Pásztorjáték

Narrátor: Bevezeto szavak, köszöntés

 

Angyali üdvözlet

Angyal: Üdvöz légy, te boldogságos! Az Úr van veled! Mert te áldott vagy az asszonyok közt! mert lesz majd édes terhed, És fiút szülsz, Akit Jézusnak nevezel! És o népének ura lesz mindörökre.

Mária: Hogyan lehetséges ez, Mivelhogy én nem ismerek férfit?

Angyal: Íme, én Gábriel angyal vagyok, És megjövendölöm: A legmagasságosabb Úr ereje rád veti árnyékát, és ezért ama Szent, ki toled születik, Isten fiának neveztetik majdan. Mert lásd, Erzsébetnek is, akit szeretsz, Terhe növekszik, noha már idos, És már a hatodik hónap is elmúlt, Holott szóbeszéd volt, hogy o meddo, Ámde Istennél minden lehetséges.

Mária: Íme, az Úrnak szolgálója vagyok, Legyen minden úgy, ahogyan mondtad.

 

Szálláskeresés

Mária: Vajon ismered a városban a járást? Jószágnak s magunknak hol találunk szállást?

József: Ismerek egy derék fogadóst eleve, Kinek Rufinus a becsületes neve. Ökörnek, csacsinak ád kello helyet, És nekünk is kínál majd fedelet. /bekopognak a fogadóshoz/ Isten megáldjon, Rufinus barátom, Milyen szállást adsz nekünk, hadd látom; Hosszú utazástól elfárad a test, Tapasztalt utazó mind jól tudja ezt; Szemközt fújt a szél, jeget-havat hozva, S arcunkat-kezünket kicsípte pirosra.

Rufinus: Sajnállak, barátom, be nem bocsáthatlak, Egy utasnak helyén van most helye hatnak, Teli van zsúfolva minden aprócska zug, Kérlek, higgy szavamnak, mért is volnék hazug.

József: Már embert, bizony nem ismerek itt, Akirol tudhatnám, szívesen segít.

Rufinus: Node ne veszítsétek el mindjárt a hitet, Alkalmas kvártélyt csakhamar kerítek; A szomszédban talán semmi nem hibáznék, Szeretettel várja az utast a háznép. /bekopognak a szomszédba/

Fogadós2: Jó asszony, ne sírj olyan keservesen, Szívedbol a remény soha ki ne vesszen. Magad is láthatod, hogyha betekintsz, Házamban szálláshely egy parányi sincs. De ha nem vagy kényes, csak fáradt nagyon, Ott van az istálló, jó szívvel adom.

Mária: Ó kedves fogadós köszönjük neked, Hogy ilyen zord idoben adsz nekünk most helyet Bár fizetni nem tudunk hisz semmi pénzünk nincsen Irgalmasságodért áldjon meg az Isten

 

Pásztorok

/Pásztorok beszélgetnek, alszanak/
A pásztor: Heska, hé, hé! A legfrissebb vagyok azt hittem eloször, De, te barátocskám mindig megelozöl.

B pásztor: Mondd csak, együtt van a nyáj, megvannak juhaink?

A pásztor: Miattuk ne aggódj, legelnek odakint.

C pásztor: Hanem ülj csak le közénk, ne kéresd ott magad, A tuz körül hely tán még neked is akad

Öreg: Hogy így együtt vagyunk, hagyjuk a beszédet Inkább költsük el a finom estebédet.

C pásztor: Ihol egy szál kolbász s néhány jókora hagyma, Huncut, ki belolük maradékot hagy ma.

D pásztor: Hát a szalonna talán otthon maradt?

C pásztor: Van itt, mint az öklöm, három remek darab. /szétosztja az eleséget, esznek/

D pásztor: Emberek között most nem hallani mást: Isten elküldi végre fiát, a Messiást, S mint megjövendöltetett sok bölccsel s igazzal, O majd mindnyájunkat megvált, megvigasztal. Akkor a Föld is üdvösséget nyer, S nem lesz rajtunk sem bun, sem teher.

B pásztor: Ó, ha nem hiába vágyakoznánk, És a Messiás eljönne hozzánk, Ujjonganánk és táncolnánk vígan, S gráciát zengenénk mindannyian.

A pásztor: A szegények megvigasztalója Mikor s hol születik, mit tudsz, öreg, róla?

Öreg: Nincs tudatva még az ideje, Annál inkább azonban a helye. Betlehem a hely, s megszületik ott Egy szuztol, ki erre kiválasztatott.

A pásztor: Édes jó testvérek, vár még sok munka ránk, Híven megosztottuk egymással vacsoránk, Egy kis pihenore most szépen ledolünk, S tán nem marad távol az álom mitolünk.

Narrátor: Közben bölcsek jöttek napkeletrol hárman, Messiást kerestek zsidók országában Egy fényes csillag ragyogott az égen Az vezette oket az éj sötétjében. /Bölcsek mennek Heródeshez, majd Betlehem felé/

Menyhért: Mintha Nap és Vénusz összeházasodnék: Csillagot, szebbet senkise látott még. Glória fénylik fenn, soha régen Nem láttam ekkora pompát az égen.

Gáspár: Noha feltekintünk a csillagra mind, S felé irányozzuk lépteink, Nekünk minden út ismeretlen erre, S nem hagyatkozhatunk térképre, muszerre.

Boldizsár: Talán nem veszítünk vele sok idot, Ha Jeruzsálembe teszünk kerülot.

Heródes: Mindenki reszket és menekül vakon, Hogyha ellene zúdul haragom. A királyi pálcát énnálam jobban Még nem forgatták e nagy birodalomban. Hallom kopogtatnak az ajtón szerényen, Vajon ki háborgatja magasztos személyem?

Szolga: Kegyelmes királyom, betölti a teret A palota elott a hatalmas sereg. Három király áll középen, Büszke urak gyülekezetében. Ragyog a szemük, mosolyog a szájuk, Csupa gyöngy meg arany a ruhájuk. Ha örvendhetnek szíved jóindulatának, Miként az illik, eléd járulnának.

Heródes: Akkor hát szedjék a lábukat szaporán, Vezesd végig oket termeim hosszú során. /szolga el, hozza a királyokat/ Mi úton jártok? Hallgatom szótalan, Mert a kíváncsiság furdalja oldalam.

Gáspár: Fogadd szavaim, kérlek, bizalommal: Mi vezérel minket, elmondom azonnal. Nagy király született, Isten fia, Minden népnek neki kell szolgálnia. Azért választottunk utat hosszút-lassút, Hogy a gyermeket, bárhol van, felkutassuk.

Heródes magában: Mint ebnek a bot, olyan a hír nekem: Többet tud nálam egy kóbor idegen. -majd hangosan folytatja- Fopapok és bölcsek jöjjön elém mindenki, Aki tudja, az új királynak hol kell megszületni.

Tudós: Ot inkább Betlehem táján keressétek, Errefelé kutatni hiba lenne, vétek.

Heródes: Mosolyogjon a szerencse reátok, S hogyha már eleget imádtátok, Forduljatok vissza hozzám gyorsan, Hogy szívem szomját a jó hírrel oltsam, És miután én is odaértem, Meghajtsam elotte fenséges térdem.

Boldizsár: Kedves barátom, hogyha célhoz érünk, A jó hírrel majd hozzád visszatérünk.

 

Pásztorok elindulnak Betlehembe

D pásztor: Mi ez a csodás hang, mi ez az égi fény? Tán szellem kísért itt éjnek idején?

C pásztor: Szívem együtt zeng e csodaszép hanggal, Mintha szólana egy valóságos angyal.

Öreg: Induljunk, testvérek, Betlehembe most, Lássuk, ami történt, a csodálatost. Ámde mi legyen az adományunk, Hogy vele a gyermeknek szépet-jót kívánjunk?

A pásztor: Egy korsót juhtejjel töltök én tele, Hátha nem elég az édesanyja teje.

B pásztor: A legszebbet viszem báránykáim közül, Annak a gyermek biztosan megörül.

C pásztor: Én meg gyapjút viszek, puhát mint a pihe, Gondolom, jól esik azon pihennie.

 

Pásztorok köszöntik a kisdedet.

Öreg: Köszöntünk most áldott gyermek. Kik eljöttek hozzád, ínségben lelnek. Bizony, nem tollpihe van az tested alatt, Kemény szalmaszál döfködi oldalad.

C pásztor: Gyapjút hoztam neked, puhát mint a pihe, Testednek jól essék azon pihennie.

A pásztor: Bár tiéd a mennyek minden gazdagsága, Szegényen, csupaszon jöttél a világra. Egy korsó tejet hoztam, ízleld meg, s kérem, Vedd oltalmadba méltatlan személyem.

B pásztor: Isten megáldjon, drága gyermek. Kik hozzád folyamodnak, irgalmat nyernek. Ez a bárány, nézd kicsinyke még, Fogadd el tolem, hogyha tetszenék.

József: Ez mind igazán derék dolog, Köszönöm szépen, drága pásztorok.

 

Bölcsek hódolata Betlehemben

Boldizsár: Megállt a csillag. Arra int talán, Kopogtassunk itt, az istálló ajtaján. Szépséges szuz, jó estét kívánunk, Kicsiny gyermekdednek hoztuk adományunk.

Menyhért: Vegye hát elo, ki amit ad, A tömjént, mirhát és a fényes aranyat. Istent dicsérjük, o adott kegyelmet, Hogy megláthassunk téged, kicsi gyermek. Sok országot, nagy földet bejártunk, Hajlékodra amíg rátaláltunk. Aranyat hoztam, lángoló pirost, Nagy boldogság elébed tenni most. S szülok, tinéktek adassék áldás boven, Gyarapodjék a gyermek lélekben, eroben.

Gáspár: Dávid fáján virággal dús ág, Miért vesz körül nyomorúság? Fényes trónterem helyett Csak istálló kínált helyet? Kijelölve utunk hosszát Egy csillag hívott ide, hozzád. Hiába állok jászoloddal szemben, A dicséro szó megbúvik szívemben: Szállna bár, hogy a földet örömmel töltse. Ez a kis mirha országom gyümölcse; Fogadd el tolem, s cserébe kérem, Vedd irgalmadba gyarló személyem.

Boldizsár: Nemes király, most én köszöntlek. Kik megváltónknak, gondviselonknek Látását régen szomjúhozták, Csillag vezette oket hozzád. Szépet-jót neked mivel is kívánnék: Ez a kis tömjén, íme, az ajándék. S ha itt a földön napjaim letelnek, Uram, ne tagadd meg tolem kegyelmed.

József: Jó urak, a háznak nagy tisztesség, Hogy fényes királyok felkeresték. Csak ámulok a sok drága kincsen, Meghálálnám, ámde semmim nincsen. Majd égi jót ád értük a gyermek, S elhárít földi bajt, veszedelmet.