1999. évi XLIII. törvény

a temetőkről és a temetkezésről

Az Országgyűlés az elhunyt személyek emlékének méltó megőrzése és ápolása, a temetkezés közegészségügyi és kegyeleti rendeltetésének érvényesítése, valamint a temető és temetkezési kultúra fejlesztése érdekében a következő törvényt alkotja:

A temetkezési tevékenység ellátása és a temetők fenntartása, üzemeltetése olyan - részben anyagi-műszaki, részben humán jellegű - egyéni és közösségi célú szolgáltatás, amelynek megszervezése, zavartalan lebonyolítása alapvetően kegyeleti célokat szolgál. Ezt a szolgáltatást - szoros összefüggésben az emberi méltósághoz való alkotmányos alapjoggal - kényszerűen el kell végezni, hiszen a temetkezéssel összefüggő feladatok ellátása közegészségügyi okból nem halasztható.

A temetkezési tevékenységre vonatkozó legátfogóbb, jelenleg hatályos szabályozást az 1008/1970. (IV. 17.) Korm. határozat alapján készült - többször módosított - 10/1970. (IV. 17.) ÉVM-EüM együttes rendelet tartalmazza. Ezen kívül több ágazati jogszabály (miniszteri rendelet) tartalmaz részletes rendelkezéseket a tevékenység ellátására vonatkozóan.

E szabályok elavultak, a megváltozott életviszonyok, az új igények és nem utolsó sorban a tevékenység kegyeleti jellegének hangsúlyosabb érvényesítése szükségessé teszik az átfogó szabályozást, az alapvető rendelkezések törvényi szintű megfogalmazását.

Az a tény ugyanis, hogy a kegyeleti érzés és igény mindenkit érint, továbbá az, hogy a tevékenység ellátásában a települési önkormányzatok, egyházak, alapítványok illetőleg gazdálkodó szervezetek is részt vesznek, nem nélkülözheti tovább a leglényegesebb szabályoknak törvényben történő összefoglalását. A végrehajtás részletszabályait kormányrendeletben, a szakmai előírásokat miniszteri rendeletben kell megfogalmazni és tág teret kell hagyni a helyi önkormányzati szabályozásnak is. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény kötelező önkormányzati feladatként határozza meg a köztemetők fenntartását. A törvény e feladat ellátásának kereteit állapítja meg.

A törvény alapvető célja az elhunytak emlékének méltó megőrzése és ápolása, a temetkezés kegyeleti és közegészségügyi funkcióinak érvényesítése, valamint a hazai temető- és temetkezési kultúra fejlesztése. Ennek érdekében az európai normákhoz igazodó egységes és áttekinthető, a jelenleginél szigorúbb szakmai szabályozási rendszer kialakítása indokolt.

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Alapelvek

1. § (1) A tisztességes és méltó temetés, valamint a halottak nyughelye előtt a tiszteletadás joga mindenkit megillet.

(2) A végső nyughely megválasztásában és a temetés lebonyolításában az abban közreműködők és az eltemettetők, az elhunyt életében tett rendelkezésére figyelemmel kötelesek együttműködni.

(3) A temetés módja lehet világi és egyházi. A világi temetés szertartásrendjét az eltemettetők határozzák meg. Az egyházi temetés az egyházak hitéleti tevékenységének, vallási szokásainak tiszteletben tartásával történik.

(4) E törvényben foglalt rendelkezéseket a nemzeti és etnikai kisebbségek törvényben biztosított jogainak érvényesítésével kell végrehajtani.

A törvény az alapelvek körében fogalmazza meg az általános kegyeleti szempontú előírásokat, köztük azt, hogy az eltemetés tisztessége bármilyen megkülönböztetés nélkül mindenkit megillet.

Gyakorlati tapasztalat, hogy a temetés során nem veszik figyelembe az elhunytnak még életében erre vonatkozóan tett rendelkezéseit. Ezért az alapelvek körében rögzíti a törvény, hogy az eltemettetőnek - a jogszabály rendelkezéseinek keretén belül - kötelessége figyelembe venni az elhunyt kívánságát.

A kegyelet jelentős mértékben hordoz érzelmi, emocionális, vallási, kulturális jegyeket. A temetések nagy része egyházi szertartással történik. Az egyházak ezzel összefüggő vallási szokásait, hitéleti tevékenységét mindenkinek tiszteletben kell tartania, aki az eltemettetést ilyen szertartás mellett kéri és annak is, aki ilyen szertartás mellett nyújtja a temetési szolgáltatást.

A törvény hatálya

2. § (1) E törvény határozza meg a temetőkkel, a temetkezési emlékhelyekkel és a temetkezési tevékenység ellátásával összefüggő jogokat, kötelezettségeket és feladatokat.

(2) A törvény rendelkezéseit alkalmazni kell

a) azoknak az egyházaknak, felekezeteknek és vallási közösségeknek (a továbbiakban együtt: egyház), települési önkormányzatoknak, kisebbségi önkormányzatoknak, gazdálkodó szervezeteknek [Ptk. 685. § c) pont], közhasznú szervezeteknek, amelyek tulajdonában, kezelésében, fenntartásában, üzemeltetésében működő vagy lezárt temető, illetőleg temetkezési emlékhely vagy halotthamvasztó van;

b) a temető és temetkezési emlékhely fenntartását, üzemeltetését, valamint temetkezési szolgáltatási tevékenységet végző természetes és jogi személyeknek, illetőleg annak, akire nézve e tevékenységek során jogok keletkeznek, és kötelezettségek hárulnak.

(3) A törvény rendelkezéseit a műemlékvédelem alatt álló temetők, temetkezési emlékhelyek és temetési helyek tekintetében a kulturális örökség védelméről szóló törvénnyel összhangban kell alkalmazni.

(4) A halvaszületett és elvetélt magzatok, csonkolt testrészek, emberi szervek, szervmaradványok eltemetésével összefüggésben - ha jogszabály másként nem rendelkezik - e törvényben foglaltakat kell alkalmazni.

(5) A hősi temetőre és hősi temetési helyre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a Magyar Köztársaság területén levő más nemzetek hősi temetőire, hősi temetési helyeire is.

A törvény a hatálybalépése óta eltelt öt év alatt igazolta, hogy a temetőkkel és a temetkezéssel kapcsolatos szabályok törvényi szintre emelése és részletes kidolgozása segíti a temetőfenntartók tevékenységének ellátását, és a korábbinál lényegesebben tisztább helyzetet teremt a temetkezési szolgáltatások piacán. Mára azonban azt is igazolták a jogalkalmazói tapasztalatok, hogy a törvény fogalomrendszerében további pontosítások szükségesek, elsősorban amiatt, hogy még élesebb határvonalat húzzunk a temető-üzemeltetői és a temetkezési szolgáltatói feladatok, illetve a temetkezési és az egészségügyi szolgáltatások körébe tartozó feladatok között.

Indokolt a törvény adatvédelmi szabályoknak megfelelő módosítása is, hiszen ma már az egyes nyilvántartásokat elsősorban nem papír alapon, hanem elektronikusan vezetik, azonban a személyes adatok védelmét minden körülmények között biztosítani kell és összhangba kell hozni az eltemettetők kegyeleti igényeivel.

További - életszerű - módosítási igényként merült fel a temetésről történő gondoskodásra kötelezettek sorrendjét érintően az, hogy a házassági kapcsolatban nem élő elhunytak, illetve a különélő házastársak esetén az elhunyt elhalálozása előtt vele együtt élő élettárs is kötelezetté és jogosulttá váljon az elhunyt eltemettetésére.

A hatályos rendelkezéshez képest a módosítás szűkíti a telephelyengedély-köteles temetkezési szolgáltatások körét. A kötelezés azokra a szolgáltatási elemekre terjed ki, amelyek sérthetik mások kegyeleti érzését, illetőleg azokra, amelyek szakmai, közegészségügyi szempontból szigorú hatósági feltételekkel végezhetők.

A hatályos törvény tiltja az egészségügyi intézményben temetésfelvétel céljára telephely létesítését. A módosítással a tiltás kiterjed az egészségügyi felsőoktatási intézményekre, a klinikákra és az igazságügyi orvostani intézetekre is. Ez az elem a törvény egyik legfontosabb koncepcionális kérdése. A kegyeleti igények sérelmének egyik legjellemzőbb oka, a kórházakban végzett temetkezési szolgáltatással összefüggő, a piaci előny megszerzéséért vagy megtartásáért folytatott tisztességtelen verseny. Ezért a módosítás még markánsabban elválasztja ezeket a tevékenységeket, amikor azt szabályozza, hogy minden egészségügyi intézmény területén tilos a temetkezési szolgáltatás.

Indokolt a temetkezési szolgáltatási tevékenység körébe tartozó feladatok pontosítása. Ennek megfelelően a temetőkről és a temetkezésekről szóló 1999. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) értelmező rendelkezései közé beépül az egészségügyi intézmény fogalma, illetve annak a 25. §-ában meghatározottakhoz képest pontosításra kerül a temetkezési szolgáltatási tevékenység felsorolása. Ezzel összhangban az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben is szükséges meghatározni azon halottkezelési feladatokat, amelyek azonban nem minősülnek temetkezési szolgáltatásnak. Ezen feladatokat az egészségügyi intézmény falain belül, a halottvizsgálattal és a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásokkal összefüggésben döntően egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy (boncmester) végzi.

Módosítást igényelt az a gyakorlati kényszer, amely a szolgáltatások piacán a díjak megállapításából, a díjfajták különbözőségéből, és így jelentősen eltérő mértékéből fakadt. A módosítás ezért három, kifejezetten megnevezett és a megfizetésére köteles szempontjából is definiált díjfajtát nevez meg. E díjfajtákon belül csak a temető fenntartása és üzemeltetése tényleges költségei alapján állapíthatók meg a díjmértékek. A díjak mértékében tehát a temetői infrastruktúra fejlettsége és az üzemeltetői szolgáltatások minősége eredményezhet különbséget.

Az üzemeltetői és a temetkezési szolgáltatói feladatok még következetesebb elhatárolásának igényét az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatáról szóló 40/2003. (VII. 2.) AB határozatában foglaltak is megerősítik, és a piaci verseny tisztaságának megőrzése is megköveteli.

A temetőtulajdonosok a Tv-ben előírt, még hiányzó temetői létesítményeket erőfeszítéseik ellenére határidőre nem tudják pótolni, ennek határidejét meg kell hosszabbítani.

Értelmező rendelkezések

3. § E törvény alkalmazásában

a) temető: a település igazgatási területén belüli, beépítésre szánt, építési használata szerinti zöldfelületi jellegű különleges terület, amely kegyeleti célokat szolgál, közegészségügyi rendeltetésű, és amelyet az elhunytak eltemetésére, a hamvak elhelyezésére létesítettek és használnak, vagy használtak;

b) köztemető: az önkormányzat tulajdonában lévő temető, továbbá az a nem önkormányzati tulajdonban lévő temető is, amelyben az önkormányzat - a temető tulajdonosával kötött megállapodás alapján - a köztemető fenntartására vonatkozó kötelezettségét teljesíti;

c) temetkezési emlékhely: a temetőn kívül, különösen templomban, altemplomban, templomkertben, történeti kertben, urnacsarnokházban vagy más építményben és területen lévő, az elhunytak eltemetésére, urnák elhelyezésére és hamvak szétszórására szolgál;

d) temetési hely: a temetőben vagy a temetkezési emlékhelyen létesített sírhely, sírbolt, urnafülke, urnasírhely, urnasírbolt, valamint a hamvasztóüzemi építmény területén, ingatlanán létesített urnafülke, urnasírhely. A temetési helyek egyes formái, a temetés módja, továbbá a földben vagy építményben történő elhelyezkedése alapján különböznek egymástól;

e) nemzeti sírkert (nemzeti panteon): a Nemzeti Kegyeleti Bizottság által annak minősített temető, hősi temető, hősi temetési hely, továbbá temetkezési emlékhely, kegyeleti emlékhely, temetési helyek összessége;

f) hősi temető, hősi temetési hely: nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában a honvédelmi kötelezettség fegyveres vagy fegyver nélküli teljesítése közben elesettek, továbbá a teljesítést követően, ezzel közvetlenül összefüggésbe hozható okból elhunytak, valamint háborúban kényszermunkára hurcoltak és elhunytak eltemetésére, hamvaik elhelyezésére szolgáló temető (temetőrész), temetési hely;

A hősi temető, hősi temetési hely korábbi fogalma számos háborúban elesett áldozat temetési helyének indokolatlan mellőzéséhez vezetett. Indokolt a fegyveres-, illetve a fegyver nélküli szolgálatteljesítés szétválasztása, annak meghatározása, hogy a szolgálatteljesítést követően, a szolgálatteljesítéssel közvetlenül összefüggésbe hozható okból elhunytak, a háborúban kényszermunkára elhurcoltak és elhunytak temetési helye is hősi temetőnek, illetve hősi temetési helynek minősüljön.

g) kegyeleti emlékhely: elhunytak emlékének megjelölésére és megőrzésére létesített építmény, emlékmű, emlékjel, épületen elhelyezett emléktábla;

h) kegyeleti közszolgáltatás: a köztemető fenntartását, továbbá üzemeltetését magába foglaló egyéni és közösségi kegyeleti célú, az elhunyt emlékének megőrzésére irányuló önkormányzati tevékenységek összessége;

i) egészségügyi intézmény: egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedéllyel rendelkező személy, illetőleg intézmény.

2. Az egészségügyi szakellátást biztosító intézmények, illetve azok az oktatási, szakértői tevékenységet folytatók, akiknek a tevékenységi köre az elhunytakkal kapcsolatos feladatokat foglal magában - a törvény szerint - azonos megítélés alá esnek. Ezért a törvény értelmező rendelkezéseit ki kell egészíteni az egészségügyi intézmény fogalmával, amelybe beleértendők az egyéb gyógyító, illetve orvosi szakértői feladatot ellátó intézmények is.

II. Fejezet

A TEMETŐ

Általános szabályok

4. § (1) A temető tulajdonosa az állam, a települési önkormányzat, az egyház, a helyi és országos kisebbségi önkormányzat, gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pontja] és közhasznú szervezet lehet.

(2) Azon a településen, ahol nincs önkormányzati tulajdonú temető, gazdálkodó szervezet vagy közhasznú szervezet a temetőtulajdonban tulajdoni hányadot akkor szerezhet, ha az önkormányzat legalább 51%-os tulajdoni hányadban tulajdonosa lesz a temetőnek. Az önkormányzat tulajdoni hányada a működés során sem csökkenthető 51% alá.

5. § (1) A temető fenntartója a temető tulajdonosa, illetve az, aki kezelői joggal rendelkezik.

(2) Az állami tulajdonban lévő temető kezelőjét az e törvényben és a végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott jogok és kötelezettségek a tulajdonossal megegyezően illetik meg, illetve terhelik.

(3) Köztemető fenntartója a települési önkormányzat, fővárosban a fővárosi önkormányzat. A temető fenntartásáról a települési önkormányzatok társulás, illetőleg együttműködés útján is gondoskodhatnak.

6. § (1) A temető tulajdonosának feladata a temető tárgyi és infrastrukturális létesítményeinek, zöldfelületeinek, valamint sírhelytábláinak megépítése, illetőleg kialakítása.

(2) A temető tulajdonosának feladata a temető kegyeleti méltóságának őrzése.

(3) A temető tulajdonosa - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - köteles a temető fenntartásáról, továbbá üzemeltetéséről gondoskodni. E feladatait saját maga, illetve - szerződés alapján - gazdálkodó szervezet útján is elláthatja.

(4) Köztemető esetében a temető használatának rendjéről önkormányzati rendeletben, egyéb temetők esetében temetőszabályzatban kell rendelkezni.

7. § (1) A temető fenntartásával és üzemeltetésével összefüggő feladatok ellátását a temető fekvése szerint illetékes jegyző, fővárosban a főjegyző ellenőrzi.

(2) A jegyző az (1) bekezdésben meghatározott jogkörében

a) felhív a jogszabályokban és a temető szabályzatban foglalt rendelkezések betartására,

b) szabálysértési eljárást folytathat le.

(3) Ha a köztemető fenntartásával és üzemeltetésével összefüggő feladatokat az önkormányzat a kegyeleti közszolgáltatási szerződés útján látja el, a jegyző a (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenően ellenőrzi a szerződésben foglaltak maradéktalan teljesítését. Szerződésszegés esetén kezdeményezheti a szerződés felmondását.

(4) A jegyző az ellenőrzés során a köztemetőben vezetett nyilvántartásokba betekinthet, továbbá vizsgálhatja a temetőben szolgáltatást végzők jogosultságát.

Temető létesítése, lezárása, megszüntetése, újra-használatbavétele

8. § (1) A temető beépítési előírásait a helyi építési szabályzatban és szabályozási tervben kell meghatározni.

(2) A temető és a temetkezési emlékhely építményei, közművei, egyéb infrastrukturális létesítményei építéséhez, létesítéséhez, bővítéséhez, továbbá a kegyeleti emlékhely létesítéséhez külön jogszabályban előírtak szerint a tulajdonosnak engedélyt kell kérnie. Az építési engedélyezési eljárás során a közegészségügyi, az örökségvédelmi, a környezetvédelmi, a közlekedésügyi, a vízügyi, a tűzvédelmi és energetikai szakhatóságok működnek közre. Védett természeti területen elhelyezkedő temető esetén a természetvédelmi szakhatóság közreműködése is szükséges.

(3) A köztemető létesítéséről, bővítéséről, lezárásáról és megszüntetéséről a települési önkormányzat (fővárosban a fővárosi önkormányzat) gondoskodik.

A temető, temetkezési emlékhely építményeinek, közműinek megépítése engedélyköteles. Nem építmény, így nem kell építési engedélyt kérni a síremlék, a sírbolt és az urnafülke megépítéséhez. Az engedély beszerzésére a tulajdonos köteles.

Ha az önkormányzat kötelező feladatát más tulajdonában lévő temetőben látja el, a használatában lévő temetőrész köztemetőként működik, így az engedélyeztetéssel összefüggő kötelezettségek a köztemetőt fenntartó önkormányzatot terhelik.

9. § (1) A temető létesítése során a temetőtulajdonos

a) utat,

b) ravatalozót,

c) a halottak ideiglenes elhelyezésére szolgáló tárolót és hűtőt,

d) boncolóhelyiség-csoportot,

e) a temető bekerítését vagy élősövénnyel való lehatárolását,

f) vízvételi lehetőséget, illemhelyet,

g) a temető területének - rendeltetésének és a hely jellegének megfelelő - parkosítását, az utak sorfásítását,

h) hulladéktárolót

a kormányrendeletben meghatározottak szerint köteles biztosítani.

(2) Lezárt temetőben az (1) bekezdés e), f) és h) pontjában meghatározott temetői létesítményeket kell biztosítani.

A törvény szerint a temető tulajdonosa a működő temetőben köteles megfelelő infrastruktúrát kialakítani. A törvény lehetővé teszi, hogy a temető tulajdonosa ezt a kötelezettségét a törvény hatálybalépését követő öt éven belül teljesítse (43. § (1) bekezdése).

10. § (1) Ha a temető, temetőrész, sírhelytábla, temetési hely betelt, azt a temető fenntartója jogosult lezárni, és ott a további temetkezést megtiltani.

(2) A temető és a temetési hely - kormányrendeletben foglaltak szerint - megszüntethető a tulajdonos döntése alapján, ha a temetési hely használati ideje lejárt.

(3) Lezárt temetési hely kiüríthető, ha a lezárásától, illetőleg az utolsó temetkezéstől számított használati ideje letelt. A temetési helyre rátemetett maradványok, valamint az elhelyezett urna az eredeti használati időt nem hosszabbítja meg.

11. § (1) A nemzeti sírkert fennállásáig nem szüntethetők meg és nem helyezhetők át a benne található temetési helyek.

(2) Hősi temető, hősi temetési hely megszüntetéséhez a honvédelmi miniszter jóváhagyása is szükséges.

(3) Ha a nemzeti sírkert megszűnik, a temetési helyek áthelyezéséről kell gondoskodnia annak, akinek a megszüntetés az érdekkörébe tartozik.

Hősi temetőt és a hősi temetési helyeket (hősi sírokat) a háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben, 1949. augusztus 12-én kötött egyezményekre, illetőleg kétoldalú nemzetközi megállapodásokra figyelemmel kell fenntartani és megőrizni. Ezért a törvény a hősi temető, hősi temetési hely és a nemzeti sírkert fogalomkörébe tartozó más temetkezési helyek tekintetében korlátozásokat tartalmaz a megszűntetésre, lezárásra és áthelyezésre vonatkozóan.

12. § Lezárt, nem működő temető ismételt használatba vételekor vagy kegyeleti park céljára való átalakításakor a létesítésre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

A temető fenntartása

13. § (1) A temetőfenntartó feladata a temető rendeltetésszerű használatához szükséges építmények, közművek, egyéb tárgyi és infrastrukturális létesítmények, valamint a közcélú zöldfelületek karbantartása, szükség szerinti felújítása és gondozása.

(2) A temető területén belüli közcélú zöldfelületek és utak területe újabb temetési helyek létesítésével nem csökkenthető.

14. § A hősi temetőt, hősi temetési helyet nemzetközi egyezményben foglaltak szerint kell fenntartani, és megőrizni.

15. § (1) Nemzeti sírkerthez - ezen belül a nemzeti panteonba - tartozó temetőket, hősi temetőket, hősi temetési helyeket, temetkezési emlékhelyeket, kegyeleti emlékhelyeket, temetési helyeket a Nemzeti Kegyeleti Bizottság határozza meg.

(2) A Nemzeti Kegyeleti Bizottság nevéhez és funkciójához méltó testület.

(3) A Nemzeti Kegyeleti Bizottság feladata különösen

a) a nemzeti sírkertek megteremtésére irányuló kezdeményezések véleményezése;

b) a rendelkezési jog gyakorlása a nemzeti sírkertbe tartozó temetési helyek és kegyeleti emlékhelyek tekintetében;

c) a megemlékezés módszertanának és gyakorlatának kialakítása.

d)

(4) A Nemzeti Kegyeleti Bizottság feladatait Titkárságán (a továbbiakban: Titkárság) keresztül látja el.

(5) A Titkárság feladata különösen

a) a nemzeti sírkertbe tartozó temetési helyek nyilvántartásba vétele és nyilvántartása;

b) a nemzeti sírkertek fenntartásával kapcsolatos feladatok meghatározása.

A temető üzemeltetése

16. § A temető üzemeltetését e törvényben, kormányrendeletben, temetőszabályzatban, továbbá köztemető esetén önkormányzati rendeletben, és a kegyeleti közszolgáltatási szerződésben meghatározott rendelkezések szerint kell ellátni. Az üzemeltető

a) meghatározza a temetkezési szolgáltatás, illetőleg a temetőben végzett egyéb vállalkozási tevékenységek ellátásának temetői rendjét;

b) biztosítja az eltemetés (urnaelhelyezés) feltételeit, ideértve a temetési helyre való első temetést megelőzően a sírhely kiásásáról (sírásás) való gondoskodást;

c) megállapítja a temetőlátogatók kegyeletgyakorlásának feltételeit, a nyitvatartási időt;

d) biztosítja a ravatalozó, boncolóhelyiség-csoport és ezek technikai berendezései, tárolók és hűtők, valamint a temető egyéb közcélú létesítményei (infrastruktúra) karbantartását, és működteti azokat;

e) gondoskodik a temetőbe kiszállított elhunytak átvételéről, és biztosítja a temető nyitását, zárását;

f) megőrzi a nyilvántartó könyveket;

g) tájékoztatja a temetőlátogatókat;

h) kijelöli a temetési helyeket;

i) elvégzi a temető és létesítményeinek tisztán tartását, az utak karbantartását, síkosságmentesítését és a hóeltakarítást;

j) összegyűjti és elszállítja a hulladékot;

k) gondoskodik a temető rendjének betartásáról és betartatásáról;

l) összehangolja a temetői létesítmények, így különösen a ravatalozó használatával kapcsolatos temetkezési szolgáltatói tevékenységeket, szervezési intézkedésekkel elősegíti a temetés és az urnaelhelyezés zökkenőmentes lefolytatását;

m) gondoskodik az ügyfélfogadásról.

17. § (1) A temető üzemeltetését az a gazdálkodó szervezet láthatja el, amely a kormányrendeletben meghatározott szakmai követelményeknek megfelel.

(2) Az üzemeltető a temetkezési szolgáltatók tekintetében köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét.

18. § (1) A temetőben - a kegyeleti jogok gyakorlása céljából - a temetési helyekről az üzemeltető nyilvántartásokat vezet. A sírboltokról szóló nyilvántartás vezetésére a sírbolt könyv, az egyéb temetési helyek nyilvántartására a nyilvántartó könyv szolgál.

(2) A nyilvántartó könyv a következő adatokat tartalmazza: folyószám, a temetés (urnaelhelyezés vagy a hamvak szétszórásának) napja, az elhalt családi neve és utóneve, születési családi és utóneve, születési ideje, anyja neve, legutolsó lakóhelyének a címe, az elhalálozás időpontja, a sírhelytábla, sírhelysor, temetési hely száma, valamint az eltemettető, illetve a temetési hely felett rendelkezni jogosult személy neve, lakcíme, és a síremlékre vonatkozó bejegyzések.

(3) A sírbolt könyvet a (2) bekezdésben meghatározott tartalommal kell vezetni a sírbolt számának feltüntetésével. A sírbolt könyvbe be kell jegyezni a sírbolt felett rendelkezni jogosult személynek a sírboltra vonatkozó rendelkezéseit is.

(4) Az ismeretlen holttest esetében a nyilvántartó könyvbe be kell vezetni az eljáró hatóság nevét, az eljárás ügyszámát.

(5) A nyilvántartó könyvbe és a sírbolt könyvbe az eltemettető és a temetési hely felett rendelkezni jogosult személy tekinthet be.

(6) Az üzemeltető a nyilvántartó könyv, illetve a sírbolt könyv adatai alapján a temető nyitvatartási ideje alatt felvilágosítást köteles adni az elhunyt személy temetési helye után érdeklődőnek.

(7) A temető üzemeltetője köteles gondoskodni a nyilvántartó könyvbe, illetve a sírbolt könyvbe bejegyzett (tárolt) személyes adatok biztonságáról.

19. § (1) Az eltemetés módja szerint a temetés hamvasztással vagy elhamvasztás nélkül történik, egyházi vagy világi szertartás szerint.

(2) Az eltemetés módjára és helyére nézve az elhunyt életében tett rendelkezése az irányadó, amennyiben ez nem ró az eltemettető személyére aránytalanul nagy terhet.

(3) Az elhunyt életében tett rendelkezése hiányában az eltemetés módját és helyét az határozza meg, aki a temetésről gondoskodik, vagy arra köteles lenne, de a temetésről más szerv vagy személy úgy gondoskodik, mintha az elhunyt saját halottja volna.

(4) Ha a temetésről több személy gondoskodik és közöttük az eltemetés módja tekintetében nincs megegyezés, a temetés csak elhamvasztás nélkül történhet.

20. § (1) A temetésről sorrendben a következők kötelesek gondoskodni:

a) aki a temetést szerződésben vállalta;

b) akit arra az elhunyt végrendelete kötelez;

c) végintézkedés hiányában elhunyt temetéséről az elhalálozása előtt vele együtt élő házastársa vagy élettársa;

d) az elhunyt egyéb közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pontja] a törvényes öröklés rendje szerint.

(2) Ha temetésre kötelezett személy nincs, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a kötelezettségét nem teljesíti, a temetésről az elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzat (fővárosban a kerületi önkormányzat) polgármestere - jogszabályban meghatározott határidőn belül - gondoskodik.

21. § (1) Az elhunytat temetőben vagy temetkezési emlékhelyen létesített temetési helyen kell eltemetni. Hamvasztásos temetés esetén a hamvak urnában helyezhetők el, illetőleg - a kormányrendeletben előírt feltételek szerint - szétszórhatók.

(2) A hamvakat tartalmazó urnát az eltemetésre köteles személynek - kérésére - ki kell adni.

(3) Nem magyar állampolgárságú személyt - kormányrendeletben foglalt feltételek szerint - lehet eltemetni.

22. § (1) A temetési hely felett - a nemzeti sírkertbe tartozó temetési hely kivételével - az rendelkezik, aki megváltotta.

(2) A rendelkezési jog gyakorlása a temetési helyre helyezhető személyek körének meghatározására, síremlék, sírjel állítására és mindezek gondozására terjed ki.

(3) A temetési hely újraváltásában elsőbbséget élvez az eltemettető, halála esetén pedig a törvényes öröklés rendje szerint soron következő közeli hozzátartozója.

(4) A temetési hely feletti rendelkezési jog időtartamát jogszabály határozza meg, amely hamvasztásos temetés esetében nem lehet kevesebb 10 évnél, egyéb esetekben nem lehet kevesebb 25 évnél.

23. § Temetőn vagy temetkezési emlékhelyen kívül ravatalozni az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) területileg illetékes városi (fővárosi kerületi) intézetének engedélyével lehet.

24. § (1) Halottat csak külön jogszabályban előírt orvosi vizsgálat és az erről szóló halottvizsgálati bizonyítvány alapján szabad eltemetni, vagy elhamvasztani. A halottvizsgálati bizonyítványt a temetés előtt kell az üzemeltető részére átadni. Az elhunyt elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítványra minden esetben fel kell jegyezni az elhamvaszthatóságot. A halottvizsgálati bizonyítvány egy példányának megőrzéséről a temető tulajdonosa gondoskodik.

(2) Ha a halál körülményeinek vizsgálatára hatósági eljárás indult (rendkívüli halál), az elhunyt eltemetéséhez, illetve elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítvány mellett az eljáró hatóság engedélye is szükséges.

(3) Az elhunyt eltemetésére, elhamvasztására, az urna földbe temetésére - a sírboltba temetés és az urna kivételével - olyan, a kegyeleti igényeknek megfelelő koporsó, illetőleg kellék használható, amely lebomlik, és nem veszélyezteti a környezetet.

III. Fejezet

TEMETKEZÉSI SZOLGÁLTATÁSOK

25. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység:

a) a temetésfelvétel,

b) az elhunytnak a kegyeleti igényeknek megfelelő temetésre való - az egészségügyi szolgáltató halottkezelési feladatkörébe nem tartozó és az egészségügyi intézmény területén kívül végzett - előkészítése,

c) a temetéshez szükséges kellékekkel való ellátás,

d) a ravatalozás,

e) a búcsúztatás,

f) sírhelynyitás és visszahantolás,

g) a sírba helyezés,

h) a halottszállítás,

i) a hamvasztás és az urnakiadás,

j) az urnaelhelyezés,

k) a hamvak szórása,

l) az exhumálás,

m) az újratemetés.

(2) A temetkezési szolgáltatási tevékenységek teljeskörűen vagy önállóan is végezhetők (a továbbiakban együtt: temetkezési szolgáltatás).

A törvény a tevékenységfajták felsorolásával egyértelművé teszi, melyek azok a résztevékenységek, amelyeket a temetkezési szolgáltatáson belül el kell látni. E tevékenységek a vállalkozások szempontjából teljes körűen, illetve részenként is gyakorolhatók, de a törvény a teljes körű feladatellátást preferálja. A szabályozás így még inkább alkalmassá válik arra, hogy a temetkezési szolgáltatásokat más, így különösen az egészségügyi intézményekben végzett hasonló tevékenységektől elhatároljuk.

(3) Az egyházi szertartás szerinti búcsúztatás e törvény értelmében nem minősül temetkezési szolgáltatásnak.

26. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység kormányrendeletben meghatározott műszaki, közegészségügyi és alapvető kegyeleti, illetve személyi feltételek szerint gyakorolható.

(2) A temetkezési szolgáltató köteles az engedélyezett temetkezési szolgáltatási tevékenységet a kegyeleti jogok betartása mellett, folyamatos rendelkezésre állással ellátni. Tevékenységének gyakorlása során a szolgáltató az 1. §-ban meghatározott alapelvek érvényesülését köteles biztosítani.

27. § (1) A temetkezési szolgáltató a temető, a hamvasztóüzem és a temetkezési emlékhely területén kívül

a) a temetkezési szolgáltatások közül a temetésfelvételt, az elhunyt temetésre való előkészítését és a temetéshez szükséges kellékekkel történő ellátását, továbbá

b) a temetkezési szolgáltatás ellátása során az elhunyt hűtését, a halottszállító jármű tárolását

csak engedélyezett telephelyen végezheti.

(2) Egészségügyi intézményben - az egészségügyi igazgatás körébe tartozó, elhalálozással kapcsolatos ügyintézésen kívül - nem lehet temetkezési szolgáltatás céljából telephelyet létesíteni és működtetni. A megrendelés megszerzése érdekében az eltemettető nem befolyásolható sem az intézmények alkalmazottai, sem temetkezési szolgáltató által.

(3) Tilos temetkezési szolgáltatásra utaló reklám és hirdetőtábla elhelyezése az egészségügyi intézmény területén, épületének falán, kerítésén és irodájában. A temetkezési szolgáltatók névsorát és telephelyének címét, telefonszámát, a teljes körű szolgáltatásra utaló megjegyzést („Teljes körű szolgáltatás”) - a szolgáltató kérelmére, az egyes szolgáltatók megkülönböztetése nélkül - ábécé sorrendben az intézmény információs irodájában, tájékoztató jelleggel el lehet helyezni.

(4) Temetkezési szolgáltatásról szóló reklámban csak a szolgáltató neve, elérhetőségének módja és időtartama, logója, valamint a „temetkezés” szó tüntethető fel.

(5) A temető területén - az erre a célra kijelölt hely kivételével - tilos temetkezési szolgáltatásra utaló reklám és hirdetőtábla elhelyezése.

(6) Köztemető területén külön jogszabályban meghatározott telepengedély alapján gyakorolható ipari és szolgáltató tevékenység végzésére nem lehet telephelyet létesíteni, és ilyen tevékenységgel létrehozott terméket - a temetéshez szükséges kellékek kivételével - nem lehet forgalmazni.

28. § A temetkezési szolgáltató a tevékenység ellátása során köteles az eltemettetőnek a temetési szertartásra vonatkozó rendelkezését - az egyházi temetés esetén az egyházi szertartás rendjének megfelelően - tiszteletben tartani.

A temetkezési szolgáltató

29. § (1) Egészségügyi intézményben az orvos, az egészségügyi feladatot ellátó vezetői megbízású alkalmazott, továbbá az egészségügyi feladatot ellátó alkalmazott nem lehet temetkezési szolgáltatást végző egyéni vállalkozó, illetőleg gazdasági társaság tagja, vezető tisztségviselője vagy alkalmazottja.

(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pontja] nem lehet ugyanabban a megyében temetkezési szolgáltatást végző egyéni vállalkozó, illetőleg gazdasági társaság vezető tisztségviselője vagy alkalmazottja.

A törvény szerint a tisztességes piaci viszonyok erősítése érdekében egészségügyi intézmény orvosa és vezető alkalmazottja, illetőleg ezek közeli hozzátartozója, továbbá az egészségügyi feladatokat ellátó alkalmazott nem vehet részt temetkezési szolgáltatás ellátásában. Ez a szabály az egészségügyi intézmény tulajdoni viszonyaitól független. Ennek megfelelően a tiltó szabálynak akár a magántulajdonú egészségügyi intézményben is érvényesülnie kell.

30. § (1) Temetkezési szolgáltatás végzésére gazdálkodó szervezetet akkor lehet alapítani, ha az alapító vagy a vállalkozó székhelye (telephelye) szerint illetékes települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat jegyzője ahhoz előzetesen hozzájárult.

(2) A jegyző az előzetes hozzájárulást nem tagadhatja meg attól, aki

a) igazolja büntetlen előéletét, szakmai alkalmasságát, továbbá megfelelő pénzügyi teljesítőképességét, és

b) az alapvető kegyeleti feltételeknek megfelelő, a tevékenység méltóságát nem sértő telephelyet jelöl meg, továbbá

c) írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy vele szemben összeférhetetlenség nem áll fenn.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott követelményeket

a) egyéni vállalkozás esetén az egyéni vállalkozónak (kérelmezőnek),

b) a gazdasági társaság vezetőjének

kell igazolnia.

31. § (1) A temetkezési szolgáltatás ellátásához a telephely létesítését a jegyző az ÁNTSZ területileg illetékes városi (kerületi) intézete és az illetékes építésügyi hatóság szakhatósági közreműködésével lefolytatott telephely-engedélyezési eljárásban engedélyezi. A jegyző, a telephely-engedélyezési eljárása során környezetvédelmi, vízügyi, tűzvédelmi szakhatóságok közreműködését veheti igénybe.

(2) A jegyző a telephelyengedélyt akkor adja meg, ha a szakhatósági hozzájárulás(ok) alapján megállapítja, hogy a telephely megfelel a kegyeleti követelményeknek, a munkavégzésre (munkahelyre) vonatkozó előírásoknak, a környezetben élők egészségét és a környezetet nem veszélyezteti.

A törvény szerint szűkül a telephelyengedélyhez kötött szolgáltatások köre. A temető területén kívül is ellátható tevékenységek vonatkozásában a temetkezési szolgáltatások közül a temetésfelvétel, az elhunyt temetésre való előkészítése és a temetéshez szükséges kellékekkel történő ellátása, a temetkezési szolgáltatás ellátása során az elhunyt hűtése, a halottszállító jármű tárolása lesz telephely engedély birtokában végezhető. A korábbi rendelkezések szerint a telephelynek alapvető kegyeleti feltételeknek és a tevékenység méltóságát nem sértőnek kellett lennie. Hiányzott azonban a törvényből az a garanciális követelmény, hogy a tevékenység mások kegyeleti érzését ne sértse, feleljen meg a közegészségügyi, építésigazgatási és környezetvédelmi szempontoknak.

A temetőben, temetkezési emlékhelyen, hamvasztóüzem ingatlanán létesített telephelyet nem kell engedélyeztetni. E létesítmények temetkezési szolgáltatás céljából épültek. A temetőnek, a temetkezési emlékhelynek, a hamvasztóüzem ingatlanának meg kell felelnie az építésügyi előírásoknak, az építmények megépítéséhez építési engedély szükséges, amit szakhatósági közreműködéssel végeznek.

A temetkezési szolgáltatásról szóló reklám szabályait indokolt azzal kiegészíteni, hogy a szolgáltató elérhetőségének módja, annak időtartama is feltüntethető legyen a reklámban. A reklám tevékenység alapvetően alkalmas az eltemettető befolyásolásán túl arra, hogy a kegyeleti jogokat sértse. A törvény szándékosan nem kívánja bővíteni azokat az elemeket, amelyek a temetkezési szolgáltató elérhetőségén kívül esnek. A temetkezési szolgáltatás nem hasonlítható össze más szolgáltatásokkal, nem kínálható olyan „portékaként”, mint más tevékenységek. A reklámnak szándékosan visszafogottnak, csak a tényekre szorítkozónak kell lennie annak érdekében, hogy az elsősorban a kegyeleti jogokat, másrészt a közízlést a legcsekélyebb módon sem sérthesse.

Köztemető területén nem lehet telephelyet létesíteni olyan ipari és szolgáltató tevékenység végzésére, amely külön jogszabályban meghatározott telepengedély alapján gyakorolható. Az ilyen tevékenységgel létrehozott termékeket köztemető területén forgalmazni sem lehet, kivéve a temetéshez szükséges kellékeket. E tevékenységek végzését meg kell szüntetni, az e törvény kihirdetését megelőzően írásba foglalt szerződések esetében legkésőbb a határozott időre kötött szerződés lejártának napján, a határozatlan időre kötött szerződés esetén 2006. december 31-én.

A telephelyet (fióktelephelyet) főszabályként továbbra is a telephely fekvése szerint illetékes jegyző engedélyezi a közegészségügyi, az építésügyi szakhatóság kötelező, a környezetvédelmi, vízügyi, tűzvédelmi szakhatóságok tevékenység fajtának megfelelő közreműködésével. A jegyző az engedélyt akkor adja meg, ha a telephely a szakhatósági hozzájárulások alapján a kegyeleti, műszaki, munkavédelmi, egészségügyi és környezetvédelmi követelményeknek megfelel. Az eljárás részleteit, az egyes tevékenységek közötti differenciált követelményeket a kormányrendelet tartalmazza.

32. § A szakmai alkalmasság feltételeit az teljesíti, aki megfelel a kormányrendeletben előírt képesítési feltételeknek. E feltételek alól felmentés nem adható.

33. § (1) A pénzügyi teljesítőképesség akkor megfelelő, ha az alapító (vállalkozó)

a) adó-, vám- és járulékfizetési kötelezettségének igazoltan eleget tett,

b) igazolja és vállalja, hogy a kormányrendeletben meghatározott mértékű vagyoni biztosítékkal folyamatosan rendelkezik, amelyet kizárólag a temetési szolgáltatást igénybe vevők olyan kártérítési igényének közvetlen kielégítésére használhat fel, amelyet a szolgáltatással okozott.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott biztosíték

a) a bankszámlát vezető pénzintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzbeli betét;

b) ilyen összeg erejéig vállalt bankgarancia vagy felelősségbiztosítás.

34. § A jegyző a tevékenység gyakorlására kiadott hozzájárulását visszavonja, ha megállapítja, hogy kiadásának feltételei már nem állnak fenn.

A pénzügyi teljesítőképességet adó-, vám- és járulékfizetési kötelezettség teljesítésével, illetve vagyoni biztosítékkal való rendelkezéssel kell igazolni. A vagyoni biztosíték jelentősége abban áll, hogy azzal a szolgáltató az eltemettető kárigényét közvetlenül kielégítheti. Ez a közöttük létrejövő megállapodással történik. A vagyoni biztosíték összegét meghaladó igény érvényesítésére polgári peres úton továbbra is lehetőség van.

A törvény szerint a jegyző visszavonhatja a tevékenység gyakorlására kiadott hozzájárulását. Ezzel biztosítható a feltételek meglétének folyamatossága. A vagyoni biztosítéknak is folyamatosan rendelkezésre kell állnia.

Halottszállítás

35. § (1) Holttestet szállítani kizárólag a közegészségügyi és a járványügyi szabályokat és az alapvető kegyeleti feltételeket kielégítő, erre a célra kialakított járműben, fedéllel ellátott koporsóban (szállítókoporsóban) lehet.

(2) Rendkívüli halálesetekkel összefüggő halottszállításról külön jogszabály rendelkezik.

36. § (1) Holttest, urna külföldre történő szállításához - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - a rendeltetési hely szerinti ország hatóságának, valamint az elhalálozás helye szerint illetékes közegészségügyi hatóságnak az engedélye szükséges.

(2) Holttest külföldről Magyarországra való szállításához be kell szerezni a magyar külképviselet hatósági engedélyét, valamint az indító ország közegészségügyi hatóságának szállítási engedélyét, továbbá a befogadó temető, illetve temetkezési hely nyilatkozatát.

(3) A nemzetközi halottszállítás egyéb feltételeit külön jogszabály tartalmazza.

Halotthamvasztás

37. § (1) Hamvasztóüzemi építményt létesíteni vagy átalakítani, felújítani a településrendezési tervnek megfelelően és építési engedély alapján lehet.

(2) Az építési engedélyezési eljárás során a közegészségügyi, a környezetvédelmi, örökségvédelmi, a közlekedési, a vízügyi, tűzvédelmi, energetikai szakhatóságok működnek közre.

38. § (1) Ha a halottvizsgálati bizonyítvány szerint a holttest hamvasztható, a hamvasztást az ország területén működő bármely hamvasztóüzemben el lehet végezni. A hamvaszthatóságot tanúsító halottvizsgálati bizonyítványról az üzem másolatot készít, amit a nyilvántartáshoz csatolva kell megőrizni.

(2) Magyarországon elhunyt külföldi személy, vagy más országban elhunyt és Magyarországra szállított külföldi személy elhamvasztásához az elhunyt állampolgársága szerinti ország külképviseletének, ennek hiányában az utolsó lakhelye szerint illetékes hatóság engedélye szükséges, ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik.

(3) Hamvasztóüzem céljára felhasznált ingatlanon hagyományos sírhelyek, sírboltok nem létesíthetők, kivéve, ha az üzem temető területén létesült.

(4) Ismeretlen holttest nem hamvasztható el.

IV. Fejezet

VEGYES RENDELKEZÉSEK

A kegyeleti közszolgáltatási szerződés

39. § (1) Köztemető fenntartására és üzemeltetésére az önkormányzat azzal a gazdálkodó szervezettel köthet kegyeleti közszolgáltatási szerződést, amely a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelel.

(2) A szerződésnek tartalmaznia kell

a) a tevékenység gyakorlásának helyét;

b) az ellátandó tevékenységek felsorolását;

c) a teljesítés módját és idejét;

d) a feladat mennyiségi és minőségi követelményeit;

e) a szerződés érvényességi idejét, amely 5 évnél rövidebb és 15 évnél hosszabb nem lehet, de újbóli megkötése nem zárható ki;

f) a szolgáltatás finanszírozásának rendjét;

g) a szolgáltatás ellenértékének mértékét és a megfizetés módját;

h) a közüzemi szerződési kötelezettség alanyait;

i) a szolgáltatáshoz szükséges eszközök mennyiségi és minőségi előírásait és rendelkezésre bocsátásának módját;

j) az önkormányzati vagyontárgyak használatának, karbantartásának, felújításának és pótlásának szabályait;

k) a szolgáltatást végző személyekkel kapcsolatos követelményeket;

l) a szerződés fennállása alatt az önkormányzatot megillető ellenőrzési jogosítványokat;

m) arra vonatkozó kötelezettségvállalást, hogy ha a gazdálkodó szervezet a kegyeleti közszolgáltatás mellett temetkezési szolgáltatást is végez, a kegyeleti közszolgáltatást más gazdasági tevékenységétől, így a temetkezési szolgáltatástól számvitelileg elkülöníti;

n) a birtokbaadás feltételeit;

o) arra vonatkozó tájékoztatást, hogy a szerződésre egyebekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(3) A szerződés azonnali hatállyal felmondható, ha a gazdálkodó szervezet a (2) bekezdés m) pontjában meghatározott kötelezettségét megszegi.

40. § (1) Az önkormányzat rendelete kötelezővé teheti a köztemetőn belüli, az elhunyt hűtésével, a temetőben erre a célra rendszeresített szállító járművön történő szállításával, továbbá a hamvaknak az erre szolgáló berendezéssel történő szórásával, sírhelynyitással és visszahantolással kapcsolatos feladatok ellátására az üzemeltető szakszemélyzetének és berendezésének igénybevételét (a továbbiakban: az üzemeltető által biztosított szolgáltatás).

(2) A temető tulajdonosa, köztemető esetén az önkormányzat a temető üzemeltetésével és fenntartásával kapcsolatosan felmerült szükséges és indokolt költségek alapján állapítja meg

a) a temetési hely, illetőleg az újraváltás díját,

b) a temetkezési szolgáltatók kivételével a temetőben vállalkozásszerűen munkát végzők által fizetendő temetőfenntartási hozzájárulás díját,

c) a temetői létesítmények, illetve az üzemeltető által biztosított szolgáltatások igénybevételéért a temetkezési szolgáltatók által fizetendő díjat.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott díjfajtákon belül a köztemetőkre vonatkozó díjak mértékét az önkormányzat rendeletben állapítja meg. A díjmértékeket évente felül kell vizsgálni.

A törvény pontosítja a temetői díjak fogalomkörét. Három díjcsoport különböztethető meg: a sírhelydíj, a temető-fenntartási hozzájárulás díja, a létesítmények igénybevételi díja.

A temető olyan speciális „üzem”, amelynek működtetéséért a fenntartó felel. A temetői infrastruktúra működőképességét akkor lehet biztosítani, ha a folyamatos használat azonos feltételek mellett történik. Ezért az önkormányzati temetőkben - önkormányzati rendelettel - egyes üzemeltetői tevékenységek kötelező igénybevételét lehet előírni. A temetkezési hely első alkalommal történő temetésre való előkészítése, azaz a sírhely kijelölése, a sírásás üzemeltetői feladat. Az ezen túlmenő sírnyitás és visszahantolás már temetkezési szolgáltatói feladat is lehet, azonban - egyebek mellett - ennek az üzemeltető részére történő kizárólagos fenntartását önkormányzati rendelet kötelezővé teheti. Fennmarad az a garancia, hogy az önkormányzat a díjak megállapításakor köteles kikérni a fogyasztók területileg illetékes érdekképviseleti szerveinek véleményét.

(4)

(5) A települési önkormányzat képviselő-testülete, fővárosban a közgyűlés a díj megállapításakor kikéri a fogyasztók területileg illetékes érdek-képviseleti szerveinek véleményét.

A temetkezési szolgáltatás szabadáras. Köztemetőben azonban az árak féken tartása és a fogyasztói érdekek európai gyakorlatot követő védelme céljából a törvény a temetési hely megváltás és újraváltás, valamint a vállalkozók temetőfenntartáshoz való hozzájárulási díjának megállapítását a képviselő-testület hatáskörébe utalja, amit rendeletben állapít meg. A képviselő-testület a díj kialakításában kikéri a fogyasztók helyi érdekképviseleti szerveinek véleményét. A vélemény figyelembevétele az önkormányzat jogkövetkezménye nélküli felelőssége. (A temetőlátogatók temetőhasználata továbbra is díjmentes.)

Felhatalmazások

41. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg

a) a temetkezési szolgáltatást ellátók szakmai képesítési követelményeit, a tevékenység gyakorlásának műszaki, kegyeleti, közegészségügyi szabályait;

b) a tevékenység ellátására való jogosultság és kötelezettség eseteit, a közköltségen történő temetés, a belföldi és külföldi halottszállítás, a nem magyar állampolgár belföldi eltemetésének és hamvasztásának szabályait;

c) a temetőfenntartás és üzemeltetés, a hamvasztóüzemi építmény működési, közegészségügyi szabályait;

d) a temetők létesítésével, bővítésével, lezárásával, megszüntetésével és ismételt használatbavételével, valamint az eltemetéssel, a hamvasztással, az urnaelhelyezéssel, hamvak szórásával, a sírnyitással, a rátemetéssel, az exhumálással kapcsolatos részletes rendelkezéseket;

e) a temető, a temetkezési emlékhely, továbbá a temetési hely építményei létesítésének építési szabályait;

f) a Nemzeti Kegyeleti Bizottság szervezetére, tagjaira, feladataira és működésére, továbbá annak Titkárságára vonatkozó szabályokat;

g) a temetőszabályzat kötelező tartalmi elemeit;

h) a Nemzeti Kegyeleti Bizottság javaslatára a „Nemzeti Gyásznap” állandó vagy eseti meghatározására, a gyász nemzeti méretű kifejezésére és megformálására vonatkozó szabályokat.

(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, az egészségügyi és az igazságügyminiszter, hogy a rendkívüli halálesetekkel kapcsolatos teendőket együttes rendeletben szabályozzák.

(3) A települési önkormányzat, fővárosban a közgyűlés a törvény hatálybalépését követő egy éven belül rendeletben állapítja meg - a köztemetőre vonatkozóan - különösen

a) a temető rendeltetésszerű használatához szükséges egyéb helyi, tárgyi és infrastrukturális feltételeket;

b) a temető használatának és igénybevételének szabályait;

c) a temetési hely gazdálkodási szabályait;

d) a sírhely méretezését, sírjelek alkalmazását, a kegyeleti tárgyak, növényzet elhelyezését, a sírgondozás szabályait;

e) temetőben a kegyeleti közszolgáltatások feltételeit, a temetési hely megváltási díját, a temetőfenntartási hozzájárulás díját, illetve a létesítmények vállalkozók részéről történő igénybevételének díját;

f) a temetési szolgáltatás, illetőleg a temetőben végzett egyéb vállalkozói tevékenységek ellátásának temetői rendjét;

g) a szabálysértés eseteit.

42. § Ahol az önkormányzat a köztemető fenntartására vonatkozó kötelezettségéről kegyeleti közszolgáltatási szerződés keretében gondoskodik, a temető használatának szabályait önkormányzati rendeletben kell megállapítani.

Átmeneti és záró rendelkezések

43. § (1) E törvény a 24. § (3) bekezdésének kivételével a kihirdetését követő hatodik hónap első napján lép hatályba. A 24. § (3) bekezdése 2002. január 1-jén lép hatályba.

(2) A meglévő temető tulajdonosának a 9. §-ban meghatározott temetői létesítményeket és közműveket e törvény hatálybalépését követő öt éven belül kell megépíteni. Emiatt azonban temetési helyek nem számolhatók fel a használati időn belül, kivéve a temető tulajdonosának az eltemettetővel történt kölcsönös megegyezését. Megegyezés hiányában a használati idő lejártát követő két éven belül kell az építést elvégezni.

(3) A törvény hatálybalépésekor az egészségügyi intézmény területén működő temetkezési szolgáltató telephelyét a törvény hatálybalépését követő hatodik hónap első napjáig meg kell szüntetni. A megszüntetésig a telephelyet csak a 27. §-ban foglalt módon lehet megjelölni.

(4) Ha e törvény szerint a kegyeleti közszolgáltatási szerződés megkötésének feltételei fennállnak, a szerződést a törvény hatálybalépését követő 90 napon belül meg kell kötni.

(5) A törvény hatálybalépésekor már működő temetkezési szolgáltatónak a személyes megbízhatóságát, szakmai alkalmasságát és pénzügyi teljesítőképességét a kormányrendeletben meghatározott határidőn belül és az ott meghatározott módon kell igazolnia.