvasmányos imaóra 429

lesztettem az országokban. Életmódjuk és tetteik szerint ítélkeztem fölöttük. A népek között, ahova kerültek, megszentségtelenítették szent nevemet, hiszen azt mondják róluk: ťEz az Úr népe, az ó' földjéről jöttek ki.Ť De tekintettel voltam szent nevemre, amelyet Izra­el háza megszentségtelenített a népek között, ahová került.

Ezért mondd meg Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nem miattatok teszem ezt, Izrael háza, hanem szent nevemért, amelyet megszentségtelenítette- tek a népek között, amelyek közé kerültetek. Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a népek között, amelyet megszentségtelenítették közöttük. Akkor majd megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr — mondja az Úr, az Isten —, amikor a szemük láttára megmutatom rajtatok, hogy szent vagyok.

Kihozlak titeket a népek közül, és összegyűjtelek minden országból, és visszaviszlek saját földetekre. Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól, s minden halványtól megtisztítalak benneteket.

Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből, a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek, és szemetek előtt tartsátok törvényeimet, és hozzájuk igazodjatok. Abban az or­szágban laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, s az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek!"

Ant .Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, úgy áhít a lelkem téged, Istenem, t

41. zsoltár, 2-3. 5bdc; 42, 3-4

Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, *

úgy áhít a lelkem, téged, Istenem, †

Isten után szomjazik a lelkem, az élő Isten után: *

mikor mehetek, hogy megjelenjek az ő színe előtt? —

430 Húsvétvasárnap

Bevonultam a csodás hajlékba, Isten házáig, † miközben ujjongott és énekelt *

az ünneplő sokaság.

Világosságodat és hűségedet küldd el, † azok vezéreljenek engem *

szent hegyedre, a te hajlékodba.

Odalépek akkor Isten oltárához, †

Istenhez, aki nekem ujjongó örömöm * Citeraszóval magasztallak téged, Isten, én Istenem.

Ant. Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, úgy áhít a lelkem téged, Istenem.

Könyörgés

Istenünk, fogyhatatlan erő és nem szűnő világosság, tekints kegyesen az egész Egyház szent közössegé­re, és örök végzésed szerint vezesd el biztos kézzel az üdvösségre. Hadd lássa és tapasztalja meg az egész világ, hogy a megvetett magasra kerül, az elavult megújul, és egészen tökéletessé épül Krisztusban, aki min­dennek kezdete. Aki veled él.

HARMADIK OLVASMÁNY

Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből

6, 3-11

Krisztus feltámadt a halálból, többé nem bal meg

Testvéreim! Mi akik Jézus Krisztusra megkeresztel- kedtünk, az ő halálára keresztelkedtünk meg. A ke-resztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsőségéből feltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk.

Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, akkor feltámadásában is egy leszünk vele. Hiszen tudjuk, hogy a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a bűnös test elpusztuljon,

Olvasmányos imaóra 431

és ne szolgáljunk többé a bűnnek. Aki így meghalt, megszabadult a bűntói.

Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élünk is. Tudjuk ugyanis, hogy Krisztus feltámadt a halálból, és többé nem hal meg a halál nem uralkodik többé rajta. Halálával egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, de életével Istennek él. Úgy tekintsétek tehát magatokat, mint akik meghaltatok a bűnnek, és most az Istennek éltek Urunkban, Jézus Krisztusban.

Ant. Alleluja, alleluja, alleluja.

117. zsoltár, 1-2. 16ab-17. 22-23

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *

mert örökké szeret minket. Mondja Izrael háza: Jó az Úr,

mert örökké szeret minket.

Az Úr jobbja tett nagy dolgokat, *

az Úr jobbja emelt föl engem. Nem halok meg, hanem élek, *

hogy hirdessem az Úr nagy tetteit.

A kő, amelyet az építők félredobtak, *

az lett a háznak szegletköve. Mindezt az Úr vitte végbe, *

a csodát saját szemünkkel látjuk.

Ant. Alleluja, alleluja, alleluja.

NEGYEDIK. OL VASMÁNY

Evangélium Szent Máté könyvéből 28, 1-10

Feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába

Szombat elmúltával, a hét elsó' napján pirkadatkor Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés támadt: Az Úr

432 Húsvétvasárnap

angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte halálra váltak.

Ekkor megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: „Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Ő nincs itt, mert feltámadt, amint megígérte. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! És siessetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott viszontláthatjátok őt! íme, én megmondtam nektek!"

Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak.

És íme, egyszerre csak Jézus jött velük szemben, és megszólította ó'ket: „Üdv nektek!" Ok pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem."

HIMNUSZ Téged, Isten, dicsérünk, 867. Könyörgés

Istenünk, a mai napon egyszülött Fiad által legyőz- ted a halált, és kitártad előttünk az örökkévalóság ka­puját. Krisztus Urunk feltámadását ünnepelve kérünk, teremts újjá minket Szentlelked erejével, hogy új életre támadjunk. A mi Urunk.

IMÁDSÁGRA HÍVÁS

Az Imádságra hívás a inai napon mindig a Reggeli dicséret eló'tt van.

Ant. Valóban feltámadt az Úr, alleluja!

Az Imádságra hívás zsoltára, mint az Általános részben, 864.

Reggeli dicséret REGGELI DICSÉRET

HIMNUSZ

Rózsálló hajnalfény ragyog, zeng már az égi háladal, örömben ujjong a világ, panaszt üvölt a kárhozat,

midőn az égi nagy Király halál hatalmát megtöri, s lábbal tiporva poklokat, feloldja foglyok láncait.

Sírját nehéz kő zárta el, őrzötte zsoldos őrsereg, de fölkelt fényesen, s ragyog a gyász fölött győzelmesen.

Az alvilági sóhajok s fájdalmak oldódnak tehát, mert fényes angyal hirdeti, hogy Krisztus immár nem halott.

Maradj örökre, Jézusunk, fényes húsvéti örömünk, s kiket kegyelmed újraszült, oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen, ki feltámadtál győztesen, Atyának, Léleknek veled most és örökre tisztelet. Ámen.

1. ant. Feltámadt Krisztus, és megvilágosítja népét,
amelyet megváltott vérével, alleluja.

Zsoltárok és kantikum az I. hét vasárnapjáról, 897.

2. ant. Megváltónk feltámadt a sírból: énekeljünk
szent éneket az Úrnak, a mi Istenünknek, alleluja.

434 Húsvétvasárnap

3. ant. Alleluja, feltámadt az Úr, amint megmondta nektek, alleluja.

RÖVID OLVASMÁNY ApCsel 10, 40-43

Jézust harmadnap feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmutatta, igaz, nem az egész népnek, hanem csak az Istentől előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik ettünk és ittunk vele halálából való feltáma­dása után. Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tanúsítsuk, hogy ő az, akit az Isten az élők és holtak bírájául rendelt. A próféták mind tanúságot tesznek, hogy aki hisz benne, elnyeri nevében bűnei bocsánatát.

A Válaszos ének helyett a következő antifónát mondjuk:

Ez az a nap, amelyet az Úr adott, hogy ujjongjunk és örvendezzünk, alleluja.

Benedictus-ant. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz, alleluja.

FOHÁSZOK

Krisztus Urunkat, az élet szerzőiét, akit Isten feltámasztott, és aki isteni hatalmával majd minket is feltámaszt, hangos szóval kérjük: Krisztus, örök életünk, üdvözíts minket!

Krisztus, sötétben ragyogó fényesség, élet fejedelme, halandók megszentelője,

— add, hogy ezt a napot a te dicséretedben töltsük el!

Urunk, te végigjártad a szenvedés és a kereszt útját,

- engedd, hogy osztozva szenvedésedben és halálod
ban, veled együtt fel is támadjunk!

Atyádnak egyszülött Fia, tanítónk és testvérünk, aki Istenünk országává és papjaivá tettél minket,

- add, hogy örömmel mutassuk be neked a dicséret
áldozatát!

Napközi imaóra 435

Dicsőség Királya, várjuk eljöveteled csodálatos napját,

- hogy meglássuk arcodat, és hasonlókká váljunk hozzád.

Mi Atyánk . . .

Könyörgés

Istenünk, a mai napon egyszülött Fiad által legyőzted a halált, és kitártad előttünk az örökkévalóság ka­puját. Krisztus Urunk feltámadását ünnepelve kérünk, teremts újjá minket Szentlelked erejével, hogy új életre támadjunk. A mi Urunk.

Ha elbocsátás következik:

Menjetek békével, alleluja, alleluja!

F. Istennek legyen hála, alleluja, alleluja!

NAPKÖZI IMAÓRA HIMNUSZ, 451. ZSOITAROZÁS

Antifóna

Délelőtt: Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, alleluja.

Délben: Vétkeinkért halált szenvedett, és megigazu- lásunkért feltámadt, alleluja.

Délután: Ha Krisztussal feltámadtok, keressétek, ami fönt van, alleluja.

A megfelelő imaórához a következő zsoltárokat imádkozni k:

117. zsoltár, I.

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mert örökké szeret minket. —

436 Húsvétvasárnap

Mondja Izrael háza: Jó az Úr, *

mert örökké szeret minket. Mondja Áron papi háza is, *

hogy örökké szeret minket. Hirdessék azok is, akik félik az Urat, *

hogy örökké szeret minket.

Az Úrhoz fohászkodtam a szenvedés idején, * meghallgatott, és tágas útra vezetett.

Velem van az én Uram, Istenem, *

mitől féljek, ember mit árthat nekem?

Velem van az Úr, aki mindenben segítőm, * és megláthatom,

hogyan szégyenül meg ellenségem.

Jobb az Úrnál keresni oltalmat, *

mint emberekben bizakodni. Jobb az Úrnál keresni oltalmat, *

mint hatalmasokban reménykedni.

II.

Körülvettek mind a nemzetek, *

de az Úr nevében porba sújtom őket.

Szorongatnak minden oldalról, *

de az Úr nevében porba sújtom őket.

Körülvettek, mint a méhrajok, †

tüzük felém csapott, mint a rőzseláng, * de az Úr nevében porba sújtom őket.

Nekem jöttek, ütlegeltek, már-már elestem, * de az Úr felkarolt, és megsegített.

Az Úr erősségem és dicsőségem, *

ő lett az én szabadítom.

Örömujjongástól és énektől hangosak *

az igazak sátrai.

Az Úr jobbja tett nagy dolgokat,† az Úr jobbja emelt föl engem, *

az Úr jobbja művelt csodákat!

Napközi imaóra 437

Nem halok meg, hanem élek, *

hogy hirdessem az Úr nagy tetteit. Megfenyített az Úr és megpróbált, *

de nem adott halálra engem.

III.

Tárjátok ki az igazak kapuit, *

bemegyek, hogy áldjam az Urat.

Az Úr kapuja, íme, itt van, *

de csak az igazak mennek át rajta.

Hálát adok, mert meghallgattál engem, *

te lettél szabadítom. A kő, amelyet az építők félredobtak, *

az lett a háznak szegletköve. Mindezt az Úr vitte végbe, *

a csodát saját szemünkkel látjuk.

Ez az a nap, amelyet az Úr adott, *

hogy ujjongjunk és örvendezzünk.

Adj nekünk, Uram, szabadulást, *

adj nekünk, Uram, jólétet! Áldott, aki az Úr nevében jön! *

Megáldunk az Úr házából titeket. Isten az Úr, ő ragyog felettünk; *

álljatok sort lombos ágakkal egészen az oltár szarváig!

Hálát adok neked, te vagy Istenem, *

magasztallak, Istenem, téged! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *

mert örökké szeret minket!

A többi Napközi imaórához a Kiegészítő zsoltárok, 1297.

438 Húsvétvasárnap

Délelőtt

Ant. Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, alleluja.

RÖVID OLVASMÁNY l Kor 15, 3b-5

Krisztus meghalt bűneinkért, az írás szerint, elte­mették, és harmadnap feltámadt, ismét az írás szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek.

V. Ez az a nap, amelyet az Úr adott, alleluja.

F. Hogy ujjongjunk, és örvendezzünk, alleluja.

Délben

Ant. Vétkeinkért halált szenvedett, és megigazulá-sunkért feltámadt, alleluja.

RÖVID OLVASMÁNY Ef 2, 4-6

A végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is; így kegyelemből kaptátok a megváltást; feltámasztott minket, és Jézus Krisztusban a mennyeiek közé helyezett minket.

V, Ez az a nap, amelyet az Úr adott, alleluja. F. Hogy ujjongjunk, és örvendezzünk, alleluja.

Délután

Ant. Ha Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, alleluja.

RÖVID OLVASMÁNY Róm 6, 4

A keresztségben eltemetkeztünk Krisztussal együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsőségéből feltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk.

V. Ez az a nap, amelyet az Úr adott, alleluja. F. Hogy ujjongjunk, és örvendezzünk, alleluja.

Esti dicséret 439

Könyörgés

Istenünk, a mai napon egyszülött Fiad által legyőz­ted a halált, és kitártad előttünk az örökkévalóság kapuját. Krisztus Urunk feltámadását ünnepelve kérünk, teremts újjá minket Szentlelked erejével, hogy új életre támadjunk. Krisztus, a mi Urunk.

ESTI DICSÉRET

I11MNLSX

ím, vár a Bárány asztala: oltsunk fel tiszta gyolcsruhát, átkelve már a tengeren, zengjük most Krisztus himnuszát.

Kereszten értünk szenvedett, szent teste lelkünk étele, vérének éltető bora Istenhez fűzi életünk.

Húsvétest dúló angyala minket nem sújthat: Vére véd, hiába zúg a fáraó: kínzó rabságunk véget ért.

A Bárány immár Krisztusunk, az ártatlan feláldozott, s az új kovásztalan kenyér szent teste, melyet ránk hagyott.

Igaz, méltó, szent áldozat! Hatalmad megtör poklokat, raboknak nyitja zárait, örök jutalmat visszaad.

A sírból Krisztus fényesen felkel, legyőzve a halált: rabláncra fűzi zsarnokunk, megnyitja égnek ajtaját.

440 Húsvétvasárnap

Maradj örökre, Jézusunk, fényes húsvéti örömünk, s kiket kegyelmed újraszült, oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen, ki feltámadtál győztesen, Atyának, Léleknek veled most és örökre tisztelet. Ámen.

ZSOI.TÁROZÁS

1. ant. Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt, alleluja.

109. zsoltár, 1-5. 7

így szólt az Úr az én Uramhoz: †,

„Jobbom felől foglalj helyet, *

míg én ellenségeidet zsámolyul vetem lábad alá."

Kinyújtja az Úr Sionból hatalmad vesszejét: *

„Ellenségeid közt uralkodjál! Születésed napjától tiéd a királyság †

szentséges fényességben; *

a hajnalcsillag előtt szültelek téged."

Megesküdött az Úr, és nem vonja vissza: * „Pap vagy te mindörökké

Melkizedek rendje szerint."

Az Úr áll a te jobbod felől, *

és eltiporja a királyokat haragja napján. Patakból oltja útközben szomját, *

és újra fölemeli a fejét.

Ant. Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt, alleluja.

2. ant. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol az Úr nyugodott, alleluja!

Esti dicséret 441

113 A. zsoltár

Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, *

Jákob háza a barbár nép közül, akkor lett Júda az ő szentélye, *

és Izrael az ő országa.

Ezt látva meghátrált a tenger árja, *

és a Jordán vize visszafordult; a nagy hegyek, mint a kosok ugrándoztak, *

és a halmok, mint a kis bárányok.

Mi lelt téged, tenger, hogy meghátráltál, *

és téged, Jordán vize, hogy megfordultál?

Ti, hegyek, miért ugrándoztok, mint a kosok, *

és ti, halmok, mint a kis bárányok?

Reszkess, te, föld, az Úr színe előtt, *

Jákob Istenének színe előtt, aki a sziklát tóvá változtatja, *

és a szirtet vizek forrásává.

Ant. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol az Úr nyugodott, alleluja!

3. ant. Jézus így szólt: Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileá-ba, ott majd viszontlátnak, alleluja.

A következő kantikumot Allelujá-val kell mondani, ahányszor jelezve van, ha énekelnek; éneklés nélküli zso- lozsmázás esetén elegendő az Allelujá-t az egyes versszakok ele|én és végén venni.

Kantikum Vő. Jel 19, 1-7

Alleluja.

Üdv, dicsőség és hatalom Istenünknek, *

(F. Alleluja)

mert igazak és jóságosak ítéletei.

F. Alleluja (alleluja).-

442 Húsvétvasárnap

Alleluja.

Dicsérjétek Istenünket, ti, összes szolgái, *

(F. Alleluja)

és akik félve tisztelitek őt, kicsinyek és nagyok.

F. Alleluja (alleluja).

Alleluja.

Átvette uralmát Urunk, mindenható Istenünk, *

(F. Alleluja)

örvendezzünk, ujjongjunk és dicsőítsük őt!

F. Alleluja (alleluja).

Alleluja.

Elérkezett a Bárány menyegzőjének napja, *

(F Alleluja)

már fel is készült menyasszonya.

F. Alleluja (alleluja).

Ant. Jézus így szólt: Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak, alleluja.

RÖVID OLVASMÁNY Zsid 10, 12-14

Krisztus csak egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökre helyet foglalt az Isten jobbján. Már csak arra vár, hogy minden ellensége hódolattal leboruljon lába előtt. Egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.

A Válaszos ének helyett a következő antifónát mondjuk:

Ez az a nap, amelyet az Úr adott, hogy ujjongjunk, és örvendezzünk, alleluja.

Magnificat-ant. Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár bezárták az ajtót. Belépett, és köszöntötte őket: Békesség nektek, alleluja.

Esti dicséret 443

FOHÁSZOK

Krisztus Urunk meghalt, feltámadt, és szüntelenül közbenjár értünk. Forduljunk örömmel hozzá: Győztes Királyunk, hallgass meg minket!

Krisztus, minden nép fénye és üdvössége,

áraszd ránk Lelked tüzet, amikor hirdetjük feltámadásodat!

A választott nép fiai ismerjék fel benned Megváltóju­kat, akit reménykedve várnak, - és töltse be az egész földet dicsőséged ismerete!

Őrizz meg minket szentjeid közösségében,

és engedd, hogy fáradalmaink után velük együtt örökre megnyugvást találjunk benned!

Te legyőzted az élet ellenségét, a halált; törd meg bennünk is a halál hatalmát, : hogy neked éljünk, a halhatatlan Győztesnek!

Üdvözítő Krisztusunk, te engedelmes voltál mindhalá­lig, s ezért Atyád felmagasztalt, és jobbjára ültetett, fogadd be jóságosán testvéreidet dicsőséged országába!

Mi Atyánk . . .

Könyörgés

Istenünk, a mai napon egyszülött Fiad legyőzte a halált, és kitártad előttünk az örökkévalóság kapuját. Krisztus Urunk feltámadását ünnepelve kérünk, teremts újjá minket Szentlelked erejével, hogy új életre támadjunk. Krisztus, a mi Urunk.

Ha elbocsátás következik:

Menjetek békével, alleluja, alleluja!

F. Istennek legyen hála, alleluja, alleluja!

Befejeződik a húsvéti Szent Háromnap.

Húsvét nyolcadában a két vasárnapi Befejező imaóra közül lehet választani, 1276, vagy 1279.

444 Húsvétvasárnap

A Válaszos ének helyett a következő antifónát mondjuk:

Ez az a nap, amelyet az Úr adott, hogy ujjongjunk, és örvendezzünk, alleluja.