[Pásztorjáték 1994] [Pásztorjáték 1996] [Énekkották] [Címlap]

A pásztorjátékot előadta a Szent Gellért Cserkészcsapat 1995. Karácsonyán.

Krónikás: Midőn az idők teljessége elérkezett, elküldte Isten az Ő egyszülött Fiát, aki emberré lett, hogy az embereket megváltsa.
Kórus:

Jöjj el, jöjj el Emmanuel
Csak Téged áhít Izrael
És hozzád sóhajt untalan
Mert Isten híján hontalan
Meglásd, meglásd, ó Izrael,
Hogy eljövend Emmanuel.
(Kodály: Adventi ének)
Ráchel: Halljátok, a zarándokok éneke.
Judit: Mennek a templomba, hogy imádják az Urat.
Szalome: S milyen szépen zengik az ünnepi zsoltárt!
Kórus:
Téged vár a népek lelki sötétsége, Isten
Nincs ki nékünk harcainkban segítene itt lenn.
Ha szentséges arcod ragyog vándorutunk végén
Megnyugosznak egymás mellett a nemzetek békén.
(SZVU 4)
Judit: Csak soha meg ne szünne a békesség!
Szalome: Ó, csak a Messiás jönne már el!
Ráchel: A Messiás? Hogy várta az eljövetelét a dédanyám is, de nem érte meg. Ki tudja, én részesülök-e ebben az örömben?
Judit: Hát nem hiszem, hogy megéred ezt, de úgy lehet, unokád már igen.
Szalome: Az enyéim is erről beszélgetnek esténként, milyen jó is lenne, ha itt születne meg a mi időnkben a Messiás, ha közülünk lehetne valaki az édesanyja.

Krónikás: Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget. Elment tehát mindenki a saját városába, hogy feljegyeztesse magát.
Ráchel: Hát ez meg micsoda? 86 éves vagyok, de még ilyen nem volt! Népszámlálás? Jól hallottam?
Judit: No még csak ez hiányzik! Biztos azért rendelte el a császár, hogy újabb adókkal terheljen, vagy megint háborút akar kezdeni, és el akarja vinni a fiainkat.
Szalome: Nem hiszem! Hiszen jól tudjátok, Augusztus az egész világon uralkodik, minden nép meghódolt már neki. Évek óta csend és béke honol a földön. A múltkor már arról beszéltek, hogy megkezdődött a bölcsek által előre jövendölt aranykor.
Ráchel: Szép kis aranykor mondhatom, amikor a népnek vándorbotot kell a kézbe venni, hogy eljusson ősei városába!
Judit: Még szerencse, hogy én itt éltem életem párjával, és így nem kell nekem is valahonnan messziről idezarándokolni. Hiszen tudjátok, mi mindnyájan Dávid házából valók vagyunk.
Szalome: Azt hiszem, gyalog már nem is tudnátok az utat valahonnét messziről, hiszen már nagyon használjátok a támasztóbotot.
Ráchel: No hiszen akkor ezek sem zarándokok, nem a templomhoz, hanem a népszámlálásra jöttek. Meg is kérdezem! Ugye, lányom, ti is jelentkezni jöttetek?
Zarándokok: Bizony, és éjszakai szállás kellene, mert nincs rokonunk a városban.
Ráchel: Én adnék, dehát akkor nekem is sok vendégem lesz - ha így áll a dolog - , mert az egyik lányom Efraimban lakik, a másik meg Szichemben. Nekik is ide kell jönniük, ha azt akarják, hogy benne legyenek a lajstromban. Megyek is, oszt körülnézek a főtéren.
Judit: Majd eljöttök hozzánk, napok óta úgyis olyan furcsa érzésem van. Úgy érzem, hogy valami rendkívüli dolog fog történni velem. S most itt a népszámlálás. Talán még soha nem látott ennyi vendéget városunk.
Szalome: Úgy hallottam, Dávid király családja is jön. Igaz, nem a régi dicsőség részesei már ők.
Zarándokok: Jön Mária is.
Judit: Melyik?
Zarándokok: Hát Joakhim és Anna gyermeke.
Szalome: Úgy hallottam, valami ács jegyezte el. Hát ide jutottunk?
Zarándokok: Igen. József, Jákob fia a jegyese.
Judit: No, menjünk mi is, hátha otthon vár bennünket is valaki.

Angyalok: Betlehem, Betlehem, a te határodba érkezett Mária, rendelt Istenanyja.
Krónikás: Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban, és őrizték éjszaka a nyájukat.
Angyalok:

Csordapásztorok midőn Betlehemben
Csordát őriznek éjjel a mezőben
Csordát őriznek éjjel a mezőben
(SZVU 20)
János: (Az alvókat nézi.) Alszanak mind. Könnyelmű emberek. Hát ti is alszotok a csodák éjszakáján? A puszta angyalénektől hangos, az égen fénysugár ragyog, a csillagok szeme mosolyog, a föld remeg, ijedve hozzák hírül az emberek, hogy a szomszéd szőlőjében metszett venyigék egyetlen éjen át leveleket, virágot, és érett fürtöket teremtek. Mit jelentsen ez? Mi van itt? Nem hagy nyugodni a lázas sejtelem.
Uram! Atyáink Istene! Remegve hajtom meg fejem és imára kulcsolom kezem.
Angyalok:

Harmatozzatok Égi magasok!
Téged vár epedve a halandók lelke
Jöjj el, édes Üdvözítőnk.

Mert az emberek, ott tévelygenek
Hol te égi fényed útján nem vezérled
Őket, édes Üdvözítőnk.
(SZVU 2)

János: (Letérdel.) Tekints le Istenünk árva lelkünkre, tekintsd a nép soha nem alvó reményét. Tekints szívemre, amelyben a hit él, derítsd ránk az igazi béke napját, a romok felett ragyogjon fel újra a szeretet.
(Fényesség.) Pásztorok, ébredjetek! Ébredjetek! Bejártam a pusztát, fel s alá, megnéztem mindent... Csodálatos nappali fényesség ragyog az éjszakában. Valóban különös.
Pali: Gazduram! Nekem úgy dobog a szívem, hogy még! Majd kiugrik a helyéből!
Toncsi: Úgy érzem, az én szívem is majd kicsordul. Én nem tudom mi van velem. Olyan különöset érzek. Az éjjel is olyan furcsát álmodtam. Csillagokat láttam az égen, hófehér lovak húzták Betlehem felé. A lovak patkói szikrát hánytak az úton, s millió meg millió apró csillag lett belőlük. Nem tudom mi, de valami különös dolog fog történni rövidesen.
Peti: Különös, én is álmodtam. Az én álmom is szép volt. Angyalok repültek az égen, és amerre szálltak kisütött a nap, elolvadt a hó és virágba borult az erdő meg a mező. A madarak is vidám csicsergésbe kezdtek. Minden olyan szép volt.
Pali: No de ilyet! Én egy aranyhajú gyermeket láttam álmomban. Bénák, nyomorékok, árvák, sebesültek jöttek hozzá, ás Ő olyan szelíd és jóságos moslygással tárta ki feléjük kis kezeit. Senkit sem utasított el.
János: Hát én amondó vagyok fiaim, hogy valami van a levegőben. Messiás fog születni, talán éppen itt a mi városunkban. Megírták ezt a bölcsek is.
Pali: Én is sokszor hallottam emlegetni Mikeás próféta jövendölését.Valahogy úgy van hogy: Betlehem, noha a legkisebb vagy a városok között, mégis tebelőled fog származni a király, aki uralkodni fog népén mindörökké.
Feri: No látod! Dávid törzséből, egy Szűztől fog születni, amint megírta Izajás.
Peti: Ime a Szúz méhében fogan és fiút szül, és neve Emmanuel, azaz velünk az Isten.
Toncsi: Letelt az idén a Dániel próféta által megjövendölt 69 nagy évhét is. Dávid király leszármazottjai is ide gyűltek össze Betlehembe, a nagy összeírásra. Úgy összeillik minden. Úgy érzem, most kell születnie a Messiásnak. A próféták jövendölései mind beteljesedtek.
Peti: Ha megszületik a Messiás, János bácsi, akkor nem lesznek többé szegények a földön.
János: Úgy van, nem lesznek szegények a földön, mert az Ő szeretete tesz gazdaggá mindnyájunkat. Ő lesz a békesség Istene, szerető Atyja lesz az árváknak, vigasztalója és pártfogója az özvegyeknek, erőssége a gyengéknek.
Feri: Istenem, milyen szép is lesz a világ! Békesség és szent egyetértés lesz az emberek között. Milyen jó is lesz.
Pali: Ugye, János bácsi, attól kezdve Ő lesz a király. Bizonyára fényes palotában lakik majd és bíborban és bársonyban fog járni, mint a többi királyok.
János: Az írás azt mondja, hogy szegényen kell a Megváltónak születnie.
(Szünet.) Most pedig gyerekek imádkozzunk és térjünk nyugovóra, mert rövid az éjszaka.
Kórus:
Isten angyali jövének melléjük
Nagy félelemmel telék meg ő szívük
Nagy félelemmel telék meg ő szívük
(SZVU 20, második versszak)
Toncsi: Mi az? Hát ébren vagytok, vagy csak álmodoztok? Kelj fel pajtás, hallod-e? Ugye mondtam, hogy valaminek történnie kell!
1. Angyal: Békességet hozok nektek, ne féljetek! Megszületett a Megváltó! Áldást, békességet, bocsánatot hozott a földre. Ti vagytok a választottak és az elsők, akik láthatjátok Őt!
Kórus:
Örömet mondok, nagy örömet néktek,
Mert ma született a ti üdvösségtek
Mert ma született a ti üdvösségtek
(SZVU 20, harmadik versszak)
2. Angyal: Új örömet mondok nektek, kik itt jelen vagytok. Megszületett Betlehemben a ti Megváltótok. Rossz istálóban, jászolban fekszik a Megváltó Jézus, szalmán a nagy fagyban.
Krónikás: Meghallgatták a pásztorok, amit az angyal mondott.
Feri: Mi is menjünk Betlehembe, látni a Megváltót! Vigyünk báránykát, túrót, sajtocskát a megszületett Jézuskának, Megváltó Urunknak!
János: Pásztorok! Eljött az üdvösség órája, amelyben a világ Világossága földre szállt. Menjünk, keressük Őt!
Pásztorok: (ének)
Menjünk, menjünk szaporán a fényes csillag után,
Mely Betlehembe vezet, hol a Jézus született.
János: Szép sorban járuljunk az Isteni kisded elé.
Kórus:

A kis Jézus megszületett, örvendjünk!
Elküldötte Ő Szent Fiát Istenünk.
Betlehemben fekszik rongyos jászolban,
Azért van oly fényesség a városban.

Eleibe térdepelünk mindnyájan.
Örvendezve énekelünk vígságban.
Dicséretet mondunk édesanyjának,
Ajándékot adunk a kis Jézusnak.

Feri: Várjatok csak, tartsunk rendet! Ide jöttünk a kis Jézushoz. Térdeljünk le elébe és mondjuk el azt, amit a szívünk sugall.
János:
Üdvözlégy kis Jézus, pásztorok pásztora,
Mennynek és földnek hatalmas Ura!
Mi betlehemi pásztorok vagyunk.
Hallottuk az angyalok énekét, láttuk a csillagot az égen,
És eljöttünk, hogy imádjunk Téged.
Ó édes Megváltónk, mennyei kis gyermek, Téged szívből áldunk!
Akinek megérkeztét oly sokáig vártuk,
Hozsanna, hozsanna, csakhogy köztünk látunk!
Sose szűnünk meg szívünkből szeretni
És mindenben kedvedet keresni.
Pali:
Ha valamiben eddig rosszul cselekedtünk,
Utáljuk, siratjuk minden ilyen tettünk.
Bocsánatot kérünk, íme térdenállva,
Kegyelmet remélünk királyok Királya.
Bűnnel készakarva soha meg nem bántunk,
Tiszta legyen szívünk, ez a legfőbb vagyunk.
Téged is Szűzanyánk szívből köszöntünk,
Angyalok karával üdvözlégy közöttünk.
Légy kegyes szószólónk, Szent Fiadra kérünk,
Most és kiváltképpen, hogyha eljön végünk.
Peti: Kis Jézus imádva köszöntelek és boldog vagyok, hogy megérhettem ezt a mai napot.
Toncsi: Eléd járulok én is szegény pásztor, kinek ágy a rét füve, és takarója a csillagos ég. Hálát adok az Egek Urának, hogy lehozta közénk csillagodat, és új világosság aranyozza be szívünket.
Feri: Én is olyan boldog vagyok, hogy szólni is alig tudok. Pásztorok, énekeljünk a kis Jézusnak!
Mindenki: (ének)

Kirje, kirje kisdedecske,
Betlehemi hercegecske.
Ki miértünk sok jót tettél,
A pokoltól megmentettél.

Karácsonynak éjszakáján,
Jézus születése napján,
Örüljetek, örvendjetek,
A kis Jézus megszületett.

A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos Szűz az anyja,
Lábaival ringatgatja,
Két kezével ápolgatja

József:
Köszönöm pásztorok kedves ajándéktok,
Az Isten áldása legyen rajtatok.
Eljöttetek, hogy lássátok a gyermeket,
Ki az igazság és a szeretet.
De menjetek mostmár, hisz későre jár,
A gyermek már álmos, titeket a nyáj vár.
Mária: (ének)

Aludj, aludj én szentségem,
Csillag jön a fényes égen.
Fényes útját bölcsek járják,
Áldásodat várva várják.

Aludj, aludj boldogságom,
Harmat csillog minden ágon.
Pici tested gyönge, mégis
Tied lesz a föld is ég is.

Mindenki:
Üdvözlégy kis Jézus, Szeretet Királya,
Hozz békét és áldást sok magyar családra!
Szent Karácsony napján ne sírjon itt senki,
Töröld le a könnyet, szent szíved tárd ki!
Mi is téged kérünk, Békesség Királya,
Epedve vár most Rád híveidnek nyája.
Térdrehullva kérünk, ím előtted esdve,
Boldogabb Karácsonyt hozz a magyar népre!

[Pásztorjáték 1994] [Pásztorjáték 1996] [Énekkották] [Címlap]

1505.sz. Szent Gellért CsCs
1996. december 4.