Rónay György:
Olajfák éjszakája
(passiójáték)

Szállj le, éjszaka, szállj,
szenvedés éjszakája,
hűtlenség éjszakája,
gyötrelem éjszakája,
irgalom éjszakája.
II.
Takard be lepleddel a földet,
borítsd rá fekete lepedődet,
minden titokra vond rá
szemfedődet,
függönyözd el a verejtékezőket.
I-II.
Szállj le, éjszaka, szállj,
fájdalom éjszakája,
kegyelem éjszakája,
árulás éjszakája,
megváltás éjszakája.

N.: Akik a házban ülnek, a lámpa fénykörében,
terített asztal mellett ülnek és lakomáznak,
eszik a lakoma testét, isszák a lakoma vérét,
s a lámpa fénykörében nem látszik a sötétség.
K.: Akik a házban ülnek, azok nem veszik észre,
mikor nyílik az ajtó, éppen csak egy arasznyit,
csakhogy a Bűn kiférjen.
K.: Fejét leszegve surran, vállát behúzva lépked.
Júdás: Nem én vagyok, nem én!
Nem én nyúltam a tálba,
nem kezem volt a kezével, nincs is kezem, levágták,
hiánya vár a pénzre: nem én alkudtam érte
vérdíjat életére: nem én vagyok nem én!
N.: Akik a házban ülnek, nem is látják osonni,
fal mellett elsuhanni, árnyékát rejtegetni,
amint kilép az ajtón.
K.: Kilép az éjszakába.
Júdás: Nem én vagyok, nem én!
K.1.: Résén az irgalomnak, zárán a szeretetnek,
kilép az éjszakába, a szíve hasadékán.
K.2.: A tőr ütötte résen, kés-vágta hasadékon,
kilép az éjszakába, utána vér szivárog.
Júdás: Nem én vagyok, nem ám!
K.1.: Utána fény szivárog.
Júdás: Nem én vagyok, nem én!
K.2.: Fák mögé bú a fénytől.
Júdás: Nem én vagyok, nem én!
K.1.: Fától fáig lopakszik.
Júdás: Nem én vagyok, nem én!
K.2.: Utána vér szivárog
Júdás: Nem én vagyok, nem én!

N.: Akik a házban ülnek, lakoma melegében,
a lámpa fénye mellett
K.: Esszük a lakoma testét
Isszuk a lakoma vérét
N.: Azok nem veszik észre, mikor hull le a harmat,
Mikor száll le az éj.
K.: Árulás éjszakája.
Júdás: Nem én voltam, nem én!
K.: Hűtlenség éjszakája.
Péter: Nem én voltam, nem én!
K.1.: Azok nem veszik észre, mikor nyílik az ajtó.
K.2.: Fekete éj homálylik az ajtó négyszögében.
K.1.: Mennek az éjszakában olajfalomb ezüstben.
K.2.: Fájdalom éjszakája!
K.1-2.: Irgalom éjszakája!
N.: Csak egyeseknek nem adatik irgalom!
Csak egytől nem múlik el a pohár!
K.1.: Arccal a kőre rogyva, olajfalomb ezüstben,
homlokával a sziklán, halálos szomorúan
K.2.: Világtalan magányban, kegyetlen kőtenyéren,
világ fölé emelve, olajfalon-ezüstben.
K.1.: Míg lent aludt a három
1: Nem én voltam, nem én!
K.1.: Egy kődobásra tőle.
2: Nem én voltam, nem én!
K.1.: Horkolt a fűbe dőlve, hanyatt a puha fűben Péter, János, Jakab
3: Nem én voltam nem én!
K.1-2.: Egy kődobásra tőle olajfalomb.
K.1.: Hanyatt a puha fűben aludtak, áldoztak.
nem bírtak fönnmaradni egy kurta óra hosszat.
K.2.: Míg arccal kőre rogyva, kegyetlen kőtenyéren
olajfalomb ezüstben, ázott az Úr vérében.
K.1.: Világ fölé emelve, kegyetlen kőtenyéren
keresztfa nőtt előtte, kopáran és keményen.
K.2.: Olajágon tövis nőtt, keserves koronának,
vesszőt hajtott a cserje, testét megostorozni.
K.1.: Tenyerek kérgesedtek, és öklök ólmosodtak.
Mind: Nem bírtak fönnmaradni egy kurta óra hosszat.
K.1.: Mert ez volt az az óra,
K.2.: Mikor elállt a világ szívverése
N.: Ez az az óra
K.: Mikor a bárányt viszik öletésre.
N.: Ez az az óra
K.: Mikor az őrség elalszik a strázsán,
N.: Ez az az óra
K.: Mikor a kés ízétől fölcsuklik a bárány.
K.1.: És mi vagyunk azok az ácsok, akik keresztet ácsolunk magunkból
hogy legyen mire fölfeszítsék Istent.
K.2.: Mi vagyunk azok a hősök, akik a szolga fülét levágják,
de kakasszóra a főpap udvarában megtagadják az Istent.
Mind: Mi vagyunk azok az őrök, akiktől ellopták a várat,
akiktől feltörik a pincét, kirabolják a pajtát,
elorozzák a kincset.
K.1.: Mi vagyunk azok az ácsok!
K.2.: Mi vagyunk azok a hősök!
K.3.: Mi vagyunk azok az őrök!
Mind: Legyen hozzánk irgalmas az Isten!
K.1.: Aki a fűben elalszik, nem látja lenn a völgyet,
ahol a kardok égnek, fáklyák hömpölyögnek.
1.2.3.:
Nem én voltan, nem én!
K.2.: Poroszlók pora felhős, csatlósok szíja csattan,
álnok csókok csobognak a vérvivő patakban.
Mind: Legyen hozzátok irgalmas az Isten!
K.1.: Karddal jönnek, doronggal mint gonosztevőre
K.2.: Még egyszer térdre rogyva arccal borul a kőre,
K.1.: Vérverejtékben ázik azon a kőtenyéren,
K.2.: Világtalan magányban lépkedni kezd az éjben.
Mind: Legyen hozzánk irgalmas az Isten!
K.1.: Nem bírtunk fönnmaradni egy kurta óra hosszat
K.2.: Bírjunk veled maradni, ha szíjak záporoznak.
Mind: Legyen halotti ágyad a szívünk sziklasírja,
s támadj föl harmadnapra, ahogy meg van írva.

/ A végén valamilyen Rónay Gy. vers, ami a nagypénteki eseményekkel kapcsolatos! /