Keresztút
Kispapok keresztútja1. állomás: JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK
Jézus áll Pilátus előtt. Pilátus habozik, mert szíve azt súgja: ártatlan ez az ember. Sőt nem csak szíve, felesége is, aki így üzen ki neki: Semmi dolgod ne legyen ezzel az emberrel, éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta. /vö. Mt. 27, 19/
Közben hallja a felizgatott népet, aki Barrabást követeli. Sőt fenyegetőzik: "Ha ezt elbocsájtod, nem vagy a császár barátja!" /Jn 19, 12/ Pilátusnak döntenie kell: Az igazság mellé áll, amit a szíve súg, vagy enged a nép nyomásának. Az előbbivel esetleg vállalnia kellett volna pozíciójának elvesztését. Az utóbbi kétségtelenül a kényelmesebb.
Döntéseimben milyen motívumok játsszák a főszerepet? Merek-e az igazság mellett dönteni akkor is, ha abból kellemetlenség származhat? Merem-e vállalni az igazságot akkor is, ha sokan ellene vannak? Tudok-e lemondani valamiről az igazság érdekében?
Segíts, Uram, hogy mindig megmaradjak az igazság útján!
2. állomás: JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET
Meggyötörve, megkínozva, kicsúfolva, megalázva áll az Emberfia. Testét izzadság lepi el, s átjárja az ostorcsapások sebeinek izzó fájdalma. Fejét szúró abroncsként szorítja népétől kapott királyi diadémja, a töviskoszorú. Gyengén és elhagyatottan áll kínzói és elitélői között. S a hóhérlegények hozzák a keresztet. A csúfolódó nép kegyetlenül kiált: Keresztre vele! Keresztre vele! Jézus lehajtja fejét; nem szól, nem kiált, nem ítél, bosszúért nem liheg ajka, nem tolja el a keserű poharat, melyet választott népe ki akar itatni vele. Csak végtelenül szomorú szeretettel nézi a vádló tömeget, mely nem akarja befogadni Mennyei Atyjának szeretetét.
Hagyja, hogy vállára tegyék a keresztet. Súlyos a kereszt, az egész emberiség bűne húzza le a föld felé. S ott, ahol a kereszt durva éle sebet üt Jézus vállán, a keresztfa e kegyetlen része az én bűnöm, az én vétkem. Én is kíméletlen vagyok hozzád, aki szeretetedet szeretetlenséggel viszonzom.
Az elhagyott, kitaszított Üdvözítő nagyot sóhajtva megfeszíti izmait, s rogyadozó inakkal elindul a Golgota felé. Ilyen díszben és pompában fogadták, /fogadtuk / Mennyei királyunkat, s ez az ő határtalan szeretetének királyi bevonulása megváltásának dicsősége felé.
3. állomás: JÉZUS ELŐSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL
Krisztusunk, megkínzott testednek túl nagy volt a válladra rakott súly. A teher a földre nyom. A mi bűneink súlya a miatt rogytál a földre. Szeretnénk könnyíteni a kereszt terhét, de nap mint nap visszaesünk bűneinkbe, hibáinkba. A félreértések miatt oly kis dolgokon összeveszünk. Ha esetleg jobban figyelnénk egymásra, ha jobban meghallgatnánk egymást, bizonyára elkerülhetőek lennének. Ha így teszünk, nem csak Jézus keresztje lesz könnyebb, hanem a miénk is.
Jézus mondja: Aki követni akar, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem. A te keresztedben benne nehezedett a mi terhünk is. Az én tehercipelésemnek, földrezuhanásaimnak azért van végtelenbe nyúló értéke, mert azt az Isten felsebzett válla és tántorgó lába szentelte meg. Jézus kiérdemelte, hogy érdemszerző legyen.
Adj, őszinte belátást és bánatot, hogy felkelve képesek legyünk folytatni utunkat!
4. állomás: JÉZUS ÉDESANYJÁVAL TALÁLKOZIK
Találkozás. Cikázó gondolatok: s bennünk felrejlik a Megváltó élete, melynek éppúgy része volt a szelíd gyermekkor, mint ahogy majd része lesz a szenvedésekkel teli kereszthalál. Megváltó élet, melyet végigkísért az anyai szeretet és aggódás, de amibe belefér a szenvedés és agónia is. Isten és az ember kegyetlen környezetbe szorított találkozása. A két tekintet egybefonódik, s megvalósul a földi szeretet közötti legtökéletesebb kontempláció. Létrejön a horizont, ahol az ég és a föld összeér. Isten és ember néma párbeszéde. Tekintetük egybefonódik széttéphetetlenül, örökre. Bár akkor még Máriát el tudták taszítani szenvedő Fia mellől, ez a pillantás záloga lett annak a boldogságos állapotnak, ahol a Szent Szűz már a Megdicsőültet szemlélheti.
5. állomás: CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK A KERESZTHORDOZÁSBAN
Nehéz a kereszt, Uram. Ha látom, hogy a másik ember keresztje túl nehéz, kérlek, adj erőt, hogy lemondva önnön érdekeimről, érte segítsek.
A kereszt súlya már nincs a válladon, és mégis nehéz terhet hordasz. A mi vétkeink terhét nem vette át senki, hanem még raktak rá. Add meg, hogy ha a keresztet nem vettem le, akkor legalább a bűneimmel ne nehezítsem keresztutadat.
6. állomás: VERONIKA KENDŐT NYÚJT JÉZUSNAK
Veronika szeretetének, segítségének jutalma egy Jézus arc. A mi egymás iránt gyakorolt szeretetünk jutalma is az, hogy Krisztus arca egyre tisztább és élőbb lesz bennünk.
7. állomás: JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
Az út még hosszú, a Golgota messze van, s az erő egyre fogy és e szörnyű súly, mint prés nyom össze, s húz, vonz magához a föld, mely egy rövid időre előbb-utóbb úgyis elnyel.
A cél még messze van, és pihenés már csak a sírban vár.
Jézus nem tesz csodát, csak hordja terhét.
Ó, miért nem folyamodsz, Uram, csodához? A vihart lecsendesítetted, oly sok emberen segítettél, csak magadon nem segítesz!
Fekszel az út porában, körötted katonák, bámészkodók és te mégis felkelsz, viszed a mi bűneink terhét, egyedül.
E bűnök terhét csak te ismered igazán, mi halandók ezt eszünkkel fel nem fogjuk.
Csak Jézus tudta, érezte vállán a bűn súlyát! Nem csoda, hogy összeroskadt alatta.
Segíts, Uram, hogy felismerjem bűneim súlyát és segíthessek Neked! Ne csak bámészkodó vagy katona legyek keresztutadnál.
8. állomás: SÍRÓ ASSZONYOK
Jézus keresztje nem azért van, hogy megsirassuk, hiszen önmagunk életén akar elgondolkodtatni. Nem siránkozás, hanem az aktív tevékenység a fontos keresztény életünkben. Az asszonyok siratják Jézust, aki zöldellő fa, holott ők maguk csak kiszáradt fák.
"Ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?"
9. állomás: JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
Jézusom! Harmadszor esel el bűnünk keresztje miatt.
Bűneink oly hatalmasok, hogy a cél előtt téged is elhagy minden erőd.
Uram! Hányszor fordul elő velünk is, akik a kitűzött cél előtt rogyunk össze életünk versenypályájának valamelyik szakaszán.
A ránk kirótt kereszted és bűneink súlyát nem bírjuk... s a porba hullunk.
Adj erőt felállnunk, hogy tovább vihessük keresztünket a kitűzött cél felé. Adj kegyelmet, hogy elviseljük a ránk rótt terheket.
Jézusom, te úgysem adsz nehezebb keresztet vállunkra, mint amit elbírunk, s ha mégis elbotlanánk, erősíts meg kegyelmeddel, hogy végig tudjuk vinni a ránk bízott nehézségeket a végső célig, a Mennyek országába.
10. állomás: JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL
Miért tehették veled, Jézusom, hogy ítélőid letépdesték ruháidat?
Azokért a bűnökért is vállaltad, értük és helyettük, amellyel megfosztottuk önmagunkban s másokban a kegyelem ruháját.
Segíts meg, hogy úgy engeszteljünk téged, hogy megőrizzük önmagunkban s másokban a szeplőtelen életet.
11. állomás: JÉZUST RÁSZEGEZIK A KERESZTRE
Jézusom! Az emberek bámulnak, röhögnek, gúnyolódnak megtört, megcsúfolt, lemeztelenített testeden. De nem csak a testeden gúnyolódnak! Ami neked jobban fáj, a tanításodat vetik meg, kigúnyolnak hajthatatlan eszméidért, kinevetnek engedelmességedért, azért mert nem tagadtad meg Atyádat és Magadat.
A jobbérzésűek sem értenek: "Mire volt ez jó neki? Tessék, vége!"
És valóban úgy látszik, nincs tovább. Jézusom, téged mindenki cserbenhagyott! A kereszt alatt nem áll más, csak édesanyád, néhány asszony és egy lelkesedő ifjú, János. Ennyien tartottak ki melletted?!
Hiába keresed Uram a többieket. Nincsenek itt. Félnek! FÉLÜNK! Nem vették komolyan szavaidat: "Lerontom az Isten templomát és három nap múlva másikat építek!"
Hogy FÖLTÁMADSZ - pedig már előre megmondta - nem hitték el.
Vajon mi, így látva Golgota lapos szikláján TUDTUNK VOLNA HINNI NEKED?!
De íme már nem állsz! Nincs több időd, Uram. Drasztikus vadsággal a keresztre döntenek, nem az ítéletvégrehajtó kezek, hanem a mi bűneink, az én bűnöm. Tested kifeszítik, gyilkosaid rádtelepszenek, hogy fájdalmas vonaglásaidat megakadályozzák. Kínos pontossággal a megfelelő helyre helyezik csuklódon a frissen kovácsolt acélszeget és a kalapács a magasba lendül... FELFESZÍTTETETT!
12. állomás: JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN
Kitartott a halálig, a kereszthalálig. Tudott lemondani önmagáéról, mégpedig a halálig.
Mi vajon tudunk-e lemondani, tudunk-e az Ő követőjévé válni?
Például a kis dolgokban a napi lemondásokban tudjuk-e követni Őt? Le tudunk-e mondani önmagunkról a másikért?
Jézus mondta: "aki a kicsiben hű, az hű a nagyban is."
Legyünk mi is hűek, hogy elmondhassuk Szent Pállal: " A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam."
13. állomás: JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRŐL
Megdöbbentő dolog ez: az Istenember holtan, tehetetlenül függ leszögezve. Szeretetből a mi tehetetlenségünk miatt. Aki mindenre képes, az erőtlenné tette magát.
Hányszor kínoz engem is tehetetlenségem. A fáradtság, az erőtlenség szögezi tagjaimat, agyamat, akaratomat. A lélek kész, de a test erőtlen.
Krisztus, te is erőtlenségedben voltál a legerősebb, a világ Megváltója, a Gonoszság fejedelmének legyőzője. Ha egyesítem veled gyöngeségemet én is részt veszek veled a világ megváltásában. Légy hozzám mindig irgalmas, hiszen te felemeled az elesőt, megerősíted a gyengét.
14. állomás: JÉZUS TESTÉT SÍRBA TESZIK
Jézus halott! Elérkezett oda, ahol minden ember földi élete lezárul. "Ábrahám is, a próféták is meghaltak..." /Jn 8, 52/ s most sem gondolta senki, hogy az Isten valami mást tartogat az ember számára. Még nem tapasztalhat meg mást az emberi érzékelés, csak a halált. Testét sírba helyezik, megadva neki a végső tisztességet, ami minden embernek jár. Gyász ül édesanyja s a tanítványok lelkén. - Ebben a reménytelen csendben, ezekben a gyásszal teli órákban még senki sem sejti, hogy a sírt, ahová most eltemették, hamarosan üresen találják. Még nem tudják, hogy Jézus a Krisztus, Isten hatalmas fia harmadnapra győzedelmeskedik a halálon, megnyitva nekünk az örök élet kapuit.
Urunk - Jézus - Krisztus! Közeledünk halálod és feltámadásod ünnepéhez. Árassz el bennünket kegyelmeddel, hogy húsvéti titkod ünneplése megerősítsen bennünket feltámadásod hitében. Ezen a hiten alapszik életünk értelme és papi hivatásunk ereje. Add, hogy kitartsunk benne míg elérkezünk életünk ezen állomásához, amikor reményünk szerint színről-színre láthatunk Téged!