Válás
Hétfői Hírek 1981. szept. 7-iki számból:
"Dobogósok vagyunk a válási VB-n."
"Az utóbbi időben hazánkban is csökkent a házasság intézményének tekintélye. A bíróságok 28 ezer házasságot bontanak fel évente. Ezzel a világranglistán, a nem hivatalos VB-n - az Egyesült Államok és a Szovjetunió után - a harmadik helyen állunk."
Tower Vilmos /Katolikus Hitvédelem,411-425./ "1985-ig nálunk százezer érvényben levő házasságra 32.5 elválás esett. Ez az arány 1905 után a következő tíz esztendőben egy csapásra megváltozott, mert csakhamar 152 elválás esett százezer házasságra. 1921-23 években tehát a megcsonkított Magyarországon immár 415 elválás esik százezer házasságra, ami háromszorosan felülmúlja a békebeli kimutatást. Az elmúlt 25 év alatt pedig az arányszám nálunk tizenkétszeresére emelkedett. Úgyhogy megdöbbenve kérdjük mi lesz további huszonöt év után?"
Az 1980-as statisztikai évkönyv szerint Budapesten 15487 polgári házasságkötés történt. Ezerből 456 házasságot bontottak fel. Egész Magyarországot tekintve 1980-ban 80331 polgári házasságkötés történt. Ezerből 346 válás következett be.
Ennek következtében 300 ezer gyermek maradt egyik, vagy mindkét szülő nélkül. /Új E. 1982. XII.12./
Új fogalom jelent meg a gyermekvédelemben: a válási árváké.
Amikor a szülők viselkedése fájdalmas döntés elé állítja őket.
Egy hatéves kisfiú írja: "Az első kívánságom, hogy apukám ne legyen a világon."
Egy 12 éves kisfiú: "Legrosszabb emlékem az, amikor megtudtam, hogy anya megcsalja apát, hallottam, hogy suttogott a férfinek, mikor veszel feleségül? Én meg azt hittem, hogy boszorkány suttog a szobában. Szerettem anyát, de mióta ez megtörtént, nem tudok ránézni."
Lelki sérüléseik lehetnek olyan rettenetesek, mint a népmesék árváinak nélkülözése mögött síró szegénység, nyomorúság és éhség. /Új E.1965 XII. 25./
Az elválások rettenetes száma. "Szinte úgy látszik, hogy az emberiség kezd visszatérni a Krisztus előtti világ poligámiájához, mindössze azzal a különbséggel, hogy akkor egyszerre tarthatott magának valaki annyi feleséget, amennyit a pénztárcája kibírt, ma pedig egymás után tart hat annyit, amennyi válóokot ki bír találni." /Tóth T. A ker. házasság, 87/
Csalódást nem ismert
És sohasem válik,
Kinek egy gondja,
Boldog-e a másik? /Új E. 1972 XI. 5./
Juvenalis keserűn gúnyolódik az egyik római nő fölött, mert öt év alatt nyolcszor ment férjhez: de vajon mit szólna ahhoz a mai Massachussetts állambeli amerikai nőhöz, ki ma 43 éves, de már 28-szor vált el a férjétől! /Tóth T.: A szenv. és győz. Krisztus,237./
Augustus idejében is nagy számmal bontották fel a rómaiak a házasságukat. Kiadott tehát e kérdésben is két szigorú törvényt: Az egyiket Kr. e. 4-ben, ez a Lex Julia, a másikat Kr. u. 9-ben: a Lex Papia Poppea. Ezekbe egyrészt jutalmat tűzött ki a házasságkötésekre és a gyermekek számának emelésére, másrészt meg büntetést szabott ki azokra, akik nem nősültek, vagy nősültek ugyan, de nem volt gyermekük.
És az eredmény mi lett? Semmi! Mert ugyanaz az Augustus, aki ezeket a szigorú törvényeket hozta, maga is házasságtörésben élt, és így mintegy kiáltó bizonyságát adta annak, hogy az állami törvények egymagukban elégtelenek ott, ahol a siker érdekében az állam polgárainak lelkiismeretét kell megnevelni. /Tóth T. A ker. házasság, 174./
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvények célja, hogy az alkotmány 15., 16. és 62.§ alapján Népköztársaságunk társadalmi rendjének és a szocialista erkölcsi felfogásnak megfelelően szabályozza és védje a házasság és a család intézményét, biztosítsa a házasságban és a családi életben a házastársak egyenjogúságát, fokozza a gyermekekért vállalt felelősséget és előmozdítsa az ifjúság fejlődését és nevelését. /1974. évi I. törvény bevezetője. / Új E. 1978. I. 29./
A Magyar Rádió egyik adásában /1982. nov./ egy asszony telefonon a következő kérdést tette fel a műsorvezetőnek: Férjem gyógyíthatatlanul megbetegedett. Én szeretem őt, de egy másik valakit is szeretek. Mi a teendőm? - A válasz: Önnek joga van az élethez. Nincs hozzákötve beteg férjéhez. /Új E. 1983 IV. 10./
A testek egysége - héber szóhasználatban - nemcsak szexuális egyesülést jelent, hanem emberi egyesülést, tehát mindenben a teljeset. Ami nem szétválni tud, hanem csak szétszakadni és ami megőrzi a sebhelyeit akkor is, ha újra egyesül. S ha szétszakad, akkor nála egy hatalmasabb egység a közösségi, a társadalmi kezd molekulaként szétszakadozni. /Új E. 1983 V. 15./
/Horváth I. Az idő minden sebet begyógyít, de nem végez plasztikai műtétet./
"Az elvált és újraházasult személy nincs kitaszítva az egyházból. Bár nem gyónhat és áldozhat - csak halálveszély esetén -, mégis van módja arra, hogy kiengesztelődjék Istennel. Bánja meg teljes szívvel vétkeit, imádkozzék, vegyen részt a keresztény közösség életében, gyakorolja a szeretet cselekedeteit, végezzen lelki áldozást. Ezek megtisztíthatják őt. A szentségektől való eltiltás fájdalmát pedig ajánlja fel, mint szenvedést, különösen azért, hogy mások megfontolt, tartós házasságot kössenek. /Új E. 1983. XII. 11./
Az egyház, ha szigorú is, de nem embertelen. Az "anyaszentegyház" az elváltakat is gyermekének tekinti, akikért ugyanúgy számot kell adni Istennek, mint a többiekért. Megérti, hogy sokan közülük kibogozhatatlan helyzetben vannak, megérti azt is, hogy egy frigy, mely nélküle és tanítása ellenére jött létre boldogítóbb és sikerültebb lehet, mint nem egy házasság, amelyet pap áldott meg. Nincs több kívánsága tehát, mint az elváltak is maradjanak meg a vallás igazságában és a lehetőséghez képest igyekezzenek minél teljesebb keresztény életet élni. Az elváltaknak is, amennyiben megőrizték hitüket, ott a helyük a katolikus hívek közösségében. Feléjük is hangzik az egyház hívása, hogy vegyenek részt a szentmisén, hallgassák meg Isten igéit, csatlakozzanak az együttes bűnvallomáshoz és töredelemhez és végezzék el a lelki áldozás felemelő, kegyelmeket árasztó aktusát. Mert arról, ami az egyéni lelkiismeretek mélyén megy végbe, csakis Isten illetékes ítéletet mondani. Mi pedig ki nem apadó szeretettel álljunk mellettük és zárjuk imáinkba őket. /Új E. 1960 V. 1./
