From fuvesjan@freemail.hu Sat Apr 13 09:26:07 2002 From: fuvesjan@freemail.hu (=?iso-8859-2?B?Rvx6ZXMgwWThbQ==?=) Date: Sat, 13 Apr 2002 10:26:07 +0200 Subject: [Liturgia] Olasz tapasztalatok 2 Nagycsutortok Message-ID: <002b01c1e2c5$bbe3fcc0$0ec01897@tiscalinet.it> Kedves Kollégák! Amint a héten már elkezdtem, folytatnám az olasz egyházban tapasztaltak megosztását és 1999. húsvéti levél részletével. Ez egyébként egy kicsit Káposztássy Béla felvetésére is válasz, hogy osszuk meg egymással nagyheti tapasztalatainkat. Olvassátok szeretettel, és bátorítok mást is hasonló levelekre. :) Tisztelettel: Füzes Ádám ui.: Már 60-an vagyunk a listán, csak azért mondom, hogy van kinek írni. :) _______________________________________________________ Ezt a levelet most a Húsvéti Szent Háromnap leírásának szentelem, amint azt Figline Valdarnoban átéltem. Előrebocsátom, hogy nem tudományos igénnyel, hanem személyes jelleggel osztom meg tapasztalataimat, nem azt akarom mondani ezzel, hogy mindenütt ez van Olaszországban. Olajszentelési mise Nem írhattam azt, hogy Nagycsütörtök, mert Nagyszerda délután volt (ezt máshonnan is hallottam), talán mert így jobban ráér a papság. Sőt, hívek is voltak, több plébániáról egyenesen buszokkal jöttek. A fiesolei székesegyház ősi bazilika, kis kedves. A régi főoltár nagyon magasan az altemplom fölött van, így aztán nem is használják, lent van kiképezve a liturgikus tér. A püspök ad a liturgiára, az látszott mindenen. A papok egységes fehér stólát kaptak, a jelentősebbek miseruhát. Csak egy diakónus ment a püspök mellett, itt akolitust nem öltöztetnek be szubdiakónusnak, volt viszont egy másik diakónus, aki az evangéliumot énekelte, ő is hozta be a menet eleje táján. A püspök mindent énekelt, szépen végezte a liturgiát, az asszisztencia jól szervezett szemináriumi csapat volt. A Sanctus alatt négy "fáklyát" hoztak be, ami tulajdonképpen nagy nyelű vastag gyertya több kanóccal, nagyobb lánggal (torcia). Gregorián kispap-schola énekelt, gregorián énekeket, VIII. misét. Összességében szép szertartás volt, olaszul újítottuk meg papi ígéreteinket, miután egy kicsit bólintottam a hosszadalmas prédikáció alatt (szerencsére nem sokan láttak). Nagycsütörtök Mind a három nap reggel kilenckor közös énekelt laudes volt a hívekkel, a környékbeli papság is összejött rá. Ez szép volt (természetesen zsoltárdallamon recitált antifonákkal, végig orgonálva). Amint már írtam, Don Tinti, a plébános ügyel a liturgiára. Minden pap miseruhában, a lábmosásra 12 férfi kiültetve, rendes edények, felszerelések. Az egész lábmosást olyan természetes méltósággal végezte, mint egy ószövetségi pátriárka. Jó volt nézni. A zenei részről a helyi énekkar gondoskodott, nem is annyira a színvonallal volt a baj. A liturgiában vannak bizonyos játékok, amik szerintem az emberségünkhöz hozzátartoznak, segítenek az ünneplésben. Egyik ilyen, amikor elmennek a harangok Rómába, szól az összes csengő, zeng a Dicsőség, aztán pedig elnémul minden, és csak az énekek szólnak szokatlan szent komolyságban. A harangok itt is elmentek, de csengőt egyáltalán nem használnak, az orgonának pedig nem jutott eszébe elmenni, hanem végig kísért mindent, helyi rossz szokása szerint még a pap énekeit is. Az énekek válogatása vegyes volt, motetta-szerűségek, népszerű slágerek. A püspökségen tapasztalt gregorián itt nem szólt már. A szertartás este negyed tízkor kezdődött, utána az oldalkápolnában gyönyörűen felvirágozott, kidíszített tabernákulum elé helyezték ki imádásra az Oltáriszentséget, és jól szervezetten szentségimádás volt éjfélig. Nem volt viszont oltárfosztás, azt én szedtem le a mise után, magamban énekelve a 23. zsoltárt. Róma, 1999. árpilis (folyt. köv.) From fuvesjan@freemail.hu Thu Apr 18 21:49:44 2002 From: fuvesjan@freemail.hu (=?iso-8859-2?B?Rvx6ZXMgwWThbQ==?=) Date: Thu, 18 Apr 2002 22:49:44 +0200 Subject: [Liturgia] ket szin alatti aldoztatas az USA-ban Message-ID: <006e01c1e71f$2da9f500$02a41897@tiscalinet.it> Kedves Kollégák! Tegnap jelent meg a Zenit egyházi hírügynökség napi levelében. Ez egyébként ingyenes, több nyelven is megrendelhető. Üdv: Füzes Ádám ============================================== *** Új irányelvek a két szín alatti áldoztatásról *** Az Amerikai Egyesült Államok Püspöki Konferenciája új szabályokat jelentetett meg a Vatikán jóváhagyásával _______________________________ (New Norms in Place for Distribution of Communion Under Both Species) Washington, D.C., 2002. április 16. (www.zenit.org ZE02041622). Az amerikai katolikus hívek két szín alatti áldoztatására és áldozására vonatkozó szabályokat hagyott jóvá a Vatikán és rendelt el az Amerikai Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája. A szabályokat, amelyeket Wilton D. Gregory püspök a múlt hónapban adott ki, a püspöki konferencia tavaly júniusban hagyta jóvá, a Szentszék pedig ez év március 22-én hitelesítette azokat. Az új Római Misekönyv Általános rendelkezései megengedik a püspöki konferenciáknak, hogy szabályozzák a két szín - azaz a kenyér és a bor - alatt történő áldoztatást. Az új szabályok a püspöki kar 1984-es, "Ez az szent és élő áldozat" c. direktóriumát váltják ki. Az új szabályozás első része az Egyház tanításának teológiai összefoglalását nyújtja a két szín alatti áldozásról, míg a következő rész bemutatja a misében való áldoztatás megengedett módjait. Sajátos utasításokat találunk a liturgikus szerepekre, a szent edényekre és a szertartásokra vonatkozóan, melyeket a két szín alatti áldozásnál követnünk kell. Az előírások között egy engedményt is találunk, amennyiben a vatikáni Istentiszteleti és Szentségi kongregáció megengedi, hogy a szent edényeket rendkívüli áldoztató is purifikálhassa. Az engedményt, mint az Amerikai Egyesült Államok számára adott "részleges törvényt" a szabályokkal együtt hirdették ki és április 7-től lép életbe. A Kongregáció ugyanakkor elutasította a kérést, miszerint rendkívüli áldoztatók is segíthessenek a Szent Vér más kelyhekbe történő szétosztásában az "Isten Báránya" éneklése alatt. A vatikáni Kongregáció azt is tisztázta, hogy a rendkívüli áldoztató, vagy bármely áldozó segíthet a Szent Vért magához venni az áldoztatás befejezése után. From fuvesjan@freemail.hu Tue Apr 23 20:18:45 2002 From: fuvesjan@freemail.hu (=?iso-8859-2?B?Rvx6ZXMgwWThbQ==?=) Date: Tue, 23 Apr 2002 21:18:45 +0200 Subject: [Liturgia] Olasz tapasztalatok 3 Nagypentek-Husv vigil Message-ID: <004f01c1eafd$0a807220$40d91897@tiscalinet.it> Kedves Kollégák! Bocsánatot kérek a késedelemért, hogy a folytatással ennyit vártam. Akkor hát az olasz Nagyhét befejező része Figline Valdarnoban 1999-ben. Fogadják szeretettel: Füzes Ádám ___________________________________________________ Nagypéntek Háromkor keresztút volt a ferenceseknél. Ez 50 m-re van a plébániatemplomtól, jó volt, hogy nem osztották meg a híveket, hanem mind odamentünk papostul, népestül. Este kilenckor gyülekeztünk egy város széli templomban, ahová több plébánia hívei is összejöttek. Nem tudok a Szent Háromnapban nem Barsi Balázs gondolataival nézni ezekre az "erős jelekre", mint az oltárfosztás, a kiüresített tabernákulum vagy a leborulás. No itt a gyülekező templomban volt az igeliturgia első része. Don Tinti pátriárkai módon leborult, a folyton beáramló nép pedig a csupasz oltár és kiüresített tabernákulum misztériumától való megilletődöttségét folytonos fecsegéssel próbálta leplezni. A leborulás alatt a helyi plébános volt hivatott bevezető szavakkal ráhangolni a gyülekezetet az ünnepre, de ennek legkiemelkedőbb pontjai azok voltak, amikor újra és újra rászólt az emberekre, hogy maradjanak csöndben. Aztán az olvasmányok között elszavalták a zsoltárokat, akkor már minden kedvemet elvették. A passiót a körmenet alatt olvasták fel. Ez a menet kb. 2 km-en keresztül ment a plébániatemplomig, végig fáklyák, mécsesek az út mentén. Rengeteg nép volt, rádiós rendszerrel, mozgó hangszórókkal profin kierősítve minden. Az elején cserkészek vittek egy életnagyságú, de vékony és ezért könnyű keresztet fektetve, az állomásoknál felállították, jól nézett ki. A passiót szerepekre bontva olvasták mikrofonba, négy állomásra tagolva. Közben énekelve vonultunk, gitárkísérettel, ahol mindig felujjongtam egy-egy taize-i éneknek, mint kimagasló komolyságúnak és minőségűnek. Az Impropériákat még az elején beolvasták, így a liturgikus énekekkel nem volt gond egész úton. A céltemplom előtt hangzottak el az egyetemes könyörgések, aztán a nép bement a templomba, majd a legvégén Don Tinti egyedül hozta be a nagy keresztet, keresztfelmutatás és hódolat. Itt már az orgona is bekapcsolódhatott és az énekkar. A hódolat - pedig nagy tömeg volt - nagy méltósággal zajlott, szinte mind megcsókolták egyesével a keresztet. Húsvét vigíliája Este 11-kor kezdtük, volt tűzszentelés, bevonuláskor a Lumen Christi-t (La luce di Cristo) is kísérte az orgona. Az Exultet az olasz misekönyvben csak valami olasz dallammal van benne, de érdekes módon ezt ők maguk se szeretik, ezért a helyi szemináriumban megcsinálta valaki azon a dallamon, amin mi is énekeljük, így azt a káplán szépen előadta. Az olvasmányok előtt egy hölgy rövid bevezetőket olvasott föl. A zsoltárok válaszaira fölzúgott az orgona, majd egy másik hölgy fölolvasta a verseket. Hát nem voltam tőle boldog. Aztán a dicsőséget be sem énekelte a pap, hanem az énekkar jött elő valami többszólamú Gloria-tétellel( a Lourdes-i miséből). Az Alleluja sem járt sokkal jobban, a verséből válaszos zsoltár lett, aminek a végén váratlanul felzúgott Händel Allelujájának rövid változata, majd az evangélium. Egy gyereket kereszteltek, meg is tapsoltuk, amint illik. Húsvét vasárnapja A 11 órai szentmise volt az egész ünnepkör legnépesebb eseménye. A teli templomba kürtösök, dobosok, meg mindenféle más reneszánsz ruhába öltözött bandák vonultak be. Még a gyóntatást is meg kellett szakítani a nagy zaj miatt. Körülvették a szentélyt, nagyon impozáns volt az egész. A templom dugig tele volt, hátul gyóntattunk, áldoztatáskor majd kifújták a kezemből a Szentostyát a kürtösök. A mise után az egész nép kiözönlött a főtérre, ahol a városházának kicsinyített mása állt, a templom kapuja fölött pedig egy drótkötél indult egészen a makett tornyáig. Don Tinti is kijött a menet végén miseruhában a húsvéti gyertyával és meggyújtott vele egy kanócot. Az a templomtól kilőtt egy fehér galambot a drótkötélen, ami becsapódva iszonyatos durrogtatós tűzijátékot kezdett a kis városházán, mindenki odavolt a gyönyörűségtől, a végén a láncreakció beindított egy újabb rakétát, ami visszalőtte a galambot a templomhoz, ami jó jelnek számít, ellenkező esetben nagyon rossz év lesz. Hát az olaszok nagyon szeretik az ilyen eseményeket, fesztákat. [vége] From fuvesjan@freemail.hu Thu Apr 25 10:22:51 2002 From: fuvesjan@freemail.hu (=?iso-8859-2?B?Rvx6ZXMgwWThbQ==?=) Date: Thu, 25 Apr 2002 11:22:51 +0200 Subject: [Liturgia] Vox Clara comimtte Message-ID: <009d01c1ec3b$79c40680$0100007f@tiscalinet.it> Kedves Kollégák! Hír: A Zenit hírügynökség tegnapi összefoglalójában közölte II. János Pál pápa levelét, melyben köszönti a "Vox Clara Committe" tagjait. A bizottság az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Kongregáció mellett fog működni: tanácsot ad az egységes angol fordítások felülvizsgálatára és elfogadására vonatkozólag. A Szentatya külön is bíztatott a misekönyv harmadik mintakiadásának mielőbbi népnyelvre való átültetésére. (Papal Message on Occasion of Start of Vox Clara Committee. Panel Will Advise on English Translations of Liturgical Texts. VATICAN CITY, APRIL 24, 2002 (Zenit.org).- [Original text: English] ZE02042422) Kommentár: Amennyiben jól rakom össze az eseményeket, akkor ez a lépés válasz az angol nyelvterület kritikájára. A gondjuk az volt ugyanis, hogy a nemzetközi összefogással elkészített fordításaikat (ICEL a szervezet, aki ezt végzi), milyen szakmai alapon utasítja el egy chilei bíboros prefektus és egy olasz titkár? Ez a Vox Clara bizottság lenne akkor a szakmai alapja a Kongregáció fegyelmi döntéseinek. Hallott-e valaki erről valamit? Ossza meg! :) Üdv: Füzes Ádám From fuvesjan@freemail.hu Sat Apr 27 09:40:37 2002 From: fuvesjan@freemail.hu (=?iso-8859-2?B?Rvx6ZXMgwWThbQ==?=) Date: Sat, 27 Apr 2002 10:40:37 +0200 Subject: [Liturgia] Bibliografia keres 2000-2001 Message-ID: <001901c1edc8$4a4d3320$7ea31897@tiscalinet.it> Kedves Kollégák! Szeretném összegyűjteni a magyar nyelven publikált liturgikus szakirodalmat. Ebbe még az idegen nyelvű, de Magyarországon megjelenő folyóiratok is beleszámítanak. Időszak: 2000-2001 Kérem, hogyha van saját könyv, folyóiratcikk (nem hetilap), fordítás, szerkesztés, szövegkiadás, akkor azt nekem magánban megküldeni szíveskedjenek részletes bibliográfiai adatokkal (pl. ha a könyv sorozatban jelent meg, akkor a sorozat nevét, azon belüli számát is, terjedelmet, fordításnál az eredeti címet és a fordító nevét is). Előre is köszönöm! Tisztelettel: Füzes Ádám From fuvesjan@freemail.hu Mon Apr 29 10:44:22 2002 From: fuvesjan@freemail.hu (=?iso-8859-2?B?Rvx6ZXMgwWThbQ==?=) Date: Mon, 29 Apr 2002 11:44:22 +0200 Subject: [Liturgia] Nagyheti tapasztalatok Message-ID: <008601c1ef65$a2dccfc0$40ae1897@tiscalinet.it> Kedves Kollégák! Végre egy nagyheti tapasztalat, megjegyzés érkezett, melyet az alábbiakban adok közre tisztelettel. Másokat is hasonlókra bíztatok, illetve reagálásokra! Üdv: Füzes Ádám ________________________________________________________ Nagyheti tapasztalatok Az alábbi megjegyzések friss nagyheti tapasztalatokból származnak. Nincs bennük semmi "kritikai", egyszerűen szeretnék hozzájárulni néhány észrevétellel és gondolattal a nagyhét szebb végzéséhez. A pap mindig a szentélyből nézi a liturgiát. Talán jó, ha eljut hozzá az is, ahogy a hajó felől nézve látszanak a dolgok. NAGYCSÜTÖRTÖK A lábmosás - úgy érzem - valahogy még nem találta meg igazi helyét liturgiánkban. Három szempontból is át lehetne gondolni: HOL? Rendszerint az oltár körüli, meglehetősen kis térben végzik. Az egyik probléma ezzel, hogy szűk a hely, nem fér el sem a pap, sem az asszisztencia, a pap ötven centimétert tesz meg egyik széktől a másikig. A másik probléma az, hogy a tíz cm magasságban végzett cselekményből már a harmadik-negyedik padból semmit sem lehet látni, a hívő tudja, mi történik, de érzékelni csak azt érzékeli, hogy "áll a mise". A lábmosás eredetileg nem szentély-liturgia volt. Az egyházi család közösségi termében, a székesegyház vagy kolostor káptalantermében végezték el. Talán nem merészség azt mondani, hogy a mi cenákulumunk nem a szentély, hanem az egész templom. Nem lehetne-e a tizenkét széket elosztani az egész templomra (vagy a falak mellett, vagy két hosszú sorban a két padtömb között), s akkor azt a pap valóban végigjárhatná, a hívők pedig legalább azt az egy-két lábmosási aktust látnák, ami ülőhelyük közelében történik? Azt hiszem, ezt nem tiltja semmi. KIT? Úgy látom, a pap többnyire az asszisztenciának, esetleg az egyházközség tekintélyesebb, "polgári" tagjainak mossa lábát. Az apátok régen szegény emberek lábát mosták, s egyúttal vendégül látták őket asztaluknál. Nem kellene-e a legkézenfekvőbb, legkönnyebb megoldáson túllépve vagy az egyházközség különféle állapotú, különféle társadalmi réteghez tartozó tagjaiból összeválogatni őket, vagy - merészen - a mai szegényeket (akár hajléktalanokat) szolgálni szimbolikusan is, azután valóságosan is...? HOGYAN? A szűk hely miatt, egyebek miatt is nagyon rövid a lábmosás, valahogy nincs formája, "bevezetése" és "befejezése". Lehet mondani, hogy sok a nagyhéten a tennivaló, még jó is, hogy nem tart soká. De lehet, hogy egy-két perc elég lenne ahhoz, hogy megkapja a maga méltóságteljes formáját. Először is: a felkészülést lehetne ünnepélyesebben, lassabban, jól láthatóan végezni. Ezt ugyanis János evangéliuma is fontosnak tartotta részletesen elmondani, akkor hát miért ne jelenhetne meg szemünk előtt, nem elkapkodva, hanem minden mozzanatát hangsúlyozva? A középkorban úgy kezdődött a lábmosás, hogy a kórus ezt az evangéliumi antifonát énekelte: "Húsvét ünnepe előtt, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához; a vacsora végén felkelt, kendőt kötött maga elé, egy tálba vizet öntött, és mosni kezdte tanítványainak lábát. Péterhez jött. Mondta neki Péter: Nem mosod meg az én lábamat sohasem. Felelt Jézus: Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem. Uram, ne csak a lábaimat, hanem kezemet és fejemet is." A balladai tömörítéssel elmondott történet első felének éneklése közben (elég lassú, díszes dallam!) a pap éppen azt cselekedte, amit éppen énekeltek. Jól látható módon fölkelt, letette miseruháját (Jézus is letette felsőruháit: "ponit vestimenta sua", Jn 13, 4), felkötötte a kendőt, beöntötte a vizet a tálba - s ezután kezdődött a lábmosás. Egyébként is: fontos kérdés a lábmosás alatti ének. A Hozsannában egyáltalán nincs alkalmas ének (azt hiszem). Az Éneklő Egyház egy népéneket és az "Ubi caritas"-t kínálja fel. De azt hiszem, ez az a pont, ahol a kórus, vagy akár a kántor egyedül, ha ismeri az ide való tételeket, maga is énekelhet. A hívek e megrendítő liturgikus cselekmény alatt szívesen nézik némán az eseményt. És a befejezés. Nehéz azonnal átzökkenni a Hívek Könyörgésébe. Egy régi könyörgés mai adaptációja jól lezárná a drámai cselekményt: "Urunk, aki tanítványaidnak lábát megmostad, ne vesd meg azt, amit a te parancsodra itt tettünk, hanem add meg, hogy amint e külső cselekmény lemosta a testi szennyet, úgy a te irgalmad mossa meg bensőnket is minden bűntől. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké amen." Egy utószó. A lábmosást a hagyományos liturgikus gyakorlat szerint nem a misében tartották. E cselekmény, továbbá a búcsúbeszéd felolvasása (egy közösségi teremben), majd az oltárfosztás (helyesebben: oltármosás) a templomban egyetlen összefüggő cselekményt alkotott, a Mandatumot. Sőt igazából a lábmosás után még az agapét is beiktatták a szertartásba! (Akit érdekel, fogalmat alkothat róla magának az Egri Ordináriuskönyv nemrég megjelent új kiadásából.) Lehet, hogy egy ilyen keretben nem érezné magát "összenyomva" ez a szertartás. Mivel maga a lábmosás is fakultatív, nem tudom, vajon tiltja-e valami ezt az elrendezést ott, ahol ez indokolt. NAGYPÉNTEK A nagypénteki nagy Könyörgések. Az egész év liturgiájában kiemelkedő jelentőségű könyörgés-sorozat nem egyszerűen egy a többi "Oratio fidelium" között. Az egész emberiséget mintegy összegyűjti a kereszt köré, s mindannyiukra leesdi a megváltás kegyelmeit. E kiemelkedő szerepét mutatja nem csak a könyörgések száma, hanem a szertartás szerkezete is: a prefáció-tónusban énekelt felszólítás, a csend, majd az összefoglaló könyörgés. És van még egy mozzanat, ami kiemeli méltóságát: a Flectamus genua - Levate. Az új misekönyv ezt fakultatívvá teszi, s persze ezt a legtöbb templomban felszólításnak vették arra, hogy elhagyják. A legfrivolabb ellenvetés: ne csináljunk tornaórát a liturgiából (ez a megjegyzés: "szent dolgokból gúnyt űzni", ahogy a lelkitükör mondja...). A hívők leborulása, majd felállása az őskeresztény liturgiából öröklődött, tiszteletreméltó szokás, melyet legalább ezen az egy napon jó lenne meghagyni. Az azonban igazság, hogy ha a "Boruljunk térdre" felszólítást öt másodperc után már az "Álljatok fel" követi, akkor föl-le ugrálás lesz belőle, s fárasztó is a liturgikus mozdulat. Egy misekönyvben azonban kitűnő megoldással találkoztam. Az invokáció után elhangzik a "Flectamus genua", de a "Levate" csak az ezt követő könyörgés végén. A hívek tehát felállva hallgatják a szándékot, leborulva csendben imádkoznak érte, s ugyanígy hallgatják, amíg a pap összefoglalja az egyéni imádságokat a könyörgésben. Egy budapesti plébánián kipróbálták e nagyhéten ezt a megoldást és kitűnően működött. A mozgás lélektanilag is jól elrendezi az elemeket, az álló és térdelő rész nagyjából azonos ideig tart. Ha valaki azt vetné ellene, hogy a könyörgés alatt inkább állni, mint térdelni szoktunk, azt lehet felelni, hogy olyan káptalanokban és kolostorokban, ahol a liturgiát gazdagon kidolgozva végezték, a nagyböjt alatt a mise rendes orációihoz is genuflexiót írt elő az Ordo Celebrandi. S természetesen lehet még egy ellenérv, de az úgy sem releváns. Az ugyanis, hogy a betegeknek, öregeknek nehézséget okoz a letérdelés. E szertartásrészt úgyis egy kommentátornak kell néhány szóval bevezetni, aki a mozgás értelmét is megmagyarázza. Az említett plébánián így vezették azt be: "A nagypénteki nagy könyörgésekben a megváltó kereszthalál hatását könyörögjük le az egész emberiségre. A könyörgésben kifejezésre jut teljes emberi szolidaritásunk is: senkit, egyetlen embert sem zárunk ki szeretetünkből és mindenkire a megváltás kegyelmeinek kiáradását kérjük. Először az egyházért, azután pápáért, a papságért és népért, a hittanulókért imádkozunk. Utána következnek a Krisztusban hívő nem-katolikusok, azután zsidó testvéreink, a többi istenhívők, majd azok, akik nem találtak el az istenhitre; végül az állam mindenkori vezetőiért és a különböző bajok között szenvedőkért könyörgünk. A pap először megnevezi az imaszándékot, ezt kövesse egy rövid néma imádság, melyet térden állva végzünk. Végül az egyház hivatalosan is megszövegezi, mit kér számukra, s azt követően emelkedünk fel. Az idősebbeknek e liturgikus mozgásban nem kell részt venniük, de kérjük őket, hogy lélekben kövessék az egész közösséget. Most álljunk fel, és végezzük szeretettel ezt a hosszabb imádságot, hiszen egy évben egyszer most minden embert be kell foglalnunk könyörgésünkbe." Adoratio crucis. Az egyházi év egyik legmegrendítőbb szertartása. Tudjuk eredetét is: a jeruzsálemi keresztények a Golgota-hegyi bazilikához zarándokoltak, mely elé kihozták az eredeti kereszt-ereklyét, s a nagy tömeg az elé járult körmenetben, hogy egy pillanatra megérinthesse, megcsókolhassa. Azt hiszem ez a fizikai kontaktus nagyon fontos mozzanat. Emberek vagyunk, akik nemcsak lélekből, hanem testből is állunk. Szinte minden szeretet-megnyilvánulásunk rokoni, testvéri, szerelmi, baráti ilyen vagy olyan módon tartalmaz egy ilyen mozzanatot. A zsinat előtt az adorációs körmenetben csak a papság vett részt, ma ismét az egész hívő közösség odajárulhat a kereszthez. Ott azonban, ahol valóban nagy tömeg van a templomban, úgy ítélik, hogy ezt nem lehet megvalósítani, s így aztán csak egy letérdelésre vagy "lelki" adorációra szűkül a cselekmény. Pedig talán lenne jó megoldás. Induljunk ki abból, hogy e "lelki adoráció" lényeges, de nem elégséges mozzanata a nagypénteki liturgiának. Különösen akkor, ha a római liturgia régi (Trident előtti) hagyománya szerint történik a kereszt behozatala (úgy, ahogy azt Éneklő Egyházban találjuk), a bevonuló Krisztus panaszai, a Triszágion, a kereszt leleplezése és bemutatása olyan belső felinduláshoz vezet, melyet méltó módon csak a körmenet vezethet le. Ismét egy tömött budapesti plébánia tényleges tapasztalatát írom le. A papság adorációját követően a híveknek is megengedték a kereszthez járulást. Kérték őket, hogy az áldozáshoz hasonlóan kettős sorokban jöjjenek, a kereszt elé érve hajoljanak meg és érintsék meg kezükkel a keresztet ("mert erő áradt ki belőle" - mondja a Biblia, amikor a Jézust szorongató tömegről beszél). A ministránsok már két-három méter távolságból sorfallal "vezetik" a híveket, a kereszt mellett álló két asszisztens pedig gyengéden szabályozza a hódolat módját. Vagyis nem engedi, hogy a hívő ott térdet hajtson (de a kereszttől távozva kissé oldaltabb éppúgy megteheti, mint áldozás után sokan), s azt sem hogy a két-három másodpercnél tovább elidőzzön. E módon a teljes hívősereg részvételével sem tartott tovább 15 percnél az adoratio crucis. S ennek volt még egy értéke: a várakozás alatt a hívek végre jól kiénekelhették magukat, amit szívből meg is tettek. (Külön téma lenne, mit illik, és mit nem énekelni a kereszthódolat alatt.) Végül egy szót a kereszt behozataláról. A fent említett, megragadó rítus szerint a kereszt nem némán érkezik be, hanem mögötte egy, előtte két énekes halad. Út közben háromszor megállnak, s a kereszt mögött haladó férfiénekes (voltaképpen maga, a kereszten függő Üdvözítő) szólítja meg a jelenlévők: "Ó népem, mit tettem én ellened?". A kereszt előtt letérdelő énekesek görögül és latinul, majd a teljes nép magyarul énekli: Agiosz ho Theosz, Sanctus Deus, Szent az Isten... Ha a celebráns nem tökéletes énekes, igen szépen (és törvényesen) megoldható az "Ecce lignum" úgy, hogy miközben a pap felemeli a keresztet, tőle két-három méterre állva egy (vagy két oldalról egy-egy) énekes karját felemelve rámutat a keresztre, s így éneklik: "Íme, a keresztnek fája, melyen a világ üdvössége függött..." (Mindnyájunk szeme előtt van ez a mozdulat, hiszen a régi szobrokon és képeken így mutat rá a keresztre János evangélista, vagy az evangélista és a Keresztelő). Persze az adoratio crucishoz is kell néhány invitáló szó (de nem hosszú prédikáció). Az említett templomban ezt olvasták fel: "A jeruzsálemi hívek nagypéntek délután a Golgota hegyére zarándokoltak, s a Szent Kereszt előtt fejezték ki hálás hódolatukat. Lélekben most mi is a Golgotára megyünk, hódolunk Urunk előtt és tisztelettel érintjük szent keresztjét, hogy annak ereje belénk szálljon. Először behozzák a keresztet, közben Krisztus panaszait éneklik, melyre minden megálláskor hódoló énekkel a Triszágionnal válaszolunk, mégpedig latin, görög és magyar nyelven. Ezután a pap leleplezi és felmutatja a keresztet, megmutatva nekünk a Fát, melyen a világ üdvössége függött. Énekeljük rá közösen: Jöjjetek, imádjuk. A hívek régi kérésének teszünk eleget, amikor templomunkban is bevezetjük a hívek hódoló körmenetét. Kettős sorban lépjünk a kereszt elé, hajoljunk meg, s kezünkkel érintsük meg a szent Fát. Figyeljünk a ministránsok irányítására, hogy valóban mindenki odajuthasson az előírt idő alatt a kereszthez. Közben pedig énekünkkel is fejezzük ki érzelmeinket a Szent Kereszt iránt. Most álljunk fel!" Utóirat: Ha az olvasók igénylik, a teljes nagyhét konferáló szövegeit beküldhetem. Dobszay László From kaposztassyb@freemail.hu Mon Apr 29 15:36:01 2002 From: kaposztassyb@freemail.hu (=?iso-8859-2?B?S+Fwb3N6dOFzc3kgQulsYQ==?=) Date: Mon, 29 Apr 2002 16:36:01 +0200 Subject: [Liturgia] Nagyheti tapasztalatok References: <008601c1ef65$a2dccfc0$40ae1897@tiscalinet.it> Message-ID: <009201c1ef8b$4bb91d40$825cfea9@malezi1> This is a multi-part message in MIME format. --Boundary_(ID_YdNhjTItYMZj1g7ow63kDQ) Content-type: text/plain; charset=iso-8859-2 Content-transfer-encoding: quoted-printable Sziasztok!=20 A nagyheti tapasztalatokhoz a saj=E1tjaim: =20 N=E1lunk a templom bels=F5 tere olyan, hogy az olt=E1r =E9s az = els=F5 padok k=F6z=F6tt van egy nagyobb ter=FClet, ami kiv=E1l=F3an = alkalmas a nagyheti liturgi=E1k v=E9gz=E9s=E9re. A ministr=E1nsgyerekek = =FCnnep=E9lyes fegyelmezetts=E9ggel tett=E9k ki a sz=E9keket, =E9s a = falvainkb=F3l, minden k=F6z=F6ss=E9g=FCnkb=F5l voltak ott f=E9rfiak.=20 J=F6v=F5re k=F6r=FCln=E9zek, van-e m=E9g valaki, akit meg kellene = h=EDvni erre a szertart=E1sra. A "szeg=E9nyek" nemigen vesznek r=E9szt a = szertart=E1sokon, =E9s csak mutogat=E1sb=F3l azt hiszem nem tan=E1csos = megh=EDvnom =F5ket. De ha volna olyan cig=E1ny ember, aki legal=E1bb = nagyh=E9ten elj=F6n a szertart=E1sokra, azt biztosan nagyon fontos lenne = oda=FCltetni.Ilyenr=F5l eddig sajnos nem tudok. Szerintem a l=E1that=F3s=E1g n=E1lunk megval=F3sult, de = elgondolkodtam azon, hogy esetleg a padok k=F6z=F6tt is lehetne = v=E9gezni a l=E1bmos=E1st.=20 Az =E9nekkel kapcsolatban: Az =C9nekl=F5 Egyh=E1zb=F3l kilestem a = "Tudv=E1n J=E9zus" =E9nek forr=E1s=E1t, =E9s az eredeti teljes =E9neket = a K=E1joni Kancion=E1l=E9b=F3l =E9nekeltettem a kis k=F3rusunkkal. = Elejit=F5l a v=E9g=E9ig. N=E9hol ugyan archaiz=E1l=F3 a sz=F6vege, de = minden gond n=E9lk=FCl v=E9gig=E9nekelt=E9k. Mivel =E9nekkarosaim nem = t=FAl muzik=E1lisak, az "A f=E9nyes nap imm=E1r elnyugodott" dallammal = tanult=E1k meg az eredeti nehezebb helyett. Val=F3ban =FAgy van, ahogy a Tan=E1r =DAr =EDrta, a h=EDvek szinte = "d=F6bbent" =E1hitatos cs=F6ndben =E9lik =E1t ezt a liturgi=E1t, = =E9rezhet=F5en "v=E1gni lehet a leveg=F5t". Sim=E1n elmegy az, hogy csak = az =E9nekkar =E9nekel.=20 Els=F5 =E9vemben a feln=F5tt hittanunkon az egyik n=E9ni elnevette = mag=E1t, amikor el=F5adtam , hogy szeretn=E9m megcsin=E1lni a = l=E1bmos=E1s szertart=E1s=E1t, a n=E9ni azon kuncogott, hogy ezen = biztosan nevetni fognak majd sokan. Ezzel szemben viszont az els=F5 = =E9vt=F5l mostm=E1r a harmadik =E9vvel bez=E1r=F3lag hihetetlen=FCl = megind=EDt=F3 r=E9szv=E9tel k=EDs=E9ri. A szertart=E1st z=E1r=F3 k=F6ny=F6rg=E9st is j=F3 gondolatnak = tal=E1lom, b=E1r a fenti hossz=FA =E9nek befejez=E9se n=E1lunk m=E9g egy = ideig eltartott a szertart=E1s ut=E1n, =E9s a "Hol szeretet"-et is = v=E9gig=E9nekelt=E9k, amit =E9n =E1llva v=E1rtam meg, =E9s ut=E1na = =E1tvezet=E9s n=E9lk=FCl elkezdve a k=F6ny=F6rg=E9seket nem =E9reztem = semmi z=F6kken=E9st. N=E1lunk az olt=E1rfoszt=E1s ut=E1n kb 10 perccel kezd=F5dik az = "Olajf=E1khegyi virraszt=E1s", amit minden falu n=E9pe m=E1r a saj=E1t = templom=E1ban im=E1dkozik. (A fili=E1k n=E9pe e 10 perc alatt elhagyja a = mater templom=E1t, =E9s a k=FCl=F6nbusszal, amivel mindh=E1rom nap = =E1tj=F6ttek, ki-ki a saj=E1t faluj=E1ba visszamegy, =E9s a saj=E1t = templom=E1ban virraszt m=E9g egy =F3r=E1t.)=20 A virraszt=E1s alatt im=E1dkozzuk a F=F5papi im=E1t =E9s a = B=FAcs=FAbesz=E9det is. Aj=E1nlom m=E9g erre Karl Rahner: J=E9zus = olajf=E1khegyi szenved=E9s=E9nek jelenval=F3s=E1ga -lit=E1niaform=E1j=FA = sz=E9ps=E9ges im=E1j=E1t. Megjelent a Rahner: "Az =E9let im=E1ds=E1gai" = c=EDm=FB tal=E1n t=EDz =E9ve kiadott, (az=F3ta m=E1r nem kaphat=F3) = k=F6tetben. Hozz=E1 a benc=E9sek Szent H=E1romnapi zsolozsm=E1inak = sz=E9p antif=F3n=E1it, esetleg zsolt=E1rral, vagy csak =F6nmag=E1ban, = egyszer ism=E9telve. =20 Nagyp=E9ntekr=F5l + a Felt=E1mad=E1si szertart=E1sr=F3l = m=E9g k=E9s=F5bb =EDrok! =DCdv! B=E9la ----- Original Message -----=20 From: F=FCzes =C1d=E1m=20 To: Liturgikus levelez=F5lista=20 Sent: Monday, April 29, 2002 11:44 AM Subject: [Liturgia] Nagyheti tapasztalatok Kedves Koll=E9g=E1k! V=E9gre egy nagyheti tapasztalat, megjegyz=E9s =E9rkezett, melyet az = al=E1bbiakban adok k=F6zre tisztelettel. M=E1sokat is hasonl=F3kra b=EDztatok, illetve reag=E1l=E1sokra! =DCdv: F=FCzes =C1d=E1m --Boundary_(ID_YdNhjTItYMZj1g7ow63kDQ) Content-type: text/html; charset=iso-8859-2 Content-transfer-encoding: quoted-printable
From:=20 F=FCzes=20 =C1d=E1mSent: Monday, April 29, 2002 = 11:44=20 AMSubject: [Liturgia] Nagyheti=20 tapasztalatokKedves Koll=E9g=E1k!
V=E9gre egy nagyheti = tapasztalat,=20 megjegyz=E9s =E9rkezett, melyet az al=E1bbiakban
adok k=F6zre=20 tisztelettel.
M=E1sokat is hasonl=F3kra b=EDztatok, illetve=20 reag=E1l=E1sokra!
=DCdv:
F=FCzes=20 =C1d=E1m