*Liturgia online – http://www.liturgia.hu*
Szerző	Dolhai Lajos
Cím	Vocabularium Eucharisticum az évközi idő könyörgéseiben
Megjelenés	Teológia 36 (2002) 142-161
Tárgyszavak	liturgikus teológia, szövegelemzés, könyörgés, áldozás, évközi idő, super oblata, postcommunio

Dolhai Lajos

Vocabularium eucharisticum

AZ ÉVKÖZI IDŐ könyörgéseiben[1]

A közelmúltban (2002. márc.) megjelent a II. Vatikáni zsinat utáni Missale Romanum 3. javított kiadása.[2] Ezt megelőzően adták ki (2001. márc.) az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció Liturgiam authenticam kezdetű instrukcióját a liturgikus szövegek fordításáról.[3] Nyilvánvaló, hogy az instrukció figyelembe vételével kell majd elkészíteni a misekönyv legújabb kiadásának nemzeti nyelvű fordításait. Időszerű tehát, ha a liturgikus-teológia módszerével elemezzük a Missale Romanum könyörgéseit, hiszen a jó fordításhoz az is szükséges, hogy ismerjük a liturgia teológiai szempontból fontos szavainak (vocabularium eucharisticum) konkrét jelentését, mert e nélkül nem tudjuk hűségesen közvetíteni az Egyház liturgiában is megmutatkozó hitét.

1. AZ ORÁCIÓK ÉS A VOCABOLARIUM EUCHARISTICUM

A liturgia Isten dicsőségét és az ember üdvösségét szolgálja. Ezzel együtt, ezt a kettős célt nem kizárva, az Egyház liturgiája tanít és nevel minket. A liturgiában közvetlenül és legegyértelműbben az Isten igéje tanít bennünket, de az Isten szava mellett, az ember szavának: az imádságoknak (euchológia) is van tanító szerepe. A szentmise imádságai közül kiemelkedik három könyörgés: a kollekta (az első könyörgés), az áldozati adományok fölötti könyörgés (oratio super oblata) és az áldozás utáni könyörgés (postcommunio). Mindhárom könyörgésnek sajátos funkciója van a liturgiában. Éppen ezért teológiájukat csak a liturgiában betöltött szerepük figyelembe vételével lehet összefoglalni.

A kollekta nem kötődik szorosan az Eucharisztia megünnepléséhez. Úgy is tekinthetjük, mint a szentmise bevezető részét lezáró imádságot, vagy mint a liturgikus ünneplést bevezető nagy orációt. Éppen ezért az Eucharisztia teológiai szótárának összeállítása szempontjából nincs különösebb jelentősége. A felajánló könyörgés lényege szerint az Eucharisztiára irányul. Egy-két kivételtől eltekintve nem találunk benne utalást a napi liturgiára. Ez az imádság az áldozati adományok felajánlásához kapcsolódik. Sajátos funkciójából következik, hogy a felajánlás céljáról, a szentmiseáldozat lényegéről tanítja az eucharisztikus közösség tagjait. Egyrészt lezárja az áldozati adományok előkészítését, másrészt szoros kapcsolatban van az eucharisztikus imádsággal, amit közvetlenül bevezet. Sok esetben elővételezi az áldozás utáni könyörgések témáit is, hiszen már a felajánló könyörgésben is imádkozunk a szentáldozat gyümölcseiben való részesedésért. Az áldozás utáni könyörgés egyrészről hálaima a szentmisén elnyert kegyelmekért, másrészről kérő imádság azért, hogy az Úr az eucharisztia megünneplését fordítsa lelkünk javára. A misekönyv általános rendelkezései egyértelműen megfogalmazzák az utolsó oráció rendeltetetését: „Az áldozás utáni könyörgésben a pap az ünnepelt misztérium gyümölcseiért esedezik”(56. p.).

Az új misekönyvben minden vasárnapnak és ünnepnek van saját felajánló és áldozás utáni könyörgése. Ez jelentős változás az V. Pius-féle misekönyvhöz képest, amikor egy könyörgést több vasárnapon is használt az imádkozó Egyház. Sőt vannak az egyházi évnek olyan időszakai, amikor hétköznap is mindennap más könyörgést imádkozhatunk (Nagyböjt, Húsvét nyolcada, stb.). A vasár-és ünnepnapi könyörgések több mint a fele új könyörgés. Az új orációk nagy része a régi szakramentáriumokból való. Vannak olyan új megfogalmazású orációk is, amelyek valamely régi könyörgés átfogalmazásával jöttek létre. Az új könyörgések forrásai között megtalálhatjuk az egyházatyák írásait is. Szép példa erre a 31. évközi vasárnap felajánlási könyörgése, amely Nagy Szent Leó egyik beszédének egyik mondatából készült.[4] Főként a rituális (szertartásokkal kapcsolatos) misékben és a különféle szükségletekben mondható misék szövegeiben találkozunk teljesen új orációkkal.

A következőkben csak az évközi idő orációit elemezzük Csak szükség esetén használjuk fel a többi orációt állításaink igazolására. Nemcsak terjedelmi okokból szűkítettük le vizsgálódásunkat, hanem azért is, mert az egyházi évben az évközi időnek nincs speciális jellegzetesslge. Ebben az időszakban nem ünnepeljük megváltásunk egyik vagy másik misztériumát, s így az Eucharisztia misztériuma nem szorul háttérbe a kiemelten ünnepelt misztérium mellett. Vélhetően itt jelenik meg legtisztábban az Eucharisztia teológiája.

Ha az Eucharisztia teológiáját az euchológiából kiindulva akarjuk felvázolni, akkor első lépésként össze kell gyűjtenünk azokat a szavakat, amelyek az Eucharisztia lényegére vagy megünneplésének valamilyen sajátosságára utalnak. Ezek önmagukban is, minden teológiai elemzés nélkül is tükrözik az Egyház hitét. Így például már a statisztikából kiderül, hogy kivételes jelentősége van a mysterium és sacramentum szavaknak, még akkor is, ha ezek nem mindig az Eucharisztia megjelölésére szolgálnak. A második módszertani lépés a fogalmak elemzése. Amennyiben szükséges csoportosítanunk is kell az eucharisztikus terminológiát.[5] Vannak olyan főnevek, amelyek az Eucharisztia „táplálék” jellegére utalnak: alimentum, alimonia, cibus (legtöbbször cibus potusque) daps, edulium, esca, nutrimentum, panis (néha panis potusque, ill. panis et calix fogalompárban), indirekt módon még a cena, convivium, mensa és a refectio szavak is. Vannak olyan fogalmak, amelyekben az Eucharisztia mint liturgikus cselekmény áll előttünk (eucharistia, frequentatio, officium) és vannak olyanok, amelyek éppen erre a szempontra nem utalnak (commixtio, perceptio, susceptio). Az Eucharisztia esemény-jellegére utal a commercium szó, az esemény eredményére, ill. gyümölcsére a corpus, a corpus et sanguis szavak; A communio, participatio fogalmak is liturgikus ünneplésre utalnak, de inkább az abból való részesedés gondolatát állítják előtérbe. A pignus (zálog) szó az Eucharisztia eszkatologikus jellege szempontjából fontos szakkifejezés. A liturgia az Eucharisztia vételének kegyelmi hatását sokféle módon is kifejezi. Néhány esetben egyszerűen a sancta szóval. Szokatlan ugyan, de az euchológia a legkülönbözőbb szavakat (delicia, divinum, remedium, res, salutare) is fel tudja használni arra, hogy az Eucharisztia üdvösségi hatásaira utaljon. Egészen különböző értelemben is használja a liturgia a donum és a munus szavakat, ahogyan azt a későbbi elemzéseinkben is látni fogjuk. Sokkal könnyebb magyarázni a virtus és az operatio fogalmakat. Az előbbi inkább az Isten tevékenységére, az utóbbi pedig az ember liturgikus tevékenységére utal. Még a könyörgésekben szereplő igéket is lehet és érdemes csoportosítani. A postcommuniók elemzésénél láthatjuk[6], hogy vannak olyan igék, amelyek az Eucharisztia táplálék jellegére utalnak, vannak olyanok igék, amelyek az Eucharisztia megújító hatását emelik ki, és vannak olyanok, amelyek az Eucharisztia megünneplésében résztvevők szerepéről tanúskodnak.

Ezek az eucharisztikus vonatkozású szavak a legkülönfélébb összefüggésekben szerepelnek, és gyakran jelzőkkel együtt, amelyek segítenek megérteni (pl. caelestis, divinus, sanctus) egy-egy főnévnek a tartalmát, hiszen egyik-másik szónak önmagában nem lenne eucharisztikus értelme. A fogalmak eucharisztikus jellegére utalnak gyakran a könyörgésekben ott lévő, alárendelt mellékmondatok. Ilyenek például a felajánló könyörgésben ismételten előforduló: quod offerimus vagy az áldozás utáni könyörgésben a quod de sancto altari tuo accepimus kifejezések. Az említett szavak különféle szerepben és mondatösszefüggésben (pl. kijelentés vagy kérés) fordulnak elő. A mondatok sok esetben csak a szóban forgó liturgikus tevékenységre utalnak, de legtöbbször teológia mondanivalót is hordoznak magukban, vagyis az Egyház eucharisztikus hitét tanítják. Annak megállapítására, hogy egy adott esetben, egy konkrét szövegösszefüggésben találunk e teológiai szempontból fontos kijelentést, az irodalmi-nyelvi elemzés törvényszerűségeit is figyelembe kell vennünk. Nyilvánvaló, hogy az analízis közben nem tekinthetünk el attól az előzetes tudástól, amelyet az Egyház liturgikus-teológiai hagyományából ismertünk meg.

2. Mysterium-sacramentum

a.). A mysterium-sacramentum előfordulási helyei:

Vasárnap super oblata post communio

1. tuis sacramentis

2. haec mysteria frequentare

4. sacramentum nostrae redemptionis

5. aeternitatis fiant sacramentum

7. mysteria tua exsequentes per haec mysteria

8. satiati munere salutari

hoc vegetas sacramento

11. et renovas sacramento

13. mysteriorum tuorum effectus...

15. cum frequentatione mysterii

16. populo quem mysteriis caelestibus

imbuisti

17. haec sacrosancta mysteria sumpsimus divinum sacramentum.

19. sacramentorum tuorum communio

20. per haec sacramenta Christi

23. caelesti sacramenti pabulo nutris

25. sacramentis caelestibus quos tuis reficis sacramentis....

mysteriis capiamus

26. caeleste mysterium

27. mysteriis sanctificationem tuae de perceptis sacramentis

29. mysteriis emundemur

30. tua sacramenta

31. refecti caelestibus sacramentis

33. sumpsimus... sacri dona mysterii

A Római Misekönyv bevezetője, az ún. Általános Rendelkezések, elég ritkán nevezi az Eucharisztiát mysteriumnak, ill. sacramentumnak.[7] A misekönyv könyörgései viszont már gyakran használják ezt a két szót az Eucharisztia jelölésére, ahogyan azt a fenti táblázatból is láthatjuk. Ezen szavak aránylag gyakori előfordulása[8] a felajánló és áldozás utáni könyörgésekben arra utal, hogy ezek a szavak az orációkban legtöbbször kifejezetten is az Eucharisztiára vonatkoznak. A mysterium fogalommal és szóval a kezdetektől fogva találkozunk az egyházban, leginkább a szentmisében, a változó részekben (főleg a könyörgésekben) éppúgy, mint az állandó részekben (elsősorban a római kánonban). A tridenti zsinat után a „mysterium” eredeti jelentése háttérbe szorult, s a misztérium-teológia szinte teljesen feledésbe merült. O. Casel[9] volt az, aki a múlt században a szó eredetére, használatára és jelentésére ráirányította a liturgikusok figyelmét, s megtanított bennünket arra, hogy ennek a két szónak a tartalmát a liturgikus szövegekben nem lehet a „titok” fogalmával visszaadni.[10] Az sem elegendő, ha a szót csak szűkebb értelemben az Egyház megszentelő tevékenységét hordozó hét szentségre értjük. Keresztény értelemben misztériumnak nevezhető minden olyan természetfölötti valóság, amely látható módon is jelenvalóvá lesz számunkra. A liturgia a kultikus misztériumok közé sorolható. O. Casel egyik meghatározása szerint, amely lényegileg megegyezik a II. Vatikáni zsinat liturgikus konstitúciójának „meghatározásával”, „a liturgia ... Krisztus és az Egyház misztériuma.”[11]

b.) A szó jelentése és liturgikus használata:

A misztérium szó a görög müein igéből származik. Pontos jelentését homály fedi; általában jelenti valaminek a bezárását, becsukását, jelentheti valaminek az elrejtését és eltitkolását is. Már az ószövetség görög fordításaiban is megjelenik.[12] A biblián kívül, hellenisztikus környezetben gyakran használták a misztérium-vallások, de nyilvánvalóan teljesen más értelemben, mint a biblia. Ezekben a vallásokban a misztérium olyan titkot, titkos vallási tanítást, vallási szertartást jelentett, amelyeken csak a beavatottak vehettek részt. A szinoptikusok csak egy alkalommal használják a mystérion szót (Mk 4, 11). A misztérium szó újszövetségi értelmezésének mélységeit Szent Pál levelei tárják fel előttünk.[13] Nála a misztérium szó már Isten egész üdvözítő tervét jelenti, amely Krisztusban lett nyilvánvalóvá számunkra (Ef 3,8-12). Az egyházatyák a misztérium szót ugyanabban az értelemben használták, mint a Szentírás, de még nem egészen egyértelmű ennek a szónak a jelentése. A Szentíráshoz hasonlóan a misztérium szót a Krisztus-esemény egészén kívül (1 Tim 3,16) annak egyes mozzanataira is szívesen használták. Így például Antióchiai Szt. Ignác Jézus életével kapcsolatban három misztériumról beszél[14] Hippolütosz különösképpen is kiemeli a megtestesülés misztérium jellegét[15] , Cyprianus szerint pedig „az üdvösség misztériuma Krisztus keresztje”.[16] Több értelemben használják tehát a misztérium szót, az üdvtörténet legkülönbözőbb eseményeit jelölik vele, de nem is annyira az egyes mozzanatok és események jelölésére használják ezt a szót, hanem misztériumnak tekintik mindazt, amiben Isten üdvözítő tevékenysége látható módon megnyilvánul. A görög atyáknál a mysterion úgy jelenik meg, mint az üdvtörténet kulcsfogalma, mintegy „vezérfonal”, amely egybekapcsolja Isten fokozatosan megvalósuló üdvözítő tervét. Misztérium mindenekelőtt maga Krisztus, amennyiben benne a láthatatlan Isten láthatóvá vált. Krisztus misztériuma az alapja az Egyház misztérium jellegének. Az egyházban pedig találkozunk kultikus misztériumokkal (liturgia, szentségek), amelyek által Krisztus misztériuma folytatódik bennünk. A IV-V. században a mysterion szóval jelölik a különböző liturgikus cselekményeket, köztük is elsősorban az Eucharisztiát. A nyugati egyház kezdetben még használja a mysterion szót, a latinosított miszterium formában, majd pedig a sacramentum szóval fordítja mindazt amit a keletiek mysterionnak neveztek. A nyugati egyházatyák szinonimaként mindkét terminológiát használták. Már Ágostonnál megfigyelhető az a tendencia, hogy a sacramentum szóval inkább a szentségek jelszerűségét jelöli (visibile signum), a mysterium szóval pedig a jelek által jelzett belső tartalmat. A sacramentum, a mysterium formája, a mysterium pedig a sacramentum belső tartalma. A szentségek jelszerűségének hangoztatásából következően a sacramentum szó egyre inkább valami érzékelhető, statikus valóságot jelöl, a mysterium pedig megőrzi eredeti dinamikus jelentését: egy cselekményben megnyilvánuló kegyelmi valóságra utal.

A mysterium és a sacramentum szó használata a liturgikus szövegekben nincs mindig összhangban az egyházatyák írásaiban található jelentéssel, annak ellenére sem, hogy a liturgikus szövegekben felfedezhető az egyházatyák szemléletmódja. H. Lubac[17] rámutatott arra, hogy a középkori eredetű liturgikus szövegekben is megfigyelhető a következő törvényszerűség: amíg a sacramentum-ot az Egyház „létrehozza, „megőrzi”, „kiosztja”, „fogadja”, „eszi és issza”, addig ezzel szemben a mysterium-ot „véghezviszi”, „megünnepli”, „bemutatja”. Az első esetben a szentség úgy áll előttünk mint egy konkrét valóság, ami „táplál”, „megtisztít”, „megerősít”, ezzel szemben a mysteriumot meg kell ünnepelnünk, a mysterium-ot szolgálnunk kell. Ezen törvényszerűség ellenére is azt kell mondanunk, hogy a liturgikus szövegek legtöbbször szinonima-szerűen használják ezt a két szót. Egy-egy esetben a mondat összefüggésből, illetve az oráció alapgondolatából látható a két szó jelentése közötti árnyalatbeli eltérés. A különbözőségek ellenére közös bennük, hogy mindkét fogalom, ill. szó olyan látható cselekvésre és érzékelhető jelre utal, amely valami láthatatlan valóságot hordoz önmagában. R.Hotz szerint összefoglalóan a következőt mondhatjuk: „Ha összehasonlítjuk a müszterion és a sacramentum szó biblikus, patrisztikus és liturgikus használatát egy közös konstanst állapíthatunk meg. Mindkét fogalom a titok szó kettős értelmét (isteni valóság - látható jel) tartalmazza, bár különböző mértékben hangsúlyozzák az egyik vagy másik szempontot.”[18]

A liturgikus és patrisztikus hagyománynak megfelelően a Missale Romanum 1970 nemcsak az Eucharisztiát nevezi mysteriumnak/sacramentumnak. Misztériumnak mondja isteni üdvözítő tervét,[19] az üdvtörténet egyes mozzanatait, mint például Jézus születését[20], Jézus feltámadását[21], az Egyházat mint az üdvösség jelét és eszközét[22], a szentségeket[23], a papságot, mint mysteriumok kiszolgáltatóit[24], stb.

A könyörgésekben vannak olyan jellegzetes formulák, amelyekben a mysterium/sacramentum egyértelműen a szentségi színeket jelöli: mysteria quae sumpsimus, sacramenta quae sumpsimus. Főként az áldozás utáni könyörgésekben a mysteria[25] és a sacramenta[26] a magunkhoz vett Eucharisztiát jelenti. Még egyértelműbben látjuk ezt olyan[27] megfogalmazásokban, ahol a szöveg a szentség konkrét vételére is utal: huius susceptio sacramenti[28], perceptio sacramenti[29], tui communio sacramenti[30], stb. Meg kell azt is jegyeznünk, hogy a mysterium/sacramentum mint Eucharisztiára utaló szakkifejezés nem azonosítható egyértelműen az eucharisztikus színekkel (átváltoztatott kenyér, bor), nem is a valóságos jelenlétre utaló szakkifejezés a szentmiseáldozat jellegével szemben, hanem egyszerűen csak arra az eseményre utal, amit megünneplünk,[31] a konkrét liturgikus cselekményre. Különösen a super oblatákban (pl.2. vas.) és a post communiokban (pl.20. vas.), ha a hoc, ill. a haec mutató névmásokkal szerepelnek ezek a szavak, akkor az Eucharisztiára, ill. az előttünk lévő szentségi színekre való utalás egyértelmű. Az Eucharisztia misztériumára utalnak a jelzők is, amelyek nélkül alig találkozunk a mysterium szóval. Úgy áll előttünk az Eucharisztia mint Isten misztériuma (tuum, pl. 1.vas. SO, 19. vas. PC), isteni misztérium (divinum, pl. 17. vas. PC), mennyei misztérium (23. vas. PC), szent és legszentebb misztérium (33. vas. PC; 17. vas. SO). Ezek a melléknevek alkalmasak arra, hogy az Eucharisztia természetfeletti eredetére és jellegére utaljanak, továbbá arra, hogy az Eucharisztia nem a természetes, hanem a kegyelmi élet tápláléka kíván lenni. Ugyanez az értelme a birtokos jelzőknek is. Az Eucharisztia „Krisztus szentsége” (20. vas. PC), általa a megváltás misztériuma folytatódik bennünk (4. vas. SO), az „üdvösség misztériuma” (19. vas. SO). Jelenvalóvá teszi számunkra Krisztus szenvedésének misztériumát (32. vas. SO), sőt az egyik könyörgés szerint Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának misztériumát is.[32]

Az Eucharisztia „hitünk szent titka”. Erre utal a mysterium és sacramentum szó, amelyek bőségben előfordulnak az általunk vizsgált orációkban (összesen 14 mysterium, 16 sacramentum). Összefoglalóan azt kell mondanunk, hogy többes számban és főként a felajánlási könyörgésekben a misztérium az Eucharisztia megünneplésének esemény jellegére utal; a sacramentum, főként az áldozás utáni könyörgésekben egyes és többes számban is az ünneplés gyümölcsére, a magunkhoz vett szentségre vonatkozik. E misztérium jellegzetességeire és hatásaira utalnak a jelzők, a névmások, a birtokos jelzős szerkezetek, és az igék is.

3. MUNUS - MUNERA

a.) A munus az évközi idő felajánlási könyörgéseiben:

Évk. 3. vas: munera nostra suscipe ...

Évk. 4.vas.: munera nostra servitutis...

Évk. 9. vas.: cum muneribus ad altaria concurrimus.. .

Évk. 10. vas.: ut quod offerimus tibi sit munus acceptum...

Évk. 11.vas.: praesentium munerum et alimento vegetas et renovas sacramento....

Évk. 13. vas.: mysteriorum tuorum effectus… sacris muneribus...

Évk. 15. vas.: munera supplicantis ecclesiae...

Évk. 17. vas.: suscipe munera… ut haec sacrosancta mysteria...

Évk. 20. vas.: suscipe munera nostra ....

Évk. 23. vas.: hoc munere veneremur… sacria participatione mysterii ...

Évk. 33. vas.: munus oblatum...

A 4, 10, 11, 13, 15, 17, 20, 23, 33. vasárnap könyörgéseiben az adomány: a felajánlott kenyér és bor nem valami tárgyi valóság, hanem maga a liturgia végzése. Felajánljuk Istennek a szolgálatunkat, egyéni és közös imádságainkat, az istentiszteletet, mint adományt, hogy ez is váljék Isten dicsőségére és lelkünk javára. Összefoglalóan mégis azt mondhatjuk, hogy a „munus” elsősorban és leggyakrabban "adományt" jelent, mégpedig az Istennek felajánlott áldozati adományt (vö.: 34.évk. vas.: suscipe sacra munera). A liturgia végzése, az istentisztelet is az ember adománya, a kenyér és a bor pedig érzékelhető jelei adományozó lelkületünknek.

b.) A munus az évközi idő áldozás utáni könyörgéseiben:

Évk. 3.vas.: vivificationis tuae …munere gloriemur...

Ebben a könyörgésben a munus ajándékot jelent. A szentáldozás: Krisztus teste és vére, Isten ajándéka, ami éltet bennünket: „Aki engem eszik, élni fog általam” (Jn 6,57). Jézus a világ életéért feláldozott testét és vérét, vagyis önmagát adja nekünk valóságos ételnek, italnak, hogy azt magunkhoz véve örökké éljünk (Jn 6,51-58).

Évk. 4.vas.: redemptionis nostrae munere vegetati...

Az Eucharisztia a megváltás művéhez kapcsolódó ajándék; olyan ajándék, ami által a megváltás műve (opus redemptionis) folytatódik bennünk, ill. ami által a megváltás művében részesedünk. Ez a kifejezés arra emlékeztet bennünket, hogy a liturgia elsősorban Isten műve.

Évk. 8.vas.: satiati munere salutari...

"Üdvösségszerző ajándékkal" vendégel meg minket a mi Istenünk. A napi evangéliummal összhangban az Eucharisztia eszkatologikus vonatkozására emlékeztet bennünket ez az oráció.

Évk.14.vas.: repleti muneribus… et salutaria dona...

Mint Isten ajándékait vesszük magunkhoz az eucharisztiát, s ezek az adományok (ajándékok) vezetnek el minket az örök életre.

Évk. 15.vas.:sumptis muneribus...

Egyedüli hely, ahol a munus nem mint valamiféle konkrét elnyert "tárgyi adomány" (Krisztus teste) szerepel, hanem általánosságban véve utal arra, hogy az eucharisztia megünneplése által részesülünk Isten ajándékaiban

Évk. 18.vas.: quos caelesti recreas munere...

A "caelesti" jelzővel szerepel a munus. Nemcsak itt, hanem más helyeken is (22, 23,24,26) találkozunk ezzel a jelzővel. Ez a jelző az eucharisztia égi, isteni eredetére utal.

Évk. 31.vas.: tuo munere praeparemur...

Ezzel az ajándékkal készülünk az örök életre, vagyis az Eucharisztia az örök élet záloga, a mennyei lakoma elővételezése.

Évk. 32.vas.: referimus sacro munere vegetati...

Azért adunk hálát a szentáldozás után, mert az Isten „szentségi ajándékkal” táplált minket.

c.). A szó liturgikus-teológiai jelentése:

A „munus”, ill. a „munera” szavak gyakran előfordulnak a szentmise könyörgéseiben, így tehát érthetően az évközi idő orációiban is. A szó alapjelentéséből következően főként felajánláskor (15-ször; 12 esetben egyes számban, háromszor többes számban), de még az áldozás utáni könyörgésekben ( 8 előfordulás: 2 többes szám, 6 egyes szám) is hozzátartozik szentmise szótárához. Ez a sajátos kettőség arra utal, hogy sohasem szabad önmagában nézni ezt a szót, hanem csak mindig a mondatösszefüggésekben, ill. az imádságok teljes gondolati egységében[33] vagy legalább a munus-munera a főnévhez kapcsolódó igét feltétlenül figyelembe kell vennünk[34].

Hosszú és bonyolult a szó jelentéstörténete.[35] A szó már a klasszikus latinban is legalább három dolgot jelent[36]: 1) feladat, tisztség ; különösen is nyilvános közhivatal, tisztség, szolgálat, 2) valaki irányában megnyilvánuló szívesség, kegyesség, szolgálat, 3) ajándék; bizonyos szándékkal vagy célból adott adomány. Az egyházi, liturgikus latinban is többféle jelentése van a szónak.[37] Jelentheti egyszerűen a liturgikus funkciót, jelenti az Istennek felajánlott emberi adományt és jelölheti a liturgiában elnyert isteni adományokat is.

Az orációk alapján joggal mondhatjuk, hogy a munera, a többes számú alak majdnem mindig a felajánlott adományokat jelenti, a munus, az egyes számú forma pedig a liturgikus tevékenységet. Jó példa az első jelentésre az évközi idő 9. vasárnapjának könyörgése, amikor a pap így imádkozik: „Istenünk, jóságodban bízva jöttünk össze, hogy adományainkat (cum muneribus) tisztelettel oltárodra helyezzük.”[38] Az offerre munera kifejezésből is nyilvánvaló, hogy a munera szó az adományokra vonatkozik.[39] Néha jelző is áll a munera szó mellett, s ez meghatározza a felajánlás célját, vagy valamilyen körülményét.[40] Sokféle célból ajánlhatjuk fel adományainkat: a szentek emlékezetére[41], elhunyt személyekért[42], stb. A liturgikus szöveg még arra is utal, hogy ezeket az adományokat Istentől kaptuk.[43] Más szövegekből kiindulva azt is igazolhatjuk, hogy lényeges különbség van a felajánlott adományokkal kapcsolatban a hostiae, oblationes és a sacrificia szavak jelentése között. Ritkábban a dona és a sancta szót is használják a könyörgések a felajánlás tárgyának a megjelölésére, s ebben az esetben a sancta még nem azonos a szentáldozásban magunkhoz vett Eucharisztiával, hanem csak egyszerűen mint sacra munera értendő, amit felajánlunk az Eucharisztia céljára.[44] Egyébként a felajánlási könyörgések nagyon ritkán nevezik a felajánlott adományokat konkrétan kenyérnek[45] és bornak. Csak a zsinat után megfogalmazott új liturgikus szövegekben találkozunk ilyenekkel.[46]

Az egyes számú alakban a felajánlott adomány (munus oblatum) az Eucharisztia konkrét megünneplése. O. Casel szerint a szentmise imádságaiban a „munus nem annyira az anyagi jellegű felajánlási adományt jelenti, hanem inkább az adományokkal, ill. az adományokban végbemenő megszentelő jellegű cselekményt, azaz a liturgiát mint Isten és a közösség cselekményét jelenti.”[47] Az Eucharisztia megünneplése, az Egyház ünnepe,[48] a szentmisének, mint áldozatnak az ünnepe,[49] amit mint „Fölségednek bemutatott áldozati adományt”[50] bemutatunk. Sőt az egyik oráció a liturgikus szolgálatot is kifejezetten „munus”-nak nevezi (munus nostrae servitutis)[51]

Összefoglalóan azt kell mondanunk, hogy a felajánló könyörgésekben az Egyház adományokat ajánl fel az Istennek, hogy kifejezze tiszteletét és hódolatát Urának, és főként azt kéri az Egyház Urától, hogy fogadja el ezeket az adományokat. Visszatérően találkozunk két jellegzetes kéréssel. Az egyik, amely Isten tetszését kéri (placare), a másik pedig azt reméli, hogy Isten elfogadja ezeket az adományokat a mi üdvösségünkre.

Az áldozás utáni könyörgésekben a szó főleg csak egyes számban fordul elő, többes számban mindössze csak két alkalommal. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a szó itt szinte mindig Krisztus testét és vérét jelenti, amely mint lelki táplálék megerősíti és megújítja a keresztény embert, s ezt az ajándékot Isten jóságának köszönhetjük.

Tanulságos és sokatmondó számunkra, hogy ezekben az imádságokban nem találkozunk az „adok-kapok” gondolattal. Az ember önként ajánl fel valamit Istennek, és amit az üdvözítő Isten ad nekünk, az mindenesetben ajándék. Az Isten nem „köteles” a mi ajándékunkat viszonozni. Csak egy kivétel van, az évközi idő 20. vasárnapja, amikor így imádkozunk: „Istenünk, fogadd el áldozati adományunkat, amelyekben dicsőséges csere valósul meg számunkra: felajánljuk a tőled kapott földi ajándékokat, és megnyerünk téged magadat.” A Sacramentárium Veronense- ből (n. 98) került át ez a könyörgés a legújabb misekönyvbe, tehát nem új megfogalmazás. Az egyházatyák korában még jól ismert gondolatnak, a „csodálatos csere” (commercium admirabile) szoteriológiai alapelvnek a megjelenése ez liturgiánkban.[52]

4. Az OBLATIO

Az oblatio azon liturgikus alapfogalmak közé tartozik, amelynek megértése fontos az Eucharisztia teológiája szempontjából. Nyilvánvaló, hogy leginkább a felajánlási könyörgésekben találkozhatunk vele.[53] A főnév az offerro, oferre igéből származik. Jelentése egyértelmű: ajánl, felajánl, eléje visz. A klasszikus latinban nem létezik ez az ige és a belőle származó főnév, Cyprianus leveleiben találkozunk vele először (Epist 34,1). Tíz alkalommal találkozunk a főnévi formájával (oblatio), tíz alkalommal pedig az igével (obferre). Ennek megfelelően kétféle jelentése is lehet: Jelentheti egyrészt a felajánlást, mint cselekményt, másrészt a felajánlott adományt. Mint más latin szavak esetében is, a –tio suffixum valami cselekményre, eseményre utaló képző. Egyes számban inkább az eseményre, többes számban a felajánlott adományokra utalószóként szerepel. A szó utalhat a felajánló személyre is (1.v.: tuae plebis oblatio, 22.v.: sacra semper oblatio), de mégis elsősorban a felajánlott adományt jelöli (18.v.: hostia spiritualis oblatione suscepta; fidelium preces cum oblationibus hostiarum).

Az oblatio szó az Eucharisztia megünneplésekor az ünneplő Egyház szerepét hangsúlyozza.[54] Olyan szó, amely önmagában nem utal sem az Eucharisztia szentségi jellegére, sem a szentmise áldozat jellegére, hanem inkább az Eucharisztiát mint konkrét liturgikus cselekményt állítja elénk. Egyes számú formában az oblatio nagyon alkalmas arra, hogy ebből a szóból kiindulva tárgyaljuk az Eucharisztia teológiáját, főként akkor, ha a liturgikus ünneplés adományairól beszélünk. A könyörgésekből ismételten egyértelműen kitűnik, hogy az oblatio szó az aktuálisan végmenő liturgiára vonatkozik.[55] A könyörgésben szereplő egyéb szavak értelmezik és minősítik az oblatio-t, és ezáltal úgy jelenik meg előttünk a konkrét eucharisztikus ünneplés, mint az imádkozóknak[56], az Egyháznak[57], a hívő népnek[58] és Isten családjának felajánlása[59]. A felajánláshoz kapcsolódik az Egyház imája, amelyben azt kérjük, hogy az Isten fogadja[60] el felajánlásunkat, hiszen az Egyház liturgiája csak így válhat[61] olyan üdvösségi eseménnyé, amely az Isten dicsőségét és az ember üdvösségét szolgája. A 22. vasárnap felajánló könyörgésében az Egyház így imádkozik: „Istenünk, szerezzen nekünk mindig üdvösséges áldást ez az áldozati adomány (oblatio)[62], hogy ami a kenyér és bor színe alatt történik, annak ereje életté váljék bennünk.”

Az Egyház tanítása szerint a szentmisében jelenvalóvá válik szakramentálisan Krisztus áldozata. Az Egyház felajánlását, áldozatát Krisztus áldozatához kapcsolja, aki tökéletes áldozatként önmagát ajánlotta föl értünk (Zsid 9,11-10;18). Legegyértelműbben és legszebben Szent Kereszt felmagasztalása ünnepének felajánló könyörgése fogalmazza meg ezt a hitigazságot: „Kérünk Istenünk, tisztítson meg minket minden bűnünktől ez az áldozat, mely a kereszt oltárán az egész világ vétkét eltörölte”. Nemcsak a teológia, hanem a könyörgések is érzékeltetik, hogy a szentmiseáldozat lényegét tekintve azonos a golgotai áldozattal, de a két áldozat azonossága mellett vannak különbözőségek is. Az évközi idő 18. vasárnapján a felajánló könyörgésben így imádkozunk: „Irgalmas Istenünk, szenteld meg ezeket az adományokat és elfogadva lelki áldozatunkat, tégy minket neked szentelt örök áldozattá.” A lelki áldozat fogalma megfelelően rámutat a két áldozat közti különbözőségre. A szó az 1. Péter levélből (2,5) származik, és az Eucharisztiára vonatkozik, nem pedig önmagában a kenyérre és a borra, mint anyagi elemekre, amit esetleg áldozatként fölajánlhatnánk az Istennek. Az Epiphania felajánló könyörgése is egyértelművé teszi, hogy az Eucharisztia megünneplése lelki áldozat felajánlása Istennek: „Istenünk tekints jóságosan Egyházad adományaira. Már nem aranyat, tömjént, mirhát hozunk eléd, hanem magát Jézus Krisztust, akik ezekben az adományokban vallunk, feláldozunk és magunkhoz veszünk.” Ez a könyörgés teljesen összhangban a tridenti zsinat, a szentmise áldozat jellegére vonatkozó tanításával.[63]A szentmise áldozat jellegére való utalás nemcsak a bibliában, hanem az egyházatyák[64] írásaiban és a liturgikus szövegekben is elég hamar megjelent. A római kánonban megjelenő oblatio spritualis[65], amely a görög logiké thüszia fordítása, is mutatja, hogy az egyház az áldozati jellegű fogalmakat kezdettől fogva lelki értelemben használta. A keresztények számára már nem a külső, látható adományok a fontosak, hanem az, amit ezek által ünnepelnek. Nemcsak az egyházatyák, hanem a tridenti zsinat (DS 1742) is kijelentette, hogy a Malakiás próféta jövendölésében (Mal 1,10-11) szereplő „tiszta áldozat” (munda oblatio) a szentmisére vonatkozik. Ezt a jövendölést nem vonatkoztathatjuk a golgotai áldozatra, mert napkeltétől napnyugtáig a pogányok között mutatják be, ami nem áll a keresztáldozatra. A Missale Romanum-1970 III. eucharisztikus imájában egyértelműen is megfogalmazódik az Egyháznak ez a hite: „Istenünk... népet gyűjtesz magad köré szüntelen, hogy napkelettől napnyugatig tiszta áldozatot mutasson be neked.” Az évközi idő 31. vasárnapjának felajánló könyörgése is explicite tanítja, hogy a szentmise áldozatnak (hoc sacrificium) tiszta áldozatnak kell lenni.[66] Más könyörgésekből még egyértelműbben látjuk, hogy az oblatio, a liturgikus felajánlás, a szentmise liturgiája a legtökéletesebb áldozat, ill. az istentisztelet teljessége.[67]

5. Az Eucharisztia mint SACRIFICIUM

Az Eucharisztia teológiája szempontjából kiemelt jelentősége van a sacrificium fogalomnak, ami már a klasszikus latinban is a kultikus (pogány) áldozatok megjelölésére szolgált. A szó etimológiája is tanulságos számunkra, hiszen a sacrum és facere szavak összetételéből keletkezett szó az eucharisztikus áldozatra mint cselekményre utal.[68] A szó másik jelentése szerint a sacrificium: az áldozatra bemutatott adomány. Keresztény használatban a III-IV. században jelenik meg, először Cyprianus írásaiban. Nála is az áldozat egyrészt úgy jelenik meg mint egy liturgikus esemény (sacrificium dominicum;celebrare sacrificia divina)[69], másrészt mint kenyér és bor, amit felajánlunk az áldozatbemutatáshoz.[70] Már a misekönyv általános rendelkezéseiben is ismételten találkozunk vele. Ez a hivatalos dokumentum a szentmisét sacrificium eucharisticum-nak (ÁR. 7.) mondja. Az Eucharisztia Krisztus testének és vérének áldozata[71], amely által Krisztus keresztáldozata jelenvaló válik számunkra.[72] A bevezető szavai beszélnek még „Krisztus húsvéti eucharisztikus áldozatáról,”[73] utalván arra, hogy lényegi összefüggés van a golgotai áldozat és a szentmise áldozat között. Az évközi idő 6. vasárnapjának könyörgése egyetlen mondatban összefoglalja a szentmise áldozat jellegének teológiáját: „Istenünk, te a sokféle ószövetségi áldozat helyébe egyetlen tökéletes áldozatul Fiad keresztáldozatát rendelted. Kérünk, fogadd el híveid áldozati adományát, mint egykor elfogadtad Ábel áldozatát, hogy amit most Fölséged dicsőítésére felajánlunk, az egész világ üdvösségére váljék.” A könyörgés megemlíti az ószövetségi tökéletlen áldozatokat, ill. áldozati adományokat (hostiae), kiemelten is Ábel áldozatát (munera Abel), továbbá Krisztus tökéletes áldozatát (unius sacrificii perfectione), és a mi áldozatunkat (sacrificium), amely elválaszthatatlan Krisztus jóvoltából az egész világ üdvösségére válik. A fogalom a szentmise áldozat jellegével kapcsolatban a teológiában terminus technicus lett. Régebben gyakrabban, manapság már ritkábban az Eucharisztia megünneplését nemcsak szentmisének, hanem szentmiseáldozatnak nevezzük.[74]

Az euchológiában különösen is a felajánló könyörgésekben találkozhatunk vele, de előfordul még a postcommunióban is.[75] A fogalom néhány kivételtől eltekintve mindig az Eucharisztiát jelenti.[76] Sok esetben a hoc mutató névmás, vagy egyéb rámutató szavak[77] is egyértelművé teszik, hogy a közvetlenül előttünk lévő Eucharisztiáról van szó. Erre jó példa a pünkösdi super oblata, amikor azért imádkozunk, hogy a Szentlélek nyilatkoztassa ki ennek az áldozatnak titokzatos értelmét (huius sacrificii arcanum). Az Eucharisztia a dicséret és a kiengesztelődés áldozata[78], amit élőkért és holtakért felajánlunk. Az eucharisztikus áldozatnak bőségben vannak kegyelmi hatásai, aminek elnyeréséért már a felajánlási könyörgésekben[79] is, de főként az áldozási után imádkozunk. Az évközi idő könyörgéseiben ugyan nem, de egyéb könyörgésekben gyakran visszatérő formulák: huius virtute sacrificii, per huius sacrificii virtutem, amelyek arra utalnak, hogy a bemutatott szentáldozat erejében bizakodva akarjuk elnyerni Isten kegyelmét.

Többes számban (sacrificia) a szó nem kifejezetten a szentmiseáldozatot, hanem inkább a felajánlott áldozati adományokat jelenti.[80], vagyis a kenyeret és a bort, anélkül, hogy ezeket teológiai értelemben vett valóságos áldozati adománynak tekintenénk. A Római kánonban[81] a „Te igitur” kezdetű imádságban is ezt látjuk, amikor azért imádkozunk, hogy az Atya áldja meg „ezeket az adományokat, és ajándékokat, ezt a szent és tiszta[82] áldozatot”.[83] Még akkor is állíthatjuk ezt, ha a szövegben szent és tiszta áldozati adományokról van szó, hiszen ezek a szavak a konszekráció előtt csak az adományokra vonatkozhatnak, amelyeket a tulajdonképpeni áldozat jelenvalóvá tétele érdekében felajánlunk. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy a sacrificia milyen értelemben szerepel a felajánlási könyörgésekben.[84] Az általunk elemezett szövegekben, a 32. vasárnapi super oblata szövegében a sacrificia egyértelműen az adományokat jelenti, a 27. vasárnapi szövegben „a rendelésed szerint bemutatott áldozat” kifejezés általános értelemben jelenti az Eucharisztia megünneplését. Nyilvánvaló, hogy ennek van áldozati jellege, de a szöveg önmagában csak indirekt módon utal a szentmise áldozat jellegére.

Az évközi idő könyörgéseiben öt alkalommal találkozunk vele, kétszer egyes számban, háromszor többes számban. Mind az öt a felajánló könyörgésben található. Mindegyik előfordulás jellegzetes és tanulságos a szentmise áldozat jellege szempontjából:

1) 12. évk. vas.: ... sacrificium placationis et laudis...

A szentmise áldozat kettős céljára utal ez a kifejezés: az engesztelő és dicsérő jellegre. A zsidókhoz írt levél teológiájával összhangban (Zsid 13,11; 13,15) Jézus „engesztelő és dicsérő áldozatát” ajánljunk fel a szentmisében Isten dicsőségére és bűneink bocsánatára. Teljes összhangban van ez a tridentinum tanításával, a mely a szentmise áldozat jellegéről tanítva (1562, XXII. sess.) kijelenti, hogy a szentmisének „engesztelő” értéke is van (DS 1753).

2) 16. évk. vas.: ... accipe sacrificium a devotis tibi famulis...

A Sacramentarium Veronense-ből való (n. 1188) ez a könyörgés, amely Krisztus és az Egyház áldozatát üdvtörténeti összefüggésben állítja elénk. A könyörgés teljes szövege beszél az ószövetségi áldozatok elégtelenségéről, Krisztus áldozatának tökéletességéről és egyedülálló jellegéről, és arról is, hogy mi a célja annak, hogy Krisztus áldozata jelenvalóvá válik az Eucharisztia megünneplésében.

3) 27. évk.vas.: ... suscipe sacrificia instituta tuis praeceptis...

Olyan könyörgés ez, amelyben kivételesen utalás van az utolsó vacsorára, az eucharisztia alapítására, ill. arra, hogy a szentmisében a Krisztus „rendelése szerinti áldozatot” mutatjuk be.

4) 31. évk. vas.: ... Fiat hoc sacrificium, Domine, oblatio tibi munda...

Azért tanulságos ez a szöveg, mert megfigyelhetjük benne a sacrificium és az oblatio szavak közötti finom különbséget. Mindkettő áldozati jellegű terminológia, de a sacrificium a konkrét anyagi jellegű áldozatot jelenti, míg az oblatio inkább spiritualis értelemben szerepel.

5) 32. évk. vas.: ... sacrificiis praesentibus intende placatus...

Ebben a könyörgésben a sacrificium egyértelműen a felajánlott adományokat, a kenyeret és a bort jelenti. Más könyörgésekből is látjuk, hogy ha a sacrificium szó, többes számban szerepel (sacrificia) akkor a kenyérre és a borra vonatkozik[85], hiszen ezekben az imádságokban az áldozati adományok elfogadásáért és megszenteléséért imádkozunk.

6. AZ EUCHARISZTIA ÉS HOSTIA

a.). A hostia előfordulási helyei:

2. évk.v. SO.: has mysteria frequentare huius hostiae commemoratio

16. évk.v. SO..: qui legalium differentiam hostiarum unius sacrificii perfectione sanxisti

18. évk.v. SO.: hostiae spiritalis oblatione suscepta

21. évk.v. SO.: qui semel hostia adoptionis tibi populum acquisti

28. évk.v. SO.: suscipe fidelium preces cum oblationibus hostiarum

b.). A szó teológiai elemzése:

A klasszikus latinban is megvan ez a szó, és elsődleges jelentésében áldozati állatot jelent.[86] A keresztény szóhasználatban[87] gyakran használták a „thüszia”, a lelki áldozat fordítására (Róm 12,1; 1 Pét 2,1; Zsid 13,15). A fogalommal leginkább a super oblata-ban találkozunk.[88] A többes számú formával (hostiae) kizárólag a felajánló könyörgésekben találkozhatunk.[89] A hostia a Római Misekönyvben csak egyszer jelenti az ószövetségi áldozatokat, éppen az általunk vizsgált könyörgések egyikében.[90] Kétszer azt az embert jelenti, akinek kedves áldozattá kell lennie Isten előtt az Egyház adományaival együtt.[91] Ez a szóhasználat összhangban van a Róm 12,1 szavaival: „Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul.” A misekönyvben a hostia éppúgy, mint a dona, munera, oblationes és a sacrificia szavak a kenyeret és bort jelentik, amelyek számunkra a teremtő, hatékony ige (vi verborum) és a Szentlélek által (per virtutem Spiritum Sanctum) Eucharisztiává lesznek. A szónak a liturgikus latinban is különféle jelentései vannak, a konkrét használattól függően. A felajánló könyörgésekben a hostiae, vagyis a többes számú forma elsősorban az áldozati adományokat jelenti, amelyeket felajánlunk[92] különböző okokból,[93] élőkért[94] és holtakért[95], kérvén Istent, hogy fogadja el azokat kegyesen.[96] Azok a birtokos jelzők sem változtatnak a szó értelmén, amellyel kifejezésre juttatjuk, hogy a szentmisében ezeket az adományokat (hostiae) az Egyház[97], Isten népe[98], a család[99] vagy egyszerűen alázatos kérésünkből fakadó[100] adományaként ajánljuk fel. Azután már, mint Istentől elfogadott adománynak vannak különböző hatásai, amelyek túlmutatnak a felajánlott áldozati adományokon,[101]Az orációk. konkrétan is megfogalmazzák, hogy mi az áldozati adományok felajánlásának a célja és remélt eredménye, aminek elnyeréséért az áldozás utáni könyörgésben hálát adunk.[102] Az egyik gyakran emlegetett kettős cél: az Istennel való kiengesztelődés[103] és az Isten-dicsőítés.[104] Az évközi idő 12. vasárnapján, bár nem a hostia, hanem a sacrificium szóval ezt imádkozzuk: „Istenünk, fogadd el szent Fiad engesztelő és dicsérő áldozatát, hogy annak erejéből megtisztulva szívünk odaadása is kedves áldozattá legyen előtted”. Több alkalommal[105] is szerepel a könyörgésekben a preces et hostias kifejezés, de ez az összekapcsolás nem változtat a szó alapvető értelmén. A szó eredetileg az áldozatot jelentette, de nyilvánvaló, hogy a szentmisében ez a szó Krisztusra vonatkozik, aki mint Isten bárányát megöltek, aki tökéletes áldozatul adta oda magát miden emberért. A Római Misekönyv megfogalmazása szerint is ő mint élő,[106] szeplőtlen[107] és kiengesztelődést teremtő áldozat ajánlotta fel magát megváltásunkért. Tehát a hostia nemcsak az, amit a hívek felajánlanak, hanem számunkra elsősorban az Eucharisztia megünneplése ill. Krisztus áldozata, amely a szentmisében jelenvalóvá lesz számunkra. Amikor a super oblata az „una semel hostia” kifejezést[108] használja, s arról beszél, hogy Krisztus egyetlen áldozatával új választott népet szerzett magának, akkor hostia Krisztusra vonatkozik, aki egyedüli, végső és tökéletes áldozat.[109]

A keresztény szóhasználatban a szó nem ugyanazt jelenti, mint a klasszikus latinban, vagyis a keresztények nem áldozati állatokat ajánlanak fel Istennek. Az euchológia kifejezetten is utal erre a hostia spiritalis (lelki áldozat) fogalmával, amelynek felajánlásáról és elfogadásáról szólnak a felajánlási könyörgések. Az általunk elemzendő könyörgések közül a 18. vasárnap super oblata-ja is igazolja állításunkat. Az orációban így imádkozunk: „Istenünk, szenteld meg ezeket az adományokat és elfogadva lelki áldozatunkat, tégy minket neked szentelt örök áldozattá.”[110] Az új misekönyv két új kompozíciójú orációja[111] is arra figyelmeztet bennünket, hogy önmagunkat lelki áldozatul kell felajánlani (in spiritalem hostiam). Ez azt jelenti, hogy saját áldozatunkat a szentmise megünneplése közben Krisztus jelenvalóvá váló áldozatához kapcsoljuk,[112] s ez tesz bennünket Istennek szentelt örök áldozattá.[113]

A liturgia lényegének és az Eucharisztia teológiájának megértéséhez ismételten és szívesen hivatkozunk a Sacramentarium Veronense egyik ősi felajánlási könyörgésére, amit a Missale Romanum 1562, Missale Romanum 1962 könyörgéseiben a Pünkösd utáni 9. vasárnapon imádkozta az Egyház, a jelenleg misekönyvben pedig ismételten találkozunk vele.[114] Az általunk is elemezett orációk közül az évközi idő 2. vasárnapjának felajánlási könyörgésében, amikor imádkozunk, azt állíthatjuk, hogy valahányszor Krisztus áldozatának emlékét üljük (huius hostiae commemoratio) a megváltás műve folytatódik közöttünk. Hogy a felajánlási adományokban valóban a keresztáldozat szakramentális megvalósulását meglássuk, a jelenlegi megfogalmazás nem mutató névmást használ. Ez azt jelenti, hogy ennek a hostia-nak most már szakramentális jelentése van. A hostia, az Eucharisztia megünneplése olyan commemoratio (megemlékezés), amelynek a lényege a hostia. Ezáltal a szentmisében a hostia (áldozati adomány) bemutatása az a mód, amely által a megváltás műve az ünneplők számára megvalósul, ill. folytatódik. Ebben a könyörgésben tulajdonképpen megvalljuk a liturgiára vonatkozó hitünket, vagyis azt, hogy hiszünk abban, hogy a feltámadt és megdicsőült Krisztus az Egyházban és az Egyház által folytatja megváltói tevékenységét. Többféle módon, többek között az Egyház liturgiája által. A II. Vatikáni zsinat teológiai megállapításai között, amelyeket a liturgiával kapcsolatban tett, első helyen ugyanezt a gondolatot olvassuk: „A liturgia által – legfőképpen az Eucharisztia isteni áldozatában – valósul meg üdvösségünk műve” (SC 2). A liturgia tehát elsősorban Isten műve, közvetlenül pedig Krisztus tevékenysége („legfőképpen az Eucharisztia isteni áldozatában”) az emberek üdvösségének szolgálatában. Ezen okból kifolyólag mondta a zsinat a liturgiát csúcsnak és forrásnak: „A liturgia az a csúcs, amelyre az Egyház tevékenysége irányul, ugyanakkor az a forrás is, amelyből fakad minden ereje.” (SC 10).

7. Melléklet az évközi idő eucharisztikus szótárának tanulmányozásához[115]

Évközi vasárnapok felajánló és áldozás utáni könyörgései

és a könyörgésekből található eucharisztikus szótár:

Felajánló könyörgés

Istenünk, fogadd kegyesen

néped áldozati adományát, hogy ennek erejéből megszentelődjék, és amit buzgó szívvel kér, azt megkaphassa...

OBLATIO tuae plebis

Kérünk, Urunk, Istenünk,

add, hogy méltón vegyünk részt

ebben a szent cselekményben,

mert valahányszor Fiad áldozatának emlékét ünnepeljük, megváltásunk műve folytatódik.

haec MYSTERIA frequentare

huius HOSTIAE commemoratio

Istenünk, fogadd atyai szeretettel

és szenteld meg áldozati adományainkat,

hogy megszerezzék számunkra az üdvösséget.

MUNERA nostra suscipe

Urunk, Istenünk,

hódoló szívvel hozzuk oltárodra

áldozati adományainkat.

Kérünk, fogadd kegyesen,

és tedd megváltásunk szent áldozatává.

MUNERA nostrae servitutis….

SACRAMENTUM nostrae redemptionis

Urunk, Istenünk, te a kenyeret és a bort

elsősorban mulandó földi életünk

táplálékául rendelted.

Add, hogy örök életünk

szentségi táplálékává is legyenek.

aeternitatis fiant SACRAMENTUM

Kérünk, Istenünk, hogy

ez az áldozati adomány

tisztítson meg és újítson meg minket.

Legyen örök jutalom forrása azoknak,

akik teljesítik szent akaratodat.

haec nos OBLATIO mundet

Istenünk, köteles gyermeki hódolattal mutatjuk be áldozatunkat.

Könyörögve kérünk,

hogy amit fölséged dicsőségére felajánlunk,

hozza meg nekünk az üdvösséget.

MYSTERIA TUA exsequentes

Istenünk, tőled kaptuk, amit fölségednek felajánlunk, te mégis a mi odaadó buzgóságunk hódolataként

fogadod el adományainkat.

OBLATA servitutis nostrae

Urunk, Istenünk, jóságodban bízva jöttünk össze,

hogy adományainkat tisztelettel oltárodra helyezzük.

Tisztítson meg minket a te kegyelmed,

és a neked bemutatott áldozat vezessen el az örök életre.

cum MUNERIBUS ad altaria concurrimus….

MYSTERIIS quibus famulamur

10.

Kérünk, Istenünk, vedd jónéven szolgálatunkat,

hogy amit felajánlunk, legyen előtted kedves áldozat, és gyarapítsa szeretetünket.

quod offerimus sit tibi MUNUS acceptum

11.

Istenünk, te az ember testét és lelkét

a kenyérrel és borral mint eledellel táplálod,

mint szentséggel újjáalkotod.

Add, hogy ugyanezen ajándékaid

testünk és lelkünk javára váljanak.

prasentium MUNERUM

et ALIMENTO vegetas

et renovass SACRAMENTO

12.

Istenünk, fogadd el szent Fiad

engesztelő és dicsérő áldozatát,

hogy annak erejéből megtisztulva szívünk odaadása is kedves áldozattá legyen előtted.

SACRIFICIUM placationis et laudis

13.

Istenünk,

te a szentségi jelek által árasztod lelkünkbe

a megváltás kegyelmét.

Add, hogy szolgálatunk méltó legyen szent titkaidhoz.

MYSTERIORUM tuorom effectus…

sacris MUNERIBUS

14.

Istenünk, tisztítson meg minket

ez a nevednek szentelt áldozat,

hogy napról napra szentebb életet éljünk.

OBLATIO tuo nomini dicata

15.

Istenünk, fogadd szívesen könyörgő Egyházad áldozati adományait,

és add, hogy életünk megszentelésére részesedjünk belőlük.

MUNERA supplicantis ecclesiae

16.

Istenünk,

te a sokféle ószövetségi áldozat helyébe

egyetlen tökéletes áldozatul

Fiad keresztáldozatát rendelted.

Kérünk,fogadd el híveid áldozati adományát,

Mint egykor elfogadtad Ábel áldozatát,

hogy amit most Fölséged dicsőítésére felajánlunk,

az egész világ üdvösségére váljék.

accipe SACRIFICIUM

17.

Istenünk, fogadd el áldozati adományainkat,

amelyeket bőkezűen adott ajándékaidból hozunk eléd.

Add, hogy ez a szent áldozat

kegyelmed erejével szentelje meg földi életünket,

és vezessen el az örök boldogságra.

suscipe munera

ut haec sacrosancta MYSTERIA

18.

Irgalmas Istenünk, szenteld meg ezeket az adományokat,

és elfogadva lelki áldozatunkat,

tégy minket neked szentelt örök áldozattá.

HOSTIAE spiritalis OBLATIONE suscepta

19.

Istenünk,

fogadd megengesztelődve Egyházad

áldozati adományait.

Jóságodból te adtad azokat, hogy neked felajánljuk, és te változtatod át hatalmaddal üdvözítő áldozatunkká.

Ecclesiae tuae MUNERA assume

20.

Istenünk, fogadd el áldozati adományainkat,

amelyekben dicsőséges csere valósul meg számunkra:

felajánljuk a tőled kapott földi ajándékokat,

és megnyerünk téged magadat.

suscipe MUNERA nostra

21.

Istenünk, te Fiad egyetlen áldozatával

új választott népet szereztél magadnak.

Add meg irgalmasan Egyházadnak

az egység és a békesség ajándékát.

qui una semel HOSTIA

adoptionis tibi populum acquisisti

22.

Istenünk, szerezzen nekünk mindig üdvösséges áldást

ez az áldozati adomány,

hogy ami a kenyér és a bor színe alatt történik, annak ereje életté váljék bennünk.

sacra semper OBLATIO

23.

Istenünk,

igaz jámborság és békesség szerzője,

add, hogy ezzel az áldozati adománnyal

méltóképpen tiszteljük fölségedet,

és a szent áldozatban való részesedés

forrassza eggyé szívünket.

HOC munere veneremur….

sacri participatione MYSTERII

24.

Fogadd kegyesen könyörgéseinket, Istenünk,

és vedd szívesen híveid áldozati adományait,

hogy amit most neved dicsőségére

egyenként felajánlottunk,

mindnyájunk üdvösségére váljék.

HAS OBLATIONES famularum tuorum

25.

Istenünk, fogadd kegyesen néped adományait,

hogy az üdvösséget, amelyet buzgó hittel vallunk, a szent áldozat erejéből elnyerjük.

MUNERA tuae plebis assume…

SACRAMENTIS caelestibus

26.

Add meg nekünk, jóságos Atyánk,

hogy ez az áldozat kedves legyen előtted,

és fakadjon belőle számunkra minden áldás forrása.

haec nostra OBLATIO

27.

Kérünk, Istenünk, fogadd el rendelésed szerint bemutatott áldozatunkat,

és a szent titkokkal,

amelyeket köteles szolgálatunkkal megünneplünk, tedd teljessé megváltásunkat és szentelj meg minket.

Suscipe SACRIFICIA instituta

tuis praeceptis, et sacris

MYSTERIIS sanctificatione tuae

redemptionis nobis adimple

28.

Istenünk, fogadd el híveid könyörgéseit

és ezeket a felajánlott áldozati adományokat,

hogy odaadó szolgálatunk révén

a mennyei dicsőségbe jussunk.

suscipe fidelium preces

cum OBLATIONIBUS HOSTIARUM

29.

Kérünk, Istenünk, add, hogy ajándékaidat

készséges szolgálattal hozzuk eléd.

Kegyelmed segítségével tisztítson meg minket ez az áldozat,

amelyet bemutatunk neked.

iisdem quibus famulamur

MYSTERIIS emundemur

30.

Kérünk, Istenünk,

fogadd szívesen áldozati adományainkat,

amelyeket fölségednek felajánlunk,

hogy szolgálatunk egyre nagyobb dicsőségedre váljék.

MUNERA quae tuae offerimus

maiestati

31.

Urunk, Istenünk,

legyen kedves előtted ez a tiszta áldozat,

és árassza ránk bőven szent irgalmadat.

fiat hoc SACRIFICIUM, Domine,

OBLATIO tibi munda

32.

Kérünk, Istenünk,

tekints megengesztelődve erre az áldozatra,

hogy szívünk odaadásával elérjük,

amit Fiad halálára emlékezve ünneplünk.

SACRIFICIIS praesentibus

intende placatus

33.

Kérünk, Istenünk, hogy a Fölségednek bemutatott áldozati adomány

szerezze meg nekünk a szívbéli odaadás kegyelmét, és vezessen el az örök életre.

MUNUS oblatum

34.

Fogadd el, Urunk szent adományainkat, melyeket rendelésed szerint neked szentelünk, és hogy általuk atyai jóságod előtt kedvesek legyünk, add, hogy parancsaidnak mindig engedelmeskedjünk.

suscipe sacra MUNERA

Áldozás utáni könyörgés

Kérve kérünk, mindenható Istenünk, hogy mi, akiket mennyei eledellel táplálsz, tetszésedre éljünk, és méltóképpen szolgálhassunk neked.

tuis SACRAMENTIS

Istenünk,áraszd szívünkbe szereteted Szentlelkét, hogy minket,

akiket egyazon mennyei kenyérrel tápláltál,

egyazon szeretet kapcsoljon össze.

uno caelesti PANE satiati

Kérünk, mindenható Istenünk:

add, hogy éltető kegyelmed erejéből

mindig boldogan szolgáljunk neked.

in tuo MUNERE gloriemur

Megváltásunk égi eledelével tápláltál minket, Istenünk.Kérünk, hogy örök üdvösségünknek ez a tápláléka növelje bennünk mindenkor az igaz hitet.

redemptionis nostrae MUNERE

vegetati

Istenünk, te egy kenyérből adtál ennünk,

és egy kehelyből adtál innunk.

Segíts, hogy egyek legyünk Krisztusban,

és örömmel munkálkodjunk az egész világ üdvösségén.

de uno PANE et de uno CALICE

participes

Mennyei kenyérrel

örvendeztettél meg minket, Istenünk.

Add, hogy mindig olyan eledelre vágyakozzunk,

amely az igaz életet táplálja bennünk.

caalestibus PASTI deliciis

Mindenható Istenünk, add, hogy valóban elnyerhessük az üdvösséget,

amelynek zálogát ebben a szentségben magunkhoz vettük.

per haec MYSTERIA

Üdvösségszerző ajándékoddal vendégeltél

meg minket, Istenünk.

Kérjük irgalmasságodat,

hogy amivel most földi életünkben táplálsz,

ugyanazzal a mennyei eledellel tégy bennünket az örök élet részesévé.

Satiati MUNERE salutari…

hoc vegatas SACRAMENTO

Kérünk, Istenünk, Szentlelkeddel irányíts minket, akiket Fiad testével és vérével táplálsz, hogy téged ne csak szóval és nyelvvel hanem igaz szívvel és tetteinkkel is megvalljunk,

és így eljussunk a mennyek országába.

quos pascis Filii tui CORPORE et

SANGUINE

10.

Irgalmas Istenünk,

a szentáldozás gyógyító kegyelme

szabadítson meg bűneinktől,

és vezessen el minket a jóra.

medicinalis operatio

11.

Urunk, Istenünk, szent lakomádban való részesedésünk

láthatóvá teszi a hívek benned való egységét.

Add, hogy ez a szentáldozás

munkálja is hatékonyan ezt az egységet Egyházadban.

sumpta sacra COMMUNIO

12.

Tested és véred áldott tápláléka megújít minket, Urunk.

Kérjük irgalmadat,

hogy amit áhítatos lélekkel újra meg újra ünneplünk, megváltásod kegyelméből biztosan el is érjük.

sacri CORPORIS et SANGUNIS

pretiosi alimonia renovati

13.

Kérünk, Istenünk, éltessen minket ez a szent áldozat, amelyet bemutattunk és amelyben részesedtünk,

hogy örök szeretettel hozzád kapcsolódva

örök életre szóló gyümölcsöt hozzunk.

divina quam obtulimus et sumpsimus

HOSTIA

14.

Istenünk, határtalan szereteted ajándékaival eltelve arra kérünk,

hogy élni tudjunk üdvösségszerző javaiddal,

és mindig buzgók legyünk dicséretedben.

tantis repleti MUNERIBUS

15.

Részesültünk ajándékaidban, Istenünk.

Kérve kérünk, hogy valahányszor bemutatjuk ezt az áldozatot, növekedjék bennünk üdvösségszerző kegyelmed.

Sumptis MUNERIBUS…

cum frequentatione MYSTERII

16.

Kérünk, Istenünk, légy irgalmas a te népedhez, és minket, akiket a mennyei misztériumokba beavattál,

vezess át a régiből az új életbe.

Populo quem MYSTERIIS caelestibus imbuisti

17.

Istenünk, magunkhoz vettük ezt a mennyei szentséget,

szent Fiad szenvedésének örök emlékét.

Add, kérünk, hogy üdvösségünkre váljék az az ajándék,

amelyet kimondhatatlan nagy szeretetében

ő maga adott nekünk.

sumpsimus divinum SACRAMENTUM

18.

Istenünk, mennyei eledellel tápláltad lelkünket.

Oltalmazz minket állandó pártfogásoddal,

hogy örök megváltásodra is méltók legyünk.

Quos caelesti recreas MUNERE

19.

Istenünk,

a tőled kapott szentségi eledel vétele üdvözítsen minketés erősítsen meg,

hogy mindig igazságod fényében járjunk.

SACRAMENTORUM tuorum communio

20.

Irgalmas Istenünk,

e szentségi eledel által Krisztust vettük magunkhoz. Alázattal kérünk, hogy mi, akiket Fiad képére alakítottál a földön dicsőségében is részesüljünk a mennyben.

Per haec SACRAMENTA Christi

participes effecti

21.

Istenünk, szerető jóságod hozzon nekünk

teljes gyógyulást.

Segíts kegyesen és támogass,

hogy mindenben tetszésedre éljünk.

22.

Mennyei asztalod kenyerével tápláltál minket, Istenünk.

Kérünk, a szeretetnek ez a tápláléka

erősítse szívünket,

hogy testvéreinkben neked szolgáljunk.

PANE MENSAE caelestis refecti

… hoc nutrimentum caritatis

23.

Istenünk, te igéddel élteted és szentségednek

mennyei kenyerével táplálod híveidet.

Add, hogy szeretett Fiadnak ezek az ajándékai erősítsenek minket,

és így életének mindig részeseivé legyünk.

Caelesti SACRAMENTI PABULO

nutris et vivificas

24.

Mennyei ajándékod éltető ereje

járja át lelkünket és testünket, Istenünk,

hogy ne a mi ösztönös természetünk uralkodjék bennünk, hanem e szentség hatása irányítson minket mindenkor.

Doni caelestis operatio

25.

Szentségeiddel erősítesz minket, Istenünk.

Támogass jóságosan állandó segítségeddel,

hogy megváltásunk kegyelmét a szentáldozásban is,

és keresztény életünkben is elnyerjük.

Quos tuis reficis SACRAMENTIS….

MYSTERIIS capiamus

26.

Urunk, Istenünk, szolgáljon ez a mennyei misztérium testünk és lelkünk megújulására,

hogy az örök dicsőségben társörökösei legyünk Fiadnak, akinek halálát hirdetjük és vele együtt szenvedünk.

caeleste MYSTERIUM

27.

Add meg, kérünk, mindenható Istenünk,

hogy tápláljon és lelkesítsen

ez a magunkhoz vett szentség,

és alakítson minket szent Fiad képmására.

concede út de perceptis SACRAMENTIS

inebriamur et pascamur.

28.

Kérve kérjük Fölségedet, Istenünk,

hogy amint Fiad szent testével és vérével táplálsz,tégy minket az isteni élet részesévé.

nos CORPORISS ET SANGUINIS

sacrosancti pascis ALIMENTO

29.

Kérünk, Istenünk, gazdagíts bennünket

mennyei ajándékod gyakori vételével,

hogy a mulandó javak segítsenek,

az örök javak pedig tökéletesítsenek minket.

caelestium rerum frequentatione

proficere

30.

Kérünk, Istenünk,

működjék hatékonyan bennünk

a szentáldozás kegyelme,

hogy amit most a szent színek alatt magunkhoz vettünk,

azt a maga teljes valóságában is elnyerjük.

perficiant in nobis tua SACRAMENTA

quod continant

31.

Kérünk, Istenünk, működjék bennünk

egyre hatékonyabban kegyelmed,

és a mennyei szentség ereje

jóságodból tegyen alkalmassá arra,

hogy elnyerjük ígéreteidet.

refecti caelestibus SACRAMENTIS

32.

Hálát adunk, Istenünk,

hogy szentségi ajándékoddal tápláltál minket.

Kérjük, hogy Szentlelked kiáradása által

maradjon meg az igazlelkűség kegyelme mindazokban,

akikben mennyei erőd működni kezdett.

sacro MUNERE vegetati

33.

Urunk, Istenünk,

magunkhoz vettük a szent áldozat ajándékait.

Alázattal kérünk,

hogy növelje szeretetünket az,

amit szent Fiad

az ő emlékezetére cselekednünk parancsolt.

sumpsimus, Domine, sacri DONA MYSTERII

34.

Kérünk, mindenható Istenünk,

ne engedd, hogy tőled valaha is elszakadjunk, akiket az isteni természetben való részesedéssel megörvendeztettél.

divina participatione gaudere

[1] A tanulmány a szerző magyar nyelvű habilitációs előadásának bővített változata.

[2] Az első kiadás 1970, a második kiadás 1975-ben jelent meg.

[3] Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció, Liturgiam Authenticam. A népnyelvek használata a római liturgia könyveinek kiadásaiban, SZIT, Budapest 2001, (Római dokumentumok XVII).

[4] vö. RAFFA, V., Le orazioni sulle offerte, in Eph.Lit. 54 (1970/IV-V) 305; itt egymás mellett, összehasonlítva megtaláljuk az orációt és patrisztikus szöveget.

[5] Ehhez a feladathoz kiváló segédeszköz: SCHNITKER TH. A.- SLABY W. A. (szerk.), Concordantia verbalia Missalis Romani. Partes euchologicae, Münster 1983.

[6] vö.: DOLHAI L., Az Eucharisztia az évk. idő áldozás utáni könyörgéseiben, in Teológia 36 (2002.1-2) 11-27

[7] vö.: ÁR 1: summum mysterium eucharisticum; ÁR 3: mirabile... mysterium praesentiae realis (itt a mysterium általános értelemben jelenti a titkát, és nem kifejezetten az Eucharisztiát) és hoc admirabile Sacramentum; ÁR 56k: „In oratione post Communionem, sacerdos pro fructibus mysterii celebrati deprecatur”. Kifejezetten is az Eucharisztiára vonatkozó kijelentés: sacramentum sacramentorum (ÁR 326).

[8] Lásd Schnitker-Slaby szerint az egész misekönyvben 267 esetben szerepel a mysterium szó, ebből 69 a super oblata és 104 a postcommunió, vagyis mintegy kétharmada az összes előfordulásoknak. A sacramentum szó 224 alkalommal található meg, 34 a super oblata-ban, 132 a postcommunió-ban. Tehát az előfordulások nagy része az orációkban van.- A régi szakramentáriumokban még inkább dominál ez a két szó, vö.: SCHEFFER, Mysterium und Sacramentum in den ältesten römischen Sakramentarien, Münster 1952.. 47-173.

[9] vö. CASEL, O., Das christliche Kultmysterium, Regensburg 1935; CSANÁD, B., Misztérium és megújulás (Egyetemi jegyzet), Budapest 1970, 76.83.

[10] Már a II. Vatikáni zsinat liturgikus reformját irányító bizottság (Consilium) egyik instrukciója emlékezteti a liturgikus szövegek fordítóit erre a nehézségre (vö. De interpretatione textuum liturgicorum, 1969. 01. 25, 18/b, Kaczynski, 1217): „ Ainsi du mot „mysterium” une traduction moderne serait inexacte...” Az instrukció a helyes megértés végett definiálja a mysterium szó keresztény tartalmát: „la réalité surnaturelle qui es communique dans un signe sensible” (u.o.).

[11] CASEL, O., Das christliche Kultmysterium, 59.

[12] vö.: BORNKAMM, G., müszterion, in ThWNT 4, 809-832; a szó szentségtani jelentőségéről: FINKENZELLER, J., Die Lehre von den Sakramenten im allgemeinen (=HDG IV/1a), Freiburg 1981..

[13] lásd részletesen: PENNA, R., Il” mysterion” paolino, Paidea, Brescia 1978.

[14] Az Efezusiakhoz írt levélben: „eme világ fejedelme elől rejtve maradt Mária szüzessége, az Ő anyasága és hasonlóképpen az Úr halála,; három nagy misztérium, mely az Isten csendjében ment végbe.” (19,1)

[15] Hippolütosz, Contra Noet., c.4.

[16] Cyprianus, Epist. 77, 328.

[17] H. DE LUBAC, Corpus mysticum. Kirche und Eucharistie im Mittelalter. Eine historische Studie, Einsiedeln 1969, 66; vö. a 104. lábjegyzetben: „Sacramentum (sacramenta) conficere, gerere, deponere, frangere, dividere, accipere, sumere, percipere, manducare, bibere, portare, dispensare, custodire, distribuere, largiri, asssumere, stb.”; 105. lábjegyzet: „Mysterium (mysteria) celebrare, agere, operari, offerre, complere, implere, absolvere, consummare, perficere, iterare, frequentare...”; 106. lábjegyzet: „sacramento (sacramentis) refici, vegetati, muniri, reparari, purificari, vivificari... Mysteriis interesse, assistere, ministrare, servire, deservire, exsequi...”

[18] HOTZ, R., Sakramente im Wechselspiel zwischen Ost und West, Benziger Verlag, Gütersloh 1979, 62.

[19] vö.: Szt. József ünnepe, collecta: humanae salutis mysteria

[20] vö. mysterium incarnationis, Fer. II Adv., Collecta hebd. II.

[21] vö.: resurrectionis dominicae mysteria, Fer. III post domm. II, IV és VI Paschae, Collecta hebd. IV,317.

[22] vö.: totius Ecclesiae sacramentum, Húsvét vigíliájának könyörgése, a VII. olvasmány után; a könyörgés teológiai jelentőségéről, lásd DOLHAI L., Ecclesiae mirabile sacramentum, in Teológia 31 (1997/3-4) 15-27.

[23] A húsvéti utáni vasárnapokon figyelhető meg ez a jelentés, lásd „regenerationis mysterium”, Fer. V post domm. II, IV és VI Paschae, Collecta hebd. IV.

[24] dispensator mysteriorum, vö. Pro sacerdd., Collecta; a pápáért (gratiae et miserationis tuae mysteriis), püspökökért, stb. végezhető votív misékben bőven találhatunk ilyen jellegű kifejezéseket.

[25] például:Fer. IV hebd. V Quadr., Post comm.

[26] például: Fer. IV Cinerum, Post comm.,180: percepta.... sacramenta;

[27] például: 17. Évk. vasárnap, post comm:sumpsimus.... divinum sacramentum.

[28] Szentháromság vas., post. comm.

[29] Fer. II hebd. I Quadr., post comm.

[30] Fer. II hebd. III Quadr., post comm.

[31] például: IV. eucharisztikus imádságban az epiklézis szövegében: ad hoc magnum mysterium celebrandum.

[32] A keresztség kiszolgáltatásával egybekapcsolt szentmisében a postcommunio: „praeclarum... mortis et resurrectionis Filii tui mysterium, quod annuntiavimus, celebrando”

[33] vö. például 4. évk.vas.: munera nostrae servitutis; itt szó nem dologi adományt jelent mint általában, s ez csak szóhoz kapcsolódó birtokos jelzőből, ill. az egész mondat figyelembe vételével derül ki.

[34] például: 3.évk.vas.: munera nostras suscipe

[35] vö. CASEL, O. Leiturgia - munus, in Oriens Christianus 3 (1932) 289 - 302.

[36] Finály, H., Latin szótár, Bpest 1884, 1273.

[37] SLEUMER, A., Kirchenlateinisches Wörterbuch, Limburg 1926, 533.

[38] latinul a teljes szöveg: In tua pietate confidentes... cum muneribus ad altaria veneranda concurrimus; vö. még: 4.évk. vas., super oblata: altaribus tuis... munera nostrae servitutis inferimus.

[39] 30.évk.vas., super oblata: munera quae tibi offerimus.

[40] Dom. IV in Quadr., super oblata: remedii sempiterni munera... laetantes offeriumus.

[41] A szentek tiszteletére mondott misék felajánlási könyörgéseiben igen gyakran előfordul a munera, az említett értelemben, példák: SS. Philippi et Iacobi, app., super oblata: munera quae pro apostolorum Philippi et Iacobi festivitate deferimus; S. Lucae, ev., super oblata: munera, quae in festivitate beati Lucae deferimus; De omnibus Sanctis, super oblata: munera, quae pro cunctorum offerimus honore Sanctorum, stb.

[42] Pro pluribus aut pro omnibus deff. 3, super oblata: munera ... quae pro tuorum requie famulorum offerimus; In anniv. exsequiarum, extra temp.pasch. A, super oblata: munera ... quae tibi pro famulo tuo N. offerimus.

[43] 17. évk. vas., super oblata: munera, quae tibi de tua largitate deferimus; vö. Bruylants 1127, GeV 1192; a munera szó kifejezett említése nélkül megtalálható ez a gondolat a 20. évk. vas., super oblatájában is: offerentes quae dedisti (a quae itt a főmondatban lévő munera szóra vonatkozik).

[44] Az egyik super oblata participium instans-os szerkezettel érzékelteti (Dom. I in Quadr., super oblata: his muneribus offerendis) hogy még a szentmise legfontosabb része, a Prex Eucharistica előtt vagyunk.

[45] például a „vetés idején” mondható votív misében a super oblata: ... qui de granis frumenti deferimus tibi panem in tui Corpus Filii transmutandum.

[46] Jó példa erre a pap imádsága a kenyér és a bor felajánlásakor: ...” a te bőkezűségedből kaptuk a kenyeret. Felajánljuk neked, mint a föld termését és az emberi munka gyümölcsét; ... a te bőkezűségedből kaptuk a bort. Felajánljuk neked, mint a szőlőtő termését és az emberi munka gyümölcsét...”

[47] CASEL, O., Leiturgia – munus, in Oriens Christianus 1932, 301.

[48] In Praesentatione Domini, super oblata: exsultationis Ecclesiae munus oblatum.

[49] Fer. V hebd. IV Quadr., super oblata: huius sacrificii munus oblatum.

[50] 33. évk. vas., super oblata: oculis tuae maiestatis munus oblatum; vö. a magyar fordítás tehát nem egészen helyes, hiszen a szót az áldozati adomány értelmében fordítja.

[51] vö. 4. évk. vas., super oblata; sajnálatos módon a magyar fordítás itt sem megfelelő.

[52] A karácsonyi éjféli mise super oblata-ja is tartalmazza ezt a gondolatot: „hogy az itt megvalósuló titokzatos csere által eljussunk Üdvözítőnk dicsőségére, akiben emberségünk már egyesült az istenséggel”.

[53] lásd a Schnitker- Slaby szótár szerint (1683-1688) az oblatio 104 alkalommal szerepel a misekönyben, abból csak egyszer nem az euchologiában, 77-szer a super oblatákban, 14-szer az I. kánon „Hanc igitur” imádságában, ötször a kánon más helyein, 2-2-szer prefációkban , a postcommuniókban, és az Exultet-ben és egyszer egy kollektában.

[54] JUNGMANN, J., Oblatio und Sacrificium in der Geschichte des Eucharistieverständnisses, in ZKTh 92 (1970) 344.

[55] vö.: 6. évk.vas. super oblata: haec... oblatio.

[56] 26. évk. vas., super oblata: ut haec nostra tibi oblatio sit accepta

[57] Pro populorum progressione votiv mise, super oblata: Ecclesiae tuae oblatione suscepta

[58] 1.évk. vas., super oblata: grata tibi sit... tuae plebis oblatio

[59] Bérmálási misében, super oblata: Suscipe... oblationem familiae tuae.

[60] vö.: 18.évk.vas., super oblata: hostiae spritualis oblatione suscepta... perfice.

[61] vö.: 22.évk. vas., super oblata: Benedictionem nobis, Domine, conferat salutarem sacra semper oblatio; a magyar fordítás áldozati adomány-nak fordítja az oblatiot; vö. még 22. évk. vas., super oblata: Oblatio... tuo nomini dicata.

[62] Itt is és másutt is (vö. például 26. évk. vas.) sajnálatos módön a magyar fordítás téves. Az oblatio nem áldozati adományt jelent, hanem felajánlást, vagy legfeljebb felajánlott adományt!

[63] DS 1743: „Egy és ugyanaz az áldozat, ugyanaz a felajánló is – most a papok szolgálata által – mint aki akkor a kereszten önmagát föláldozta, csakis a feláldozás módjában van különbség”.

[64] például: Jusztinosz, Párbeszéd a zsidóTriphonnal, lásd DOLHAI L.: Az őskeresztény egyház liturgája, JEL Kiadó 2001, 26-32;vö. még MOLL, H., Die Lehre von der Eucharistie als Opfer. Eine dogmengeschichtliche Untersuchung vom NT bis Irenaeus, Köln 1915.

[65] vö.: Casel, O., Oblatio rationabilis, in ThQ 99 (1917/18) 429-438; Quam oblationem, in JLW 2 (1922) 98-101; Die „logiké thüszia” der antiken Mystik in christlich-liturgischer Umdeutung, in JLW 4 (1924) 37-47.

[66] vö. super oblata: Fiat hoc sacrificium .. oblatio tibi munda; az oblatio és a sacrificium összefüggéséhez lásd: JUNGMANN, J.A., Oblatio und sacrificium in der Geschichte des Eucharistieverständnisses, in ZKTh 92 (1970) 342-350.

[67] dec. 23., super oblata: Urunk, szolgáljon tökéletes engesztelésül ez az áldozat, amelyben az istentisztelet teljessége rejlik számunkra.

[68] vö. SLEUMER, A., Kirchenlateinisches Wörterbuch, im. 687.: das Opfer als Handlung.

[69] Epist. 66,3; 66,9.

[70] vö. a De opere et elemosina c. művében (n.15) egy asszonyról tesz emlitést, aki kenyér nélkül jön az áldozatbemutatásra (Sine sacrificio venis).

[71] ÁR 1, bevezetés .: Sacrificium sui Corporis et Sanguinis.

[72] vö. a SC 47-ben az ÁR 2.p.bev.: „sacrificium eucharisticum Corporis et Sanguinis sui... quo sacrificium crucis in saecula, donec veniret, perpetuaret”, hasonló ÁR 7: „in qua sacrificium crucis perpetuatur”; ÁR 48: „sacrificium et convivium paschale... quo sacrificium crucis in Ecclesia continue praesens efficitur”.

[73] ÁR 335: sacrificium eucharisticum Paschalis Christi

[74] vö. Sacrificium Missae (pld. SC 47), németül Messopfer; a sacrificium celebrare, a sacrificium offere kifejezésekkel is találkozhatunk (pld.: Mária mennybevételének ünnepén), ami szintén az Eucharisztia megünneplését akarja jelenti a szó tágabb értelmében.

[75] A Schnitker - Slaby konkordancia szerint (im. 2214-2220) a Missale Romanum 1975-ban a sacrificium összesen 129 alkalommal, szerepel, ebből super oblata: 85, postcommunio 23, kánonok: 6, prefációk: 5. A többi 10 előfordulás egyéb orációkban és az Exsultetben. A 18 többes számú alakból 17 a super oblatában, 8 a post communióban és 1-1 a prefációkban és a kánonokban szerepel.

[76] kivétel például az I. kánonban. Ábrahám, Melkizedek áldozata; az Exsultet-ben is a dicséret esti áldozata kifejezés (laudis huius sacrificium) szoros értelemben nem az Eucharisztiát jelenti

[77] például: praesenti sacrificio, praesentibus sacrificiis, hodiernum sacrificium, stb.

[78] sacrificium laudis offere pro, vö. I.kánon; főként a temetési misékben gyakran szerepel: hoc sacrificium tibi placationis offerium; 12. évk.vas. super oblata: suscipe... sacrificium placationis et laudis.

[79] vö. évk. idő 12, 16, 27, 31,32, super oblata

[80] Egy kivétel van, ahol a sacrificia áldozatot jelent:Praef. pasch. V, 409: „Qui oblatione corporis sui,antqua sacrificia in crucis veritate perfecit”.

[81] latinul: uti accepta habeas et benedicas haec dona, haec munera, haec sancta sacrificia illibata.. qae tibi offerrimus

[82] vö.: MOHRMANN, C., Illibatus, in B. Botte - C.Mohrmann, L’Ordinaire de la messe. Paris 1953, 115; ugyanitt találkozunk ezzel a fordítással: „d’accepter et de bénir ces dons, ces présents, ces offrandes saintes et sans tache”.

[83] vö. PETERSON, E., Dona, munera, sacrificia, in EL 46 (1932) 75-77, aki a három szót csak szóhalmozás szerű felsorolásnak tekinti.

[84] JUNGMANN, A., Missarum Solemnia, im., 184; mellett lásd DUMAS, A., Pour mieux comprendre, 198.oldal: „Au pluriel, le mot sacrificia désigne les dons portés á l’autel en vue de sacrifice”;

[85] vö. 27. évk. vas. super oblata; továbbá: votiv mise az évkezdettel kapcsolatban, super oblata: sacrificia quae tibi offerimus ita tuis oculis, Domine, sint accepta.

[86] A Wagner féle Phraseológia szerint a következő összefüggésekben találkozunk vele az ókori irodalomban: Diis hostias immolare; humanis hostiis Deum placare; praebere hostias ad sacrificandum; hostias adducere;

[87] Az egyházi latinban a hostia a szentmisében felhasznált ostyát is jelentheti.

[88] A SCHNITKER- SLABY szótár szerint,1115-1119, a MR 1975 euchológiája 107 előfordulási helyéből 91 a super oblata-ban található, 8 a kánonokban, 4 a prefációkban és a postcommunio-ban.

[89] A 91 super oblata-ban található formából, 51 a többes számú forma.

[90] 16.évk. vasárnap, super oblata: Deus, qui legalium differentiam hostiarum unius sacrificii perfectione sanxisti;

[91] vö. A keresztség kiszolgáltatásakor: A-formula, super oblata; vö. még Templomszentelés évfordulóján, a felszentelt templomban, super oblata: nosmetipsos... fac hostias tibi semper acceptas (magunk legyünk benne a neked mindig kedves áldozat); a IV. eucharisztikus imádságban is találkozunk az ilyen értelmű használattal: „ut... in Christo hostia viva perficiantur.”.

[92] gyakori forma a super oblata-ban: hostias tibi, Domine offerimus (SS.Caroli Lwanga et sociorum); hostias ad altare tuum offerentibus (Commune Sanctorum et Sanctarum); suscipe... preces populi tui cum oblationibus hostiarum (Fer. IV. hebd. III. Quadr.).

[93] vö. Pro pluribus martt., extra temp.pasch. 4, super oblata: hostias tibi, Domine, pro commemoratione beatorum N. et N. offerimus.

[94] Fer. V. infra oct. Paschae, super oblata: hostias, qaesumus, Domine, placatus assume, quas et pro renatis gratanter deferimus, et pro acceleratione caelestis auxiliii.

[95] Pro pluribus aut pro omnibus deff. 1, super oblata: hostias, qaesumus, Domine, quas tibi pro famulis tuis offerimus, propitiatus intende.

[96] vö. még Fer. IV. hebd. II Quadr., super oblata: Hostias Domine, quas tibi offerimus, propitius intuere.

[97] Cathedra S. Petri, ap., super oblata: Ecclesiae tuae.. preces et hostias benignus admitte.

[98] Fer. VI post dom. VV Paschae, super oblata: Hostias populi tui... miseratus intende

[99] Fer. III Hebd. s. Super oblata: Hostias falmiliae tuae... placatus intende

[100] Dom. II Adv. , super oblata: Placare... nostrae precibus humilitatis et hostiis.

[101] Fer. V. post cineres, super oblata: Hostias quaesumus, Domine, propitius intende, quas sacris altaribus exhibemus, ut, nobis indulgentiam largiendo, tuo nomini dent honorem.

[102] Az általunk elemzett orációkban, a post commuioban csak egyszer szerepel a hostia szó, éppen a fent említett értelemben: Vivificet nos, qaesumus, Domine, divina quam obtulimus et sumpsimus hostia... magyarul: Kérünk Istenünk, éltessen minket ez a szent áldozat, amelyet bemutattunk, és amelyben részesedtünk

[103] vö. Fer. VI hebd. I. Quadr, super oblata? Suscipe, Domine, propitiatus hostias, quibus et te placari voluisti...

[104] S. Marci, ev., super oblata: hostias laudis offerimus...

[105] vö. : évk. 28. vas., super oblata: Suscipe, Domine, fidelium preces cum oblationibus hostiarum.

[106] Pro pluribus deff. C., super oblata: Domine Deus, cuius Filius se tibi obtulit hostiam vivam

[107] Krisztus Király ünnnepén, saját prefáció: seipsum in ara crucis hostiam immaculatam et pacificam offerens

[108] Évk. idő 21. vas., super oblata: Qui una semel hostia, Domine, adoptionis tibi populum acquisti...

[109] vö.: a Zsidókhoz írt levélben a semel szó teológiai-szoteriológiai jelentősége (9,12.26.28; 10,10).

[110] latinul: hostiae spiritalis oblatione suscepta; Egyértelmű, hogy a hostia spiritalis a kereszténység előtti anyagi jellegű, állat-áldozat ellentéte akar lenni.

[111] In bened. abbatis vel abbatissae, super oblataÍ: seipsos in spiritalem hostiam offerentes; Pro minn. Eccl., super oblata: nosmetipsos in spiritalem hostiam offerentes.

[112] vö.: IV. kánon: ”Fölséged dicséretére Krisztusban élő áldozattá váljanak”

[113] vö.: III. kánon közbenjáró imádságában: „Ő tegyen minket neked szentelt örök áldozattá”

[114] Missa vespertina in Cena Domini, super obl.; 2. évk. vas., super obl.; De SS.ma Euch. B., super obl.: quia, quoties huius hostiae commemoratio celebratur, opus nostrae redemptionis exercetur. A Sacramentarium Veronense-ben (n. 93) a huius hostiae helyett: hostiae tibi placatae; az exercetur helyett exeritur szerepel.

[115] A könyörgésekből az eucharisztiára utaló latin nyelvű kifejezések kiemelése önmagában is tanulságos, de azért is hasznos a latin és a magyar szöveg egymásmellé állítása, mert így könnyen felfedezhető, hogy a magyar fordítás nagyon sok esetben nem adja hűségesen vissza az egyes könyörgésekben jelenlévő jellegzetes, az Eucharisztia teológiája szempontból fontos kifejezéseket.