Lucia és Rodrigo nagyon szerették egymást, de Rodrigo csak ritkán lopakodhatott le a partizánok búvóhelyéről a folyóparti találkahelyre, ahová Sanchez, a hat gyermeket eltartó szegény halász vitte át a lányt a túlsó oldalról. Kockázatos útjait odafelé a lány, visszafelé Rodrigo fizette meg. Egy nap a munka nélkül maradt Luciának elfogyott a pénze, pedig éppen találkozniuk kellett volna, talán utoljára, mert Rodrigoék körül egyre szorosabbá zárult a gyűrű, Pénz nélkül is lement a partra, mert bízott a halász jó szívében.
,,Gyermekeim éheznek, nem vállalhatom ingyen az életveszélyt'' - sajnálkozott Sanchez. - ,,Keríts valahogyan pénzt, megvárlak''.
Lucia elszaladt gyerekkori játszópajtásához, Garcia de Lopezhez, aki a város első divatüzletében dolgozott. Amikor őszintén elmondta, hogy mihez kér kölcsön pénzt, Lopez ezt súgta neki: ,,Túl sokat kérsz, mégis kevésre mennél vele, mert már elkezdődött a razzia. Egy megoldás mégis van: nálam kellemesen átvészelhetjük az igazoltatást, utána átviszlek én a motorcsónakomon.'' Lucia meghökkent: ,,Hogy tehetném, amikor őt szeretem?'' - zokogta. Lopez megvonta a vállát, és a vevőkhöz sietett. Lucia sírva bolyongott az utcán, aztán eszébe jutott, hogy José bácsitól, öreg tanítójától biztosan remélhet tanácsot, José bácsi figyelmesen hallgatta, tűnődött egy darabig, majd így szólt: ,,Lányom, most valami bölcsességet vársz tőlem. Hidd el, sokat kellett szenvednem a bölcsességért!'' Lucia kétségbeesetten bolyongott az utcákon, majd zokogva Lopez lakása felé indult. Amikor felöltözködött, Lopez a zsebébe csúsztatta a pénzt. Futva ment a folyóhoz. Sanchez megvárta, és a pénz láttán azonnal evezni kezdett. Rodrigo, aki már türelmetlenül várta, karjába kapta, magához ölelte, és együtt voltak szerelemben hajnalig. Csak akkor jutott szóhoz a lány, amikor búcsúzniuk kellett. Elmondta, hogyan sikerült átjutnia. Rodrigo elsápadt és dühösen támadt rá: ,,Hogy adhattad oda magad másnak? Te hűtlen rongy! Undorodom tőled! Testeddel eldobtad szerelmemet. Nem akarlak látni többé!'' Zsebéből gyűrött pénzdarabot vett elő, és a lány elé dobta.
,,Miért sírsz?'' - kérdezte visszafelé Sanchez.
,,Mert szeretem őt'' - válaszolta Lucia magába roskadtan.
,,És ki a hibás?'' - faggatta tovább a halász.
,,Nem tudom'' - zokogta a lány.