Elmosogattam tegnap este, nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Köztük van kettő: fületlen - de elölről szépek.
Elölről olyanok, mint a többi: épek.
Csak a hibás részt hátra kell tenni,
Nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni!
Eszembe jutnak most a felebarátok,
Kiket - képletesen - fületleneknek látok.
Úgy teszem fel őket életem polcára,
Hogy ne lássak mindig arra a hibára.
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert ha egyszer én térek nyugovóra,
Úgy tesz el engem az igazságos Isten,
Ahogy bögréket rakosgattam itt lenn.
A mennyei polcra - Nagykegyelmű szemmel -
Hátrafelé - az én letörött fülemmel.