ÁLDOZAT

Az almafa és a bogáncs (mese)

Amikor az almák megértek, jöttek az emberek, és leszedték őket a fáról. Az almafa mellett bogáncs nőtt, amely nagyon megkedvelte az almafát.

- Ostoba világ! Te egész éven át robotolsz, virágot bontasz, gyümölcsöt hozol, aztán jönnek az emberek, leszedik az egész termést, és még panaszkodnak is. Épp most hallottam, amint az egyik azt mondta, hogy ebben az évben túl kevés alma termett rajtad. Hallatlan! Miért hagyod, hogy kibabráljanak veled? Nézz rám! Nem hozok virágot, termést sem, békén is hagynak.

Az almafa így válaszolt:
- Nekem erről más a véleményem. Virágba borulni és gyümölcsöt hozni a legnagyobb élvezet számomra. Ettől van értelme és értéke az életnek. Egyébként az emberek gondoskodnak rólunk almafákról, óvnak, ápolnak bennünket, hogy ősszel elégedettek legyenek a termésünkkel.

- Való igaz, merőben más a véleményünk - mondta a bogáncs. - Nem könnyű jobb belátásra bírni az ostobát. De hát éljen ki-ki a saját elképzelése szerint! Nekem nincs gondom másokkal, és attól sem félek, hogy bárki munkára kényszeríthetne. Az emberek tisztában vannak vele, hogy tudok vigyázni a bőrömre!

Az eszmecsere ezzel bezárult. Néhny nappal később emberek jöttek, kigyomlálták a bogáncsot, s még körültekintőbben gondozták az almafát. (Csan Lu)

Hogyan mentettem meg a kutya a macskát? (mese)

A kutya és a macska örök barátságot kötöttek. Megállapodtak, ha bármelyikük bajba kerül, segítenek egymáson.
Egy nap a macska belepottyant a tóba. Minthogy nem tudott úszni, segítségért kiálltott. A kutya meghallotta barátja segélykiáltását, azonnal a tóhoz rohant. A vízbe vetette magát, s a macskát nyakánál fogva megragadva a part felé kezdett úszni.
- Miau, ne szoríts olyan erősen, nem bírom - panaszkodott a macska.
- Ne kényeskedj! Örülj, hogy megmentettelek! - parancsolt rá a kutya és még erősebben szorítva a macskát továbbúszott vele.
- Hála Istennek! Parton vagyunk! - morogta a kutya. Letette a macskát, lerázta magáról a vizet, zihálva lélegzett.
A macska törött nyakkal, mozdulatlanul hevert a fűben. A kutya darabig pislogva nézte.
- Ez igazán nem az én hibám! Én minden tőlem telhetőt megtettem a barátomért - mondta és farkcsóválva odébbállt.

Varillon: Önmagáról 23.