MIKULÁSRA
Bp. Zugló 1998. December

 

I. JELENET

NARRÁTOR: Kedves Gyerekek! Azért jöttünk el ide a templomba, hogy emlékezzünk egyik nagy jótevőnkre Szt. Miklós püspökre. Az ő élete példaképként áll előttünk. Decemberben mikor rágondolunk, szeretnénk az ő jóságát megtanulni. De ehhez arra van szükség, hogy találkozzunk Vele. Tudjuk azonban, hogy Szt. Miklós püspök több mint ezer évvel ezelőtt élt itt a földön. Hiszünk azonban abban, hogy az Ő jóságával, szeretetével mai is találkozhatunk az emberek között. Mielőtt időutazásra indulunk, kukkantsunk be egy testvérpár életébe. Minden évben, - sajnos csak egy alkalommal - kipucolják cipőiket és kiteszik az ablakba. Reménykednek benne, hogy reggelre tele lesz csokoládéval, cukorkával.

(Két gyerek ül a széken és pucolják a cipőjüket, közben beszélgetnek.)

GÁBOR: Te, Kati! Melyik csokoládét szereted igazán?

KATI: Tudod én mindegyiket kedvelem! Ezért is tisztítom ki mind a három pár cipőmet! Leginkább a mogyorós csokit szeretem, remélem hoz belőle a Mikulás.

GÁBOR: Jó neked! Nekem csak két pár cipőm van, amit kitehetek az ablakba!

KATI: (kegyesen) Ha jó leszel, majd adok az én csokoládémból, de ahhoz meg kell ígérned, hogy többé nem verekszel velem!

GÁBOR: Ez kész zsarolás. De mit tehetek én is nagyon szeretem a csokoládét!

(nehezen) Megígérem, hogy többé nem verekszem veled!

ÉDESANYA: (Édesanya bejön) Gyerekek! Ti még mindig ébren vagytok. Már 10 óra is elmúlt, holnap misére megyünk!

KATI: Igen anyu, rögtön megyünk. Még ezt a pár cipőmet kipucolom. Igaz, is Gábornak még tegnap megígértem, hogy mesélek Szt. Miklós életéről.

ÉDESANYA: Jó, ezt nem bánom, de legyetek csendben édesapa már elaludt. Tudjátok nehéz napja volt ma.

GÁBOR: Igen, mesélte apu, hogy a testvérénél volt ahol három gyerek van. Tényleg anyu igaz, hogy Ők nagyon szegények?

ÉDESANYA: Bizony igaz, édesapátok testvérét most bocsátották el a munkahelyéről, nagyon nehezen élnek. Felesége is nemrég halt meg. Gondoljátok meg, ott maradt három gyerekkel. Nem lehet könnyű. Nemhogy csokoládéra, de bizony a mindennapi betevő falatra is alig van pénzük. Édesapátok azért volt ma náluk, hogy egy-két dolgot vigyen nekik, kenyeret, tejet, vajat. Ti is gondolkodhatnátok azon, mit adtok majd nekik!

KATI: Képzeld anyu megígérte Gábor, hogy többet nem fog velem verekedni! Igaz ennek ára lesz. Én csokoládét ajánlottam neki; ezért is pucolom ki mindhárom cipőmet!

ÉDESANYA: Igazán irigyellek benneteket, hogy ilyenek jár az eszetek! Csokoládé, meg cukorka! Máshol meg nincs kenyér amit az asztalra tehetnének. Na de tényleg későre jár. Kati még mesélj egy kicsit Szt. Miklósról és azután aludjatok.

(Édesanya kimegy a szobából)

GÁBOR: Kati én csak annyit tudok, hogy Szt. Miklós jó régen élt és püspök volt. De ilyenkor miért kapunk mi csokoládét? Persze ezt nem bánom!

KATI: Tudod, rengeteg történetet meséltek róla, hogy milyen is volt valójában. (Leteszi a cipőt az asztal mellé) Az egyik történet Szt. Miklós nagy jóságát meséli el. Myra városában, ahol ő püspök volt élt három leány az édesapjukkal. Szegények voltak....(mesél)

(Elsötétedik a kép; az asztalnál már három leány ül, az asztalon egy szál gyertya ég)

 

II. JELENET

1. LÁNY: Mikor jön már édesapánk?

2. LÁNY: Biztosan hoz valamit a tarisznyájában.

3. LÁNY: Talán már nem kell többet éheznünk és fáznunk.

(Édesapa megérkezik, a lányok odaszaladnak)

ÉDESAPA: Újra üres tarisznyával jöttem haza gyermekeim. Sok a halász, kevés a hal. Főztetek valamit lányaim?

1. LÁNY: Dehogy főztünk, édesapám! Nincs miből, üres a kamra.

2. LÁNY: Mióta édesanyánk meghalt nagy nyomor van ennél a háznál.

3. LÁNY: Árvák vagyunk és szegények.

ÉDESAPA: Kétszeres fájdalom nehezedik az én lelkemre. Az egyiket édesanyátok elvesztése okozza, a másikat a szegénység. Bizony már férjhez adó lányok vagytok, de hozomány nélkül nem lehet életet kezdeni. Hogyan is tudnánk a bajokon segíteni?

1. LÁNY: Már a ruhákat is eladtuk, melyek édesanyámtól maradtak.

2. LÁNY: Pedig te úgy megnőttél, hogy te is hordhattad volna.

3. LÁNY: Igen ám, de mindennap enni kellett. Egyre szegényebbek vagyunk.

ÉDESAPA: Nem látok megoldást nagy nyomorúságunkra.

1. LÁNY: Elmegyünk a szülői háztól. Kenyérhez és pénzhez kell jutnunk.

2. LÁNY: Én lopni fogok, ahol csak tudok.

3. LÁNY: Én szívesen szolgálnék, ha felfogadna valaki.

ÉDESAPA: Földre sújt a fájdalom! Pénzt nem szerezhettek bűnös úton. Ma már úgysem tudunk mit tenni, gyertek mielőtt aludni megyünk imádkozzunk!

"Istenünk! Látod nyomorúságunkat, hogy még enni sem tudunk mert nincs mit. Tudjuk te megkönyörülsz az éhezőn és megsegíted a nyomorultat. A mi erőnk kevés. Kérlek add meg nekünk a mindennapi kenyeret és add, hogy lányaim tisztességgel férjhez mehessenek."

(Elalszanak)

(Miklós püspök átvonul a szentélyen és "bedob" az ablakon egy kis aranyat)

ÉDESAPA: Lányaim nézzétek! Mi ez?

1. LÁNY: Arany! De vajon ki tehette? Valaki gondot visel ránk!

ÉDESAPA: Isten megóvott titeket a bűnös úttól! Nem kell lopnotok.

2. LÁNY: Édesapám! Az imádságban amelyet este mondtunk kértük a mindennapi kenyeret. Íme most már lesz mit enni!

1. LÁNY: És végre férjhez mehetünk mind a hárman!

3. LÁNY: Ki lehetett a jótevő?

1. LÁNY: Ruhája olyan volt, mint a templomi öltözet.

ÉDESAPA: Csak keresztény lehetett, mert Krisztus követői gyakorolják az irgalmasságot.

2. LÁNY: Bizonyára városunknak, Myrának püspöke, Miklós atya volt. Azt mondják, hogy már neki is alig van mit ennie mert mindenét a szegényeknek adta.

ÉDESAPA: Gyertek lányaim, illő hogy megköszönjük püspökünknek jóságát.

(Odamennek Miklós püspökhöz és letérdelnek elé)

ÉDESAPA: Te vagy az, aki nagy titokban megsegítettél minket. Köszönjük neked Miklós püspök hogy nem kell többet éheznünk és fáznunk.

SZT. MIKLÓS: Boldogok, aki sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak. Menjetek és cselekedjetek ti is hasonlóan!

(Elmennek nagy örömmel. Változik a kép)

KATI: Így történt, hogy Miklós püspök segített az árva családon és végre megtömhették a bendőjüket.

GÁBOR: Te Kati! Ez a történet nagyon hasonlít arra amit anyu mesélt. Tudod édesapa testvéréről, akinek meghalt a felesége és itt maradt három gyerekkel.

KATI: Igazad van! Lehet, hogy Szt. Miklós ma nekünk is mondja: Cselekedjünk hozzá hasonlóan?! Valamit ki kellene találni, hogy segíthessünk rajtuk!

ÉDESANYA: (bejön) Gyerekek, most már tessék aludni, későre jár! Gabi, gondolom most már megtudtál egy-két dolgot Szt. Miklósról?

GÁBOR: Igen, Kati elmesélte milyen jóságos volt és hogy segített a szegény özvegy emberen és három lányán. Éppen azon gondolkodtunk, mi hogyan tudnánk Szt. Miklóst utánozni?

ÉDESANYA: Na, ez igazán dicséretes. Biztos holnapra eszetekbe jut valami. Jó éjszakát!

GYEREKEK: Jó éjszakát!

(Édesanya kimegy, a gyerekek elalszanak. Bejön Szt. Miklós püspök és a cipőkbe beleteszi az ajándékokat, majd csendben elmegy)

 

III. JELENET

(Reggel van, a gyerekek ébredeznek)

GÁBOR: Ide nézz Kati! Itt járt Szent Miklós. Nézd televan a cipőm csokival!

KATI: Látom, és az én három pár cipőmet is telerakta Szt. Miklós csokival és cukorral!

GÁBOR: Édesanya, édesanya! Itt járt Szent Miklós! Mennyi csoki!

(Elgondolkodik) Most már nekem is eszembe jutott mit kell tennünk! Vigyük el apu testvére gyerekeinek a csokikat! Biztos örülni fognak neki! Nekem még van egy kis félretett zsebpénzem, azt hiszem nekik adom hogy kenyeret is tudjanak venni. Igaz nem sok de jó szívvel adom.

KATI: Nekem pedig rengeteg játékom van amivel szívesen játszanának! Néhányat nekik adok, én már úgysem játszom velük!

ÉDESANYA: Úgy látom sokat tanultatok Szent Miklóstól. Azt hiszem jól döntötök mikor adtok nekik csokoládét, pénzt és játékot. Örülök neki hogy felismertétek mit kell tennetek és nem ragaszkodtok ahhoz amitek van! Miklós püspök is bizonyára örül az égben, hogy ilyen adakozók vagytok. Egyébként ma délután mindannyian meglátogatjuk apu testvérét. Most lesz alkalmatok odaadni nekik azt amit szeretnétek. De most siessetek és öltözzetek, tudjátok vár bennünket az Úr Jézus a templomban!

(Gyerekek felé fordul)

Kedves Gyerekek! Ti is próbáljátok észrevenni hol tudtok jóságosak és adakozók lenni. Lássátok meg kinek kell segítenetek. Szomszédban lakó kisfiún, osztálytársatokon vagy netán szüleiteknek? Ne felejtsétek el nem az adakozás nagysága értéke az igazán fontos hanem hogy megtegyétek azt amit a szívetek diktál. Menjetek és cselekedjetek ti is hasonlóan!

Most Miklós püspök meglátogat benneteket is, fogadjátok őt örömmel. Könnyen lehet, hogy egy-két kérdése is lesz hozzátok!

(Bejön Szt. Miklós és köszönti a gyerekeket. Kihívja a Miklósokat. A Miklós név magyarul: győztes nép. Megkérdezi a gyerekektől: Mit ajándékoztatok oda nemrég valakinek? Szerintetek Kati és Gabi jól cselekedett mikor elajándékozták a csokijukat? Ti hogyan tudnátok utánozni Szt. Miklóst az adakozásban?