HÚSVÉTI SZINDARAB

Bevonulási ének:
Királyi zászlók lobognak
Fémlik titka keresztfának
Kit az élet megöletett,
s halálával nyert életet.

PROLÓGUS

Ének:
Szűz Mária, Jézusnak Szent Anyja,
Angyaloknak s Szenteknek Asszonya,
Bűnös népnek kegyes szószólója,
Reménysége, oltalma, gyámola.

Emlékezzél, mostan Szent Fiadról,
A Jézusról, mi édes Urunkról,
Ő kínjáról, és szent haláláról,
És szívednek nagy sok sírásáról.

Krónikamondó:
Kik az ő példáját ma nézni jöttetek,
Az Ember Fiáról tük nem emlékeztek.
Fertelmességekben gyakorta elvesztek,
Haragtartásokon váltig ügyekeztek.
Nagy álmélkodásnak, zokogásnak napja
Ma feltetszett, minden minden őt siratja,
Mert felfeszíttetett az Embernek Fia,
Ki az egész Földet két ujjain tartja.
A Földnek oszlopi penig megrettennek,
Erős kősziklák is ugyan megrepednek,
A Nap, Hold s csillagok fakón keseregnek,
Fénylő sugárokban magok elrejteznek.
Csak az aczélszívű és barom emberek.
Krisztusnak halálán mit sem keseregnek.
Ha ránk figyelmeztek, majtég megmutatjuk,
Krisztusnak halálát néktek lerajzoljuk.
De én most már erről többet nem is szólok,
Hanem tütőletek szép hallgatást várok.

 

KIŰZETÉS A PARADICSOMKERTBŐL
(Ter. 1,26-3,24)

Ének:
Ádám Atyát a kertben bévivéd,
Éva Anyát oldalóból szerzéd,
Az almából ne ennének intéd,
De hogy őnek, ottan számkivevéd.

Krónikamondó:
A vég nélkül való Isteni bölcsesség,
Kezdetet nem tudó királyi nagy felség,
Hogy ő bölcsességét jobban megmutatná,
Ímé, embert alkot, hogy őtet áldaná.

Ádám:
Hogypedig életem unalmas egyedül
Ne lenne, ennékénem adá segítségül
Évát, a társomat, kedves feleségül,
Paradicsomkertbe szép gyönyörűségül

Deus Pater:
Ádám, élj kedvedre a Paradicsomban,
És serény légy annak munkálkodásában.
A fák gyümölcsibül amennyi kell, egyél,
Azokban kedvedre vígan gyönyörködjél.
Csak ez egy fán lévő almábul ne egyél,
Mert halállal halsz meg. Na így cselekdjél!

Éva:
Kedves férjem, menjünk sétáljunk az kertben,
Múlassuk magunkat az vizek mentében,
Nézzük a szép mezőt kévánt zöldségében,
A fákat vizsgáljuk ékes gyümölcsükben.

Ádám:
Gyere, édes társom, de vigyázz magadra,
És ne légy szavamnak által hágására.
Egy fát mutattak itt, légyen az tudtodra,
Gyümölcsét ne együk, válnék halálunkra.

Éva:
Édes, Ádám, valjan eztet tőlünk
Miért tiltja Isten, hogy belőle együnk
Isten kegyelmébül talám ki nem esünk,
Ha ezen szép fának gyümölcsébül eszünk.

Ádám:
Egy szót se szólt nékem erről az Úr, asszony,
Hát mostan elmegyek, és egy nagyot alszom.

Plútó:
Oh, esztelen asszony nem veszed-é észre,
Hogy ez az Istennek csalárd mestersége.

Drúmó:
... csalárd mestersége.

Plútó:
Hogyha ebbül esztek, éppen istenségre
Tü felemeltettek, oly nagy dicsőségre

Drúmó:
...oly nagy dicsőségre.

Plútó:
Mindenekbe hozzá hasonlóvá lésztek

Drúmó:
...lésztek

Plútó:
Örökkön örökké soha el nem vesztek.

Drúmó:
... vesztek.

Éva: (Ádámnak mondja)
Megvallom, hogy szép fa, s szép gyümölccsel teljes
Talám, eledelre lehet ő is helyes.

Ádám:
De találkozhatik közötte is mérges,
Melynek kóstolása lesz veszélyes.

Plútó:
Óh, goromba asszony, ne tétovázz sokat,

Drúmó:
...sokat.

Plútó:
S akkor rád az halál nem forgat kaszákat.

Drúmó:
... kaszákat.

Éva:
Kedves társom, Ádám, én néked azt mondom,
Hogy én ez gyümölcsöt bizony megkóstolom,
Mert én semmiképpen ezt meg nem állhatom,
Mivel Te is látod, mely igen kívánom.

(Megkóstolja)

Jaj, uram ugyan jó, kóstoljad, be édes,
Nincs ebben az kertben sohult ilyen kedves.

Ádám:
Jó-é vagy ártalmas, ímé megkostolom.

(Megkóstolja)

Mi dolog ez ebben, eztet én csudálom,
A bényelt falat az megakadt torkomon.

(Harsona kiált)

Deus Pater:
Ádám, hol vagy, Ádám. Ezt miért míveléd.
Parancsolatomat miért által lépéd?
Ím, kikergettetel az sován pusztába,
Éltednek fogytáig már nyomorogj abban.

Gábriel:
Óh nyomorult Ádám te állapotodat
Miért nem őrizted szép boldogságodat.

Mihály:
Ki innen mert nincsen helye kegyelemnek
Legyetek már rabja halálnak s ördögnek.

Plútó, Drúmó:
Ki látott már ilyen csudát az életbe
Ádámról, Éváról a kiskertbe
Midőn megunta magát a nagy Úr
Egy darab agyagbul Ádámot gyúrt

Plútó:
Hogy Ádám is el ne unja magát
Azért alkotta az Úr Évát
Kivette Ádámnak oldalbordáját
És abból alkotta az Úr Évát

Drúmó:
Bétakaródzottak fügefalevéllel
Úgy sétáltak ők a kiskertbe
Mond az Úr kertemben oly fa vagyon
Ha abból esztek ott ütlek agyon.

Plútó:
Éva asszony megszegte az Úr parancsát
Leszakasztotta a tiltott almát
Éva az almába beleharapott
Ádámnak is adott egy darabot

Drúmó:
Midőn Ádám az almátul felhorkantott
Éva asszony szeme közé kacsingatott
Az Úr husángot kézbe kapott
És hátukon táncolt már a bot.

Lucifer: (belép)
Ah, bizony van most szívemnek öröme,
Mert Ádámban megszűnt Isten szeretete.
Adhatjuk már magunk szerencsés próbának,
Vessünk kelepcéket Ádám fiainak.

Ének:
Egek Ura Teremtője...

 

JÉZUS BÚCSÚZÁSA MÁRIÁTÓL

Mária:
Én kedves magzatom, én édes szerelmem.
Tőled elválásom hogy kelljen szemlélnem.
Kérlek, hogy meg ne halj, ne szomoríts engem
Hanem vigasztaljad én szomorú lelkem.

Jézus:
Köszönöm Szent Anyám sok fáradságodat,
Köszönöm vélem tett dajkálkodásidat.
Miattam szenvedett nyomorúságaidat.
S hozzám való kedves anyai voltodat.

Mária:
Szeretlek édesem, mint a lágy kenyeret,
Éretted sóhajtok egy nap százezeret.
Anyai voltommal úgy oltalmaztalak,
Hogy semmiben meg nem szomorítottalak.

Ének:
Virágszombat estéjén...

(Nagyszombatig)

A MESSIÁS BEVONULÁSA JERUZSÁLEMBE

Ének:
Ó dicsőség és dicséret
Néked megváltó királyunk
Kinek gyermeki szép sereg
Mond édességes éneket

Izraelnek vagy királya
Dávid királynak magzatja
Ki az Úrnak szent nevében
Jössz hozzánk dicsőségedben.

Farizeus I:
Régtől fogva nem volt nálunk ilyen pompa
Vagy nem emlékezünk, és az elménk tompa.
Kicsoda e király, kinek a nép mondja:
"Üdvözlégy sidóknak királya, Hozsanna."

Farizeus II:
Galileából jött ez a nagy próféta
Aki önnön magát Messiásnak mondja.
Heródesnek elmúlt immár királysága,
Megcsökkent egészen országos hatalma.

Péter:
Én, Péter, téged hiszlek igazságnak
És Istentől küldött igaz Messiásnak.

János:
Én is, János néked kívánok szolgálni,
Mindenben szívesen engedelmeskedni.

Júdás:
Uram, ha lehetnék érdemes előtted,
Én is, szegény Júdás követnélek téged.
De akarnám tudni, mi a te törvényed
Aszerént fogadom engednék tenéked.

Jézus:
Hogyha te is akarsz tökéletes lenni,
Semmikhez e földön nem kell ragaszkodni.

Júdás:
Hogy eztet míveljem, lehetetlen dolog,
Mivel a szerencse mind szüntelen forog.
Hova fogjak osztán, hogyha megszorulok.
Koldulni szégyellem, s kapálni nem tudok.

Jézus:
Könnyebb a tevének egy küs tűnek fokán
Által menni, hogysem mennyország kapuján
Beférni a dúsnak mert a szíve nyilván
Ahol a kéncse van, ott lesz minden órán. (Mt. 19, 23-24)

Júdás:
Oh édes jó Uram, szerelmes mesterem,
Ha kell is énnékem teérted szenvednem,
Mindazáltal neved örökké dicsérem,
S az egész világon mindenütt hirdetem.

Farizeus I:
Mester, adj valami jelt, hadd higgyünk néked
Úgy lészen állandó a királyi széked.

Farizeus II:
Másképpen távozik el tőled a néped
Mi haszna a sereg hejába elszélyed

Leprás I:
Uram, mü mesternek és orvosnak lenni
Tégedet hallottunk, s azért idejőni
Ügyekeztünk mindjárt, téged felkeresni.
Méltóztassál, kérünk, rajtunk könyörülni.

Leprás II:
Erős reménséggel tenéked könyörgünk,
Bélpoklosságunkot, melyben rég fetrengünk
Hatalmas erőddel tisztítsd ki belőlünk,
Ne utálj münket, könyörülj mirajtunk.

Jézus:
Hát az a nyavalya miért jött reátok,
Hiszem teremtéskor mind szépek valátok.

Leprás III:
Semmi okát ennek bizony mü nem tudjuk,
Hogy igazán neked amint van, megvalljuk

Jézus:
Helyet nem adtatok Isten törvényének,
Ezért szállott rátok ostora Istennek.
Előbb bűnötöktől oldozást vegyetek,
S azután rútságtól mindjárt tiszták lésztek.

Leprás I:
Mester, mü megbánjuk az összes bűnököt.

Leprás II:
Oldozzál föl münköt.

Leprás III:
Tisztítsál meg münköt.

Leprások:
Gyógyítsd meg, gyógyítsd meg fertelmes sebünköt.

Jézus:
Feloldozlak immár nincsen már vétketek
Tisztulásotokat máris nyerjétek meg

Leprás I:
Nézz csak ide pajtás, visszanőtt az orrom
Nem kell nékem többet csöngettyűvel járnom

Leprás II:
Én mondom barátom, ez maga a csoda
Ilyet még nem látott senki emberfia

Leprás I:
Ballagjunk el akkor, mert ím meggyógyultunk
Gyertek jóbarátim; korcsmára, igyunk

(kettő már táncol s elmegy)

Leprás III:
Megvallom vétkemet, ellened vétkeztem
Száma nélkül való gonoszt cselekedtem.
Mert tekegyelmedből immár tiszta vagyok
A te hívségedben végig megmaradok

Jézus:
Kelj fel, s járj békével, hütöd erőssége
Volt tisztulásodnak hatalmas eszköze.

(a tanítványokhoz)

Ám hárman valának, s csak egy tanáltatott,
Aki az Istennek méltó hálát adott. (Lk. 17, 11-19)

Mária Magdolna:
Szegény fejem Uramhoz óhajt
Töredelmes szívet néki hajt
Ó Istenem, mely sok vétkem
Mutass nékem oly olajt
Hogy pokolba ne kiáltsak
Véghetetlen jajt
Véghetetlen jajt

Farizeus I: (Krisztusnak mondja)
Ezen asszonyállat mostan tanáltatott
Házasságtörésben, azért adj tanácsot,
Halálra méltó-é mint Isten parancsolt,
Avagy adjunk néki mü irgalmasságot.

Jézus:
Kérlek, hát a férfit mért nem fogátok el
Talám kezeteket megzsibbasztá pénzzel
Aki közületek most bűn nélkül vagyon,
Ez asszonyállatnak az ellene álljon,
Mojzesnek törvénye szerént procedáljon
Szörnyű dühösséggel reá követ hányjon.
Látom, asszonyállat, halálra tégedet
Senki sem ítéle, vetvén reád követ.
Én is azért téged halálra méltónak
Lenni nem mondalak, s nem szentenciázlak

Mária Magdolna:
Én lefekszek én ágyamba,
Mindenesti koporsómba
Föltekintek magasságba
Meglátok egy régi szentegyházat,
Kijjű aranyas,
Béjjű irgalmas,
Négy sarkában négy szál gyertya
Három csepp vére lecsöppenik,
Angyalokkal fölszedetik
Aranytányérba tettetik.
Krisztus Urunk csak azt mondja,
Aki ezt az imádságot minden nap elmondja,
Hét bűnének bocsánatát várhatja.

 

A FŐPAPOK TANÁCSA

Ének:
A kegyetlen sidók megirigylék
A tanácsban ottan elvígezék
Hogy a Jézust kötözve megfognák
És végtére a halálra adnák.

Krónikamondó:
Papok, írástudók nagyon zúgolódnak
Farizeusok is egyre áskálódnak
Félnek, koronájuk tőlük elvétetik,
Ocsmány, disznó szívük nagyon háborodik.

Farizeus I:
Árontól származott Kajafás főpapunk,
Kinek Júdeával együtt térdet hajtunk.

Farizeus II.:
Te vagy Isten után nekünk főpásztorunk,
Azért ím, téged földig magasztalunk.

Kajafás:
Hát kenteket honnét fútta a szél erre.

Farizeus I:
Egy nagy dolgot tudunk, s el nem titkolhatjuk.

Farizeus ll:
Nem bizony, mert szegény hazánkot sajnáljuk.

Kajafás:
Mondjátok már gyorsan, hadd halljam mi légyen

Farizeus I:
Egy ember támadott itten Júdeában,
Kinek nagy híre van egész tartományban.

Farizeus II:
Igen rútul bánik farizeusokkal
Úgy bánik mivélünk mint hitván kutyákkal.

Kajafás:
Ez ám nem bolondság ez a hír mit hallok,
Ezért törvény szerént mostan bosszút állok.
Kengyelfutó, gyorsan menj Annás ipámhoz,
Kit szómmal mindjárást invitálj házamhoz.
Onnan elbúcsúzván a vénekhez menj el,
Hozzám híjjad őköt egész készülettel.

(Annásnak)

Nemrégen itten egy ámító támada,
Aki mondja, hogy ő Isten fia volna.
De még jeleket is mint hallom mutatott,
Ördögököt űzött, holtakat támasztott.

Farizeus I:
Münköt a templomból meg kiostorozott

Farizeus II:
És a templomban mit talála, felrúgott.

Annás:
Ez az ember mit csinál, rettenetes dolog
Félek, hogy nyakunkba ne essék az horog.

Kaifás:
Én tütököt kérlek ki-ki megfeleljen,
Hagyjuk-e regnálni, avagy feje vesszen.

Vén I:
Ha Istennek fia, őtöt próbáljuk meg,
Igen rút kínokkal ugyan vallassuk meg.

Vén II:
Az új királyságra vesszővel kenjük fel,
Töviskoronával fejét hegyezzük fel.

Vén III:
Én is azt voksolom, amit comámuram,
Annál többet én ma nem is mondok uram.

Annás:
Ki kell az országból az ilyent irtani,
Halálra törvénnyel Öt szentenciázni,
Mert ha itt sokáig hagyjuk kóvályogni,
Országunknak ez fog vesztésére lenni.

Kajafás:
Akármint s akárhogy, ennek meg kell lenni.
Ki kell őtöt élők könyvéből törleni.
Ha másként nem lehet, pénzzel.is fogadni,
Kell hamis tanúkot s ezután megölni.

Annás:
Azon tudakozzék parancsolom ki-ki,
Hogy feltaláltassék itt körül valaki,
Aki kézbe adná, lenne bár akárki.

Kajafás:
Ha oly embert kapnánk, aki megmutatni
Kész volna a Krisztust és kezünkbe adni,
Vagy harminc pénzt annak kell ajándékozni.

 

JÚDÁS MEGKÍSÉRTÉSE

Ének:
Megkerülé Sátán gonosz Júdást,
Inté őtet, hogy tenne támadást
Addig súga, hogy tőn nagy árulást
Simon fia eladá Krisztusát.

Júdás:
A tetvek egészen majdhogy még nem esznek
A serkék a fótbul szüntelen rébdesnek.
Az erszényembe is már belé költöztek
Jobb részét testemből kiszítták véremnek.
Azt gondolom vala, hogy meggazdagulnék
Midőn a Jézushoz szolgálni indulék
Azt gondolám; jó bért őtőle kaphatnék
Honnan a ládámba sok kincset rakhatnék.
De nem adott nékem két vagy három poltrát
Amivel vehetnék magamnak pálinkát
Szomjúságomban is ím egyedül vagyok
Nagy melánkália fejemben kóvályog.

Drúmó:
Júdás pajtás mi lelt, talán fáj a fejed,
Hogy tokaji borral tartat urad téged.

Júdás:
Én nem vagyok beteg, mint magamat érzem
De búsulok erőst, mert nincsen pénzem

Drúmó:
Semmit ne törődjél, hogy most nincsen pénzed,
Mert ezüsttel teli erszényed lesz néked.

Júdás:
De ez hogy lehet meg, ki nem gondolhatom.

Drúmó:
Bízd reám te aztat, majd végire hajtom.
Most éppen a papok és főfő tanácsak
Arrul tanácskoznak, miként légyen módjak,
Hogy Jézust megfogják, amint szándékoznak.
Ha kezekbe adad sok ezüst pénzt adnak.

Júdás:
Menjetek sátányok, tán azt kívánjátok,
Hogy én Mesteremet eladjam, várjátok.

Plútó:
Bolond, mit félsz tőle, másként is elhagyod,
Halálra keresik a főpapok, hallod.
Úgyis árvaságra maradsz, azt meggondold,
Akkor elővennéd, ha volna garasod.

Júdás:
Ezt még nem hallottam, igaz-é mit mondasz
Ha úgy van a dolog nem heába fáradsz.

Plútó:
Ha én mondásaimnak ellene hazudnék,
Többé teelődbe soha nem is jönnék.

Júdás:
Nem viszen rá engem lelkiösmeretem
Hogy pénzen eladjam az én jó Mesterem.

Drúmó:
Ne uraljad tovább koldus Mesteredet,
Inkább akcipiáld kövér szerencsédet.

Júdás:
Igaz dolog .az is, hogy koldus az uram,
De mégis valahol én ővele jártam,
Erdőkön, mezőkön ővele koplaltam.
Hogy lehessen tehát, hogy őtöt elhagyjam.

Plútó:
Mondám, hogy sok pénzzel megtelik erszényed,
De nagyobbat mondok: felvitetik széked.
Mert főpappá lehetsz, ha arra van kedved.
Annás főpap, tudod, már éppen elaggott,
Ereje is néki testéből kicsorgott,
Elméje pediglen az imára szállott.

Drúmó:
Tudod jól a törvént, nem kérded másoktól,
Deákszót, görögszót, sidószót, doctortól
Nem szükség, hogy tanulj, tudod már magadtól.

Plútó:
Siess tehát, tedd le minden félelmedet,
S add kezükbe nékik kedves Mesteredet.

Drúmó:
Ládd-é, egy erszény pénz az asztalon készen,
Éppen csak egy szót adj, s mindjárt tied lészen

Júdás:
Ezek ha igazak volnának, nem bánom
Elmegyek veletek, talán megpróbálom.

Drúmó:
Veled leszünk mü is, add ide a kezed
El nem hagyunk sohult, míg élünk tégedet.

Plútó:
Gyere Júdás társam, ahon né, hogy várnak
Ha ide jössz velünk, mindjárt prezentállak.

(a papoknak mondja)

Ímé, jó uraim amin fáradoztok
Ez azt véghezviszi amin sinatoltok

Drúmó:
Aki által Krisztust kézbe kaphatnátok
Itt van, ennél jobbat soha nem is kaptok.

Júdás:
Jó napot kívánok nagy uraim néktet.

Kajafás:
Hová való vagy te, és ki a te neved.

Júdás:
Galileus vagyok, Júdás az én nevem.

Annás:
Mondd meg jóbarátom; micsoda ember vagy.

Júdás:
Tanítványa vagyok annak az embernek,
Kit közönségesen Jézusnak neveznek.

Kajafás:
Szerencsés órában jöttél bé közünkbe,
Lehet neked részed bizony szerencsékbe,
Ha a Mesteredet keríted kezünkbe.

Júdás:
Nehéz dolgot kértek, de már rávitt a szükség.
Csak előbször halljam, mennyi a szegődség.
Ha megrezdülne most a sárga pungátok,
Abból kirepülne hozzám a márjástok,
Kezetekbe lenne holnap Messiástok.

Kajafás:
Egy sárga papucsra való pénzed lészen
Ha holnap ővéle lész előttünk készen.

Júdás:
Láthatom-é a pénzt, arra van szükségem,
Mert ha nem láthatom, fogy az egészségem.

Annás:
Harminc ezüstpénz ha elegendő lészen,
Ímé, készen vagyon, vegyed a kezedhez.

Kajafás:
De miféle móddal viszed aztat véghez.

Júdás:
Tudom én szokását, s óráját dolgának:
A Geczemányi kert helye imájának.
Megcsókolom őtöt mondván ezen szókat:
"Ave Rabbi" s osztán fogjátok meg aztat.

Annás:
Kajafás, mindjárást hívass vitézeket,
Menjenek Júdással várván az jeleket.

Kajafás (Kengyelfutóhoz):
Kengyelfutó hallod, menj a Nagy Várdára,
Hidd el a századast két vagy három szóra.

Kengyelfutó:
Semmi hiba uram parancsolatodba,
Nem lészen, elhívom ebbe az órába.
A főpap Kajafás szóllítat tégedet.

Százados:
Kész szolgálatjára eljöttem uramnak.
Mit fog parancsolni küsebb szolgájának.

Kajafás:
Láncsákkal s botokkal felfegyverkezzetek,
Mert egy hegyi tolvaj után kell mennetek.
Hogy kézben akadjon, úgy ügyekezzetek,
S töviskoronával fejit kerítsétek.
És mindenek felett ez ember szavára
Hallgassatok híven parancsolatjára.

Júdás (a katonáknak):
Ma estvére készen énvelem legyetek,
Geczemányi kertbe engem kövessetek,
Akit megcsókolok, rá figyelmezzetek,
S jól megkötözzétek, mert elszalad, félek.

 

A GECZEMÁNYI KERTBEN

Ének:
Bűnös voltát nem nézé Júdásnak
Nagy Úr lévén szolgál tanulóknak,
Ideje lőn mikor vacsorának,
Magát adá a tanítványoknak.

Krisztus onnét a kertbe béméne
Szent Atyjának háromszor könyörge
Hogy a halált rólla elvennéje
De ö maga akarattja lenne.

Nagy sok néppel Júdás felkészüle
Jézus után a kertbe béméne
Mondván nékik: akit megcsókolok,
Azt fogjátok s erősen tartsátok.

Jézus:
Kedves tanítványim, eljött már az óra
Geczemányi kertbe vélem imádságra.
Ájítatos szívvel most imádkozzatok,
Hogy gonosz késértet ne szálljon reátok.
Közel az az óra, melyet régtől vártam,
Hogy az én népemért véremet kiontsam.

János:
Én édes Mesterem, ha elhagysz bennünköt,
Nagy szomorúságba viszed a lelkünköt.

Péter:
Nem lészen, mint mondod,
Hogy te meghalj, Uram.
Vagyon nékem itten egy rozsdás pallosam,
Valaki ellened támad, azt levágom,
Kész leszek tevéled élnem és meghalnom.

Jézus:
Tudd meg azt is Péter, kedves tanítványom,
Hogy tüközületek lészen az árulóm.

Péter:
Mindjárt pallosomot bélében keverem,
Ha az árulódot én észre vehetem.

Jézus:
Péter, nem úgy lészen, amiket te szólasz,
Hanem az éccakán, amiglen a kakas
Háromszor szólalik, engemet megtagadsz.

Péter:
Mintsem hogy tégedet én megtagadjalak,
Inkább akasztófát vállalok magamnak.

Jézus:
Simon Péter, velem többet ne disputálj,
Mert megtagadsz engem, erődben ne bízzál.
Ímé, én elmegyek odébb imádkozni,
Tü maradjatok, itt szükség vigyázni.
Szerelmes szent Atyám, tekéntsed fiadot,
Mutasd meg énhozzám atyai voltodot.
Miért hogy alusztok, velem nem vigyáztok.
Keljetek fel mindjárt és imádkozzatok!
Szerelmes szent Atyám, szánjad meg fiadot,
Véghetetlen kénnal teljes pohárodot
Vedd el, kérlek tőlem, ne itasd meg aztot.
Így nem vigyázhattok egy óráig velem
Vigyázzatok, közel mert a veszedelem.
Szerelmes szent Atyám, hogyha e pohárod
Ugyancsak megigyam, nekem parancsolod,
Örömest megiszom, legyen akaratod.

Deus Pater:
A te pohárodnak nagy keserűsége
Sok ezer népeknek leszen üdvössége.

Jézus:
Aludjatok immár mindnyájan nem bánom,
Lappang már áruló Júdás énutánam.

Júdás (a katonáknak):
A dolog most jól foly, csak tü vigyázzatok,
Mindjárást fogjátok kit én megcsókólok.
Üdvözlégy ó Rabbi, szerelmes Mesterem
Örvendetes csókkal orcádot illetem.

Jézus:
Kedves fiam, Júdás, csókkal árulsz-é el.
Hát tü kit kerestek, sidóknak serege.

Katonák:
Meg akarjuk fogni mü a Jézus Krisztust.

Jézus:
Én vagyok a Jézus, velem mit akartok.

Katonák:
Halálra keressük mü a Jézus Krisztust.

Százados:
Egy szívvel-lélekkel rajta, jó vitézek,
Mindjárt kezeteket reá tegyétek.

Péter:
Hol vagyon pallosom, kedves bátyám András,
Add kezembe mindjárt, mert ezt itt levágnám.
Nézz reá most, Malkus, oda van a füled,
Nem marad meg benned többé az életed,
Mivel Mesteremre emelted kezedet.

Jézus:
Tedd helyre kardodot, kedves Simon Péter,
Mert kik fegyvert fognak, fegyverrel veszenek el.

Százados (Péternek):
Te nyomorú féreg, eridj; menj dolgodra.
Hogy mered felvönni kezed a csoportra,
Hiszem ezek téged vágnak most kockákra,

(Krisztusra mutat)

Fogjátok meg őtöt, és ne bámujatok,
Egy szívvel lélekkel reá rohanjatok.

 

KRISZTUS ANNÁS ÉS KAJAFÁS ELŐTT

Ének:
Tehát néki Kajafás így monda:
Kénszerítlek Istennek voltára
Mondd meg, ha te vagy Istennek Fia,
Kinek Urunk, Én vagyok: úgy mondja.

Százados:
Amit parancsoltál, abban mü eljártunk,
És tenéked híven ily szép foglyot hotzunk.

Annás:
Köszönöm, s hálálom néktek jó vitézek,
Hogy e bűbájosnak szemébe nézhetek.
Itt vagy ravasz álnok, te népháborító.
Hidd el megfizetünk, te ríszeges kancsó
Sok bozonkodással reánk fondorkodó
Kezünkbe akadtál ördöngős ámító.
Mindezekben bétölt szívem kévánsága,
Hogy előttem látom ezt az embert fogva
Nem félhet őtőle már a sinagóga,
Kajafás comámhoz vigyétek hurcolva.

Kajafás:
Ez a lator mostan ím kézre akada,
Ki mit tud ellene, igazán megvallja.

Vén I:
Én amint értettem, ez igen nagy pócra
Vágyik s országunknak főkoronájára.
Talám mások többet fognak tudni róla.

Vén II:
Jórendileg vagyon három esztendeje,
Hogy tanítványaival kereng szerénszerte.
Más énnékem nem is jut eszembe.

Vén III:
Hogy próféta volna, mindég emlegette.
Új tudománt hirdet, Mojzest megvetette.

Kajafás:
Új tudománt. Ezért neki meg kell halni.
De még másokat is meg kell itt hallgatni.

Kengyelfutó:
Tü külső tanuk is, már elébb léphettek,
Igaz bizonságot őróla tegyetek.

Tanú I:
Nagy bélpoklosságomban sok ideig voltam,
Melynek orvosságot sohut nem tanáltam.
Meggyógyulásomért ennek egyet szóltam,
Az ő irgalmából mindjárt meggyógyultam.

Kajafás:
Bocsásd ki ezt gyorsan. Mivel nem ellene,
Hanem kedvünk ellen perorál mellette.

Kengyelfutó:
Már eredj dolgodra, nem kellesz münékünk.

Tanú II:
Én penig megholtam, de nem jószántombul,
Ü meg feltámasztott engem koporsóbul.

Kajafás:
Megholt bizonságot sohut bé nem vesznek,
Minthogy te megholtál tenéked nem hiszek.

Tanú III:
Uram, e mondott a fülem hallatára....

(két sátányok elvonják őtöt)

Drúmó:
...Hogy Salamon király fényes templomára

Plútó:
Kezeit nyújtaná annak romlására,

Drúmó:
Fel is építené harmadik napjára.

Kajafás:
Halljátok mindnyájan ezt a káromkodást.
Egeknek fölibe emeli szarvát.

Nép:
Méltó a halálra.

Kajafás:
Nohát most vitézek jól megkötözzétek,
Pilátus comámhoz csakhamar vigyétek,
Utcákon hurcolván mindenütt verjétek,
És teli torokkal halálra kérjétek.

 

PÉTER MEGTAGADJA MESTERÉT
(Mt. 26,69)

Ének:
Még háromszor kakas nem szól vala
Háromszor már megtagadta vala
Szent Péter ott: és el-kiment vala
Erről magát úgy siratja vala.

Szolgálólány:
Te is a Jézussal, mint látám ott valál.

Kakasszó....

Péter:
Álmat látsz jó leány, nem tudom, mit mondasz.

Szolgálólány:
Pedig Nazareti Jézussal valál.

Péter:
Az élő Istenre esküszöm, nem voltam.

Kakasszó....

Drúmó:
De bizony az imint Malkusnak a fülét
Te vágtad vala el, nem tagadhatod el.

Péter:
Én Malkusnak fülét soha el nem vágtam,
Sem a Jézus Krisztust soha nem is láttam,
Semmit őfelőle én nem is hallottam,
Isten úgy segéljen én véle nem voltam.

Kakasszó....

Péter:
Mostan emlékezem szerelmes Mesterem
Miket jövendöltél igazán felőlem
Hogy kakasszó előtt mi történnék vélem.
Ó édes Mesterem, Krisztusom el ne hagyj,
Hogy megtagadtalak, kérlek meg ne tagadj,
Hanem kegyelmedbe engem visszafogadj.

Drúmó:
Ímhol beg megcsala a hitetlen lelkű,
Nem vártam ezt tűle, egye meg a tetű.

Plútó:
Ne búsulj őrajta, majdon mást kaphatunk
Helyébe, csak itten ugyan jól vigyázzunk.
Gyertek jó pajtásim ez nekünk a szüret
Rontsuk meg sokakat, fertőzzük lelküket.

 

KRISZTUS PILÁTUS ELŐTT

Ének:
Megijede Pilátus, hogy hallá,
Ő Véréből kezeit mosá,
Ártatlannak önnön magát mondá,
Kézmosással bizonságát adá.

Pilátus:
Nagy lármát én hallok, jó testőröm, nézd meg
S aki annak oka, tömlöcbe vitessed.

Testőr:
Egy rabot hurcolnak a sidók vénei,
Ővéle tehozzád akarnak béjönni.

Pilátus:
Jöjjenek bé véle, hadd lássuk, mit vétett.

Vén I:
Kajafás főpapunk teli van méreggel
S tehozzád Pilátus, küldött ez emberrel,
Hogy halálra ítíld, mert szörnyű vétkekkel
Rakva tanáltatott, iszonyú bűnökkel.

Pilátus:
Hosszas beszédekkel engem fárasztotok,
Császár dolgaiban akadálok vattok,
Hanem rövideden, valamit akartok,
Summás értelembe előmbe adjátok.

Vén II:
Ez a gonosztévő arra nagyon tendál,
Császár hatalmába hogy lenne akadál,
Királyi titulust magának praetendál.

Pilátus:
Ez már éppen crimen laesae majestatis,
Ut quisquam tributum praetendat caesaris.

Vén III:
A római nyelven mü nem procedálunk
Sidó nemzet vagyunk, sidóul ágálunk.

Pilátus:
De mi gonoszt mívelt. Hol a bizonságtok?

Vén II:
Azt mondta, hogy ű a sidóknak királya.

Pilátus (Krisztushoz):
Nagy vádolást hozott reád a sidóság,
Mondd meg, van-e benne valami igazság.
Császárság van itten, nem penig királyság.

Jézus:
Az én királyságom nem e földön vagyon.

Pilátus:
Vigyétek előlem, mert itt ütöm agyon.
Jézus Pilátus, hatalmad énrajtam nem volna,
Hogyha szent Atyámtól nem adatott volna.

Pilátus:
Honnan való vagy te, és ki a te neved.

Jézus:
Galileus vagyok, Jézus az én nevem.

Pilátus (a néphez):
Galileus, tehát nincseen jussom rajta,
Heródes mit mível vele, maga lássa,
Ezért hát fogjátok, s vigyétek hozzája.

Krónikamondó:
De még Heródes is őtöt kineveti,
Egész táborával
Csúfnak s esztelennek állítja őt lenni.
Maga bolondjával
Levonatja köntösét,
Adván neki rossz inget,
Így tiszteli Krisztusát,
Királyoknak királyát.

Pilátus:
Mitévő legyek már, én fel nem vehetem,
A protokoliumot felhántam-vetettem,
Sohút ily processust még én nem szemléltem.

Nép:
Feszítsd meg. Feszítsd meg.
Keresztre húzassad.

Pilátus:
Rettenetes dolog, mint felbolydultatok,
Hogy e bolond legény miatt nem nyughattok.
Ha rebellis volna, császár ellen lenne,
Elleneállani az én gondom lenne.
De tü királytokot hogy én megfeszítsem.
Látom, hogy bennetek éppen nincs kegyelem.

Kajafás:
Nekünk, sidó népnek nincsen most királyunk,
Hanem csak egyedül felséges császárunk.

Nép:
Feszítsd meg. Feszítsd meg.
Keresztre húzzassad.

Pilátus:
Megfeszítsem én most ezt a szegény legényt.

Annás:
Poncius Pilátus, meg fogod böjtölni,
Császár haragjában tenéked fog esni.

Nép:
Feszítsd meg! Feszítsd meg!

Kajafás:
Mindjárt el is visszük, csak mondd ki a voksot.

Nép:
Feszítsd meg! Feszítsd meg!

Pilátus:
Hozzatok hát vizet, hadd mossam kezem,
Az ő halálában nekem semmi vétkem.

Annás:
Az ő vére rajtunk és fiainkon.

Pilátus:
A szentenciáját, melyet halálára
Kértek, felolvasom füle hallatára.
A Názáreti Jézust, a sidók királyát, ki a népet
felfordította, elámította, a császárt megvetette,
mint hamis Messiást, amint az ő nemzetségiből
való tanúbizonságok megbizonítják, vigyétek ki
a gonosztévők büntetőhelyére, és két latrok
között feszítsétek gyalázatos keresztfára.

Százados:
Rajta hát hóhérok, dicsérjétek Krisztust.

(a sokaság nevetséggel hódol s csúfolódik)

Százados:
Adjátok kezébe a királyi pálcát,
Azzal őrizheti Jeruzálem várát.

Miles I:
Ehol van a pálca, hiszem király vagy te,
Itt van ez a nádszál, ő ezt érdemlette.

Miles II:
Kössük bé szemeit, vajon meglátná-é,
Aki pofon ütné, s kétszer nyakon verné.

(Szolgálólány beköti szemeit, így csúfolódnak vele.)

Százados:
Aki nyakon csapja s leköpi orcáját,
Jó török dohánnyal megtöltöm pipáját.

Miles III:
(Krisztus orcáját megüti, in risum vertit)

Miles IV:
Na, mondd meg hertelen, ki üté orcádot.

Miles III:
(megüti másodjára, milites malis alienis rident)

Százados:
Rajta hát, vitézek, eme nagy keresztfát
Tegyétek vállára, királyi trónusát.
Feszítő eszközök mind készen legyenek,
Kovácsok ketten is münköt kísérjenek.

Miles I:
Hallod-é, te hajcsár, ragadd meg a szarvát
Ennek az ökörnek, add nyakára jármát.

Miles II:
Jó szívvel cselekszem, mert értek én hozzá.

(Krisztushoz)

Hej, cserne, haj, barna, hajtsd el a szarvadot,
Ím, válladra teszem impériumodot.

Jézus:
Óh, szegény lelkeknek kévánt vidámsága,
Szent kereszt, mely lészen embernek váltsága.
Gyere hozzám hamar, atyám kévánsága,
Örömest felvészlek bágyadt vállaimra.

Százados (hic percutit):
Ne sanyarogj annyit, vigyed a keresztfát.

Miles I:
Eridj hamar, indulj! Nem bírja a lábad?
Hiszem azt mondottad, hogy te oroszlány vagy.

Miles II:
Nyomjuk bé fejébe jobban a koronát,
Mert elfújja a szél annak szép rubintját.

Százados:
Borbély mester, eredj, s fogjad a kötelet,
És a Golgotára vezesd emberedet.

 

JÚDÁS HALÁLA

Júdás:
Jaj, mit cselekdtem, eladván Uramot,
Kárhoztattam fára kedves Mesteremet.
Az én gonoszságom annyi, mint a tenger,
Mert kit elárultam, igaz volt az ember.
Ah, ide jöjjetek, iszonyú ördögek,
Lelkemet, testemet pokolba vigyétek,
Örökkön örökké főzzétek, süssétek,
Mindenféle kínra tük készen legyetek.

Plútó:
Itt vagyunk, segítségel leszünk tehozzád.

Drúmó:
Olyan helyre viszünk, ahol meg ne fázzál.

Júdás:
Jaj, én hát elmegyek, és egy aszú fára
Felhágok, s repülök onnan másvilágra.

Plútó:
Most jól gondolkodtál, kedves Júdás bátyám,
Ennél hasznosabb tán nincs a világ hátán.

 

GOLGOTA

Ének:
Reájuta Golgota hegyére,
Urunk Jézus: fáradva s epedve,
Keresztfával leesék a földre,
Ott megfoszták s ülteték keresztre.

Miles III:
Aha, miért batlol, hogy nem jársz lábadon,
Talám trónusodat nem bírod válladon.

Százados:
Hát a kovács mester még el nem érkezett.
Küldjetek utána másodszor követet.

Miles IV:
Uram, soha azzal ne fároszd magadot,
E nem nagy mesterség, bízzad reám aztot.

Miles I (Krisztushoz):
Nyújts ki két karodat, hadd kötözzelék meg.
Mit tántorgasz itten, tán csak nem vagy részeg.

Miles II:
Nyújtsk ki kezeidet, mert ez a trónusod,
Mennyet,. földet jó magasból megláthatod.

Miles III:
Húzzad a két karját még vagy két ölnyire,
Hadd érhessen könnyen a lukak helyire.

Miles I (Krisztushoz):
Feküdj csak nyugodtan királyi ágyadba,

Miles I:
Mert itt, tudd meg, hogy nem háborgat a balha.

Miles IV:
Kalapácsot, szeget, hamar, pajtás, nosza.
Majd összegzem én, mert nem atyámfia.

Miles I:
Üssed, és ne sajnáld, avagy bízzad reám,
Hogy jó kovács vagyok, majd megmutatom ám.

Miles II:
Fogjátok lábait, és jól nyújtsátok ki.

Miles III:
Alig hiszem, hogy ez lábán általmenjen,
Oly otromba csontok vagynak ez emberben,
Elfutok, s meghegyzem jobban a vinyében.

Miles IV:
Mi téged nem illet, annak csak hagyj békét,
Eredj félré innen, beléverem majd én.

Százados:
Hol van a titulus. Majd elfelejtitek.
A fölébe azt is szegezzetek.

Miles I:
Majd én odaszegezem, hol van a kalapács.
Megvan, uram, immár minden solemnitás.

Százados:
Ha százan vattok is, mind elé legyete,
Egy szívvel, lélekkel ezt felemeljétek,
Rudat és lajtorját elékészítsétek,
Királyi székébe ezt helyeztessétek.

Annás:
Haj, haj, mely régente látnia kévántam,
Királyomot ülni székében hogy lássam.

Kajafás:
Üdvözlégy, Messiás, fényes koronája
Izrael népének, kegyes molnárlcája.

Annás:
Tibérius császár ujjot vonó társa,
Ím, felemeltettél már a királyságra.

Kajafás:
Vaj, ki Salamonnak templomát elrontod,
Ha tudod, a kéntól szabadítsd meg magad

Annás:
Ez mondotta magát az Isten fiának.
Hozzon segítséget, ha lehet magának.

Jézus:
Szomjúhozom.

Miles I:
Oh, szegény, halljátok, miként szomjúhozik.

Miles II:
Mit adhassunk innya, tudom, bort nem iszik.

Miles III:
Itt van, ha szomjúzol, igyál, mennyit akarsz.
Ha sokat válogatsz, enélkül is maradsz.

Jézus:
Eli, Eli, Lamma Sabactani.

Miles IV:
Halljátok-é, miként kiáltozá Ilyést.
Meg nem várom őtöt, odébbállok innét.

Jézus:
Bételjesedett.

Százados:
Vajon mi lehet az, amit most emleget.
Talám összegyűjti mennyei sereget

(Tremor tarrae)

Százados:
Nagy jelek valának napban és holdban,
És természet felett föld indulásában,
Megütköztem azért nagyon is magamban,
Hogy ma mindegyiglen estünk szörnyű bajban.

(Omnes excurrunt)

Jézus:
Atyám, szent kezedbe ajánlom lelkemet.

(Harangok szava hallatszik mostan)

Mária (ének):
Valék siralom-tudatlan
Siralomtól süppedek
Bútól aszok epedek
Választ világomtól
Sidó fiacskámtól
Édes örömemtől

Ó én édes uracskám
Egyetlenegy fiacskám
Síró anyát tekintsed
Bújából kinyújtsad.

Világ világa
Virágnak virága
Keservesen kínzatól
Vas szegekkel veretel
Ó nekem én fiam
Édes mint méz
Szégyenül szépséges
Véred ürül vízként...
Végy halál engemet
Egyetlenem éljen
Maradjon uracskám
Kit világ féljen...

 

EPILÓGUS

Ének:
Nagyszombaton mit fogsz tenni...

Krónikamondó:
Tük az ő példáját mostan megláttátok,
Cselekedeteit meggondolhattátok.
Tudjátok-é ki volt ez az Ember Fia,
Kit a rőt gonoszság-keresztfára vona?
Születése óta arról prédikála,
Hogy az egész világ békességben volna.
Bénákot, gyávákot, vakokot gyógyított,
Siketeknek hallást, némáknak szót adott.
Rest holtakat csak egy szóval feltámasztott,
A nappal, a holddal s csillagokkal játszott,
A nappal, a holddal s csillagokkal játszott.

Ének:
Jézus világ Megváltója...

---

ÉNEKEK SZÖVEGEI:

Egek Ura, teremtője
Mikor lesz a búnak vége.
Bú ebédem, bú vacsorám
Szerencsétlen minden órám,
Szerencsétlen minden órám, ha-ja-ja.

Szerencsétlen volt az óra,
Melyben szült anyám a búra.
Szült anyám, de nem magának,
Keserűség leányának.
S szült anyám, de nem örömmel,
Keserűség gyermekének,
Keserűség gyermekének, ha-ja-ja.

Virágszombatja estéjén
Mária Fiát kérdezvén,
Hogy Nagyhéten mi lesz dolga,
Neki Szent Fia megmondja.

Virágvasárnap mit teszel,
Szent Fiam hogy mit mívelel.
Akkor Anyám király leszek,
Jeruzsálembe bemegyek.

Hát Nagyhétfőn mit fogsz tenni,
Szent Fiam mit fogsz mívelni.
Akkor Anyám vándor leszek,
Utcáról utcára megyek.

Hát Nagykedden mit fogsz tenni,
Szent Fiam mit fogsz mívelni.
Akkor Anyám beteg leszek,
A templomba nem mehetek.

Hát Nagyszerdán mit fogsz tenni,
Szent Fiam mit fogsz mívelni.
Akkor Anyám hamisi Júdás
Harminc ezüst pénzért elád.

Hát Nagy-zöld-csütörtökön
Szent Fiam hogy mit müvelön.
Akkor Olajfák hegyére,
Megyek Gecemányi kertbe.

Nagypénteken mit fogsz tenni,
Szent Fiam mit fogsz mívelni.
Akkor Anyám egy keresztre
Fel leszek én majd szegezve.

Majd a kereszt alatt állasz,
Kezeiddel el nem érhetsz,
Kezeiddel el nem érhetsz,
Szűz öledbe le nem vehetsz.

Nagyszombaton mit fogsz tenni
Szent Fiam mit fogsz mívelni,
Akkor Anyám föltámadok,
Dicsőségben uralkodok.

Nagyvasárnap mit fogsz tenni,
Szent Fiam mit fogsz mívelni,
Akkor Anyám mennyországba,
Leszek örök boldogságba.

Húsvét után negyven napra
Felmék Atyám országába,
Elküldöm a Vigasztalót,
A fehér színű galambot.