Keresztút
MisztériumjátékI. Stáció. Jézust halálra ítélik
Szívünk, lelkünk most kitárjuk,
Utad Jézus, veled járjuk.
Kérjük, mélyen belevéssed,
Szíveinkbe szenvedésed.Áll a gyilkos, nagy ítélet,
Rajtunk immár, Igaz véred.
Valahányszor szavam vétett,
Pilátusod lettem néked.Recitáló: / mozdulatlanul /
Az Istent halálra ítélik
Az igaz értem hal cserében
A keserűség vizéből iszik
És rászegezik a keresztre./ Szünet /
/Némajáték /
I. Férfi: Annástól Kaifásig.
I. Asszony: Kaifástól Pilátusig.
II. Asszony: Pilátustól Heródesig.
II. Férfi: Heródestől megint Pilátusig.
I. Férfi: Vonszolják.
I. Asszony: Gúnyolják.
II. Asszony: Piszkolják.
II. Férfi: Bántják.
I. Férfi: "Nem elég nektek" - kérdi Pilátus, mielőtt megmosná kezeit. "Mit akartok még?"
A három másik: Halál reá!
I. Férfi: De mi rosszat tett? Miért?
I. Asszony: Meggyógyította a vakonszületettet.
II. Asszony: Megbocsátotta Magdolna bűneit.
II. Férfi: Lázárt feltámasztotta a sírból.
I. Férfi: Bűn talán legyőzni a halált?
A három másik: "Feszítsd meg őt!"/ Szünet /
I. Férfi: Nincs senki, aki védelmére keljen? Hol vannak barátai? Hol vannak tanítványai?
A három másik: Nincs egyetlen egy sem.
I. Asszony: Jakab sem.
II. asszony: Fülöp sem.
II. Férfi: Péter sem.
I. Férfi: Péter sem, hisz háromszor megtagadta./ Szünet /
I. Asszony: Tegnap testét adta eledelül.
II. Asszony: És nekik adta vérét italul.
I. Férfi: Akik legjobbak, legbuzgóbbak voltak, azokat is elnyomta az álom az Olajfák kertjében. Elfeledték./ Szünet /
II. Férfi: De János?
II. Asszony: János?
I. Asszony: János?
I. Férfi: Látom Jánost, a szegény gyermeket, távolról követi mesterét és vele megy Annáshoz, Kaifáshoz, Pilátushoz és Heródeshez. De már nem gondol arra, hogy azt mondja: "Szegezzetek keresztre az én Urammal.".../ Hosszú szünet /
...Miért, hogy az igaznak meg kell halnia? Azért, mert igaz, s mert mi nem vagyunk igazak.
A három másik: Mert mi nem vagyunk igazak./ A menet lassan előre megy. /
I. Férfi: Az Istent halálra ítélik.
I. Asszony: Az Igaz értem hal cserébe.
II. Asszony: A keserűség vizéből iszik.
II. Férfi: És rászegezik a keresztre.
II. Stáció. Jézus a keresztet vállaira veszi
Itt van már a kereszt fája,
Hurcolnod kell Golgotára.
Uram, én meg puhán, restül
Vonakodom a kereszttül.Recitáló:
Nézzétek, leroskadt a porba,
Magára véve bűneinket,
Lehúzta a vétkeknek súlya,
Mit váltságunkért magára vett./ Szünet /
/ Némajáték /
I. Férfi: A szörnyű súlytól lépni sem tud.
II. Férfi: A kereszt sebet ütött a vállán.
I. Asszony: A legnehezebb fából hasították.
II. Asszony: S a legkeményebb fatörzsből szegezték.
II. Férfi: Rajta van Ádám engedetlensége.
I. Asszony: Rádobták Káin testvérgyilkosságát.
II. Asszony: A Próféta-király házasságtörését.
I. Férfi: Rádobták az emberek minden engedetlenségét, hűtlenségét, minden gyilkosságot, minden házasságtörést, világ kezdetétől világvégezetéig.
A három másik: A mieinket is?
I. Férfi: A mieinket is. - Óh, ha csak egyszer ütöttük volna arcul!
II. Férfi: Rázúdult minden kegyetlenségünk.
I. Férfi: Óh, ha csak egyszer lettünk volna hűtlenek!
I. Asszony: Rázúdult minden árulásunk.
I. Férfi: Óh, ha csak egyetlen egyszer gyűlöltük volna!
II. Asszony: Rázúdult minden gyűlöletünk.
I. Férfi: Minket hordoz a kereszt fáján.
A három másik: Minket hordoz a kereszt fáján.
I. Férfi: Miattunk súlyos a keresztje.
A három másik: Miattunk.
I. Férfi: Miattunk oly kemény a fája.
A három másik: Miattunk.
I. Férfi: Miattunk fárad egyre lépte.
A három másik: Miattunk.
I. Férfi: Miattunk sebzi fel a fa és töri meg csontjait, roncsolja izmait. Mi nehezedünk rá teljes súlyunkkal és mi kiáltjuk fülébe: "Előre!"/ Menetközben /
II. Férfi: Előre!
I. Férfi: Előre!
II. Férfi: Előre!
A két Asszony: Álljatok meg az Isten szerelmére!
I. Férfi: Nem, vigyen bennünket végesvégig. Mert így akarja a szeretet./ Hosszú szünet /
I. Asszony: Mint az ökör, mikor villával taszítják!
II. Asszony: Mint a rabszolga, amikor ostorozzák.
I. Asszony: Hull a verítéke.
II. Asszony: Nincs lélegzete.
I. Asszony: Óh, hogy kínlódik!
II. Asszony: S szóra nem nyílik ajka.
I. Asszony: Míg csak meg nem botlik a kőben.
II. Asszony: Megbotlik a kőben!
I. Asszony: Óh, szegény bárány!
II. Asszony: Szegény emberiség!/ Nagyon halkan, tovább menve /
I. Férfi: Nézzétek, leroskadt a porba.
II. Férfi: Magára véve bűneinket.
I. asszony: Lehúzta a vétkeknek súlya.
II. asszony: Mit Váltságunkért magára vett.
III. Stáció. Jézus először esik el
Botlik, roskad szegény tested,
Nem bírja a nagy keresztet,
Földre sújtód, jaj én voltam,
Ki oly sokszor elbotoltam.Recitáló:
Most lerogyott a sziklás földön
Az én gőgömön botlott el térde
Az enyéim nem földön kopnak:
Térdig jártam az élvezetben./ Némajáték /
I. Asszony: Uram!
II. Asszony: Uram!
I. Asszony: A két térded!
II. Asszony: A kezeid!
I. Asszony: Ki lökte el?
II. Férfi: Megbotlott amott a göröngyben.
II. Asszony: S ha a göröngyöt eltoltuk volna?
I. Férfi: Nem, mert éppen elébe dobták.
A többiek: Kicsoda tette?/ Szünet /
I. Férfi: Bocsáss meg nekem Uram. / Letérdel / Ha nem hordtam volna a fejemet olyan magasan, ha nem lettem volna eltelve annyira tudásommal, s ha nem lettem volna annyira elég magamnak, - ha nem lettem volna annyira megelégedve magammal és telve hiúsággal, ha nem lettek volna szemeim örökösen önmagamra irányítva, ha nem tartottam volna magamat csodálatraméltó teremtménynek, aki csaknem egyenlő Teremtőjével, s szégyenli teremtményi mivoltát, - ha nem féltékenykedtem volna másokra - akkor megláttam volna ezt a göröngyöt, akkor megláttam volna és megtapasztaltam volna, hogy magam is semmi vagyok, nem több, mint göröngy a földedből, melyet előhoztál a tehetetlen sötétségből, s aki földdé lesz, mint amiből vétetett. Irgalmazz nekem, Uram!
A három másik: Irgalmazz nekünk! / Letérdelnek /
I. Férfi: Ha eljön a mennyegződ, Uram, mi az ajtónál állunk, mint haszontalan szolgák.
I. Asszony: S mint a balga szüzek, akik méltatlannak találták magukhoz, hogy lámpáikat elkészítsék az ünnepségre.
II. Férfi: Boruljunk a földre valahányan.
II. Asszony: Ha olyan kicsik lehetnénk, mint nem-ember teremtményeid.
I. asszony: Odaláncolva nyomorúságainkhoz.
I. Férfi: Nyalva a földet, ahonnan vétettünk.../ Halkan, mozdulat nélkül /
...Most lerogyott a sziklás földre.
I. Asszony: Az én gőgömön botlott el térde.
II. Férfi: Az enyéim nem földön kopnak.
II. Asszony: Térdig jártam az élvezetben./ Lassan felemelkednek, nagyon lassan elindul a menet. /
IV. Stáció. Jézus találkozik szent Anyjával
Ó jaj, látod jönni szemben
Édesanyád gyötrelemben.
Ó csak én is vele járnék,
Krisztus után mint az árnyék.Recitáló:
Oh, szenvedések szenvedése!
A tied egy vele, anyám!
Sirasd őt, mert a mi szemünk könnye
meg nem indul Fiad láttán./ Némajáték /
/ Hirtelen megállnak /I. Férfi: Itt van Ő is!
A többiek: Ő!
I. Férfi: Közeledik a szent asszonyok között, de minden lépésnél mintha haldokolna.
I. Asszony: Milyen fehér az arca! Mint a gyolcs!
II. Asszony: Szemeit már véresre sírta.
I. Asszony: Hogy reszket a szája.
II. Asszony: Feje hogy remeg.
I. Férfi: Nincs ereje, hogy karjait kitárja.
II. Férfi: Félre, hóhérok, hogy legalább lássa!
I. Asszony: Nem, rejtsétek el. Hisz megszakad a szíve.
II. Asszony: Rejtsétek el!
I. Asszony: Rejtsétek el!
II. Asszony: Legalább ne gyötörjétek!
I. Férfi: Hagyjad asszony, még ha halál is az ára, így akarja ezt Isten s az Ő Fia.
A két asszony: Legalább hadd lássa!
I. Férfi: Igen, hadd lássa. Azért jött, hogy lássa, hogy lássa szenvedését.../ Összébb szorulnak és megállnak /
...Több mint harminc éve várta már ezt az órát, - attól a naptól fogva, amikor a Templomban az agg Simeon a karjaiba vette a nevető és ragyogó Gyermeket és prófétált az anyának és Fiának... "És teneked...
A többiek: / befejezik / ... a szívedet tőr járja át..."
I. Férfi: Több, mint harminc éve várja már e tőrt, Több, mint harminc éve készül és vágyódik a szenvedésre, jobban, mint Fia, de kevesebbet szenved.
I. Asszony: Ti nem tudjátok, anyának lenni mit jelent!
I. Férfi: De azt tudom, hogy az Isten minden szenvedést magára vett, minden fiaknak és minden anyáknak minden kínját. Az Anya kevesebbet szenved, de az a legnagyobb elhagyatottsága, hogy nem szállhat le Fiával együtt minden szenvedés örvénylő mélyébe. De amennyire teheti, leszáll a mélybe, azt akarja, hogy az Isten teli mértékkel adja számára a szenvedést, csordultig az emberi mértéket, s az Isten nem vonhatja meg ezt tőle./Szünet /
A három másik: Eljött az idő, hogy tőr járja át szívét.
I. Férfi: Eljött az idő, hogy tőr járja át szívét. Látta már villanását virágvasárnapon, Látta Júdás kezében ezen az éjszakán. És míg Jézust vére veríték verte ki, A tőr ott állott szívének szegezve. Most egyedül van. Most kél fel a nap. Fegyverzörgés, kiáltás, s a hírek szállanak. Fiát elfogták. Fiát megkínozták. A Fiát most ítélik halálra. Minden új hírre beljebb nyomul a tőr. Ő maga tartja a tőr markolatját.../ A markolatnak kereszt formája van. /
...Ágaskodik, hogy lássa a Fiát. Mert kell, hogy lássa, - lássa szenvedni, meghalni is lássa. Ott van a helye a Kálvárián, - most indul el a nagy találkozásra...
/Szünet /
...A Fia megérezte. Most megállott.
I. Asszony: Az Anya meglátta a Fiát.
II. Asszony: S a Fiú meglátta az Anyját.
I. Asszony: Az Anya hallgat.
II. Asszony: És hallgat a Fia.
II. Férfi: Tekintetük egymásba mélyed, s a föld megremeg.
I. Férfi: A szeretet aranysugára köt egybe földet és eget.
I. Asszony: Egyetlen húr az örök égi hárfán.
II. Asszony: Örökre zeng minden angyal ajkán.
I. Férfi: Oh, Anyám, milyen nehéz neked!
I. Asszony: Oh, Fiam, milyen nehéz neked!
I. Férfi: Így lesz mindörökre, Ő járja az útját. Keresztje mindig súlyosabb lesz; meggörnyed. De az anyai szemekből megindult a könny áradat, túláradnak a szemek, a szív, a lélek. Most megbotlott. Ő is.
A többiek: Elesett az Anya!/ Szünet /
I. Asszony: Hóhérok, nektek nincsen szívetek?
II. Asszony: Hóhérok, nincs édesanyátok nektek?
I. Asszony: A ti anyátok tán sohasem sírt?/ Szünet /
I. Férfi: Az Anya elrejtené könnyeit, ha tudná, hogy ez meglágyítja a hóhérokat. Mert nem megmenteni akarja Fiát, hanem odaadni. Ez megtörtént. Teljesedjék be a sorsa.
/ Szünet /
II. Asszony: És mi egyedül hagyjuk az Anyát?
II. Férfi: Jöjjetek és kövessük Fiát.
I. Asszony: Óh, de szárazak a mi szemeink.
I. Férfi: Tanuljuk meg az együttszenvedést.../ Lassan előremennek /
...Óh, szenvedések szenvedése!
I. Asszony: A tied egy vele anyám.
II. Asszony: Sirasd Őt, mert a mi szemünk könnye
II. Férfi: Meg nem indul Fiad láttán.
V. Stáció. Simon segít Jézusnak a kereszthordozásban
Vinni terhed, segítségül,
Itt van Simon Kirenébül
Bárcsak én is, bűnös lélek,
Keresztemmel követnélek!Recitáló:
Egy barát, lám került melléje
Simon segíti terheit.
Én semmit sem hordozok érte,
Gyönge hitemet is alig./ Szünet /
/Némajáték /I. Férfi: Még egy lépést!
II. Férfi: Még egy lépést!
I. Asszony: De nem tud többet!
II. Asszony: Nincs senki aki segítene neki?
I. Férfi: Nincs. A világ nem változott. Mennyien mondják: " A szegény ember! Milyen szerencsétlen! Milyen szánalmas!" De senki sem nyújtja feléje kezét. Senki sem merészeli ezt tenni.
II. Férfi: Emberek, akiknek nincs szívük.
I. Férfi: Emberek, akiknek nincs hitük. Nincs nekünk.
A többiek: Nincs nekünk.
I. Férfi: Még egy lépést!
II. Férfi: Még egy lépést!/ Szünet /
I. Férfi: A hóhérok abbahagyják, nem mennek semmire. Hé, ember!
II. Férfi: Mit akarsz?
I. Férfi: Hogy hívnak?
II. Férfi: Simon.
I. Férfi: Honnan való vagy?
II. Férfi: Cyrenéből.
I. Férfi: Hát te Simon, segíts egy kissé néki.
II. Férfi: Én?
I. Férfi: Te hát, de siessünk.
II. Férfi: Jól van, jól...
I. Férfi: Engedelmeskedik, de húzódozva. Nem ajánlja fel magát. Nem tudja milyen tisztességben van része. Erre járt, hát így jutott hozzája. Kedvetlenül és húzódozva hordja a keresztet: de a kereszt azt adja neki, aki a keresztet adja. Az Üdvözítő barátjává lesz.
A többiek: Az Üdvözítő barátjává lesz.
I. Férfi: Ő képviseli a többi embert.
A többiek: Ő képviseli a többi embert.
I. férfi: S az Üdvözítő üdvözíti.
A többiek: S az Üdvözítő üdvözít minket.
I. Férfi: Bár ő nem akarja.
A többiek: Bár mi nem akarjuk.
I. Férfi: Gyerünk gyorsabban!
II. Férfi: Szaporázd léptedet!
I. Férfi: Szaporázd léptedet!.../ Tovább menve /
...Egy barát lám, került melléje.
II. Férfi: Simon segíti terheit.
I. Asszony: Én semmit sem hordozok érte.
II. Asszony: Gyenge hitemet is alig.
VI. Stáció. Egy jámbor asszony letörli Jézus arcát
Jámbor asszony siet hozzád,
Kendőjével törli orcád.
Vajon hát én, kőszívemmel,
Mennyi könnyet törültem fel?Recitáló:
Ha Veronika helyett én törölném
Szentséges arcát, homlokát: meglátnám
Feltűnni bűneimnek szörnyű képét
A fehér fátyol makulátlan vásznán./ Némajáték /
I. Asszony: Mert egy Veronika nevezetű asszony látta, hogy szemét elborította a vér és a por, és égő arcát a veríték, levette leghófehérebb fátylát, eléje térdelt és a tiszta gyolcsba megtörölte a vérző isteni Arcot.
II. Asszony: Az égő és gyötrődő Arc csak egy pillanatig pihenhetett a friss gyolcskendőn.
I. Asszony: És a hóhérok már eltaszították az asszonyt, aki kezében tartotta a fátylat./Szünet /
II. Asszony: Nővérem!
I. Asszony: Nővérem!
II. Asszony: Ide nézz!
I. Asszony: Az arca rajta maradt a vásznon!
II. Asszony: Szenvedésének szörnyű arca.
I. Asszony: Édességének drága arca.
II. Asszony: Nincs a vérrel írt vonások között egy sem, mely ne azt mondaná: "Én szelíd vagyok."
I. Asszony: És nincs egy sem, mely ne azt mondaná: "Érted szenvedek Veronika"
A két asszony: Egy sem, mely nem azt mondaná: "Érted szenvedek, s általatok szenvedek."/ Szünet /
I. Asszony: A szemei könnyeznek.
II. Asszony: Ajkai véreznek.
I. Férfi: Ragyog fájdalmas glóriája.
I. Asszony És itt ragyog nagy gyengédsége.
II. Férfi: És örökös agóniája.
II. Asszony: Szent tanítása.
I. Férfi: Megbocsátása.
I. Asszony: S Veronika csókolhatja édes arcát, anélkül, hogy emléke kialudna./ Szünet /
I. Férfi: Bár égne belénk szent kínszenvedése, mint ahogy a vászonba beleégett.
I. Asszony: Eltörölhetetlenül.
II Férfi és II. Asszony: Lelkünk közepébe.
A két asszony: / együtt és nagyon halkan / Ha Veronika helyett én törölném Szentséges arcát, homlokát, meglátnám Feltűnni bűneimnek szörnyű képét A fehér fátyol makulátlan vásznán.
VII. Stáció. Jézus másodszor esik el
Földre roskadsz másodízben,
Értem tűrő kegyes Isten.
Hát én hányszor tántorultam!
Bűneimbe visszahulltam!Recitáló:
Második esés. Igen, Istenem
Megbotlottál én kőkemény szívemben.
Nincs ily kemény kő több az utfelen
Melyre ráhull szent Orcád verítéke./ Szünet /
/ Némajáték /I. Férfi: Mindig lassabban.
II. Férfi: Már túlságosan lassan.
I. Asszony: Hogy gyötrődik szegény!
II. Asszony: Oly göröngyös az út.
I. Férfi: "Siettessük, gyerünk, gyerünk!" - A hóhérok káromkodnak, ütik, verik, kötéllel ráncigálják. Most elesett!/Kiáltás /
I. Asszony: A térdei!
II. Asszony: A kezei!
II. Férfi: A fejét a kőhöz vágta...
I. Férfi: S ha nem volna a töviskorona..../ Szünet /
I. Asszony: A melléből felszáll egy hosszú sóhaj...
II. Férfi: Most ostorral késztetik a felkelésre./ Szünet /
I. Férfi: Oh, Uram, most megtapasztalhatod ennek a világnak egész keménységét, a térdeden, a tenyereiden és a homlokodon.
II. Férfi: Még az is, aki azt hiszi, hogy jó, mindennap hússzor vétkezik a testvéri szeretet ellen./ Szünet /
I. Asszony: Mennyi a szegény!
II. Asszony: Mennyi a beteg!
I. Asszony: Mennyi a gyenge!
II. Asszony: Mennyi a szenvedő!
I. Férfi: Mi lenne a boldogokkal és erősekkel, a gazdagokkal és egészségesekkel, ha csak a többiek nyomorúságával törődnének?
II. Férfi: Hova lenne gazdagságuk, örömük, erejük és egészségük?
I. Asszony: Mennyi a szegény!
II. Asszony: Mennyi a beteg!
I. Asszony: Mennyi a gyenge!
II. Asszony: Mennyi a szenvedő!
I. Férfi: És mennyit panaszkodnak!
II. Férfi: És mennyit követelnek!
I. Férfi: Elég! Elég! Hallgattassátok el őket!/ Szünet /
I. Asszony: De a világ nyomorúsága nem hallgat el, mert Te sikoltottál fel, Uram, amikor megtapasztaltad. Amikor átkaroltad és leroskadtál. S a Te kiáltásodat nem lehet elhallgattatni.
I. Férfi: Kiálts Uram. Mi kemények vagyunk. /Halkan: / Második esés. Igen Istenem.
I. Asszony: Megbotlottál az én kőkemény szívemben.
II. Férfi: Nincs ily kemény kő több az utfelen.
II. Asszony: Melyre ráhull szent Orcád verítéke./ Szünet /
VIII. Stáció. Jézus vigasztalja Jeruzsálem lányait
Sírva jöttök ki elébe,
Jeruzsálem asszonynépe,
Jaj, rám is szól, ami rátok:
"Magatokat sirassátok."Recitáló:
Jézus mondotta, sirassuk magunkat!
Sírunk is sokszor magunk felett:
Siratjuk el nem ért vágyainkat,
S jaj, nem siratjuk a nagy vétkeket./ Némajáték /
I. Asszony: Amikor ideértek Izrael asszonyai, akik követték a menete, olyan erősen verték mellüket és olyan hangosan jajveszékeltek, hogy az Üdvözítő meghallotta és így szólt:
I. Férfi: "Jeruzsálem leányai, ne sírjatok felettem, - mondotta - hanem magatokon és fiaitokon sírjatok. Mert íme, jönnek a napok, amikor mondatik: "Boldogok a meddők, boldogok a méhek, melyek nem szültek, s az emlők, melyek nem szoptattak." S a férfiak mondják a hegyeknek "Essetek ránk" - s a halmoknak: "Takarjatok el bennünket." - Mert ha ez történik a zöldellő fával, mi történik a száraz ággal?"
II. Asszony: Összeszedik, mint a rőzsét.
II. Férfi: És tűzre vetik.
II. Asszony: Törd le Uram, Égesd el, Uram!
II. Férfi: Csak az történik vele, amit érdemel.
I. Asszony: De nem azért történik-e mindez a zöldellő fával, hogy a száraz ág kirügyezzen újra?
II. Asszony: Csak egy cseppet a Te véredből.
II. Férfi: Csak egy cseppet az életet adó nedvből.
I. Férfi: S a lelkek egész erdeje virágbaborul.
I. Asszony: S ha egész Jeruzsálem s a világ minden városa összedűl is és maga alá temeti örömeinket, vagyonunkat, otthonainkat, gyermekeinket, - akkor sincs semmi elveszve, ha Téged szemlélve Uram, felfakad egy könny a szívünkben és szemünkben; egyetlen egy könny, mely méltó arra, hogy végigfolyjon szent kezeiden./ Szünet, halkan /
I. Férfi: Jézus mondotta, sirassuk magunkat!
I. Asszony: Sírunk is sokszor mi magunk felett!
II. Férfi: Siratjuk el nem ért vágyainkat.
II. Asszony: S jaj, nem siratjuk a nagy vétkeket.
IX. Stáció. Jézus harmadszor esik el
A keresztnek szörnyű terhe,
Harmadszor is földre ver le.
Ested adjon szent kegyelmet,
Hogy a bűnből talpra keljek.Recitáló:
Bűneink újra földre vonnak
Reádzuhan súlyos kereszted
Isten Báránya megtaposva...
Bűnös vágyódás: ezt te tetted!/ Némajáték /
A két asszony: Uram!...
I. Férfi: Egész hosszában esett el a földön!
II. Férfi: Mint amikor a fát kidöntik, úgy húzta le a fa.
I. Férfi: Bűneink földjére zuhant le.
II. Férfi: Gyönyöreink földjére zuhant le.
I. Férfi: Átölelve a fát, melynek gyümölcsét mi ízleltük meg./ Szünet /
II. Férfi: Mi visszaéltünk mindenekkel.
I. Férfi: Rosszul használtunk mindent, mindent.
II. Férfi: A rosszat, s a jót, hogy gyönyörködjünk.
I. Férfi: Mérget szívtunk mézből, s mannából.
II. Férfi: A nász mézéből, a pihenés mannájából./ Szünet /
I. Asszony Isten Báránya, szeplőtelen Bárány, ki dobott ilyen mélyre téged?
II. Asszony: És nem tudnók mi felemelni?/ Szünet /
I. Férfi: Nekünk csak arra nyílt szemünk, ami hízelgett szemeinknek.
II. Férfi: Szánk arra nyílt fel, ami szánknak hízelgett.
I. Férfi: Kezünket arra nyújtottuk ki, hogy megragadjuk aranyát a földnek.
II. Férfi: A lábunk akkor lépett fürgén, ha elébementünk a gyönyörnek.
I. Férfi: S ha nem mondhattunk mindent magunkénak, vággyal bírt mindent a testünk, s a lelkünk.
II. Férfi: Minden aggályoskodás nélkül.
I. Férfi: Minden szégyenkezés nélkül.
II. Férfi: Vágytunk szüleink vagyonára.
I. Férfi: Barátunk hitvesét akartuk.
II. Férfi: Raboltunk volna.
I. Férfi: Gyilkoltunk volna.
II. Férfi: Hogy kapzsiságunk és vágyunk éhségét csillapítsuk.
I. Férfi: S íme, Isten szeplőtelen Báránya leroskad piszkos vágyaink miatt./ Szünet /
I. Asszony: A gyönyörűségek fája a kínlódás fájává változott?
II. Asszony: Minő gyümölcsöt szakíthatunk róla?
II. Férfi: A fájdalmat./Szünet, halkan /
I. Férfi: Bűneink újra földre vonnak.
I. Asszony: Reádzuhan súlyos kereszted.
II. Asszony: Isten Báránya megtaposva!
II. Férfi: Bűnös vágyódás...
Mind: Ezt te tetted!
X. Stáció. Jézust megfosztják ruháitól
Megcsúfoltak ruha nélkül,
Borzad szájad vad epétül,
Tisztes mérték, szent szemérem,
Mindig, mindig maradj vélem!Recitáló:
Ruhától, ím megfosztották
Botránkozásul szemeinknek,
Gyönyöreink megostorozták,
"Íme az Ember," - nézd, mivé tetted./ Némajáték /
I. Férfi: Elveszik tőle a keresztet.
II. Férfi: Felegyenesedik csukott szemmel.
I. Asszony: A szeme csupa-csupa vér.
II. Asszony: Most törli le fáradt kezekkel.
I. Férfi: Bort nyújtanak most italul...
II. Férfi: De epét kevertek beléje.
I. Asszony: Most ízleli meg ajkaival.
II Asszony: Most adja vissza szomjasan.
I. Férfi: Látja maga előtt a katonákat, a papokat, a bámészkodókat, utcalányokat és éhenkórászokat, a nép alját, - s távolabb néhány asszonyt. Köztük van anyja is.../ Szünet /
...Megragadják és mezítelenre vetkőztetik...
/ Szünet /
...Mezítelen... Mint ahogy magát teremtette és bennünket teremtett. Mezítelen, mint Ádám a bűn után, amikor testén látta szégyenét és leveleket tépett, hogy elfödje azt. Mezítelen, mint a meggyilkolt Ábel. Mezítelen, mint Noé mámorosan. De nincs senki, ki betakarja őt.
A többiek: Nincs senki, aki betakarja őt./ Szünet /
I. Férfi: A bűn magában gyönyörűség nélkül. A szégyen önmagában, melynek nincs bűne. A mi szégyenünk. A mi bűnünk. A szégyent és bűnt nem ismert tiszta testen. Óh, bűnnek minden özöne a bűn nélküli Emberen.
I. Asszony: Pirossal ezt festette vére.
II. Asszony: Bőrére ez van rája vésve.
II. Férfi: Testébe ez van beleégve.
I. Férfi: "Íme az Ember!" - mesterműve az embereknek. Mert létrehozásában mind serény volt. Mind hozzátett legalább egy sebet, Hogy teljes legyen ez a szörnyű álarc Az Isten leggyönyörűbb mesterművén./ Szünet /
I. Asszony: Íme, az Ember!
II. Férfi és II. Asszony: Mi tettük ezzé.
I. Férfi: Íme, mit tettünk az Emberfiával!
I. Asszony: Takarjátok le, szégyenpírban ég.
I. Férfi: Ő az, ki nem mer tekinteni ránk.../ Mindenki lehajtja fejét. Szünet. /
...Ruháitól ím megfosztották.
II. Férfi: Botránkozásul szemeinknek.
I. Asszony: Gyönyöreink megostorozták.
II. Asszony: "Íme az Ember,"
Mind: Nézd, mivé tetted.
XI. Stáció. Jézust keresztre szegezik.
Édes Jézus drága testét,
Véres fára fölszegezték.
Mi egyetlen boldogságunk,
Szent keresztfa, sírva áldunk.Recitáló:
Szegeket ütnek szent kezébe
Lábát rászegezik a fához!
Én életemet ki köti végre
Mindörökre a keresztfához./ Némajáték /
I. Asszony: Mezítelenségét angyal fátyolozta el: nem látszik már más, csak a fájdalom.
II. Asszony: Eddig ő vitte a keresztet magasra, most ez viszi őt sokkal magasabbra.
I. Asszony: Ráfektetik.
II. Asszony: Rászegezik.
I. Férfi: A kalapács a szeg fején van.
II. Férfi: A szeg széttépte a húst és a csontot.
I. Férfi: És mögöttük a fába behatolt.
II. Férfi: S odarántotta a húst és a csontot.
I. Férfi: A keze vérzik.
I. Asszony: /Csendesen / A jobb keze, mellyel megáldott minket.
II. Asszony: S amellyel gyógyított./ Szünet /
I. Férfi: A másik kéz is vérzik.
II. Férfi: Ezzel is elkészültek már.
I. Férfi: A szegek és a kalapács.
II. Férfi: Vére csorog a fán.
I. Asszony: A balkéz, mely nem tudott arról,
II. Asszony: A jobbkéz mit, s mennyit adott./ Szünet /
I. Férfi: Lábait most egymásra tették.
II. Férfi: Durván egymáshoz illesztették.
I. Férfi: S egymástól szenved most a két láb.
I. Asszony: Magdolna meg nem mossa többé.
II. Asszony: S nem tapossák a bűnös földet./ Szünet /
I. Férfi: Készen vannak. Most emelik fel a keresztet, a megkínzott csontok ropognak.
II. Férfi: És a feje előredűl.
A két asszony: Uram!
I. Férfi: És felállítják a keresztet Ádám koponyája fölé./ Szünet /
II. Férfi: Ruháit széjjelosztják.
I. Férfi: És sorsot vetnek köntösére.
II. Férfi: Szidalmazzák.
I. Férfi: És kigúnyolják. "Te, ki ledöntöd az Isten templomát és felépíted harmadnapra, szállj le a keresztről és szabadítsd meg magadat."
II. Férfi: "Másokat megszabadítottál, szabadítsd meg most magadat."
I. Férfi: "Ha igazán Isten fia vagy, hát kérd atyádat, szabadítson meg téged."
II. Férfi: Nevetnek. Van bátorságuk Őt kinevetni. Ott függ a zsidók királya két lator közt./ Szünet /
I. Asszony: De Jézus végsőkig akarja vinni mártíromságát.
II. Asszony: Mi bűneink nehezednek rá teljes súlyukkal lábaira, kezeire, sebeire, rá a szegek szörnyű helyére, s ő viszi e szörnyű súlyt, csak hogy kiengesztelje a Mennyei Atyát. S a Mennyei Atya sűrű feketefelhővel fedi be egét, melyen nem látszik át egy tenyérnyi azúr./ Szünet /
I. Asszony: Választhatott volna önmaga és mi közöttünk.
II. Asszony: Megmenteni önmagát, vagy megmenteni bennünket.
I. Asszony: Uram, ki nem mentetted meg magadat, ments meg bennünket.
I. Férfi: Szegezz bennünket is keresztre.
II. Asszony: Add ránk a Te keresztedet.
II. Férfi: Érezzük súlyát lábainkon.
I. Asszony: Érezzük súlyát kezeinken.
I. Férfi: Ha kezünk, vagy lábunk bűnben tévelyegne,
I. Asszony: Szegeket ütnek szent kezébe.
II. Asszony: Lábát rászegezik a fához.
I. Férfi: Én életemet ki köti végre.
II. Férfi: Mindörökre a keresztfához.
XII. Stáció. Jézus meghal a kereszten
Megváltásunk már betelve:
Jézus lelkét kilehelte.
Újra élek kegyelméből!
Ki szakaszt el szerelmétől?Recitáló:
Színültig vérrel töltve kelyhe,
Sikolyára felszakad lelkünk.
A lándzsa hegye szívét érte.
Elvégeztetett: meghalt értünk./ Némajáték /
I. Férfi: Közelebb jöhettek a kereszthez, hogy lássák meghalni.
I. Asszony: Mária, az anyja, és anyjának nővére.
I. Férfi: János.
I. Asszony: Mária Magdolna.
I. Férfi: És Ő megismeri őket./ Szünet /
"Asszony, íme a Te fiad. - Íme, a te anyád."
I. Asszony: Mária meghajol.
I. Férfi: János felzokog.
II. Asszony: Magdolna megcsókolja lábait.
I. Férfi: Így tehát mindenkinek lesz anyja, családja, otthona.
I. Asszony: Mindent nekünk hagyott.
II. Asszony: Megszabadított mindnyájunkat.
II. Férfi: Kezdődhetik a halálküzdelem./ Szünet /
I. Férfi: A sötétség egyre nagyobb lesz.
II. Férfi: A tömeg rémülten menekül.
I. Férfi: A bal lator káromkodik.
II. Férfi: A jobb lator imádkozik.
I. Férfi: Még nincsen három óra, és itt van már az éjszaka.../ Szünet /
...Az Isten felbontotta a csillagvilág rendjét.
I. Férfi: Hogy ne lássák, hogyan hal meg az Isten.
II. Férfi: A halottak kijöttek sírjaikból./ Szünet /
I. Férfi: Jézus nem látja többé az embereket, nem látja azt, amit teremtett. Az őskáosz visszatért, az, amiből Isten Lelke még nem formált életet. A világ visszatért a semmiségbe. Krisztus egyedül van, s nem segíthet önmagán. "Uram, Uram" kiáltja erős hangon.
I. Asszony: / halkan / Atyját hívja.
II. Férfi és II. Asszony: / halkan / Atyját hívja.
I. Férfi: "Miért hagytál el engem?"/ Szünet /
Nyelvét szomjúság égeti: "Szomjazom!"
A többiek: Szomjazom!
I. Férfi: Egy katona nádszálon ecetbe mártott szivacsot nyújt neki.
A többiek: De újra hangzik a szívtépő kiáltása.
I. Férfi: S kiadja lelkét.../ Hosszú szünet. Mind leborulnak. /
...S majd ha megnyitják oldalát, onnan vér és víz ömlik ki. Mindnyájan ihatunk belőle...
/ halkan /
...Színültig vérrel töltve kelyhe.
I. Asszony: Sikolyára felszakad lelkünk.
II. Férfi: A lándzsahegy szívét érte.
II. Asszony: Elvégeztetett.
Mind: Meghalt értünk.
XIII. Stáció. Jézust leveszik a keresztről
Keresztfádról már levesznek,
Szent Szűz szívén pihen tested.
Bár pihennél mindig nálam,
Tiszta szívem templomában.Recitáló:
Oh, fogadj minket karjaidba
Mint Őt, jó Anyánk arra kérünk!
Nem leszünk olyan restek a jóra,
Ha segítesz, hogy jobban éljünk./ Némajáték /
I. Férfi: A gyümölcs leesik a fáról.
II. Férfi: Leesünk mi is vele a földre.
I. Férfi: Bánattól és szégyentől űzve.
II. Férfi: Esztelen gőgünk magasából.
I. Férfi: Közömbösségünkből.
II. Férfi: Önteltségünkből.
I. Férfi: Kegyetlenségünkből.
II. Férfi: Vérben megmosdva, - nem a miénkben.
I. Férfi: Az Igazat lábbal tapodtuk.
II. Férfi: Ez az ember valóban Isten fia volt./ Szünet /
I. Asszony: Ha jobban éltünk volna.
II. Asszony: Ha jobban tudtunk volna szeretni.
I. Asszony: Akkor nem halt volna meg.
II. Asszony: Akkor nem halt volna meg, oh, Anyám./ Szünet /
I. Asszony: S Te nem volnál itt sötétségbe borítva. Az üdvösség fájának lábainál.
II. Asszony: Hogy térdeiden és kitárt karjaidban tartsad méhednek gyümölcsét, melynek ím, kétszer kellett megérnie örömödre és fájdalmadra.
I. Asszony: Egyszer megérlelte szerelmed.
II. Asszony: S egyszer a mi gyűlöletünk./ Szünet /
I. Asszony: János, fogd gyengéden fejét! A tied mily édesen nyugodott szívén az utolsó vacsorán.
II. Asszony: Magdolna fogd gyengéden lábait, oh, nem feledték még el az alabástrom kancsó illatát.
II. Férfi: Anyám, nehogy leroskadj Fiad terhe alatt.
I. Férfi: Neked hóhérait is hordoznod kell, összes bűneinkkel együtt itt a földön./ Szünet /
I. Asszony: Óh, fogadj minket karjaidba.
II. Asszony: Mint Őt.
Mind: Jó Anyám, arra kérünk,
I. Férfi: Nem leszünk olyan restek a jóra,
II. Férfi: Ha segítesz, hogy jobban éljünk.
XIV. Stáció. Jézust sírba helyezik
Már a szent test sírba téve,
Újon metszett szirt ölébe,
Onnan kél fel harmadnapra,
Halált, pokolt letiporva.Recitáló:
Azután a Sír sziklaöble
Eltemette a régi embert,
Az új ember kiszáll belőle
Férgeknek hagyva régi vétket./ Némajáték /
/ Néma jelent a sírnál /I. Asszony: S a harmadik nap reggelén, midőn az asszonyok a sírhoz jöttek, hogy bebalzsamozzák a testet, földindulás lőn, s elmozdult a nagy kő. Angyal ült fölötte, nézése mint a villám, ruhája, mint a hó.
/ Az I. Férfi felemelkedik. /
I. Férfi: "Oh, asszonyok, miért keresitek a halottak között azt, aki él? Krisztus feltámadt!" És Jézus megjelent előttük S mondotta nékik: "Béke veletek." S ők átkarolták sírva lábait.
/ Leborulnak, majd felállnak /
Mind: Feltámadt Krisztus!
Recitáló: S az ember, aki vele feltámadt a sírjából, követi Őt, mögötte megy az úton, mely az Atyához vezet./ Lassan kivonulnak, miközben a Crucem tuam éneke hangzik. /
Záróének:
Uram, hiszek és remélek,
Én szerelmem, neked élek.
Szánom, bánom minden vétkem,
Légy az enyém egykor égben.