ISMERETLEN ÁLLOMÁS
(Szent-Gály Kata)

A keresztúton

Egy fordulónál láttalak meg én:
jöttél, kereszttel válladon, felém.

Homályba tűnt az utca, minden arc,
elcsendesült a lárma és a harc.

Csak egy tekintet, semmi, semmi több
de íme, bennem felszakadt a köd:

Kezembe fogva élő gyolcsomat,
törölni kezdtem könnyes arcodat.

Azóta annak mását őrizem.
A lelkemen. Nem tudja senki sem.

Csak te meg én. Mi ketten. Senki más
Egy ismeretlen életállomás.