[ Irodalom | SzePi ]

Ady Endre:

    I.

    Harang csendül,
    Ének zendül,
    Messze zsong a hálaének
    Az én kedves kis falumban
    Karácsonykor
    Magába száll minden lélek.

    Minden ember
    Szeretettel
    Borul földre imádkozni,
    Az én kedves kis falumban
    A Messiás
    Boldogságot szokott hozni.

    A templomba
    Hosszú sorba'
    Indulnak el ifjak, vének,
    Az én kedves kis falumban
    Hálát adnak
    A magasság Istenének.

    Mintha itt lenn
    A nagy Isten
    Szent kegyelme súgna, szállna,
    Az én kedves kis falumban
    Minden szívben
    Csak szeretet lakik máma.

    II.

    Bántja lelkem a nagy város
    Durva zaja,
    De jó volna ünnepelni
    Odahaza.
    De jó volna tiszta szívből
    - Úgy mint régen -
    Fohászkodni,
    De jó volna megnyugodni.

    De jó volna, mindent,
    Elfeledni,
    De jó volna játszadozó
    Gyermek lenni.
    Igaz hittel, gyermek szívvel
    A világgal
    Kibékülni,
    Szeretetben üdvözülni.

    III.

    Ha ez a szép rege
    Igaz hitté válna,
    Óh, de nagy boldogság
    Szállna a világra.
    Ez a gyarló ember
    Ember lenne újra,
    Talizmánja lenne
    A szomorú útra.

    Golgota nem volna
    Ez a földi élet,
    Egy erő hatná át
    A nagy mindenséget.
    Nem volna más vallás,
    Nem volna csak ennyi:
    Imádni az Istent
    És egymást szeretni...
    Karácsonyi rege
    Ha valóra válna,
    Igazi boldogság
    Szállna a világra.


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi.hu