Keresztút
Janki Mártal. állomás: Jézus Pilátus előtt:
Király vagy Te?! - kérdezi Pilátus.
Igen, király vagyok - feleli Jézus. Pilátus azonban ezt a királyságot inkább hóbortosságnak tartotta. Ezért csak ostorcsapást szabott ki - gondolván, hogy megelégednek vele a zsidók. Ők azonban Jézus életét akarták.
Hányszor vagyunk mi is úgy, hogy nem akarunk bűnt elkövetni, mégis elkövetjük.
2. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet:
Királyi méltósággal veszi vállaira Jézus a keresztet. Tudja, mi a tét, és Ő most is szánja a tömeget. Azokat is, akik közvetlenül az életére törnek.
Segíts Urunk, hogy mi is Veled, a Te lelkületeddel hordozzuk keresztjeinket - akkor a mi halálunkból is feltámadás fakad.
3. állomás: Jézus először esik el a kereszttel:
Nehéz annak a sportolónak, aki ellen drukkol a tömeg. Jézus útja nem sportból való, hanem véres valóság. Vannak akik most is leköpdösik, ököllel az arcába sújtanak. Ő pedig nem védekezik, csak meginog, majd térdre zuhan.
Hányszor van úgy, Jézusunk, hogy gyávaságból követjük el bűneinket. Nem merjük vállalni keresztjeinket, nem merünk vállalni Téged, mások előtt!
4. állomás: Jézus Anyjával találkozik:
Isten úgy alkotta meg az anyai szívet, hogy ott van gyermeke mellett a nehéz órákban - ha mást nem tud, legalább lelki támaszt adni.
Lehet, hogy Jézus nem tudja végigjárni a keresztutat, ha közben nem találkozik édesanyjával. Hatalmas erőforrás volt mindkettőjük számára ez a találkozás, hogy egyáltalán végig tudják csinálni a végsőkig.
Hányszor vagyunk mi is úgy, hogy erőt merítünk mások szeretetteljes, bátorító részvétéből.
5. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet:
A csőcselék részvétlen Jézus szenvedései iránt. Cirenei Simont - aki az egész napos munka után tér haza a mezőről - őt is kényszeríteni kell a katonáknak a segítésre.
Ha megtesszük a lépést, Isten megjutalmaz bennünket. Cirenei Simon is átalakult rövid percek alatt. Már szívesen viszi Jézus helyett a keresztet, mert szívébe költözött a szeretet.
Adj, Krisztusunk, a mi számunkra is szeretetet, hogy segítsünk embertársainknak.
6. állomás: Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak:
Isten szereti a kicsiny lelkeket. Ilyen lélek volt Veronika. Nem törődik a katonák durvaságával, csak véres arcodat látja, Jézusunk, és segítségedre siet a gyolcsdarabbal, hogy megtörölje véres-verítékes arcodat.
A hálának mily kifejezése a kendőn maradt Jézus-arcvonás!
A másoknak nyújtott, szeretetteljes segítés ugyanilyen nyomot hagy a mi lelkünkben is. Utolsó pillanatunkban így ismerhet bennünk Jézusra a mennyei Atya.
7. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel:
Mily göröngyösek a szűk, dimbes-dombos utca kövei. Teher nélkül is botladozva lehet közlekedni, hát még ily hatalmas, súlyos fakereszttel, melynek el kell bírnia majd testedet, Krisztusunk. Nem csoda, ha földre roskadsz másodízben is.
Életünk haladtával, sajnos, bűneink száma is növekszik. Nagyon súlyosak a vétkeink - és Te magadra vetted őket, Jézusunk. Köszönet érte!
8. állomás: Jézus az Őt sirató asszonyokkal találkozik:
Jézust meghatja a részvét. Most azonban valami hibát lát az Őt sirató asszonyokban. Jézus azt szeretné, ha az asszonyok képesek lennének életük megváltoztatására, megjobbítására.
A bűnbánat tartása, a gyónás bennünk is új életet fakaszt, a megváltozás lehetőségét. Add Jézusunk, hogy éljünk vele!
9. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel:
Mily sokat mentél már Urunk, és mégis milyen messze még a cél. Mindig az utolsó lépések megtétele a legnehezebb. Kibírhatatlan a kereszt súlya. A kereszt hossza miatt megbillen az egyensúlyod és a földre roskadsz - harmadszorra.
Mennyi, de mennyi visszatérő bűnünk van, Krisztusunk. Reménytelen lenne a helyzetünk, ha nem sújtottak volna terhei Téged a földre. Így azonban van reményünk. - Köszönjük!
10. állomás: Jézust megfosztják ruháitól:
Nagy nehezen megérkeztél a célpontra, Jézusunk. Öltözeted darabjait szétosztották a katonák egymás között. A rajtad körbetekert köntöst sajnálták szétdarabolni, ezért egyben hagyva, sorsot húztak, kié legyen. - Lám, a kapzsiság a köntöst féltette, Isten Fiának életét nem!
Hányszor követjük el mi is ezt a hibát; mindennek a megszerzését fontosabbnak tartva - még a bűnét is - mint Jézus követését.
11. állomás: Jézus testét felszegezik a keresztre:
Most is engedelmesen teszed, Jézusunk, amit tenned kell. Karjaidat széttárják, megfeszítik, hogy a kívánt hosszúságot elérje. Gondoljunk arra, ha egy tű megszúrja az ujjunkat, hogy felszisszenünk. - Jézus kezeit, lábait egyenként hatalmas szögekkel verték át. Nem tudjuk elképzelni sem ezek fájdalmát!
Néha vannak olyan percek az életünkben, amelyek kibírhatatlannak tűnnek. Tegyük ezeket Jézussal a keresztre és hatalmas értéket nyerünk!
12. állomás: Jézus meghal a kereszten:
Már fenn függsz a kereszten, drága Jézusunk! Jó lenne szabadulni, de a szögek nem engednek! Nincs levegő. Emiatt kifeszíted melledet, de a szögek miatti fájdalom úgy beléd hasít, hogy újra összeroskadsz.
Atyám! Íme, az Ember; összes vétkével, aki gyötrelmében így kiált fel: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem!!
Az Atya pedig, hogy hagyhatná el a Fiát, az Embert?! - örökre keblére öleli.
13. állomás: Jézust leveszik a keresztről:
Jézus testét szeretettel simogatja, csókolgatja édesanyja - lélekben azonban mégsem itt van. Tudja és érzi ugyanis, hogy Akit kezében fizikálisan tart, "csak" porhüvely. Fia sokkal közelebb van hozzá, mint bármikor - élő valóság. Fia - mégis teremtő Istene!
Szívdobogva várja a harmadnapot, amikor feltámad - amint megígérte.
Számunkra is nagy várakozás földi életünk - az örök Találkozásra!
14. állomás: Jézus sírba tétele:
Jézus testét - a közelgő ünnep miatt - nagy sietséggel egy üres sziklasírba temetik. Úgy tűnik, az apostolok mindent elfelejtettek, amit mondott nekik: "Az Emberfiát elfogják és megölik, de harmadnapra föltámad! "
Mily jó, hogy Jézus nem hagyott el bennünket földi életünkben. Táplál és erőt ad az Élet Kenyerével. Krisztus titokzatos teste: az Egyház Krisztus Oltáriszentségbe rejtezett testével táplálkozik. Homályos, földi szemünkkel ily csodákat láthatunk.
"Hát még mi vár, ha föllelünk!"