KARÁCSONYI JÁTÉK

KONFERÁLÓ:
Ember arcán könny pereg,
meghajolnak bús fejek.
Ráncot vés a fájdalom
a megfáradt arcokon.

Futnak gyorsan századok,
amit Ádám elrontott,
még tovább szaporodott.

Vétkes ember siratja
nincsen, aki megváltja,
s bűneiből kihúzza.

Szívünk mélyén bánat ül,
és fohásszá szelídül.
Ajkukon a kérelem:
Könyörülj az emberen!

És az Isten könyörül,
szavára most fény derül.
Elbénul a fájdalom,
öröm szól az ajkukon.

Letörli a könnyeket,
az isteni szeretet.
Felemel és bátorít,
ráncot, gondot elsimít.

KONFERÁLÓ:
Szűz Mária és Szent József
el is indultak Betlehembe.

Mentek völgyön és hegyen
hajnalban és éjjelen.
A két vándor ázott-fázott
közben buzgón imádkozott.

A nap már rég lement,
mikorra a két ember,
fáradtan és megtörten,
Betlehembe érkezett.

József halkan kopogtat,
gazda asszony kiballag.

(József és Mária kopogtat egy ajtón.)

JÓZSEF, MÁRIA:
Szállást kérnénk éjszakára.

GAZDAASSZONY:
Bőven van már vendégem!
Nincs egy árva helyem sem.

KONFERÁLÓ:
Didereg a Szűzanya,
oka nem az éjszaka.
Fagyos szívű asszony,
hidegsége rázza meg.

Fogadó az út szélén
vándor áll ott tétlen,
őt kérdezik félénken:

JÓZSEF:
Tudna szállást éjszakára?

VÁNDOR:
Van egy istálló arrafele,
menjetek tovább egyenesen.

KONFERÁLÓ:
A vándor segített,
Mária most útra kelt.
Keze József kezében,
a tanácsot követve,
meg is találták az istállót.

KONFERÁLÓ:
Felettük az öreg Hold,
szép nyugodtan bandukolt.
Egyszerre fény lobban az égbolton.

Ébredjetek pásztorok!
Szent és tiszta álmotok,
valóra vált az éjjel,
ezt hirdeti a fényjel.

Fényes angyal közeleg,
pásztorok gyors keljetek!

ANGYAL 1:
Jó hírt hoztam pásztorok,
kire vágytak századok,
Isten Fia ember lett,
itt a Földön megjelent.

ANGYAL 2:
Betlehembe menjetek!
Istálló mélyén szendereg
édesanyja öleli,
álmát József őrködi.

KONFERÁLÓ:
Útra kel a pásztornép,
megkeresni kisdedét.
Itt vannak a pásztorok,
tiszta szemük, hogy ragyog
megpillantják Máriát,
és karján édes kisfiát.

PÁSZTOR 1:
Aranyam, pénzem nincsen.
Egy dolog az én kincsem:
Fogadd el a hitemet,
ez az összes mindenem.

PÁSZTOR 2:
Ó te drága kisgyermek,
nem szeretni, hogy lehet?
Nézd a szívem, hogy dobog,
kik szeretnek boldogok.

KONFERÁLÓ:
Mikor a pásztorok jókívánságaikat átadták hazatértek.
Figyeljetek most mindnyájan
örömhír száll, zengőn, bátran
mosolyog az Isten rátok,
Őt küldte el tihozzátok.