Sírfeliratok
Dante: Tandem felix. (Végre boldog)
Nagy Sándor: Sufficit hic tumulus, cui nom suffecerat orbis. (Elég neki ez a sírhant, akinek a földkerekség nem volt elég.)
Thiers: Petriam dilexit, veritatem coluit. (Hazáját szerette, az igazságot művelte.)
Szent Nothburga: Ein reines Herz und treuer Sinn macht eine Magd zur Königin. (Egy tiszta szív és hű lélek a szolgálóleányt királynővé teszi.)
Szent Kanut dán király: Krisztus becsületéért halt meg, benne talált nyugalomra.
Gárdonyi Géza: Csak a teste! (Nyugszik az egri várban.)
Frauenhofer a csillagok nagy kutatójának sírján: "Sidera approximavit" (Közelhozta a csillagokat.)
Emerson: A mester odanyújtotta kezét mindenkor a hatalmas léleknek, mely felette tervezett.
Musset: Voltam - leszek.
Boldog Fra Angelico - meghalt 1435 -: "Uram-Krisztusom, ne azért dicsőítsen a világ, hogy új Apellesként támadtam, hanem azért, hogy minden keresztemet szegényeknek adtam, mert vannak cselekedetek, amelyeknek a földön, s vannak cselekedetek, melyeknek az égben van értékük." (A hagyomány szerint V. Miklós pápa írta.)
Eudes Szent János: Pie vixit, sancte obiit. (Jámborul élt, szentült halt meg.)
Newman bíboros magaválasztotta sírfelirata: Per umbras et imagines - ad verita tem. (Árnyékokon és képeken keresztül - az igazsághoz.)
Newton Izsáknak a Westminsteri apátság templomában lévő sírja felett, ez olvasható: A fölséges Isten nagyságát bölcsességével bizonyította, az evangélium egyszerűségét életével fejezte ki.
G.Papini: Inveni portum. (Megtaláltam a kikötőt.)
Kopernikusz Miklós ezt vésette sírkövére: Nem várok Páléhoz hasonló kegyelmet, a Péternek adott bocsánatot sem kérem, de a latornak a keresztfán adott irgalomért imádkozom buzgón.
Pasteur párizsi sírboltának boltívén akadémiai székfoglalójának befejező szavai olvashatók: Boldog az, aki magában hordja az egy Istent, a szépség eszméjét és engedelmeskedik neki. A művészet eszményét, a tudomány eszményét, a haza és az evangéliumi erények eszményét.
Kepler is maga írta meg sírfeliratát: A ragyogó eget mértem, most mérem az árnyat; Szellemem égi vala: test pora hamvadoz itt.
Franklin Benjamin saját verses felirata:
Itt nyugszik a férgek tápja,- De a könyv, amit reméli,-
Franklin Benjamin hullája,- Nem fog örökre elveszni,-
Mint egy könyvnek borítékja, Sőt átnézve, kijavítva,-
Melyből a könyv kiszakitva,- Újabban szebben kiadva,
Ismét meg fog még jelenni.
IV. Bélát a feleségével és Béla nevű fiával a Mária tiszteletére Esztergomban emelt templomban temették el. Közös sírjukat a Képes Krónika szerint ez a sírfelirat díszítette: Nézzed a kedves dolgot: hárman vannak a Szűznél, a király, felesége, fiúk, s így a három boldog.
Egy 80 éves korában meghalt, nagyon szegénysorsu ember egy tiroli falu temetőjében ezt tétette sírjára:
Az életben soha nem boldogultam,
Mégis mindig boldog voltam.
Villon: Francia vagyok, csak ez kellett,
Párizs szült, Pontoise mellett,
Rőf kötél súgja majd fejemnek,
Hogy mi súlya van fenekemnek.
Macchiavelli: Nagy nevéhez semmi dicsőség nem méltó.
Shelley: Cor cordium. (A szívek szíve.)
Vigny: Ember voltam - s ki lehetne ennél több.
O'Connel Dániel: (ír szabadsághős): Itt nyugszik O'Connel Dániel, aki Rómába jött, mert nem tudott hite nélkül élni, de meghalt, mert nem tudott hazája nélkül élni.
Ninon de Lanolos: Itt nyugszik Ninon, aki 85 éves kort ért meg. Híres volt erényéről élete utolsó éveiben.
Arany János, Juliska sírkövére:
Midőn a roncsolt anyagon,
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon,
Indult nem földi utakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk:
A LÉLEK ÉL: találkozunk!
Arany János által irt sírfelirat a szalontai temetőben:
Álom, álom, hosszú álom,
Ébredését várom, várom.
Arany János az ötéves Kenyeres Gyula sírjára:
Kicsiny a te sírod, magzatom,
Nem fér abba tenger bánatom.
Az első keresztények szokásos sírfelirata: Non moriuntur, ved oriuntur! (Nem haltak meg, hanem most kezdik az életet.)
Egy síron: Itt nyugszik egy marék
Napsugár törmelék.
Míg visszatalál a Napba.
Életnek a halál
Csak magva.
La Bruyére: Ha egy nőről azt mondják, hogy milyen szép volt valamikor, az olyan akár egy sírfelirat.
Klug I.: A meghalt apa, a meghalt anya sírkövére ezt a rövid szót szokták vésni:
Meghalt. A valóságnak azonban sokszor az a felirat felelne meg: "Megölték!"
Ha figyelembe vesszük Buffon szavait: "Az emberek nem halnak meg, hanem megölik magukat esztelen életmóddal.", akkor sokaknak a sírjára ezt lehetne írni: "Megölte magát..!" (F- -f)
Mereskovszkij: Napóleonról annyi könyvet írtak már, hogy diadalkaput lehetne belőlük emelni azzal a felirattal: itt nyugszik az Ismeretlen Katona
Auden: Az Ismeretlen Katona emlékművére:
Elküldtétek: haljon meg értetek;
Ha látna, most szólna: - Nem érte meg.
A jászapáti temető kapujának felirata: Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi: por és hamu.
Az előbbi német változata:
Was ihr seid, das waren wir.
Was wir sind, das werdet ihr.
Bald sind wir uns alle gleich
Hier in diesem Moderreich.
(Amik ti vagytok, az voltunk mi.
Amik mi vagyunk, az lesztek ti.
Nemsokára egyformák leszünk
Itt az enyészet birodalmában.)
Váci Mihály: Nagy emberek sírfeliratai:
Kik életemben elkerültek - sírom fölött egymásra lelnek.
Akik eddig csendben haraptak, - most majd hangosan megugatnak.
Itt nyugodnék - ha hagynátok.
Gyökerek közt fekszem - végre ölelnek.
Életében élhetetlen, halálában halhatatlan.
Marczell Mihály: "Nem az számít, mit írnak majd sírfánkra, az év itt is holt számjegy, a lényeg egy: mit ír majd Isten feltámadt homlokunkra."
Ampére: Amilyen nagy, éppolyan jó és egyszerű volt.
Római nők sírfelirata: Domum servavit et lanum fecit. (Őrizte házát és font.)
