PASSIÓ JÁTÉK

Bevezető

Pap: Bevezető szavak.

I.rész

Narrátor: albában, kezében nagy könyvvel KÉT AKOLITUS kíséretében az oltárhoz vonul, térdet hajt, majd az olvasó állványhoz megy és kifordul. Gyertyák oltárra, könyvek tartóra …
"Akkor összejöttek…" szóra jönnek: Tanácstag I., Tanácstag II., Kaifás és Nikodémus. Félkörben felállnak. Később hírnök érkezik.

Énekes narrátor: (Passió dallamon énekli):
A Mi Urunk, Jézus Krisztus Kínszenvedése - az Írások szerint.
Akkor összejöttek a főtanács tagjai - Kaifás főpap házában,
Hogy a Názáreti Jézusról tanácskozzanak.
Odaállt az egyik tanácstag Kaifás elé - és mondá neki:

Tanácstag I.: (méltatlankodva) Az egész nép őt követi, minket már nem is köszöntenek.
Tanácstag II.: (kifakadva) Képmutatónak neveznek minket.
Kaifás: (megfontolva) Ezt tovább nem tűrhetjük. Utunkban áll ez az ember.
Nikodémus: (félénken) De hát mi rosszat cselekedett, Főpap?
Kaifás: (gúnyos) Ugyan, Nikodémus! Csak nem vagy titokban te is tanítványa? - Föl se tudnánk sorolni vétkeit…
Tanácstag II:.: (hangosan) Ő gyógyít szombaton is. (hivatalosan) Az Úr napjának megszentségtelenítője!
Tanácstag I.: (egyre hangosabban) A pogányok számára is megnyitná Isten Országát. (megvetően): Népáruló!
Tanácstag II.: (kikelve magából) Bűnöket bocsát! A Magasságbeli Fiának mondja magát! (megbotránkozva) Istenkáromló!
Kaifás: (összefoglalva) Három halálos ítélethez is elegendő volna ennyi vétek.
Hírnök: (feldúltan berohan) Uram!…
Kaifás: (meglepetten) Mi történt?
Hírnök: (szaggatottan) Uram … Betániából jövök … A külvárosból … Az utcákon özönlik a tömeg… Mindenki a betániai temető felé igyekszik … mindenki látni akarja.
Kaifás: (értetlenül) Kit akar látni? Mit beszélsz itt össze-vissza?
Hírnök: (összeszedve magát) Uram … A Názáreti Jézus feltámasztott egy sírban fekvő halottat … Lázárnak hívják … Négy napja temették el és most él … Fönt jár … eszik … beszél …
Tanácstag I.: (nekitámadva) Hazudsz!
Tanácstag II.: Ember ilyenre képtelen.
Kaifás: (kimérten a hírnökhöz lép, megragadja vállát) Azt mondtad, hogy halott volt? … És most él? … És ezt a Názáreti Jézus tette?!
Hírnök: (ijedten) Igen, Uram!
Kaifás: (felordít) Őrültség!
Hírnök: Uram, egész Betánia tanúja volt. Én is láttam. A saját szememmel láttam. Valóság.
Kaifás: (tehetetlenül fontolgat, majd ellöki a hírnököt) Takarodj! És hallgass! … Megértetted? Hallgatni fogsz!
Hírnök: (maga elé) Nem ér az semmit, Uram …de hallgatok. (elmegy)
Kaifás: (kimerülten leül, hallgat)
Tanácstag I.: (nézi Kaifást, szünet után) Felháborító!
Tanácstag II.: (maga elé mered csendesen) Több ezer zarándok jön a fővárosba az ünnepekre. Már csak ez hiányzott, hogy itt tegyen csodát.
Tanácstag I.: Ha ezt tovább tűrjük, mindenki hinni fog benne!
Tanácstag II.: (bénultan) És mit szólnak ehhez a rómaiak? Még zendülést gyanítanak és hadsereggel jönnek elfojtani.
Nikodémus: (logikusan fűzve gondolatait, önmagában beszélve) Halottat életre kelteni csak Isten erejével lehet. Senki sem tud ilyen csodát művelni, ha Isten nincs vele. (kérdőleg Kaifáshoz) Csak nem ő lenne a Messiás?
Kaifás: (ingerülten) Hogy beszélhetsz így, Nikodémus? Hiszen te törvénytudó vagy. Ez az ember veszélyt jelent ránk. Már egyszer királlyá akarták őt kiáltani, amikor a pusztában jóllakatta a tömeget … most a halott-támasztás hírére megint királyi diadalmenetet terveznek. Bevonul a fővárosba és kikiáltja a messiási királyságot.
Tanácstag I.: Elérkezett a döntés órája.
Tanácstag II.: A Názáretire … ítéletet kell kimondani.
Kaifás: (ünnepélyes) A Rend és a Szabadság védelmében:
A Törvény és Jahve nevében
A halálos ítéletet kimondom fejére:
Vállán a kereszttel - a Golgota hegyre!!
(távolba néz) Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért, mint hogy az egész nép elpusztuljon!
Énekes narrátor: (Énekli) Ezt pedig nem magától mondotta Kaifás - hanem mivel ő volt abban az évben a főpap. Méltatlanul bár, de megjövendölte, hogy Jézus az egész népért hal meg. (Alatta teljes sötétség, szereplők el.)

II. rész

A színen Lázár, Mária, Márta. Később üzenethozó, majd 2 apostol. Közben Gyermekek, Lázár, Gyermekek hátul.

Narrátor: A zarándokok tömege özönlött Betániába - hogy lássa Lázárt, akit Jézus feltámasztott. Lázár nővérei pedig: Mária és Márta aggódva nézték a sokaságot és így beszéltek:
Mária: (figyeli a háttérben székekre telepedő, fel-felugráló gyerekeket) Nézd csak, Márta, az emberek egyre jönnek ide Betániába.
Márta: (hátramegy Máriához, türelmetlen)
Úgy látszik, mindenki kíváncsi a feltámadott halottra. Szegény Lázár, éjszaka sem nyugodhat tőlük.
Lázár: (imából nővéreihez megy) Ne aggódjatok miattam. Nagy csodát tett velem Jézus. Én megértem az embereket.
Üzenethozó: (kiáltva besiet) Lázár … Lázár … sürgős üzenettel jövök. (távolabb húzza Lázárt, csak neki beszél) Veszélyben az életed! … Menekülj! … Tegnap a főtanács elhatározta, hogy megölnek téged Jézussal együtt.
Lázár: (nyugodtan) Ki küldött, testvérem?
Üzenethozó: Uram is a főtanács tagja: Nikodémus. De ő nem ért egyet Jézus ellenségeivel. Tudja, hogy Jézus ártatlan és csak irigységből üldözik.
Lázár: (az üzenethozónak hangosan) Mondd meg uradnak, köszönöm üzenetét. De ne aggódjon miattam. Aki a halottat életre keltette, az a megöltnek is visszaadhatja életét. Béke veled, testvérem. (kikíséri)
Üzenethozó: (búcsúzás közben visszafordulva) Béke veled is. Azért nem ártana, ha vigyáznál. És Jézust is értesíthetnéd, fel ne jöjjön az ünnepekre Jeruzsálembe. A halálos ítéletét kimondták. Csak az alkalmat keresik elfogatására.
Lázár: A Mester mindig tudja, mit kell cselekednie.
Mária: (az utat kémleli, visszafordul) Márta, Lázár, nézzétek! Megint jön valaki. Ketten is közelednek.
Márta: (odasiet, figyel) De hiszen ők Jézus tanítványai: 2 apostol.
Mária: (aggódva) Csak nem akar Jézus mégis Jeruzsálembe menni?
Lázár: (eléjük siet) Jön a Mester is?
Apostol I.: (Jánossal belépve) Békesség nektek! Igen, jön az Úr is. Nem tudtuk lebeszélni.
Mária: Hallottátok, hogy a főtanács meghozta a halálos ítéletet?
Apostol II.: Jézus is tudja, mégis feljön az ünnepekre. Szüntelenül arról beszél, hogy elfogják őt, kivégzik … Már mi is félni kezdünk. De úgy döntöttünk: Menjünk fel mi is és haljunk meg Vele együtt.
Apostol I.: (feloldódottabban) De hát úgy látszik, fölösleges volt az aggodalmunk. A falvak és városok népe csatlakozott hozzánk. Végig az úton ünneplő tömeg kísérik. Micsoda diadalmenet lesz itt, Lázár, ha Jézus jön.
Lázár: Üzent valamit az Úr nekem?
Apostol I.: Igen. Nálad kíván megszállni az éjjel. Nemsokára itt lesz.
Apostol II.: Úgy látom, kis hírnökei már előre is jöttek.
Gyerekek: (kezükben barkaágakkal befutnak)
Gyerek I.: Jön! Jön! (visszafordul, lengeti az ágat) Jön Jézus!
Gyerekek: Éljen! Éljen a Názáreti Jézus! Hozsanna! Áldott, aki jön az Úr nevében! Éljen Dávid Fia, Urunk és Királyunk! (ugrálva, karjukat magasba tárva) Hozsanna! Hozsanna! Hozsanna! (Éneklik) Hozsanna a magasságban. Áldott aki jön az Úr nevében! Hozsanna a magasságban. (Kivonulnak, közben az Ének elhalkul.)
Lázár: (elgondolkodva) Mit kiáltoznak a gyermekek? Király?
Apostol II.: Igen, király …
Apostol I.: (lelkesen átveszi a szót) Az egész nép ezt kiáltja. Méltán, mert az Úr Dávid király leszármazottja. Talán most fogja megalapítani …
Lázár: (indulattal közbevág, megragadja) Mit fog megalapítani? Mit beszélsz?
Apostol I.: (szégyenkezve) Mindenki arról suttog, hogy mostanában állítja helyre Izrael országát. Mi is ebben reménykedünk …
Apostol II.: De Jézus sohasem beszélt erről.
Lázár: (izgatottan) Hát persze, hogy nem! Még ti sem értitek (le-föl jár) Király ő, de az ő országa nem a földről való. Égi király ő. (megáll) Ezek az emberek nem tudják, mit akarnak … Királlyá tenni Heródes után?!
Mária: (boldogan kifut) Megjött, megérkezett a Mester!
Márta: (kötényt kapva) Gyorsan a konyhába, sütni, főzni!
Apostolok: (visszanéznek Lázárra) Menjünk elébe! (el)
Lázár: (középen, vívódva) Mi lesz, ha nem érti meg Jézust a nép? (lassan kimegy ős is)
Narrátor: Jézus pedig Lázár otthonában szállt meg azon az éjjel - és királyként vonult be a fővárosba.
A gyermekek pálmaágakat lengettek - a nép üdvrivalgása pedig szűnni nem akart. A tömeg éljenezte és ruháit terítette elé az útra - Jézus azonban sírt a nép és a város felett.
Ének: 76/1 (vagy trombita) (diadalmenethez való) (szín elsötétedik)

III. rész

Énekes narrátor: Jézus bevonult Jeruzsálembe és ott megünnepelte tanítványaival a húsvéti vacsorát és föltárta előttük szíve legmélyebb szeretetét. Júdás azonban gyűlölte Mesterét, s csak az alkalmat várta, hogy Őt elárulja. Ezalatt az írástudók ismét Jézusról tanácskoztak a Főpap házában. - De kézre-kerítésére nem találtak lehetőséget. Akkor a palota kapuőre Kaifás elé lépett és mondá neki:
Kapuőr: (kulcsokat zörgetve bejön, meghajol) Uram, jelentem, hogy az éjszaka leple alatt házadhoz osont egy ember. Kinn vár a kapunál. Követeli, hogy engedjem be hozzád. Jézus követőjÉnek mondja magát. Júdás, egy a tizenkettő közül.
Kaifás: Kísér fel ide.
Kapuőr: Igenis, Uram.
Kaifás: (örömmel) Úgy érzem, most markunkba kerül. (kitárja ujjait, lassan ökölbe szorítja) És nem szabadul onnét.
Élve nem szabadul.
Kapuőr: (Júdás bekísérte) Felhoztam, Uram.
Kaifás: (szigorúan) Júdás, mit keresel itt az éjszakában?
Júdás: (sötéten) Főpap! Felkínálom nektek szolgálatomat! Üzletet ajánlok (körülnéz) Mit akartok nekem adni, ha én Jézust kezetekbe adom.
Tanácstag II: (bizalmatlanul / Kaifás felé) Vigyázzunk, hátha kém. Talán a Názáreti küldte ide, hogy kipuhatolja a Főtanács határozatát.
Júdás: (ingerülten belevág) Semmi közöm többé Őhozzá! Csalódtam Benne. Sajnálom a három évet is, amelyet Vele töltöttem.
Kaifás: Mit ígért neked?
Júdás: Nem ígért semmit. De hamar észrevette, hogy jól tudok bánni a pénzzel. Ezért bízta rám a közös erszényt.
Kaifás: (gúnyosan) És most azért jöttél ide, hogy a jövődet megalapozd.
Júdás: A hatalom a ti kezetekben. Győzelmetek biztos. Neki úgyis vége lesz. - Remélem, tetteimért számíthatok nálatok viszonzásra. Gyűlölöm Őt.
Tanácstag II: Képzelem, Ő hogy gyűlölhet téged, ha tudja, hogy árulója vagy.
Júdás: Nem! Ő még most is szeret. A vacsorán megmosta lábamat. Saját kezével nyújtotta a bemártott falatot. Barátjának szólított, csókkal köszöntött. De ez jobban égetett, mintha elkergetett volna. - Annál inkább gyűlölöm, minél jobban szeret engem!
Kaifás: (döbbent csend után) Ekkora megátalkodottsággal még nem találkoztam! Essünk hát gyorsan túl az egyezkedésen. - Mondd, Júdás, hol található éjszaka Mestered?
Júdás: Előbb alkudjunk meg. Mit akartok nekem adni, hogy én Őt kezetekbe adjam?
Kaifás: (csodálkozva, de titkolt örömmel) Pénzért elárulod rejtekhelyét?
Júdás: Új életemhez szükségem van anyagi alapra. - A közös erszényből nem sokat tudtam félretenni magamnak.
Tanácstag I.: A Főtanács nem lesz hálátlan. Egy rabszolga értékét kifizetjük szolgálatodért.
Tanácstag II: A vérdíj összegét: 30 ezüstpénzt.
Júdás: Rendben van, de előre. (átveszi a zacskót) Nos, rendeljetek ki egy csapatot a templomőrségből. Én előre megyek, ők kövessenek. Nehogy a sötétben elvétsék: akit megcsókolok, Ő az, Őt fogjátok meg!
Kaifás: (sürgetve) Kapsz egy csapatot. Ha nincs elég fegyver, szereljék fel magukat botokkal és dorongokkal. Júdás, vezesd őket. A Názáreti Jézus éjfél előtt megkötözve itt legyen főpapi házamban!
Júdás: Azonnal intézkedem. - Előre! - (mindnyájan el)
Kaifás: (kéjes örömmel) Nyertem! De mi lesz akkor, ha ez az ember mégis a Messiás? … Ah, őrültség!
Ének: Ó Jézus, Jézus, ó lankadt …

IV. rész

A főpap udvarában. Középen tűz. A poroszlók kockajátékot vetnek, szolgálólányok bort töltenek, koccintanak. Kapuőr, Péter és János jönnek, később Szolgálólány I. és Szolgálólány II.

Énekes narrátor: A katonák elfogták Jézust az olajfák hegyén s elvitték a főpaphoz. Péter és János messziről követték a megkötözött Jézust, mert be akartak jutni Kaifás udvarába, hogy lássák a végét. A kapuőr azonban gyanúsnak találta őket, ezért rájuk kiáltott, mondván:
Kapuőr: Állj! Kik vagytok? Mit kerestek itt?
János: Jó ismerőse vagyok a Főpapnak: János, Zebedeus Fia (lehajtja gallérját)
Kapuőr: Most ismerlek csak meg. Többször láttalak már a palotában. Te bemehetsz. De ki a társad?
János: Jó barátom. Engedd be velem együtt.
Kapuőr: Valahol már láttam őt is. De nem tudok rájönni, hol. Na, menjetek.
Péter: (Jánossal együtt messze a tűztől, letelepszik) Félek, János.
János: (bátorítja) A vacsora alatt még te voltál a legbátrabb. Emlékszel, mit mondtál a Mesternek?
Péter: Igen. "Ha mindnyájan megbotránkoznak is Benned, én soha meg nem botránkozom. … Életemet adom érted." De akkor egészen máshogy képzeltem a vértanúságot.
János: Az Olajfák hegyén is egyedül te mertél kardot rántani védelmében.
Péter: De megkötözése után én is elfutottam. Eddig annyira bíztam saját erőmben, de most a szenvedés éjjelén minden összeomlott bennem.
János: Elmegyek, tudakozódom a tárgyalás felől. (el)
Kapuőr: (vállat vonva) Pedig mérget vettem volna rá, hogy vele láttam. (el)
Szolgálóleány I.: (kockázás közben szeme megakad Péteren, figyeli, leteszi a kockát, fahasábbal szemébe világít) Te is a Názáreti Jézussal voltál. Láttalak az Olajfák hegyén. Te hadonásztál ott a karddal. Meg is sebesítetted Malkust, a Főpap szolgáját.
Péter: (kapkodva) Asszony! Nem tudom, mit beszélsz. Nem értem, mit mondasz. (visszamegy régi helyéhez)
János: (tehetetlen fájdalommal) Arcul verték a Mestert. Csupa vér az ajka. A megfizetett tanúk egész serege hazudja rá a vádakat. Pattanásig feszült a hangulat. A halálos ítélet kihirdetése csak percek kérdése.
Péter: (tompán) János, menjünk innen! Vége mindennek!
János: Nem! Én képtelen vagyok itthagyni. Tárgyalás után erre vezetik el. Még egyszer látni akarom.
Péter: Nem kell a bor. Ideges vagyok … Még inkább felizgatna.
Szolgálóleány II.: Milyen érdekes galilei tájszólással beszélsz. Ez a Jézus is Galileából való. (gyanút fogva) Csak nem tartozol te is Hozzá? (hangosan) Legények, nézzétek csak ezt az embert! Nem Jézus kíséretéből való? Kiejtése is elárulja, hogy nem idevalósi. (a poroszlók felállnak, körülfogják, egyre szűkül a kör)
Péter: (kiabálva) Nem vagyok az Övé … Esküszöm az élő Istenre, hogy nem ismerem Jézust! … Nem is láttam soha! Átkozott legyen! (a gyűrű hátrál)
Női hang: (hátul) Halál reá! Feszítsd meg Őt! Keresztre vele!
Férfi hang: (élesen hátul) Halálra ítélték a csalót! Most vezetik át a másik udvaron! Gyerünk, nézzük meg Őt! (mind el)
Péter: (térdre rogy, sokáig rázza a zokogás, majd csendben középre áll, kezét kitárja. Teljes megvilágításban.) Uram, beteljesült jövendölésed. A szikla ember elbukott. Háromszor megtagadtalak Téged. Bocsásd meg szörnyű vétkem! Ezentúl nem a magam erejében bízom, hanem a Te segítségedre támaszkodom. (letérdel, meggörnyed)
Gyerekek: (Éneklik) A fényes Isten arcot …

V. rész

A gyerekek éneke után jönnek a Tanácstag I. és II. és NÉP. Színen Római őr. Később jön Pilátus és Jogtanácsos, majd Udvarhölgy, Fiú.

Énekes narrátor: Eztán Jézust Pilátushoz vitték a helytartóságra hajnali 5-6 óra tájban. Azok nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanokká ne legyenek a pogány rómaiak házában. Főtanács tagjai a kapuőrhöz fordultak és mondták neki:
Tanácstag II: (római őrhöz) Katona, jelentsd a Helytartónak, hogy a Főtanács és a nép várja őt. Jöjjön ki az erkélyre.
Római őr: Menjetek be hozzá.
Tanácstag II: A vallási vétek a rómait nem érdekli. Itt politikai vádakat kell felhoznunk.
Római őr: (ajtót nyit, megáll, emelt hangon) A római császár helytartója.
Pilátus: (jogtanácsossal bejön, erkélyre siet) Áve, áve, üdvözlet! A foglyot, akit kora reggel hozzám küldtek, már kihallgattam. De Kaifás tévedett. Én semmi vétket nem találok benne, ami halált érdemelne… Mit tudtok felhozni ellene…?
Tanácstag I.: (előrelép) Pilátus! Ez az ember veszélyes felforgató. Fellázítja a népet Galileától egészen Judeáig.
Pilátus: (kérdőn) Így van, Jogtanácsos?
Jogtanácsos: Egyetlen beszédében sem szólt felkelésről, lázadásról. Akkor már rég elfogtuk volna.
Tanácstag II: Király akart lenni. Királyi diadalmenetben vonult be a fővárosba!
Pilátus: Így van, Tanácsos?
Jogtanácsos: A nép valóban királyként ünnepelte, de a Názáreti semmi jelét nem adta, hogy földi királyságra pályázik.
Pilátus: Hm. Király? Ez komoly politikai vád lenne. Ezt mégis ki kell vizsgálnom. Állítsátok elém a foglyot. (jogtanácsos, római őr el)
Tanácstag I.: Bántóan viselkedik velünk szemben … Unottan fontolgat. Lehet, hogy újabb vádakra lesz szükség.
Tanácstag II: Inkább rá kell ijeszteni a helytartóra.
Tanácstag I.: Pilátus törtető. Félti a hatalmát. Ő csak a császár kegyÉnek elvesztésétől fél.
Tanácstag II: Hát akkor fenyegessük meg, hogy feljelentjük a császárnál.
Pilátus: (jogtanácsossal, római őrrel megjelenik, erkélyre megy) Újból kihallgattam a vádlottat. Nem ítélhetem halálra. Ez az ember ártatlan! (indulna)
Tanácstag II: Várj még, Pilátus! A Názáreti ellensége a császárnak is!
Pilátus: (jogtanácsoshoz) Ezek mindenáron ártatlant akarnak kivégeztetni. Mondd, Tanácsos, hogyan rázhatnám le ezt a kellemetlen ügyet?
Jogtanácsos: (gondolkodik) Uram, jogod van húsvétkor amnesztiát adni. Van egy hírhedt rablógyilkos börtönödben: Barrabás.
Pilátus: Rendben van. Állítsd a Názáreti mellé és bízd a választást a népre.
Udvarhölgy: Úrnőm fontos üzenetét hozom.
Pilátus: Most nem érek rá. Majd a tárgyalás után.
Udvarhölgy: Nagyon sürgős. Feleséged lelkemre kötötte. - Egy percig se késlekedjek.
Pilátus: Olvasd hát!
Udvarhölgy: (olvassa) Semmi dolgod ne legyen azzal az Igazzal. Ma álmomban sokat szenvedtem miatta! Klaudia Prokula.
Pilátus: (idegesen) Még csak ez hiányzott. Mióta szólhatnak bele asszonyok a bírói ítéletekbe?
Udvarhölgy: Uram, Prokula okos asszony és jó feleség. Meg akar téged menteni az igazság útján.
Pilátus: Állítsátok elém újból a vádlottat! (jogtanácsossal, római őrrel el).
Tanácstag I.: és II.: Most nem szabad sajnálnunk a pénzt. Meg kell vásárolnunk a tömeget. (a nép közé mennek, pénzosztás közben)
Barrabást kérjétek! Barrabást kérjétek! Népünk érdeke ezt kívánja. Barrabást… Barrabást …
Pilátus: (erkélyre megy) Zsidó férfiak! Szokás nálatok, hogy a helytartó húsvétkor szabadon enged egy foglyot, akit választotok. - Kiat akartok hát, hogy elbocsássak nektek: Barrabást, a gyilkost, vagy Jézust, az ártatlant?
Tanácstag I.: és II.: (a nép felé fordulnak, integetnek)
(hallgatnak, egymásra néznek, majd kitörnek)
Barrabást! Barrabást! Barrabást!
Pilátus: (meglepetten) Mit tegyek akkor Jézussal, kit Krisztusnak mondanak?
Nép: (még hangosabban) Feszítsd meg Őt! Keresztre vele! Feszítsd meg Őt! Keresztre vele!
Pilátus: Valamit tennem kell. A csőcselék még megrohanja a helytartóságot. (Őrhöz) Katona! Ostorozzátok meg a vádlottat, azután hozzátok a nép elé.
Római őr: Parancsára!
Pilátus: (nép felé) Megostoroztatom, azután szabadon bocsátom a ti királyotokat.
Tanácstag I.: Nekünk nincs királyunk, csak császárunk!
Tanácstag II: (végső támadásra elszántan előrelép) Idefigyelj, Pilátus! Elég volt a fontolgatásból. Vedd tudomásul: Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak.
Tanácstag I.: Rendeld el a kivégzést, amíg nem késő! Feszítsd meg őt!
Nép: Feszítsd meg Őt! Keresztre vele!
Pilátus: (megijed, leül helytartói székébe, megragadja karfáját) Hallod, Tanácsos! Ezek képesek feljelenteni a császárnál. Ha nem adom halálra Jézust, kihúzzák alólam a helytartói széket … (megfogja a széket) Nem, ezt nem! … Mit kellene tenni? (kezét tördeli)
Jogtanácsos: (Pilátushoz lép) Uram, elérkezett a döntés órája. Vagy lelkiismeretedre hallgatsz és elveszted a császár kegyét, vagy lelkiismereted ellen cselekszel, de akkor elveszted önmagadat! Aki saját állásának biztosítása miatt nem az igazság mellett áll ki, az gyáva.
Pilátus: (vívódva) Könnyű annak így beszélni, akinek nincs vesztenivalója. De nekem tisztességemről, jövőmről van szó. Csak nem fogom mindezt feláldozni Jézus miatt. Katonák!
Római őr: Parancs!
Pilátus: Hozd a bírói pálcát - az ítélethez! Meg vizet - a lelkiismeret megnyugtatásához! (nép felé) Vegyétek át ti Őt és feszítsétek keresztre! (pózolva eltöri a pálcát) Én ártatlan vagyok ennek az Igaz embernek vérontásában. (Egy fiú által behozott tálban kezet mos).
Jogtanácsos: (nyugodt hangon) Moshatod a kezed, Pilátus, ezért az ítéletért felelős vagy. (mindenki el)
Ének: Keresztények sírjatok …

EPILÓGUS

Énekes narrátor: Akkor Jézus vállaira tették a keresztet és a Golgota hegyre kísérték. Ott a katonák letépték ruháit és a keresztre feszítették. Azután leheveredtek és őrizték Őt, és sorshúzással megosztoztak ruháin.
Keresztvivő: (kezében a kereszttel jön. Mögötte Tanácstag I., II. , nép némán színre)
Narrátor: A nép bámészkodva áll ott. A főtanács tagjai pedig gúnyolják Őt. Jézus fölkiáltott: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek. Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Íme a te fiad". Azután a tanítványhoz fordult: "Íme a te anyád". - Jézus tudta, hogy minden beteljesedett már. Így szólt: "Szomjazom". Volt ott egy ecettel telt edény. Izsópra tűztek egy ecettel itatott szivacsot és szájához emelték.
Gyermekek: (Éneklik) A keresztfához megyek …
Keresztvivő: (oltár előtt kifordul, és felemeli a keresztet)
Narrátor: (Délben sötétség támadt az egész földön és 3 óráig tartott. A templom függönye középen elszakadt. Délután három óra körül - Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. És lehajtván fejét - kiadá lelkét. (Néma csend, térdel mindenki).
Szavaló: (feláll, kifordul) Kik a bűnösök? Kaifás?
Mind: (kifordulva) A kaifások: az elvakultak és gyűlölettel teltek.
Szavaló: Kik a bűnösök? … Péter?
Mind: A péterek! A félénkek és megijeszthetők!
Szavaló: Kik a bűnösök? … Pilátus?
Mind: A pilátusok! A jellemtelenek, a törtetők.
Szavaló: Kik ezek?
Mind: Mi mindnyájan, bűnös emberek!
Szavaló: Te is, Testvérem, én is az vagyok,
és viselnünk kell a gyalázatot:
Az emberiség péter-éjszakáján
a mi kezünkön vérzett el a Bárány.
Mikor Pilátus eltörte a pálcát,
Mi tartottuk a mosakodó tálcát,
Hogy mossa kezét meggyalázott székén.
Mi ordítottuk rekedtre a gégénk:
Feszítsd meg Őt! És mi magunk vagyunk …
Mind: Uram, tudjuk, a főbűnösök mi vagyunk. Mondd mit tegyünk? Bűneinktől hogyan szabadulunk?
Kaifás: Ne légy Kaifás féltékeny, törtető!
Pilátus: Ne légy Pilátus, megfélemlíthető!
Júdás: Ne légy Júdás:, ki 30 ezüstért hitványul elad!
Péter: Ne légy Péter, ki egy cselédlány szavára megtagad!
Lázár: Légy Lázár: Ki legyen bár hulla és halott, de Jézus szavára felkelt, feltámadott!
Mind: Értjük, Urunk, értjük, miért folyt a véred:
Lehajtott fejünkről, hogy lemosd a vétket!
Értjük Urunk, értjük: miért adtad élted:
Hogy bűnünk sírjából feltámadjunk Véled.
Húsvét-vasárnapra
Feltámadjunk Véled!
Mind: (Éneklik) Jézus, világ megváltója …