1978-ban még gőzösök jártak Rodoszra. Az éjszakai járat orrán-tatján az állt méteres betűkkel: HOMÉROSZ. Indultunk éppen, a lenyugvó nap szembetűzött, a mindenhonnan összeverődött hátizsákosok az éjszakára készülődtek a kémények tövében. Időtlen béke a sós szélben; füstarany ég, bíborszínű tenger. A szőke holland rámnevetett.
- Amszterdam - mondta bemutatkozás helyett.
- Budapest - válaszoltam.
- Óh Budapest! - És csámpás kiejtéssel, derűsen sorolta: - Petőfi híd, Szabadság híd, Erzsébet híd...
- Ez igen!
- Csak térképről tudom; Széchenyi híd, Margit híd, Árpád híd... aztán a vasúti híd - baaammmmm!
- Baaammmmm?!
- Százszor megcsináltuk a szimulátoron! NATO, 4. bombázóhadosztály.
Néztük a bíborszínű tengert. A holland nyugtatóan karomra tette a kezét.
- De csak ha úgy alakul.