mber

ÜNNEP A TEREMTÉS UTÁN
A teremtés után Isten elhatározta, hogy a hetedik nap az Ő ünnepe lesz. Az újdonsült teremtmények megegyeztek, hogy javaik választott szépségű és minőségű gyümölcseit adják az Úrnak. A mókus egy csomó diót és mogyorót vitt, a házi nyúl sárgarépát, a bárányok meleg, puha gyapjút és a tehenek jó, zsíros tejet.
A megszámlálhatatlan angyalsereg kört alkotott és szerenádot adott az Úrnak.
Az ember várta, hogy rá is sor kerüljön. Mikor már kevesen álltak előtte a sorban, nagy izgalom fogta el. Végre itt állt az Úr előtt. S olyan dolgot művelt, amire az állatok képtelenek voltak: szaladt az Isten felé, karjaiba vetette magát, és a fülébe súgta: - Szeretlek!
Isten arca felragyogott. A teremtmények pedig biztosak voltak benne, hogy az ember olyan ajándékot adott az Úrnak, amelyet az állatok nem adhattak.
A teremtett világ szűnni nem akaró allelujába kezdett.

---