Csicseri történet

Szereplők:

1. mesélő:
Nevenincsen túl...

2. mesélő:
nekeresden innen...

3. mesélő:
... a kettőnek éppen a fele útján esik Csicser. Nagyon csinos falu...

4. mesélő:
... annak, aki sohase látott másikat.

5. mesélő:
Télen sáros ugyan,...

6. mesélő:
... de nyáron poros.

7. mesélő:
Igaz, hogy a házak teteje szalmából van, de...

8. mesélő:
... de azt legalább könnyebb elhordania a szélnek.

9. mesélő:
Amilyen szemrevaló a falu , olyan beleillők a lakói. Mezítláb járnak, hogy a csizmájuk ne kopogjon.

10. mesélő:
Csurgásba állnak az eső elől.

11. mesélő:
Rostával mérik a vizet.

12. mesélő:
Megaszalják a havat.

13. mesélő:
Fát nem ültetnek az udvarra, hogy le ne essen róla a gyerek.

14. mesélő:
És ez még mind semmi! Aratáskor pedig megállítják a toronyórát, hogy mentől tovább tartson a nap.

15. mesélő:
Ezekből is látnivaló , hogy milyen okos emberek a Csicseriek.

16. mesélő:
De legjobban megtetszik a következő történetből, amelyik örök emlékezet okáért föl van írva a csicseri bíróék kéményébe... korommal.

17. mesélő:
Ott olvastam én is, és ahogy én olvastam, úgy elolvashatja más is.

18. mesélő:
Hát mikor , mikor se , ha nem tegnap , tegnapelőtt, egyszer a csicseri bíróné, amint éppen a baromfiudvarban serénykedett...

Bíróné:
Sikít egy nagyot.

Harangozó:
Alszik a harangláb árnyékában, felriad és kiabál. - Tűz van! Tűz van! Meghúzza a harangot.

Falu népe:
Szaladgálnak össze- vissza, vödrökkel a kezükben. - Hol a tűz?

Harangozó:
Bíró uram házában.

Bíró:
Hol a tűz , asszony?

Bíróné:
Hol a tűz, hol a tűz? Na lám csak kelmed is okos embernek ád kenyeret. Hát hol volna a tűz, ha nem a katlanban? Azóta tán el is főtt a drága jó bableves.

Bíró:
Hát akkor meg miért visítottál akkorát, hogy a kapanyél is kiesett a kezünkből?

Bíróné:
Sikítva, toporzékolva. - Hát már hogyne sikítottam volna, mikor a kendermagos tyúkom akkora tojást tojt, mint egy borsószem!

Bíró, falu népe:
Hű! Tyű! Teremtőm! A betyárját! Körbeállják, csodálják.

1. mesélő:
Csudálták is a csicseriek étlen szomjan egész naplementig, hanem akkor megszólalt a Bíró...

Bíró:
Emberek, ilyen csuda még nem esett Csicseren. Most már szóljanak kelmetek, mitévők legyünk a tojással?

Falu népe:
Bamba, bugyuta képet vágnak, gondolkodnak. Csend.

Bíró:
Ne beszéljenek annyian egyszerre, mert nem értjük meg egymást a nagy lármában. Van talán még ezen a híres Csicseren rajtam kívül okos ember?

Falusiak:
Nem! - Nincs, hogy áldja meg az Isten kegyelmedet!

1. falusi:
Ültessük el a tojást: mi kel ki belőle?

Falu népe:
Még ilyet! Nem!

2. falusi:
Építsünk neki házat! Ott mutogassuk!

Falu népe:
Na de ilyet! - Még mit nem! - Mutogatni?

3. falusi:
Üssük dobra: ki ad többet érte

Falu népe:
Eladni? Hallatlan!

4. falusi:
Süssük meg rántottának, s hívjuk meg rá az egész falut!

Falu népe:
Megenni? Megsütni? Ilyet még nem hallottam!

Bíró:
Figyelem, emberek , most én beszélek! Nálam van a falu esze. Én pedig azt javallom, hogy vigyük el ezt a csudatojást ajándékba a szolgabíró úrnak. Aki jobbat tud, ... az tartsa meg magának!

Falu népe:
Éljen a csicseri bíró, éljen...!

5. falusi:
Hiába, csak nincs párja ész dolgában a mi bírónknak, hogy áldja meg az Isten egészségben! (Meghajol.)

6. falusi:
Ugyan mit szól majd a szolgabíró úr az ajándékhoz?

7. Falusi:
Vajon mit küld majd a falunak cserébe?

8. Falusi:
Csak mán ott ne fogná a csicseri bírót maga helyett szolgabírónak!

Bíró:
Szilencium! Holnap hajnalban indulunk. Velem jön a kisbíró, ő hozza a tojást fele úton. Velem jön a harangozó, ő hozza a tojást a másik fele úton. Én pedig átadom a szolgabíró úrnak. Ahogy a szolgabíró úr elé érünk, én állok legelöl, utánam a kisbíró koma, utána a harangozó sógor. Én a markomban fogom a tojást, s azt mondom: Isten értesse a szolgabíró urat! Kisbíró koma meg mondja ezt: De még a kedves feleségét is!

Kisbíró:
De még a kedves feleségét is!

Bíró:
Harangozó sógor meg ezt mondja: Drága gyermekeikkel együtt!

Harangozó:
Drága gyermekeikkel együtt!

Bíró:
Jól megértették kendtek?

Kisbíró, Harangozó:
Meg, meg , hogy ne értenénk tekintetes bíró urunk!

Bíró:
Asszony, Hozd a tojást, indulunk!

Falu népe:
Isten áldja...! ( Integetnek, sorban állnak...)

Mögöttük kicserélődik a szín. A három küldött lemegy a színpadról tesz egy kört és közben mondogatják, hogy el ne felejtsék.

Bíró:
Isten éltesse a szolgabíró urat!

Kisbíró:
De még a kedves feleségét is!

Harangozó:
Drága gyermekeikkel együtt!

Megérkeznek, katonák állják az útjukat.

Katonák:
Állj, ki vagy!

Kisbíró:
Azt a teremtette szemtelen parasztját! Hát nem ismered a tekintetes csicseri bíró uramat?

1. katona:
Aztán mi járatban van a tekintetes csicseri küldöttség?

Harangozó:
A méltóságos szolgabíró úrnak hoztunk becses ajándékot.

2. katona:
Az már más! Mehetnek.

Bemennek. A bíró viszi a tojást, éppen szólni akar, mikor a harangozó eltüsszenti magát, azzal megijeszti a kisbírót, az meg kiveri a bíró kezéből a tojást és összetörik.

Bíró:
Haragosan üvölt - Üsse a kő az ilyen embert!

Kisbíró:
De a kedves feleségét is!

Harangozó:
Drága gyermekeikkel együtt!

Szolgabíró:
Szedte vette népei, hát ilyet kívántok ti a szolgabírótoknak? Őrség! Tömlöcbe velük!

A csicseriek szaladnak, kergetik a katonák.