PASSIO - Virágvasárnap

N: A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése Szt. Máté evangélistának írása szerint

Az időben mondá Jézus az Ő tanítványinak:

J: Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét leszen, és az Emberfia elárultatik, hogy megfeszíttessék.

N: Akkor egybegyűlének a papi fejedelmek és a nép vénei a főpap tornácában, kit Kaifásnak neveztetik vala és tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék. Mondták azonban:

Kó: Ne az ünnepnapon, netalán lázadás legyen a nép közt.

N: Mikor pedig Jézus Betániában volt a poklos Simon házában, járula hozzá egy asszony, alabástrom edényben drága kenettel, melyet az asztalnál ülőnek fejére önte. Látván ezt a tanítványok bosszankodának, mondván:

Kó: Mire való e vesztegetés, mert ezt el lehetett volna adni és a szegényeknek osztani. Tudván pedig ezt Jézus, mondá nekik:

J: Miért vagytok ez asszony bántására, ő jót cselekedett velem, mert szegények mindenkor vannak veletek, Én pedig nem mindenkor vagyok veletek. Mert ő e kenetet testemre öntvén, azt temetésemre cselekedte. Bizony mondom nektek, valahol az Evangélium hirdetni fog egész világon, az is elmondatik, mit ez cselekedett az ő emlékezetére.

N: Akkor elméne egy a tizenkettő közül, ki Iskarioti Júdásnak neveztetik vala - a papi fejedelmekhez és mondá nekik:

Ju: Mit akartok nekem adni és én Őt kezetekbe adom.

N: Azok pedig rendelének neki 30 ezüstpénzt. És attólfogva alkalmat keres, hogy őt elárulja.

A kovásztalanok első napján pedig Jézushoz járulának a tanítványok mondván:

Kó: Hol akarod, hogy elkészítsük ételedre a húsvétet?

N: Jézus pedig mondá:

J: Menjetek a városba egy valakihez és mondjátok : A Mester mondja: Az én időm közel vagyon, nálad tartom a Húsvétet az én tanítványaimmal.

N: És úgy cselekvének a tanítványok amint rendelte vala nekik Jézus és elkészíték a Húsvétet.

Beesteledvén pedig letelepedék 12 tanítványával, és midőn evének mondá:

J: Bizony mondom néktek, hogy egy közületek elárul engem.

N: És igen megszomorodván kezdék egyenként kérdezni:

Kó: Vajon én vagyok-e Uram?

N: Ő pedig felelvén mondá:

J: Aki velem kezét a tálba mártja, az árul el engem. Az emberfia elmegy ugyan amint írva van felőle, de jaj annak az embernek, ki által az Emberfia elárultatik. Jobb lett volna neki, ha nem született volna az az ember.

N: Felelvén pedig neki Júdás, ki elárulta Őt mondá:

Jú: Vajon én vagyok-e Rabbi?

N: Felelé neki:

J: Te mondád.

N: Amidőn pedig vacsorálták, vevén Jézus a kenyeret, megáldá és megszegé és adá tanítványinak és mondá:

J: Vegyétek és egyétek, ez az én testem.

N: És vevén a kelyhet, hálát ada és nekik adá mondván:

J: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem az Új-szövetségé, mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.

Mondom pedig nektek; nem iszom mostantól e szőlőtő terméséből az napig mikor amaz újat iszom veletek Atyámnak országában.

N: És dicséretet énekelvén kimenének az Olajfák hegyére. Akkor mondá nekik Jézus.

J: Ki mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel, mert írva vagyon: Megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai. Minekutána pedig feltámadok megelőzlek titeket Galileában.

N: Felelvén pedig Péter mondá:

P: Ha mindnyájan megbotránkoznak is Benned én soha meg nem botránkozom.

J: Bizony mondom neked, hogy az éjjel, mielőtt a kakas szól, 3-szor engem tagadsz meg.

N: Mondá neki Péter:

P: Ha meg kell halnom is Veled, nem tagadlak meg Téged.

N: Hasonlóképpen szólnak mindnyájan a tanítványok is. Akkor méne Jézus velük a majorba, mely Getzemának neveztetik és mondá tanítványinak:

J: Üljetek itt, míg amoda megyek és imádkozom.

N: És maga mellé vevé Pétert és Zebedeus két fiát, kezde bánkódni és szomorkodni, akkor mondá nekik:

J: Szomorú az én lelkem, mindhalálig. Várakozzatok itt és virrasszatok.

N: És egy kevéssé elébbmenve, orcájára borulva imádkozván mondá:

J: Atyám, ha lehetséges, múljék el e pohár, tőlem, mindazonáltal nem amint én akarom, hanem, amint Te.

N: És méne tanítványihoz, és alva találá őket.

És mondá Péternek:

J: Így nem virraszthattok-e velem egy óráig, vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.

A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.

N: Ismét másodszor elméne és imádkozék mondván:

J: Atyám, ha e pohár el nem múlhatik, anélkül, hogy megigyam, legyen a te akaratod.

N: És eljöve ismét és alva találá őket, mert szemeik el voltak nehezedve, és elhagyván őket, ismét elméne és imádkozék. Harmadszor ugyanazon szavakat mondván.

Akkor tanítványokhoz jöve és mondá nekik:

J: Álmodjatok már és nyugodjatok, íme elközelgett az óra és az Emberfia a bűnösök kezibe adatik. Keljetek fel és menjünk, íme közeledik aki engem elárult.

N: Még ő szólott, íme Júdás egy a tizenkettő közül eljöve és nagy sereg kardokkal és dorongokkal küldetve a papi fejedelmektől és nép véneitől. Aki pedig elárulta őt, jelt adott neki mondván:

Jú: Akit megcsókolok, Ő az, fogjátok meg.

N: És azonnal Jézushoz járulva mondá:

Jú: Üdvözlégy Rabbi!

N: És megcsókolá Őt. Mondá Jézus:

J: Barátom mi végre jöttél?

N: Akkor hozzájuk menének és kezeiket Jézusra tevék és megfogák Őt. És íme egy azok közül, akik Jézussal valának kinyújtván kezét, kivoná kardját és rácsapván a papi fejedelem szolgájára, levágván annak fülét. Akkor mondá neki Jézus:

J: Tedd vissza helyére kardodat, mert mindazok, kik fegyvert fognak, fegyver által vesznek el. Vagy az véled, hogy nem kérhetem Atyámat, és ad nekem többet tizenkétezred angyalnál. Miképpen teljesednek be tehát az írások, melyek szerint így kellett lenni.

N: Azon órához mondá Jézus a seregnek:

J: Mint latorra úgy jöttetek ki kardokkal és dorongokkal engem megfogni. Mindennap nálatok ültem tanítván a templomban, és nem fogtatok el engem. Ez pedig mind lőn, hogy hogy beteljesednek a próféták írásai.

N: Akkoron a tanítványok mindnyájan elhagyván Őt, elfutának. Amazok pedig fogván Jézust, vivék Kaifáshoz a papi fejedelemhez, hol az írástudók és a vének egybegyűltek vala. Péter pedig követé Őt távolról a papi fejedelem tornácáig, és oda bemenvén leüle a szolgákkal, hogy lássa végig. A papi fejedelmek pedig és az egész gyülekezet hamis tanúbizonyságot keresének Jézus ellen, hogy Őt halálra adják, és találának, noha sok hamis tanú jött elő. Utoljára pedig előáll a két hamis tanú és így szóla:

Ta: Lebonthatom az Isten templomát és harmadnap múlva felépítheted azt.

N: És fölkelvén a papi fejedelem mondá neki:

P: Kényszerítelek Téged az élő Istenre, mondd meg nekünk, ha Te vagy-e a Krisztus az Isten fia?

N: Felelé neki Jézus:

J: Te mondád, azonban mondom nektek, ezután meglátjátok az Emberfiát ülni az Isten erejének jobbján. És eljönvén az ég felhőiben.

N: Akkor a papi fejedelem megszakítá ruháit, mondván:

P: Káromkodék, mi szükség van még a tanúkra?

Íme, most hallottátok a káromlást. Mit ítéltek?

N: Azok pedig felelvén mondák:

P: Méltó a halálra!

N: Akkor orcájára pökdösének és nyakon csapdosák Őt. Némelyek pedig tenyerükkel arcon verék, mondván:

Kó: Találd el Krisztus kicsoda az, ki megütött Téged?

N: Péter pedig kívül a tornácban ül vala, és hozzá járula egy szolgáló és mondván:

Sz: Te is a Galilei Jézussal voltál!

N: Ő pedig tagadá mindnyájuk előtt mondván:

P: Nem tudom, mit mondtál.

N: Midőn pedig kiment az ajtón, meglátá őt más szolgáló, kik ott valának:

Sz: Ez is a názáreti Jézussal volt.

N: Ő ismét tagadá esküvel, hogy nem ismeri az Embert.

És kevés vártatva hozzámenének az ott állók, és mondák Péternek:

Sz: Bizonyára te is azok közül vagy mert szólásod is elárult téged.

N: Akkor kezde átkozni és esküdözni, hogy nem ismeri az Embert. És azonnal megszólal a kakas. És emlékezék Péter Jézus igéjéről, melyet mondott vala:

mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engemet. És onnan kimenvén keservesen síra.

Reggel pedig tanácsot tartának mindnyájan a papi fejedelmek és a nép vénei Jézus ellen, hogy Őt halálra adják és megkötözve vivék Őt és átadták Pontius Pilátus helytartónak. Akkoron látván Júdás ki Őt elárulta, hogy el van ítélve, megbánván tettét visszavivé a 30 ezüstpénzt a papi fejedelmeknek és véneknek mondván:

Jú: Vétkeztem, elárultam az Igaz Vért.

N: Ám azok mondták:

P: Mi gondunk rá, te lássad!

N: És elszórván a templomban az ezüstpénzt, visszatére, és elmenvén, fölakasztá magát.

A papi fejedelmek, pedig fölszedvén az ezüstpénzt, mondák:

P: Nem szabad azt a templom pénztárába tenni, mert vér tiltja.

N: Jézus, pedig a Helytartó előtt álla, és kérdé Tőle a Helytartó:

Pi: Te vagy a zsidók Királya?

N: Felelé neki Jézus:

J: Te mondád.

N: És midőn vádoltatott a papi fejedelmektől, és vénektől, semmit se felele.

Akkor mondá Neki Pilátus:

Pi: Nem hallod-e mennyi vádak ellened?

N: És a szavára sem felele nekik úgy, hogy fölötte csodálkozék a Helytartó.

Az ünnepnapon pedig szokott vala elbocsájtani a Helytartó a népnek egy foglyot, akit akartak. Vala pedig akkor egy híres foglya, ki Barabásnak neveztetett. Midőn tehát azok egybegyűltek, mondá Pilátus:

Pi: Kit akartok, hogy elbocsássak, nektek Barabást-e vagy Krisztust, ki Krisztusnak mondatik.

N: Mert tudja vala, hogy irigységből árulták el Őt. Midőn pedig az ítélő széken ült, hozzája küldte a felesége mondván:

Fe: Semmi közöd neked avval az igazzal, mert sokat szenvedtem álomlátásban Ő miatta.

N: Azonban a papi fejedelmek és a nép vénei, rábeszélék a népet, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig elvesztessék. Felelvén pedig a Helytartó mondá nekik:

Pi: Kit akartok, hogy nektek a kettő közül elbocsássam?

N: Azok pedig felelék:

P: Barabást.

N: Mondá nekik Pilátus:

Pi: Mit cselekedjem hát Jézussal, ki Krisztusnak mondatik?

N: Felelék mindnyájan:

P: Feszítessék meg!

N: Mondá nekik a Helytartó:

Pi: De mi gonoszt cselekedett?

N: Azok pedig még jobban kiáltozának mondván:

P: Feszítessék meg!

N: Látván pedig Pilátus, hogy semmire sem megy hanem inkább nől a zajongás, vizet vevén, megmosá kezeit a nép előtt, mondván:

Pi: Én ártatlan vagyok, ezen igaznak vérétől, ti lássátok.

N: És felevén az egész nép mondá:

P: Az Ő vére mi rajtunk és a mi fiainkon.

N: Akkor elbocsájtá nekik Barabást, Jézust a Tanácsházba, egybegyűjték körülötte az egész csoportot. És levetkőztették őt, bíborszínű palástot adának rája és tövisből koronát fonván, fejére tevék és nádat jobb kezébe. És térdet hajtván előtte kicsúfolák Őt, mondák:

P: Üdvözlégy zsidók királya.

N: És rápökdösvén, vevék a nádat és fejét verék vele.

És miután megcsúfolták Őt, levevék róla a palástot és kivivék Őt, hogy megfeszítsék.

Kimenvén pedig találának ott egy Simon nevű cirenei embert, ezt kényszeríték vigye az Ő keresztjét. És jövének azon helyre, mely Golgotának neveztetik, mely az agykoponyák helye. És adának neki epével vegyített bort inni. És midőn megízlelte azt nem akará inni. Miután pedig megfeszítették Őt elosztották az Ő ruháit sorsot vetvén azokra, hogy beteljesedjék, mit a próféta megjövendölt mondván:

Mind: Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.