b) Jézus tanítványokat gyűjt maga köré, akiknek az a feladata, hogy élete, tettei, tanítása alapján felismerjék, elfogadják, hogy ő Isten fia, aki azért jött, hogy üdvözítsen minket. Életünk igazi mozgatója az üdvösség kegyelmi ajándéka, amelyet Jézus kereszthalála és feltámadása biztosított nekünk. Ez a hívő életszemlélet és életvezetés a tanítványok lelkében is csak lassan alakult ki. Az evangéliumokban éppen arról olvashatunk, hogy mi segítette őket ehhez. A csodák nemcsak azt hirdették, hogy Jézus isteni hatalommal rendelkezik, hanem azt is, hogy ő az ószövetségi próféták által megjövendölt Messiás. Izajás próféta szavait maga Jézus vonatkoztatja önmagára: a vakok látnak, a sánták járnak, a szegényeknek az evangéliumot hirdetik. Ezek a messiási jövendölések benne beteljesedtek, hirdeti a názáreti zsinagógában (Lk 4,18-19). Ő hozta el számunkra Isten országát, amelyet a bűntől és a haláltól megszabadító hatalma éltet. Ebben az országban feltárul a hívő ember előtt az igazi boldogság titka, ahogyan erről a hegyi beszédben tanít minket (Mt 5,1-10). Itt beszél arról is, hogyan él az Isten országában élő hívő ember (Mt 5,11-7,27). A szenvedés jelen lesz ebben az országban is, azonban Jézus közösséget vállal minden szenvedővel és a feltámadás győzelme felé vezeti. Ez a biztos reménység erőt ad a szenvedés bátor elviseléséhez. Ezért tanítványai ne attól féljenek, akik a testet megölik, de a lélek fölött nincs hatalmuk. Attól kell félni, aki a lelket és a testet együtt a pokolba taszítja (Mt 10,28). A tanítványokban így alakul ki egyre világosabban Jézus személyének titka, küldetése, tanítása. Bár annak igen nagy nehézségei vannak, hogy ennek szolgálatába állítsák életüket, de egyszer majd ez is meg fog valósulni az első pünkösd után. Jézus azonban erre az időre is fel akarja készíteni őket. Ezért hívta össze tizenkét tanítványát és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget (Mt 10,0). A tanítványok ezzel már arról is tudomást szereznek: Jézus azt a feladatot szánja nekik, hogy küldöttei, apostolai legyenek, akik majd tanúságot tesznek róla.

c) A tanítványok igazi küldetése a Szentlélek pünkösdi eljövetele után kezdődött el. Az volt a feladatuk, hogy tanúságot tegyenek Jézusról, aki a megígért Messiás. Tanúságot tettek Jézus haláláról is, de elsősorban feltámadásáról. Isten elsősorban ezzel bizonyította, hogy ő a Messiás, és ezzel bizonyította Isten országának végső győzelmét is. Péter apostol Dávid király jövendölésének beteljesedéseként idézi a zsoltár, amelyet ő írt (15,8-11). "Ezért a jövőbe látva a Messiás föltámadásáról mondta, hogy sem az alvilágban nem marad, sem testét nem éri rothadás. Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten: ennek ma mindnyájan tanúi vagyunk" (ApCsel 2,31-32). Az apostolok úgy hirdetik a legteljesebb nyilvánosságban Jézus életét, tanítását, halálát, feltámadását, hogy ő a megígért Messiás, és így valósult meg általa a próféták által megjövendölt szabadulás. Az akkori világ nagy városainak lakói mind hallhatták az apostolok tanúságtevő igehirdetését Jeruzsálemtől Rómáig. Negyven évi apostoli működés után írják le az evangélisták könyvükben azt, ami Jézus tanításából, tetteiből üdvösségünk számára fontos volt. Elsősorban üdvösségszerző kereszthalálát és feltámadását. Nem azért, hogy ez helyettesítse a tanúságtevő igehirdetést, hanem azért, hogy ennek megfelelő írásbeli támasza legyen. Amit tehát az Egyház ma hirdet, az Jézustól származik, az ő meghatalmazásával történik, ma is róla teszünk tanúságot. A mai küldöttek igehirdetését is a Szentlélek kegyelme teszi hatékonnyá, eredményessé. Az Egyház mindig tudatában volt annak, hogy az, amit hirdet az apostolokra és rajtuk keresztül Krisztusra vezethető vissza. "Az Egyház az apostoloktól van, az apostolok Krisztustól, Krisztus pedig Istentől" (Tertulliánusz). Még határozottabb Szent Ireneusz tanúságtétele, aki Polikárp tanítványa volt, Polikárp pedig személyesen ismerte Szent János apostolt. Ireneusz név szerint felsorolja Róma püspökeit, mint Szent Péter utódait, és azután azt mondja: "az egyházban így jutott el hozzánk az apostoloktól származó hagyomány és az igazság hirdetése. Ez a bizonyítéka annak, hogy az egyházban jelenlévő éltető hitet az apostoloktól máig megőrizték és hűségesen adták tovább." MK

Tallózás az egyházi lapok írásaiból

Mészáros István A "közszolgálati" egyház (3.o.) című cikkében arra keresi a választ, hogy miben segíthet a magyar társadalom istenhívő, katolikus része a magyar társadalom másik felének, illetve a teljes magyar társadalomnak. A neves professzor kiemeli: a katolikus egyház azért "mérhetetlenül hasznos a mai magyar társadalom számára, mert alapítójától nyert megbízása alapján mint közösség tagjait kereszténnyé, krisztusivá igyekszik és tudja is nevelni. Ez az alapvető teendője, ez a közszolgálata!" A szerző figyelmeztet: ha minél több ember minél tudatosabban keresztény, akkor minden valószínűség szerint kevesebb lesz az öngyilkos, az alkoholista, a narkós. "Akkor valószínűleg több lesz a megvesztegethetetlen, tisztességes, szép szavú ember; több lesz a jó munkájával, emberszeretetével, lelkiismeretes szakmai tevékenységével Krisztusról tanúságot tevő ember." Mészáros István szerint az államhatalom akkor jár el helyesen, ha a katolikus egyháznak és a többinek is bizalmat, szabadságot és lehetőséget ad ahhoz, hogy alapvető célját elérje, saját lényegét alkotó feladatát teljesíthesse. Vagyis, hogy az egyház tagjai magukat minél tudatosabb, minél hitelesebb, minél igazabb katolikus emberré, tevékeny Krisztus-követővé alakítsák, s ilyenként hozzanak hasznot a magyar hazának."

Interjút készített az Új Ember (Csődöt mondanak... 7.o.) Mihályi Gilbert premontrei szerzetessel, aki elmondta. a magyar egyház megújulását alapvetően akadályozza, hogy különböző egyházképek élnek egymás mellett. P. Gilbert figyelmeztet: "Önmagunkat csapjuk be, ha sikertörténetként szólunk az egyház mai életéről! El nem odázható a kérdés: meg tudunk-e, s hogyan tudunk megfelelni az új kihívásnak? Többen vallják: a negyven esztendős megtöretés után hiányzik a keresztény értelmiség. Ez azonban nem jelenthet felmentést az apostolkodás feladata alól. A tanúságtétel mindenkitől társadalmi felelősséget föltételez politikai téren is." A premontrei szerzetes rámutat: az apostolkodás megkívánja, hogy az Európai Unióba is bevigyük az evangélium szellemét. A német püspökök legutóbb kijelentették, nem elégséges, hogy Európa gazdasági közösség legyen, hanem értékközösséget kell létrehozni. Az értékeket pedig a keresztények, a katolikusok adják. Nem egyénileg, hanem összefogva, civil szervezetek segítségével. Mihályi Gilbert leszögezte: "Szakképzett keresztény emberekre és szervezetekre van szükség a politikában, a gazdaságban, a kultúrában. A rablókapitalizmus, a globalizációs kapitalizmus megtöltése értéktényezőkkel igen messze vagyunk még ettől, de annál inkább erre kell törekednünk. Az Evangélium nem rekedhet meg a tanítás és a hirdetés szintjén, hanem annak szellemét megélve kell jelen lennie a világban, a családtól a politikáig. Ha nem vagyunk képesek erre, nem az Evangélium, hanem mi, keresztények mondunk csődöt." P. Gilbert szerint az egyháznak nem a hierarchia, hanem Krisztus egyházának kell lennie.

Az Új Emberben (Mindnyájan... 4.o.) az esztergomi Mária Iskolatestvérek Kongregációja két tagja, Mateo González Cerdán és Ramon Espasa Sancho testvér is nyilatkozik. Szavaikból kiderül: cigányok közt laknak, tájékozódnak és karizmájuk szerint őket kell tanítaniuk vallásra, tudományokra, vezetni kicsiket és nagyokat a lelkiéletben, melyhez Szalézi Szent Ferenc szerint tengernyi türelemre van szükség. "A házunkban kápolna is van, örökmécses, Oltáriszentség. A cigányok elfogadtak minket. A szomszédokkal beszélgettünk először, érdeklődtek, hogyan élünk. Pénzt mi nem tudunk adni, viszont a tanúságtételünk sok mindenben erősségünk lehet. Tudjuk, a Mária-tisztelet számukra nagyon fontos, és már eljönnek hozzánk imádkozni az Oltáriszentség előtt. Hittanárokként a Mindszenty Iskolában szeretnénk dolgozni szeptembertől. A távlatunk: Isten országa a tanítás, a jószolgálat által, s ebbe mindenki belefér, hiszen mindig az emberről van szó, akit Isten magának teremtett, amint Szent Ágoston írja."

A Keresztény Életben (A papi hivatásról... június 6., 1.o.) Árvai Ferenc, a váci Borromeo Szent Károly Papnevelő Intézet prefektusa nyilatkozik. Elmondta: hogy kit hív meg Isten a papságra, az egyedül az Ő titka, de mindig ad valamilyen jelet. Ez lehet például az, hogy jól érzi magát valaki az oltár közelében, szívesen ministrál, örömmel jár hittanra, otthon érzi magát a templomban. Emellett van benne vágy, hogy szeretne valami szépet tenni az Istenért és az emberekért. Ha valaki ezeket érzi magában, akkor lehet arra gondolni, hogy Isten elültette benne a hivatás csíráit. Ferenc atya úgy véli, nem az életkor a fontos, hanem az, hogy ha "meghívott az Isten, akkor merjek válaszolni rá." A papnevelő intézet prefektusa azt is elmondta: "Ha nem lenne a papi nőtlenség emberileg megvalósítható, és nem lehetne boldogan élni nőtlenül, akkor az Úr nem kérte volna ezt a tanítványoktól. A nőtlen állapot nem a család, vagy a házasság megvetése, vagy menekülés ezektől. Csak a testileg és lelkileg is érett, egészséges emberek tudják vállalni. Mégpedig önként. Megélése önfegyelmet kíván, amit akkor könnyű megtartani, ha az Isten iránti szeretetem oly nagy, hogy azt mondhatom, képes vagyok az Istenért és az emberek szolgálatáért lemondani a házasságról." MK