Vissza

KÖZÖSSÉG

Keresztény lecke a kanadai vadlibákról

Tény: A vadlibák csoportosan, V-alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levegő felhajtó ereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 71% hosszabb távolságot tudnak megtenni, mint ha csak egyetlen pár repülne együtt.
Lecke: Ha egymást segítve dolgozunk, s a közösségi szellemben végezzük a munkát, sokkal gyorsabban, és könnyebben érjük el a célt.

Tény: Ha egy vadliba kirepül a sorból és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorban, hogy könnyebbé váljon a repülése a társai erőfeszítése által.
Lecke: Ha van annyi eszünk, mint egy kanadai vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel, a közös cél érdekében.

Tény: Amikor a vezető vadliba elfárad, egy másik veszi át helyét az élen.
Lecke: A közösségben el kell Fogadnunk egymásra utaltságunkat, s a megfelelő pillanatban átadni vagy átvenni a munkát éppúgy , mint a vezetést.

Tény: Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben biztassák.
Lecke:
A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, fontos, hogy a „gágogás" biztató legyen.

Tény: Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak amíg meggyógyul vagy elpusztul. A libák ezután vissza térnek a saját közösségükhöz, vagy hármasban agy már csak kettesben, olykor egy másik közösséggel repülnek, még el nem érik a sajátjukat.
Lecke: Ha annyi együttérzés lenne bennünk mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz időkön, ahogy ők teszik.