ejlődés
Korunk paradoxona
A Columbine gimnázium egyik tanulója a következőket írta az egyik iskolakezdésre:
Korunk paradoxona az, hogy magasabb épületeink vannak, de kisebb az önmérsékletünk; szélesebbek az autópályák, de szűkebb a látásmódunk. Többet költünk, de kevesebbünk van; többet vásárolunk, de kevesebb benne az örömünk. Nagyobbak a házaink, de kisebbek a családjaink; több a kényelmünk, de kevesebb az időnk; Több a képzettségünk, de kevesebb az érzékenységünk, több a tudásunk, de kevesebb az ítélőképességünk; több a szakértelmünk de több a problémánk; több orvosságunk van, de kevésbé vagyunk egészségesek. Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl vakmerően költekezünk, túl keveset nevetünk, túl gyorsan
vezetünk, túl gyorsan dühbe gurulunk, és túl későig vagyunk fenn, és túl fáradtak vagyunk; túl ritkán olvasunk és túl sokat nézünk TV-t. Megsokszoroztuk vagyonunkat, de csökkent az értékünk. Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk és túl gyakran dühöngünk; Megtanultuk, hogyan éljünk, de nem az életet; éveket teszünk hozzá az élethez, de nem tesszük élővé az éveket; Minden utat megtettünk a Holdra és vissza, de problémát okoz az, hogy átmenjünk
az út szemközti oldalára az új szomszédhoz; Meghódítottuk a külső világot, de nem tettük azt a belsővel; Nagyobb dolgokat teszünk, de nem jobbakat; Megtisztítottuk a levegőt, de beszennyeztük a lelkünket; Létrehoztuk az atomhasadást, de nem tudjuk megszüntetni a hátrányát. Többet tervezünk, de kevesebbet végzünk. Megtanultunk rohanni, de nem tanultunk
meg várni. Egyre több számítógépet építünk azért, több információhoz jussunk mint valaha, de kevesebbet kommunikálunk. Ez a gyorséttermek és lassú étvágy korszaka, magas ember, törpe jellem, túlzott haszon és sekély kapcsolatok. Ez a világbéke korszaka, de a helyi háborúké; több pihenés, kevesebb öröm, többféle étel, de kevesebb táplálék. Ezek a dupla jövedelem napjai, de több a válás; a csinosabb házak napjai, de a lerombolt otthonoké is; az eldobható pelenkáé, az eldobható erkölcsé, az egy éjszakás kapcsolaté, a túlsúlyos testeké, és a fogamzásgátlóé, amely a mindent a vidámságból a nyugalomba, az emberölésbe alakít. Ez az a kor, amikor sokat mutatnak a kirakatban és semmi sincs a raktárban; amikor a technológia eljuttatja ezt a levelet hozzád, és amikor választhatod azt, hogy vagy megfontolod a tartalmát vagy egyszerűen törlöd a levelet.
(Fordította: dr. Kollár Gábor)
Mérleg 98/2 - 157.
