IMÁDSÁG
Prohászka: Az imádság lelkünk édes anyanyelve. Ne felejtsük el soha.
Nisszai Szt. Gergely: Az imádság az ember párbeszéde Istennel.
Szt. Ágoston: Ha nap közben Isten iránti teljes odaadással, Istenen csüngve, híven teljesítettük kötelességünket, és azt imitt-amott egy-egy fohásszal vagy jószándékkal meg is mutatjuk, akkor az annyi, mintha egész nap imádkoztunk volna. Istent nyelvünkkel mindig nem dicsőíthetjük, ill. dicsérhetjük, azt azonban, hogy életünkkel dicsőítsük, mindig megtehetjük.
Bis orat, qui cantat. (=Kétszeresen imádkozik, aki énekel.)
G. Marconi: Büszkén vallom, hogy hívő vagyok, hiszek az imádság erejében, mégpedig nemcsak mint katolikus, de mint tudós is ezt hirdetem.
Mikes Kelemen: Isten a szív imádságát szereti, és nem a szavunkra figyelmez.
Még nincs is szó a nyelvemen, és te Uram, máris érted egészen. (Zsolt.138,4-5)
Emerson: Az ima egy szemlélő, látó és ujjongó lélek monológja.
Goethe: Amint a tömjén a parázs életét felfrissíti, úgy frissíti fel a szív reményeit az imádság.
Eötvös: Aki teljesen bizalommal imádkozni tud, az a legfőbb boldogságot, melyre képesek vagyunk már elérte. Mert a világ minden hatalma élvezete és dicsősége, mi azon meggyőződéshez képest, hogy egy határtalan jóságú és hatalmú lénynek közvetlen gondviselése alatt állunk.
Klug I.: A szívnek olyan jogai vannak, melyekről az észnek egyáltalán nincs fogalma. Az ész azt mondja, vajon van-e értelme az imádságnak, a szív pedig imádkozik.
Az ima sokszor nem elégíti ki lelkünket, mert lelkünk az imádság alatt hasonlít a vásártérhez: gondolataink, terveink, és gondjaink, keresztül-kasul futnak rajta. Ezek az imádság koloncai. Ne törődjünk velük jobban, mint ahogy megérdemlik.(Örök források 355, 357)
Loyolai Szt. Ignác: Istenem, taníts meg engem olyan szolgálatodra, amilyet megérdemelsz. Imákra, melynek végén nem kérek pihenést. Önmagam feláldozására, nem kérvén semmi jutalmat.
Ora et labora. (=Imádkozzál és dolgozzál.)
Egy öreg halász egyik evezőjére ez volt írva: imádkozzál. A másikra: dolgozzál.
Egy ifjú szállt a csónakjába, és gúnyosan mondta: Ósdi ember, kend bátyám, minek az imádság annak, aki dolgozik? Az öreg nem szólt semmit, csak eleresztette azt az evezőt, amire az volt írva: imádkozzál. A másikkal evezett csak. Evezett, evezett, de csak helyben forogtak, nem jutottak előre. A fiatalember ekkor látta, hogy a munka evezője mellett szükség van a másik evezőre is, az imádságéra. (Tóth T.: Hiszek egy Istenben 183)
Ha kifogyott a gondolatunk, egyszerűen nézzük az Urat, bizalommal, szeretettel, melegséggel. Ő ezt a beszédet is érti. Ez az Atya karjában pihenő néma gyermek szava. (Szív újság 1951.II.10.)
Luis Evely: Imádkozni nem annyi, mint Istenhez szólni, hanem hallgatni Istenre, ki hozzád szól.
Baudelaire: Aki elmondta esti imádságát, olyan mint a kapitány, aki őrszemet állított. Nyugodtan alhatik.
Az Isten áldása és az anyai csók a legkedvesebb búcsúzás a nap estéjén, amikor gyermekeink pihenni térnek. (Szív 1947.I.25.)
Azt hallottuk a hittanórán, hogy amikor az utcán szirénázó mentőautó megy, akkor imádkozzunk azért, aki bajban van. Én is így szoktam csinálni. Ilyenkor nem felejtek el imádkozni. (Új Ember 1981.I.18.)
XXIII.János pápa: Nincsen hiába elmondott imádság.
R.Schneider: Ha az emberek naponta többször fordulnának Istenhez, megváltozna az életük. Bele kellene imádkoznunk magunkat Krisztus lelkületébe. (Új Ember 1982.VII.25.)
Theillard de Chardin így ábrázolja az imádkozó embert: Amikor azt látjuk, hogy nem mozdul, összekulcsolja, vagy kitárja kezét, némelyek talán úgy gondolják, hogy a tevékenysége kialudt, vagy elrugaszkodott a földtől? Tévedés, a gondolatnál, és az imánál erősebben semmi sem hat jobban a világban. A mindenség és az Isten között lebegő mozdulatlan lámpák ezek. Csendes transzparenciájukon természeti erőt és kegyelmet hordozó, teremtő fény szűrődik át. (Új Ember 1983.IX.18.)
Jálics Ferenc: Az emberi kapcsolatok az Istenhez való viszonyunk hőmérője. Emberi kapcsolataink és Istenhez való viszonyunk szoros párhuzamban vannak, a legkisebb hatás is kölcsönös és megérezhető. Míg a felnőtt ember nem szenteli életét egy másik lénynek, legyen az hitves, gyerek, vagy az egész emberiség, könnyen nagyon távolinak érezheti Istent. Nem egy távoli elérhetetlen ideálból hanem a valóságból kiindulva lehet jól imádkozni. Az egész természethez való viszonyunkban is tükröződik kapcsolatunk az Istennel. Ha a személyes kapcsolatokat, a szociális érzékelés a természethez való szeretetet tekintetbe vesszük, elég érzékeny hőmérővel rendelkezünk, hogy Istenhez való viszonyunkat megállapítsuk. (Tanuljunk imádkozni 13-17)
D. Hulst: Az imádság mindenre feleletet ad és ha minden keresztény imádkoznék, a világ arculata is megváltoznék és Isten uralma korlátlanul érvényesülhetne.
Courbet: Akik imádkoznak elvesztegetik idejüket.
Stendhal: A keresztények Istenét Szűz Mária közbenjárásával imádni annyi, mint megszokni, hogy az államminiszter közbenjárásával hódoljunk a zsarnoknak.
Heine: Nem imára, gyűlöletre
Kell az Isten! gyűjtsd szívedbe
Káromlása szent dalát
Azt a szakramentumát!
Az Imádság: a lélek kapcsolata a Lélekkel. Ebben a közösségben hangzik el a hálaadás, az engesztelés a kérés szava, és sokszor a költészet tiszta nyelvén, ahogyan az alábbi néhány sorban is . Naponta elmondott imádságunkká válhat Károlyi Emi kis verse:
Úristen, add, hogy szakadatlan , ne hánytorgassam amit adtam.
Mint éj a napra szakadatlan arra gondoljak, amit kaptam. (Új Ember 1976.VIII.29.)
Prohászka: A veszedelem is késztet imádkozni, hiszen a pokol örvénye felett vezet az út, s a halál leselkedik ránk. "Uram ments meg, mert elveszünk."-kiáltották az apostolok, a nélkül, hogy előbb mondták volna: "Uram, taníts meg minket imádkozni."
Bernard Shaw 1924-ben Stranbook-ban megismerkedett a benedekrendi apácakolostorban Laurentia nővérrel, akiből később a kolostor apátnője lett, akit időközönként meg is látogatott a kolostorban. Shaw és Laurentia nővér levelezését kiadták könyv alakban. Innen egy levél melyben Shaw az ima hatékonyságáról ír:
Gene Tunney-írja Shaw- igen jó barátom mondta el nekem, hogy jámbor katolikus családból származik. Mégis-amint mondotta - amikor a ringbe felmásztam és hivatásos bokszoló lettem, az egészet abbahagytam. Fiatal feleségével Európába utazott és az Adria egyik bájos szigetére értek, ahol a felesége komplikált vakbélgyulladást kapott. Csak operáció menthette volna meg őt, a szigeten azonban csak egy arra képtelen öreg orvos volt. Az asszony órái meg voltak számlálva. Gene segítség nélkül, kétségbeesve azt nézhette csupán, hogyan hal meg. Csak egy maradt neki, ismét hinni, és imádkozni. És ő imádkozott. Másnap kora reggel partra szállt a leghíresebb német sebész, épp ennek a komplikált vakbélgyulladásnak a szakembere. Rögtön megoperálta, és Tunney asszony túl volt az életveszélyen, és ma 4 gyermek egészséges mamája. Sokan ebben nem látnak semmi mást, mint a véletlennek a találkozását. Az ima, a sebész megjelenésének időpontja, szakismerete ebben a ritka betegségben - ezt mind olyan nehéz a véletlenek találkozásának tekinteni.
Egy percre se érezze kötelességének levelemre válaszolni. Magának nincs ideje kényszer levelekre. Egy Ave Maria a legközelebbi születésnapomra, ha még megélem, elég lesz nekem. Bernard Shaw.
Pablo Picasso ateista volt - elvben. Időnként levelet kaptam anyámtól, vagy nagyanyámtól, amelyben írták, hogy imádkoznak értem. - írja Francoise Gilot, Életem Picassoval című könyvében. Pablo mindig megjegyezte: "Értem is kellene imádkozniuk. Nem szép, hogy engem kihagynak." Megkérdeztem, miért fontos neki, hogy imádkoznak érte vagy sem, amikor ő nem hisz Istenben. "De igenis fontos nekem."- felelte. - Azt akarom, hogy imádkozzanak értem. Az ilyen emberek hisznek valamiben, és az imájuk biztosan elér valamit számukra, nem látom be, mért ne részesíthetnének engem is abban." (Új Ember 1980.II.10.)
A "Le Monde" írja, hogy megszámlálhatatlan azoknak a versenyzőknek a száma, akik versenyük előtt, vagy után imádkoznak. Az amerikai úszócsillag John Naper olimpiai aranyérmeinek birtokában, többek közt ezt nyilatkozta: "Életemet egészen úgy irányítom, hogy az rendben legyen Istennel. Ha valakivel viaskodom, az nem az ellenfél, hanem saját magam." (Új E.1976.VIII.8.)
Egy fiatal zsidó írta ezt a bátorító, örömöt ébresztő imádságot: Hiszek a Napban, ha nem is süt éppen. Hiszek a szeretetben, ha nincs is benne részem. Hiszek Istenben, ha nem is látom. (Új E.1975.I.26.)
Lengyel közmondás: Ki fekve imádkozik, azt Isten alva hallgatja meg.
Cseh közmondás: Ki fekve imádkozik, azt Isten álmosan (szunyókálva) hallgatja meg.
Horvát közmondás: Ha vízbe estél, imádkozz az Istenhez, de ússz a partra.
Hol nagyharanggal harangoznak, ott kevesen imádkoznak Istenhez. (=nagyvárosokban.)
Imádd az Istent, mintha most halnál meg, és dolgozzál, mintha örökké élnél.
Ki nem tud imádkozni, menjen a tengerre.
Ki munkáját végzi, mintha Istent imádná.
Német közmondás: Bete zu Gotta ber erzürne den Teufel nicht. (=Imádkozzál Istenhez, de ne haragítsd meg az ördögöt sem.)
Das Gebet des Betrübtenist ein lieblicher Gesang in Gotte Ohr. (=A szomorúnak az imádsága kedves ének Isten fülében.)
Gott willnicht alles geben bald, das man in Beten nicht erkalt. (=Isten nem akar mindent rögtön megadni, hogy az ember az imádságban ne lankadjon el.)
Magyar köz- és szólásmondás: Megtanít a nyomorúság imádkozni.
Csak az imádság tartja benne a lelket. (=Nagyon gyenge, vagy bizonytalan helyzetű valami, ill. olyan rossz állapotban van.)
Imádság a munka. (=A munka a legnemesebb, legszentebb tevékenység.)
Imádságos könyve az icce. (=Nem vallásos, hanem iszákos ember.)
Imádságoskönyvből is imádkoznak más ellen. (=Sokan a vallásosság leple alatt törnek más ellen.)
Sík Sándor: Érett nád
Az angyal hányszor megjelent e parton!
Fejem a gondok vánkosán lehajtom,
Mint egy piros térdeplő bársonyon
És könnyeimmel is imádkozom.
Arany János - Fiamnak című verséből gondolatok:
Ártatlan szívednek tavasz kertjében,
A vallást azért öntözgetem
Kis kacsóid összetéve szépen.
Imádkozzál édes gyermekem,
Mert szegénynek drága kincs a hit.
Tűrni és remélni megtanít
S néki, míg a sír reá nem lehel
Mindig tűrni és remélni kell!?
Balzsamul a hit malasztja lészen,
Az elrejtett néma könnyeken.
Majd ha látod, érzed a nyomort,
Melyet a becsület válla hord, megtiporva az erényt, az észt,
Míg a vétek irigységre készt,
S ha a butának sorsa földi éden:
Álljon a vallás a mérlegen.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál édes gyermekem.
Sokat hallani: Nem segít az Isten. Nem hallgatja meg az imát? Úgy tekintik az Istent, mintha valami kiszolgálója lenne az embernek. Az ősmagyarokról feljegyezték, hogyha nem segítették őket a bálványaik, akkor megostorozták őket. Az olaszokról beszélik, hogy Páduai Szent Antal szobrát az ágy alá állítják büntetésül, ha nem segít. (Szív 194?.VII.13.)
A fiatal klerikus nyelvbotlása a De profundis imája közben: Fiant aures tuae intendentesin vocem deprecationis mae. (=Legyenek a te füleid figyelmesek az én könyörgésem szavára. A helyes szöveg helyett: Fiant aures tuae "inter dentes". (=legyenek füleid a fogaid között.)
1787-ben Washington és 55 társa tanácskoztak az ország sorsáról. Hírtelen felemelkedett az öreg Franklin Benjamin, és így szólt: "Uraim, imádkozzunk. Nagy kort értem meg, s minél tovább élek, annál inkább világossá válik előttem, hogy az emberek ügyeit Isten kormányozza. Ha egy veréb nem esik le a földre az ő tudta nélkül, hogyan emelkedhetne fel egy ország az ő segítsége nélkül. (Tóth T.-Hiszek egy Istenben 17)
Szent Bernát egy földművessel az imádságról beszélt: A szent panaszkodott, hogy az imában nagyon elszórakozik. A földműves azt mondta, hogy vele ez sohasem szokott megtörténni. Mire a szent: Fogadni mernék, hogy egy Miatyánkot sem tudsz szórakozás nélkül elmondani. Ha megnyered a fogadást, megnyered a lovamat, amin ülök. Áll a fogadás. - szólt vígan a földműves és hozzáfogott az imához: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... Ekkor az imáját félbeszakítva hírtelen felkiáltott: De a nyerget hozzá adja? Természetesen a fogadást elvesztette. (Szív 1950.XII.16.)
Apostolkodás imádsággal: Vidéki étterem. Tisztességes öregúr lép be, végignéz a menü kártyán, ebédet rendel. Asztalán ott párolog a leves. Mielőtt a kanalát fogná, az öregúr feláll, keresztet vet, imádkozik. A szomszéd asztalnál ülők hallhatóan gúnyolják, nevetik a bigott középkori urat. Az öregúr ebéd végeztével, behivatja a kocsisát, megparancsolja, hogy fogjon be, indulnak. De előbb megkérdezi a kocsist: Mondd, ettek már a lovak?
Nem - szólt a válasz - az állatok nem szoktak imádkozni. A szomszéd asztalnál ülők hallhatták a furcsa feleletet.
Akkor jól van, fogj be - adta ki a parancsot a tisztességes öregúr. Gróf Zichy Károly. (Szív 1946.X.26.)
Az orvos imája:
Az orvos életveszélyes, súlyos betegségbe esett. Csak operáció segíthet. Életben maradásához 20% remény van. Ezt tudta az orvos is és ismerőse is. Az operáció után az orvos elmondotta, hogy az operáció után 10 napig élet és halál közt hányódott, azután így folytatta a Ferenciek terén lévő templomból kilépő orvos: Orvos vagyok, élek-halok a hivatásomért. Esküszöm az orvosi tudományra, csodás dolgokat művel. De azt is tudom, hogy ez a tudomány véges. Ahogy az orvosi tudomány nem ad, vagy nem tud feleletet adni, ott kezdődik a hit. És mert én hiszek, az operáció előtt itt a templomban imádkoztam. Most jöttem ki a kórházból s megköszöntem, hogy a 20% közé számítattam. (Szív 1950.IV.1.)
Szent Rókus kápolna ajtajára kifüggesztett ima:
A mélységből kiáltok hozzád, hallgasd meg Uram.
Taníts engem, hogy kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben,
S hogyan kell örülni a megérdemelt könnyben.
Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam,
S az alázatosság színtelenségét okosan csillogtassam.
Taníts meg, hogy hogyan kell a gyengékhez lehajolni,
S hogyan a féktelen erővel szemben egyenesen állni.
Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet,
S alázatosan megadjam magam a léleknek.
Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek,
S hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek.
Adj erőt napközben, hogy el ne fáradjak,
S fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak
Taníts meg lendülni, hogyha Rád találtam,
S hírtelen megállni, ha utat hibáztam.
Ne add meg mindig amit nagyon kérek,
Taníts bátor lenni, mikor nagyon félek.
Engedd a világot okosan szeretni,
Csak Magadat ne hagyd soha elfeledni.
Ez a kiáltásom, s ez maradjon végleg,
De ha másként szólnék, nagyon szépen kérlek,
Ne neheztelj rám, míg elfordítod orcád
Hiszen a melységből kiáltok fel Hozzád. (Új E.1975.X.19.)
Az Úrangyala mai szövegét XIV. Benedek pápa 1724.aug.15-n keltezett rendeletével írta elő és búcsút is csatolt hozzá. Azelőtt reggel délben este, csak 3 Üdvözlégy Máriát szoktak imádkozni a katolikus hívek. (Szív 1946.VII.6.)
Az "Üdvözlégy Mária" története:
Az első századok keresztény irodalmából számos Máriát dicsőítő és szent beszéd maradt ránk. Az Üdvözlégy Máriáról azonban nem emlékeznek meg a különböző szerzetesrendek szabályzatai amelyek pedig parancsolóan előírják - többek között - a Miatyánk elmondását. Sőt egészen a XVI. sz-ig különböző liturgikus könyvek és breviáriumok is hallgatnak róla, bár a püspökök szerzetesek és hitszónokok egyre gyakrabban ajánlják elmondását... A XIII. sz-ban már közkedvelt a hívek körében, de még nagyon sokan vannak, akik nem ismerik, nem imádkozzák. Ekkor az Üdvözlégynek még csak az első része volt használatos, tehát kis bővítéssel azok a szavak, amelyeket - Szent Lukács evangéliuma szerint - az angyal intézett a názáreti Szűzhöz. "Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között." A szöveget IV. Orbán pápa (1261-64) egészítette ki Szent Erzsébet köszöntésének ezzel a mondatával: "És áldott a te méhednek gyümölcse." S a következő két szóval: "Jézus. Amen." A XV. sz-ban egyházi írók és szónokok, újabb bővítést ajánlanak: "Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért." A mi Temesvári Pelbártunk beszédeiben nyomát találjuk az Üdvözlégy utolsó szavainak: "Most és halálunk óráján." A halál végső órájára való hivatkozás 1493-ban került bele a breviráriumba. Berthold mainz-i érsek intézkedésére V. Pius pápa a római breviráriumba is felvette. Így jelent meg tehát 1568-ban az Üdvözlégy mai alakja. Ez a csendes halk imádság olyan egységes, amelynél arányosabbat művész sem alkothatott volna. Méltán mondja róla egyik írónk: "A legcsodálatosabb imádság, amely magasztalás is, könyörgés is, vigasztalás is, reménykedés is. Benne van a Biblia örök méltósága." (Új E.1979.IV.29.)
Nesztóriosz szerint, Mária csak az ember Krisztust szülhette, nem istenszülő, csak emberszülő, amint Ijjas Antal, Húsz évszázad viharában című könyvében írja. Az efezusi egyetemes zsinat azonban Nesztoriosz tanait elítélte, és Efezusban, Szent János evangélista és Szűz Mária városában ujjongva özönlött végig a nép az utcákon, ajkán azzal a szózattal, amit azóta az egész katolikus világ meg nem szűnik mondani a földkerekség minden fokán s a napnak minden percében: "Asszonyunk, Szűz Mária , Istennek Szent Anyja imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján." (Alexis Carrel-Csoda 8.o.)
Szent Ágoston: Recte novit vivere, qui recte novit orare. (=Az tud jól élni, aki jól tud imádkozni.)
Székely László: Az én imám
Az én imám nem boldog írás:
Zárt kapuk alatt heves sírás.
Nem édes szíven hallgatózás,
Vak imbolygó tapogatózás.
Nem hallelújás megtalálás:
Mezítlábas Canossa járás.
Hívom, keresem, bár nem értem,
S egyszer az Úr majd lenyúl értem. (Innen és túl 136)
Gárdonyi Géza: Legjobban imádkozunk akkor, mikor Istenre való gondolással segítünk embertársainkon. (Égre néző lélek 175)
Goethe: Amiképpen a parázsról szálló tömjén az életet, úgy frissíti meg az imádság a szív reményeit. (Maximák 829)
Üzenet
Néztelek ma reggel, ahogy felkeltél, remélve, hogy beszélgetsz majd velem, még ha csak néhány szót is, megkérdezed a véleményemet vagy megköszönöd azokat a jó dolgokat, amik tegnap történtek az életedben. Aztán észrevettem, hogy most túlságosan elfoglal, hogy mit vegyél ma fel munkába.
Megint vártam. Amikor szaladgáltál a házban és készülődtél. Tudtam, hogy lenne pár perced, hogy megállj és csak köszönj, de túl elfoglalt voltál. Egyszer 15 percig vártál, amíg nem kellett mást csinálnod, mint ülni egy széken. Aztán láttam, hogy talpra ugrasz. Azt hittem, velem akarsz beszélni, de csak a telefonhoz rohantál, hogy még pletykálj gyorsan egy barátoddal.
Néztelek, ahogy munkába mentél, és egész nap vártam türelmesen. Azt hiszem sok elfoglaltságod miatt nem értél rá, hogy bármit is elmondj nekem. Észrevettem, hogy ebédnél körülnéztél, talán szégyelltél beszélni velem, ezért nem hajtottál fejet. Megláttad, hogy három-négy asztallal arrébb
néhány barátod beszélt kicsit hozzám mielőtt ettek, de te mégsem. Nem baj. Még mindig maradt idő, és reméltem, hogy majd beszélsz velem. Már hazamentél, és úgy tűnt, sok dolgod van. Miután párat megcsináltál, bekapcsoltad a TV-t. Nem tudom, hogy te szereted-e a TV-t vagy nem, mert nem sok minden történik ott, és sok időt eltöltesz előtte nap mint nap, nem gondolva semmire, csak élvezve a show-t. Türelmesen vártam megint, ahogy nézted a TV-t és megetted a vacsorád, de megint nem szóltál hozzám.
Lefekvéskor azt hiszem már túl fáradt voltál. Jóéjszakát kívántál a családodnak, beugrottál az ágyba és pillanatok alatt álomba merültél.
Nem baj, mert talán még nem vetted észre, hogy én mindig ott vagyok veled. Több türelmem van, mint gondolnád, és téged is arra akarlak tanítani, hogyan legyél türelmes másokkal. Annyira szeretlek, hogy mindennap várok egy biccentésre vagy imára, gondolatra vagy akár egy hálás érzésre a szíved mélyén. Nehéz egy egyoldalú kapcsolat. De holnap majd újra felkelsz, és én
várni fogok, nem máshogy, mint szeretettel, remélve, hogy ma majd szánsz rám egy kis időt.
Legyen egy nagyszerű napod!
Barátod: Isten
Egy meghallgatott imádság
Erőt kértem az Úrtól,
s Ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam,
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam,
gondolkodó agyat adott és testi erőt kaptam,
hogy dolgozzam.
Kértem bátorságot,
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.
Áhítottam, hogy szeretni tudjak,
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
akiken segítsek.
Kegyes jóindulata helyett alkalmat kaptam a jóra,
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Imádságom meghallgatásra talált.Wilhelm Nakatenus SJ (Aachen, 1682.)
Boulard: Önátadás 159.